Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-01 / 198. szám

2 A marburgi nagygy­űlés nem Ausztria, hanem Olasz­ország­ ellen irányul Munkába vették az isztriai szlovén emigránsokat is . Újabb részletek derültek ki Dollfuss meggyilkolásáról (Bécs, augusztus 30.) A Rudispost első ol­dalon közli a félhivatalos jugoszláv Avala távirati irodának a lap előző számában a jugoszláv-német szövetkezésről megjelent cikkére kiadott cáfolatát. A lap örömét fejezi ki e felett és rméli, hogy a jugoszláv hatóságok ezentúl nagyobb figyelemmel kisérik a Jugoszláviába menekült osztrák nemzeti­szocialisták működését. A Reichspost különben bejelenti, h­ogy cikksorozatban fogja leleplezni a Jugoszláviába menekült nemzeti szocialisták terveit. (Páris, augusztus 30.) A Pe.'s Párisien tudó­sítója a jugoszláv külügyminisztér­unthoz közel álló körökből nyilatkozatot kapott. A nyilatkozat szerint Jugoszlávia ragaszkodik Ausztria függet­lenségéhez és ellenzi úgy az An­sch­lusst, mint a Babsbu­rg-ius.am­V.­.­at. Jugoszlávia hivatalos kö­rei nagy figyelemmel kísérik az ausztriai esemé­nyeket. A szeptember másodikára, Marburgba hirdetett nagygyűlés nem Ausztria ellen irányul, mert azt az rajnai szlovén emigránsok rendezik, hogy tiltakozzanak Olasz­országnak a szlovénekkel szemben folytatott politikája ellen. Jugoszláviába kétezerörszáz puccsista menekült, akiket három táborba osztottak be szigorú felügyelet mellett. Eddig mindössze kettőnek sikerült megmene­külnie. A bécsi haditörvényszéken ismét lepergették az osztrák puccs-drámát (Bécs, augusztus 30.) A haditörv­ényszék teg­nap délután folytatta Armin Kraupatz és Othmar Woelfeln perének tárgyalását. A tárgyalás fo­lyamán a Lailgukság szeme előtt lepergett a jú­liusi dráma. A vádlottak eddig mm akarták fel­fedni felbujtóik é­vét. A védelem helyeselte ma­gatartásukat azzal, hogy vagy halálra ítélik a rádiónakat, ha pedig nem, úgy bosszúnak van­nak kitéve, tehát nem érdekük beszélni. Kraupatz bizonyos részlete­­et mondott Dolffusst meggyilko­lásáról, így azt állítja, hogy a halálosan megseb­zett kancellár kérte, hogy ad­ják át utolsó üdvöz­letét Mussolininak, akit kért, hogy viselje gondját feleségének és gyermekeinek. Pey őrnagy, akit mint tanút hallgattak ki, elmondja, hogy rögtön a helyzet felismerése után az ajtóhoz ugrott, hogy bezárja, de már nem volt ideje rá, mert a lázadók benyomultak. Egyik lázadó másodszor is át akarta kutatni a fogságba ejtett miniszterek zsebeit, de egyik társa nem engedte. Elmondta, hogy a miniszter­eket ismételten figyelm­eztették, hogy lelövik, ha ellenállnak, vagy ha a mozgalom meghiúsul. A tárgyaláson új részlet is kiderült: röviddel letartóztatásuk előtt néhány lázadó egy alhadnagy vezetése alatt ellenállást, akart kifej­teni, hogy ne engedjék szabadon a minisztereket, de társaik fegyyverezték le őket. Karwinski ál­lamtitkár kijelentette, hogy 7 óráig, mikor szaba­don engedték őket, nem ta­rtak Dollfuss haláláról. A haditörvényszék késő este kihirdetett ítéletében mindkét vádlottat 16 évi súlyos börtönre ítélte 5v­ részesség miatt. IHM M­egcsonkították a nagykárolyi Kölcsey-s­zobrot Éjjel lefürészelték a bronzalak­ fejét és elvitték A többi részét elbontották és beraktározták (Nagykároly, augusztus 30.) Kölcsey Ferencnek a szobrát ismeretlen tettesek megcsonkították, lefürészel­­ték bronz­ alakjának a fejét. Kölcsey­nek, a nagy magyar reformpolitikusnak, költőnek, nemzeti úttörőnek a szüíkebb hazája tudva­levőleg Nagykároly volt. Az ő emlékét ércszo­borban örökítette meg a magyarság, közadako­zásból gyűjtötték össze a kilencvenes években a szoboralapot, amelyhez az első adományt gróf Károlyi István adta, jelentős nagy összegben. Ő ajánlotta fel a szobor elhelyezésére a hires nagykárolyi parkot s az 1896-ban történt lelep­lezés után a gondozását a Károlyi-család vál­lalta. Életének nagy küzdelmei a nagykárolyi megyeházán zajlottak le s ott mondotta el örök­becsű, irodalmi értékű, sőt történelmi értékű be­szédeinek egy jórészét. A szobor körüli park­részletet annak idején vaskerítéssel vették körül. Nem történt bántódása, mind a mai napig. A nagykárolyi közönség körében csütörtökön reg­gel gyorsan elterjedt a megütközést keltő hír, hogy az éj folyamán a szobrot megcsonkították. A hir igaznak bizonyult. Kölcsey bronzalak­jának a szétfutott hir hatása alatt a parkba zarándokolt nézők már nem láthatták a fejét, az ismeretlen tettesek les­ürészelték és magukkal­­vitték­. A Magyar Párt nagykárolyi tagozatának és a Kölcsey Egyletnek az elnökségei részéről kül­döttség kereste fel a városházán az időközi bi­zottság elnökét Darabont dr. kormánypárti kép­viselőt és lehangoltan adták elő a történteket. Elmondották, hogy a mostani körülmények között nem kérik a tettesek megbüntetését, ellenben szívügye az egész magyarság­nak a Kölcseyszobor további sorsa. Azt kérik a polgármestertől, legyen rajta, hogy a hatósági közegek kutassák fel a lefű­részelt bronzfejet, helyezzék biztonságba s történjék gondoskodás a műemlékeket védő országos bi­zottságnak az útján a szobor megőrzéséről. A polgármester meg is ígérte hogy ilyen irány­ban megteszi a szükséges intézkedéseket, ame­lyeknek bízik az eredményében. A szobrot Kallós Ede nagynevű magyar szobrász készítette. Ülő alakban életnagyságú volt az ércalak s nem is volt Kölcseynek más nagy szobra a régi Magyarországon csak kisebb mellszobrai vannak. A parknak azon rézén, ahol a szobor állott, három ucca kereszteződik és állandó rendőr­­posztnak is van ott helye. Ki tudja megállapí­tani a közönség számára azt, hogy a szolgálatot teljesítő rendőr ott volt-e az éjszaka folyamán a helyén, amikor a szobor megcsonkítása történt! Bizo­ Knmujsm­mmmmammmmmmtaam, XVII ÉVFOLYAM, 198. SZÁM« nwh­inai nyos azonban az, hogy a hatóságoknak nem lesz nehéz megtudni, hová került a lefűrészelt fej s ha akarják, elő tudják keríteni a további gon­doskodás számára. Csütörtökön délután a pol­gármesternek a magyar küldöttséggel megbe­szélt intézkedései alapján munkások jelentek meg a Károlyi-park­ban és szétbontották a talpazatot, leemel­ték a fej nélküli bronzalakot, beszállították a városházára, ahol megfelelő he­lyiségben elraktározták. Adja Isten, hogy a Kronst­ädter Zeitung ve­zércikke, amellyel az Erdélyi Museum Egyesület brassó vándorgyűlését kommentálja, útj és az ed­diginél őszintébb baráti érzelmekkel kikövezett út biztató kezdete legyen. Akkor, amikor Erdély föld­je fölött a megnehezedett idők baljós fellegei go­molyognak, amikor a kisebbségellenes világáramlat hullámai nemcsak fenyegetnek elöntéssel, hanem az áradat kellős közepén vagyunk, igazán az ön­védelem elemi szabályai kívánják, hogy a kisebb­ségi szigeten meghúzódó népek vállvetve harcol­janak, de nem egymás ellen, hanem egymás mel­lett. D­ekriminálni nem, akarunk, nem beszélünk a múltról, amely a szászságban fájdalmas emlékeket aligha ébreszthet, nem beszélünk a közelmúltról, amelyben viszont a magyarság sok csalódást köny­velhetett el a szászok részéről, úgy érezzük, hogy­ha mi magyarok követtünk is el hibát az impé­­riumváltozás óta, ezt csak magunkkal szemben tettük, de a kisebbségi szolidaritás ellen egy pilla­natig sem vétettünk. A brassói szász lap cikkét azzal a szeretettel üdvözöljük, mint a téli fagy múlásakor a tavasz hírnökeit, az első fecskéket. Az első fecske felröppent a Barcaságról az erdélyi magyar tájak fölé és mi a kisebbségi sorstestvér meleg, benső érzésével nyújtjuk a szászok felé ba­ráti kézszorításunkat. Ismét szoborrombolásról érkezett hír hozzánk. Ezúttal Nagykárolyból. A minapában egy kolozs­vári román lap a Mátyás-szobor azonnali eltakarí­tását sürgette. Szó sincs róla, olyan jelenségek, ezek, amelyek szoros összefüggésben állanak azzal a korszellemmel, amely nem romániai specialitás, hanem az eldurvulás századának ismérve gyanánt jelentkezik. Csakhogy ez egyáltalában nem vi­gasztaló. Mi el tudunk képzelni egy olyan állapo­tot, ahol többségiek és kisebbségiek egymást és egymás hagyományait megbecsülve, nem ellenség­ként állnak szembe, hanem közös célokért küzdő barátokként. Ez az út azonban nem szoborlefejezé­seken és szoborrobbantásokon vezet keresztül. Tmie faf..? Könyvszenzációk 1 1. — lap, k­i­kötve, vk. — vászonkötés. Les Gotta ! A világ legszebb asszonya, 2401., vk. 60'— italo Ba­bo: Diadalmas szárnyak. 260­1, vk. Nagy alak, rengeteg fénykép, térkép (a ll­ik­olasz óceánrepülés teljes leírása) 240­— Nagy Lajos: Kiskunhalom, 2301., vk.............. 72 — Malraux: Hóditók 45 - lej, 256­­., vk............ 72 — Emberi sorsok (Concomidijas re­gényt, fűzve 102’— )es vk., 3021.......... 126' — Kemény János: Kutyakomédia (Céh) ......... 100 — Traven: Gyapotszedők. 45 — lej, vk., 25a­­... 72'— Körber: Ruth és a Hi-ik birodalom, vk. 350 l. 99 — Ráth—Végh: Magyar kuriózumok, vk., 272 I. 162 — Stefan Zweig: Erasmus (Rotterdam) vk.238 I. 141 — Kruif: Akik­ életünkért harcoltak (Az embe­riség 12 legnagyobb jótevője) vk.,360 I. 180­ — Z­amb: Dzsinghisz kán, a világ császára, vk. 162 — Bük: Túl a marxismuson (Világszem­élet)... 30 — Földi Mihály: A lázadó szűz, 870­1, vk......... 60'— Karinthy : Száz új humoreszk, 230 1............. 60 — Nagy Endre : Szerelmesek Kalauza, 201­­1... 60 — Szerb Antal: Magyar irodalom tört. 2 k.. 6001. 250­— Tolnai: Erdély magyar irodalmának élete... 75'— M­­olnár: A gyermek és a zene ................... 30' —­­. Kern: Gilgi (egy lány a sok közül) 250 l.,vk. 60' — Strahan: A halál menyasszonya, 224 1.......... 20' — Grigercsik: Jövedelem és megelégedés......... 30 — Molnár­ Elektrotechnikai Zsebkönyv, 260 l., 450 kép, vk.............................................. 264- — stb., stb. I PK1^ffP'nál’ c,ui- — Postán utánvéttel. Kérje az eleső könyvek jegyzékét

Next