Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-01 / 49. szám
4 kul fin ism . C 111. ÉVFOLYAM. IS. SZÁM- folyik az adlóbehalás Satu-Maren A város polgárainak pénzén jossarloVFuzoltó lovak cipelik a polgárság sim*romjaU arredóntTalalok penésies raktáraiba ~Ha a bucurestii inem inulk*várlalalok is fizetnének alléi« «nffcfiflra* «rulélys adóprés nyomása ' (Satu-Mare, február 27.) Régóta nem éli át Satu-Maré város lakossága a mostaninál kínosabb napokat. Repülőbizottságok zaja lepte el a várost és elképzelhetetlen kíméletlenséggel szorítják ki az utolsó garasokat. Ahol pedig nem megy az adóbehajtás, elviszik a ruhaszekrényt, szekérre rakják az étterem teljes berendezését, lehúzzák az üzlet rollóját és elszállítják a kenyérkereső szerszámokat, vagy gépeket. Tény, hogy a repülőbizottságok parancsra dolgoznak és feletteseiket, a preceptorokat, valamint ezek főnökeit, a pénzügyigazgatókat is felülről szorítják. Az is bizonyos, hogy az adót fizetni kell. De mit ér a kincstár az adóhivatal raktárába elszállított rozoga szekrénnyel? Hiszen ez nem fedezi az adóval hátralékos polgár tartozását? Sőt, azzal, hogy adóban elszállítják a nép ingóságait, az állam maga segíti elő saját polgárainak leszegényedését. Ez pedig nem lehet, az állam célja. Bettün nő az elkeseredés. A város felzavart méhkashoz hasonló. Izzadó polgárok adókönyvecskével a kezükben loholnak az adóhivatalok pénztáraihoz, hogy kölcsönvett pénzzel rendezzék adótartozásukat, amely a fájdalmas emlékű Andrecuti-adókivetés óta áll fenn, csaknem minden kereskedőnél, iparosnál és magánosnál egyaránt. Andrecuti Péter, aki 1939-ben volt Satu-Mare pénzügyigazgatója, olyan magas adókat vetett ki a lakosságra, hogy azokat nyögjük ma is. A polgárok elkeseredése már ezen túladóztatás miatt is óriási, de fokozza az általános elkeseredést a repülőbizottságok eljárása, hogy semmilyen fellebbezés alatt álló ügyre nincsenek tekintettel, hanem azoktól is elhiszik a bútort, akiknek tulajdonképpen nincsen adótartozásuk, de a pénzügyigazgatóság adminisztrációjának körülményessége miatt ezt nem tudják írásokkal bizonyítani. Ellenköveteléseket sem ismer el az állam. Egészen tehetetlen állapotot teremt a kincstár azokban az esetekben, ahol az állami szállítók adóhátralékáról esik szó. Az egyik satu-marei nyomdának követelése van az államtól. .Nyomtatványokat szállított a pénzügyigazgatóságnak és a szfemla végösszege nagyobb, mint a nyomdatulajdonos adóhátraléka. A rpülőbizottságok azonban mit sem törődve ezzel a körülménnyel, végrehajtották az illetőt. Hát nem nevetséges, vagy inkább bosszantó ez a bürokratizmus, amely eltűrol, hogy olyan polgárokat zaklassanak adóért, akinek az állam többel tartozik? Régi igazságok... Sokszor megírtuk már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a rollólehúzás és a szerszámok elszállítása nem hozza, nem hozhatja meg a kívánt eredményt. Akinek a boltját, vagy a műhelyét becsukják, nem folytathatja hivatását. Magyarul: nem kereshet pénzt. Alá nem keres pénzt, annak nincs miből adót fizetnie. Ezt az elcsépelt igazságot nem látják be az illetékesek? A Római-kerti butorraktár... Ha nem látják be, kár minden kimondott szóért és minden leírt betűért. A következmények fogják megmutatni, hogy helytelen politika volt a nép leszegényítése. De ha magukban igazat adnak nekünk, mire való a Római-kerti „butorraktár?“ és mi célt szolgálnak az ország összes városaiban felállított hasonló raktárak ? Az oda összehordott rozoga holmikat akarja pénzzé tenni a kincstár? Ebből ugyan nem lesz pénz! A bútor ott fog rothadni az adóhivatal penészes raktárában és a kincstár pénzszekrényei sora fognak megtelni. Hacsak... ... Hacsak a mammuth vállalatok, a bucureştii milliárdosok nem segítik ki a bajból az országot. Az összes napilapok azt írják, hogy a főváros, illetve az ó-királysági leggazdagabb vállalatai évek óta egyetlenegy lej adót sem fizettek! Ezeket tessék szorítani, akkor megenyhül az ország pénzkrízise és akkor az erdélyi városok ellen indított adóbehajtási irtóhadjárat kegyetlensége, is alább hagyna. Miért éppen városi szekerekkel... Az elhurcolt ingóságokkal túlzsúfolt szekerek úgy húznak végig a városon, mintha nagyarányú költözködési láz lepte volna meg a polgárságot. Viszik a bútort, mégpedig a városi szekereken. Ez az, ami a szomorú jelenetet még bántóbbá teszi. A városi polgárok pénzén jól tartott tűzoltó-lovak cipelik a polgárok ingóságait és nincs, aki ezt a bántó kontrasztot illetékes helyen szóvátegye. Tudjuk, hogy a panaszok összegyűjtésével és azoknak közlésével nem akadályozhatjuk meg a repülőbizottságokat működésükben, de szóvátettük, hogy írásos bizonyítékként szolgáljanak az utókor számára, miként fizettek adót. _ Anno 1935. F. J. . m ha KÖHÖG tegyen a mellére egy THERMOGENE kft&t, rfevukiv és fidalomes alapító van*, mily » légcső és tünst vértódulását civiszitia-Kapható az össze# gyógyszert*r*kb® és drogériákba. Egy munkanélküli felajánlotta, hogy villamosszékbe ül Hauptmann helyett Tízezer dollárt kér a különös ajánlat ellenszolgáltatásaképpen (Newyork, február 27.) Stanley Pristak, munkanélküli hadirokkant érdekes kérvénnyel fordult a newyersei legfőbb bírósághoz. A hadirokkant azt kéri, hogy őt végezzék ki Hauptmann helyett, akit meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek halálra, így Hauptmannak ideje és módja lesz rehabilitálni magát. A kérés nem egészen önzetlen, mert Stanley Pristuk ellenszolgáltatásképpen azt követeli Hauptmanntól, hogy fizessen tízezer dgllárt az ő támasz nélkül maradó családjának. Természetes, hogy a különös kérvényt elutasították Ebből az alkalombólközöljük, hogy a bostoni repülőtéren letartóztattak egy férfit, aki olyan Hxdollárost akart fizetni, mely a Lindbergh, által kifizetett, váltságdíj megjelölt bankjegyei közül való. A letartóztatott tagadja, hogy valamilyen köze volna a gyermekgyilkossághoz, de egyelőre nem tudta kielégítő magyarázatát adni annak, hogyan került hozzá a megjelölt tízdolláros. Felmentették az izgatás vádja alól Tif niesen párisi lapjának munkatársát Kr.r hárceruellenes vers odistzeája a* al«a IbiróKouok «'« a semmisdiszék kánott . (Cluj, február 27.) Érdekes sajtópert tárgyalt szerdán a helyi ítélőtábla II. szekciója. A per vádlottja Keleti Sándor volt, akit egy vers miatt helyezett vád alá az ügyészség, Keleti Sándor egy rövidéletű folyóiratban — amelynek mindössze egy száma jelent meg—pacifista tendenciájú versei irt. A versben költői formák között az imperialista háborút ítélte el. , A vers felkeltette az ügyészség figyelmét s Keleti Sándor ellen államellenes izgatás miatt megindult az eljárás. Az ügy két fórumon, a törvényszéken és a táblán felmentéssel végződött , az ügyész ítlkbbezése miatt feljutott a semmitőszékhez. A semmitőszék nem hozott ítéletet, mivel az előző ítéletekből nem tűnt ki, hogy az ügyészség tulajdonképpen melyik részét, vagy részeit inkriminálta a versnek. Visszaküldötték az ügyet a helyi táblának újbóli letárgyalásra s a vád pontos megállapítása végett. A szerdai, második táblai tárgyaláson mindenekelőtt tisztázták a vádat. Leszögezték, hogy az ügyészség az „imperialista háború“ kifejezést találta veszélyesnek az ország biztonsága szempontjából. A vádlott Keleti Sándor azt adta elő, hogy verse semmiképpen se lehet izgató hatású, hiszen Romániának is érdeke, hogy nehogy háborúba keveredjék. Tiea ügyész a vádlott elítélését kérte, akit, besorozott azok közé a kisebbségi újságírók közé, akik állandóan veszélyeztetik a román államot. Mircea Georgescu ügyvéd védőbeszédében érdekes körülményt ajánlott a táblai tanács figyelmébe. _ A jelenlegi vádlott külföldi lapokba is de igazik_mondotta__többek között abba e lapba, amelyet Titulescu külügyminiszter ad ki Párisban francia nyelven. A lap, amelynek „Paris“ a címe román kérdésekkel foglalkozik s főmunkatársa Keleti Sándor. Ha Titulescu külügyminisztr, adről feltehetjük, hogy jól megválasztja munkatársait, együtt dolgozik. Keletivel akkor azt hiszem, nem a mi feladatunk megvizsgálni megbízhatóságát az állam szempontjából. Atábla a védőbeszéd után ismét felmentő ítéletet hozott. Az ítéletet Tlea ügyéért megfellebbezte.