Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

4 kul fin ism . C­ 111. ÉVFOLYAM. IS. SZÁ­M- folyik­ az adlóbeh­a­lás Satu-M­­aren A város polgárainak pénzén jossarloVF­­­uzoltó lovak cipelik a polgárság sim*romjaU arr­edón­tTalalok penésies raktá­­raib­a ~Ha a bucurestii inem inulk*várlalalok is fizetnének alléi« «nffcfifl­r­a* «rulélys adóprés nyom­ása ' (Satu-Mare, február 27.) Régóta nem éli át Satu-Maré város lakossága a mostaninál kíno­sabb napokat. Repülőbizottságok zaja lepte el a várost és elképzelhetetlen kíméletlenséggel szorít­ják ki az utolsó garasokat. Ahol pedig nem megy az adóbehajtás, elviszik a ruhaszekrényt,­ sze­kérre rakják az étterem teljes berendezését, lehúz­zák az üzlet rollóját és elszállítják a kenyérke­reső szerszámokat, vagy gépeket. Tény, hogy a repülőbizottságok parancsra dolgoznak és feletteseiket, a preceptorokat, vala­mint ezek főnökeit, a pénzügyigazgatókat is fe­lülről szorítják. Az is bizonyos, hogy az adót fi­zetni kell. De mit ér a kincstár az adóhivatal rak­tárába elszállított rozoga szekrénnyel? Hiszen ez nem fedezi az adóval hátralékos polgár tarto­zását? Sőt, azzal, hogy adóban elszállítják a nép in­góságait, az állam maga segíti elő saját polgárai­nak leszegényedését. Ez pedig nem lehet, az ál­lam célja. Bettün­ nő az elkeseredés. A város felzavart méhkashoz hasonló. Iz­zadó polgárok adókönyvecskével a kezükben lo­holnak az adóhivatalok pénztáraihoz, hogy köl­csönvett pénzzel rendezzék adótartozásukat, amely a fájdalmas emlékű Andrecuti-adókivetés óta áll fenn, csaknem minden kereskedőnél, iparosnál és magánosnál egyaránt. Andrecuti Péter, aki 1939-ben volt Satu-Mare pénzügyigazgatója, olyan magas adókat vetett ki a lakosságra, hogy azokat nyögjük ma is. A polgárok elkeseredése már ezen túladóztatás miatt is óriási, de fokozza az általános elkeseredést a repülőbizottságok el­járása, hogy semmilyen fellebbezés alatt álló ügyre nincsenek tekintettel, hanem azoktól is el­hiszik a bútort, akiknek tulajdonképpen nincsen adótartozásuk, de a pénzügyigazgatóság admi­nisztrációjának körülményessége miatt ezt nem tudják írásokkal bizonyítani. Ellenköveteléseket sem ismer el az állam. Egészen tehetetlen állapotot teremt a kincs­tár azokban az esetekben, ahol az állami szállítók adóhátralékáról esik szó. Az egyik satu-marei nyomdának követelése van az államtól. .Nyomtat­ványokat szállított a pénzügyigazgatóságnak és a szfemla végösszege nagyobb, mint a nyomdatulaj­donos adóhátraléka. A rpülőbizottságok azonban mit sem törődve ezzel a körülménnyel, végrehaj­tották az illetőt. Hát nem nevetséges, vagy inkább bosszantó ez a bürokratizmus, amely eltűrol, hogy olyan polgárokat zaklassanak adóért, akinek az állam többel tartozik? Régi igazságok... Sokszor megírtuk már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy­ a rollólehúzás és a szerszámok el­szállítása nem hozza, nem hozhatja meg a kívánt eredményt. Akinek a boltját, vagy a műhelyét be­csukják, nem fo­lytathatja hivatását. Magyarul: nem kereshet pénzt. Alá nem keres pénzt, annak nincs miből adót fizetnie. Ezt az elcsépelt igaz­ságot nem látják be az illetékesek? A Római-kerti butorraktár... Ha nem látják be, kár minden kimondott szóért és minden leírt betűért. A következmények fogják megmutatni, hogy helytelen politika volt a nép leszegényítése. De ha magukban igazat adnak nekünk, mire való a Római-kerti „butorraktár?“ és mi célt szolgálnak az ország összes városaiban felállított hasonló raktárak ? Az oda összehordott rozoga holmikat akarja pénzzé tenni a kincstár? Ebből ugyan nem lesz pénz! A bútor ott­ fog rot­hadni az adóhivatal penészes raktárában és a kincstár pénzszekr­ényei sora fognak megtelni. Hacsak... ... Hacsak a m­ammuth­ vállalatok, a bucu­reştii milliárdosok nem segítik ki a bajból az or­szágot. Az összes napilapok azt írják, hogy a fő­város, illetve az ó-királysági leggazdagabb vállala­tai évek óta egyetlenegy lej adót sem fizettek! Ezeket tessék szorítani, akkor megenyhül az ország pénzkrízise és akkor az erdélyi városok el­len indított­ adóbehajtási irtóhadjárat kegyetlen­sége, is alább hagyna. Miért éppen városi szekerekkel... Az elhurcolt ingóságokkal túlzsúfolt szeke­rek úgy húznak végig a városon, mintha nagy­arányú költözködési láz lepte volna meg a­ pol­gárságot. Viszik a bútort, mégpedig a városi szekereken. Ez az, ami a szomorú jelenetet még bántóbbá teszi. A városi polgárok pénzén jól tar­tott tű­zoltó-lovak cipelik a polgárok ingóságait és nincs, aki ezt a bántó kontrasztot illetékes he­lyen szóvátegye. Tudjuk, hogy a panaszok összegyűjtésével és azoknak közlésével nem akadályozhatjuk meg a repülőbizottságokat működésükben, de szóvátet­­tük, hogy írásos bizonyítékként szolgáljanak az utókor számára, mi­ként fizettek adót. _ Anno 1935. F. J. . m ha KÖHÖG tegyen a mellére egy THERMOGENE kft&t, rfevukiv és fidalomes alapító van*, mily » légcső és tün­st vértódulását civiszitia-Kapható az össze# gyógy­­szert*r*kb® és drogériákba. Egy munkanélküli felajánlotta, hogy villamosszékbe ül Hauptmann helyett Tízezer dollárt kér a különös ajánlat ellenszolgáltatásaképpen (N­ewyork, február 27.) Stanley Pristak, munkanélküli hadirokkant érdekes kérvénnyel for­dult a newyersei legfőbb bírósághoz. A hadirok­kant azt kéri, hogy őt végezzék ki Hauptmann­­ helyett, akit meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek halálra, így Hauptm­annak ideje és módja lesz rehabilitálni magát. A kérés nem egészen ön­zetlen, mert Stanley Pristuk ellenszolgáltatáskép­pen azt követeli Hauptmanntól, hogy fizessen tízezer dgllárt az ő támasz nélkül maradó csa­ládjának. T­­ermészetes, hogy a különös kérvényt elutasították Ebből az alkalomból­­közöl­jük, hogy a bostoni r­epülőtéren letartóztattak egy férfit, aki olyan Hxdollárost­­ akart fizetni, mely a Lindbergh, ál­tal kifizetett, váltságdíj megjelölt bankjegyei kö­zül való. A letartóztatott tagadja, hogy valami­lyen köze volna a gyermekgyilkossághoz, de egye­lőre nem tudta kielégítő magyarázatát adni an­nak, hogyan került hozzá a megjelölt tízdolláros. Felm­entették az izgatás vádja alól Tif niesen párisi lapjának munkatársát Kr.r hárceruellenes vers odistzeája a* al«a IbiróKouok «'« a semmisdiszék kánott . (Cluj, február 27.) Érdekes sajtópert tár­gyalt szerdán a helyi ítélőtábla II. szekciója. A per vádlottja Keleti Sándor volt, akit egy vers miatt helyezett vád alá az ügyészség, Keleti Sán­dor egy rövidéletű folyóiratban — amelynek mindössze egy száma jelent meg—pacifista ten­denciájú versei irt. A versben költői formák kö­zött az imperialista háborút ítélte el. , A vers f­elkeltette az ügyészség figyelmét s Keleti Sándor ellen államellenes izgatás miatt megindult az eljárás. Az ügy két fórumon, a törvényszéken és a táblán felmentéssel végződött , az ügyész ítlkbbezése miatt feljutott a semmitő­­székhez. A semmitőszék nem hozott ítéletet, mi­vel az előző ítéletekből nem tűnt ki, hogy az ügyészség tulajdonképpen melyik részét, vagy ré­szeit inkriminálta a versnek. Visszaküldötték az ügyet a helyi táblának újbóli letárgyalásra s a vád pontos megállapítása végett. A szerdai, második táblai tárgyaláson min­denekelőtt tisztázták a vádat. Leszögezték, hogy az ügyészség az „imperialista háború“ kifejezést találta veszélyesnek az ország biztonsága szem­pontjából. A vádlott Keleti Sándor azt adta elő, hogy verse semmiképpen se lehet izgató hatású, hiszen Romániának is érdeke, hogy nehogy háborúba keveredjék. Tiea ügyész a vádlott elítélését kérte, akit, besorozott azok közé a kisebbségi újságírók közé, akik állandóan veszélyeztetik a román államot. Mircea Georgescu ügyvéd védőbeszédében érdekes körülményt ajánlott a táblai tanács fi­gyelmé­be. _ A jelenlegi vádlott külföldi lapokba is de igazik_mondotta__többek között abba e lapba, amelyet Titulescu külügyminiszter ad ki Párisban francia nyelven. A lap, amelynek „Pa­ris“ a címe román kérdésekkel foglalkozik s fő­munkatársa Keleti Sándor. Ha Titulescu külügy­­minisztr, a­dről feltehetjük, hogy jól megvá­lasztja munkatársait, együtt dolgozik. Keletivel akkor azt hiszem, nem a mi feladatunk megvizs­gálni megbízhatóságát az állam szempontjából. A­­tábla­ a v­­édőbeszéd u­tán ismét felmentő ítéletet hozott. Az ítéletet Tlea ügyéér­t megfel­lebbezte.

Next