Keleti Ujság, 1935. június (18. évfolyam, 123-143. szám)

1935-06-01 / 123. szám

4 KnCTtttjSXG 1935.­­JÚNIUS 1 - XVIII ÉVF., 125. SZÁM. Kiélesedett az ellentét a jegybank és a kormány között a devizaforgalom kérdésében A Németországgal kötött egyezmény ratifikálásának megakadá­lyozására mozgalom indult meg . Manolescu-Strunga miniszter nehéz harcai (Bucuresti, május 30.) Csütörtökre várták annak a pénzügyi ellentétnek az elintézését, ami a kormány és a Nemzeti Bank között, éleződött ki. Nem is annyira az egész kormánynak, hanem Ma­n­­olescu Strunga kereskedelmi miniszternek a ma­gatartása.­­ól van szó, aki a külkereskedelmi forga­lom érdekében le akarja bontani a deviza­forga­lom korlátozásainak nagy részét, viszont a Nemzeti Bank kormányzósága ezt a lépést igen veszedel­mesnek tartja az ország pénzügyi helyzetére és valutáris viszonyaira vonatkozólag. A csütörtöki nap folyamán bevonták a tanácskozásokba Dinu Bratariu pártelnököt is, akinek a lakásán tartott értekezleten Antonescu pénzügyminiszter, Mano­­lescu Strunga kereskedelmi miniszter és Mitita Constantinescu pénzügyi államtitkár szűkebb­­körű megbeszélést tartottak. Ezen a megbeszélé­sen azt kívánták elérni, hogy Dinu Bratianu pártelnök lépjen közbe és igyekezzék a Nemzeti Bank kormányzóját eltéríteni merev magatartá­sától. Egyes lapok szerint ezen a megbeszélésen Manolescu Strunga miniszter is hajlandónak mu­tatkozott az engedékenységre s a két álláspont közötti szakadék állítólag némileg veszített a sú­lyosságából. Éles szócsaták a tanácskozásokon A gazdaságügyi minisztereknek a bank­kor­mányzósággal folytatott tárgyalásain heves viták zajlottak le. Manolescu Strunga miniszternek a devizaforgalom felszabadításáról elmondott egyik beszédére Dumitrescu bankkormányzó igen­ élesen válaszolt. Hasonló határozottsággal és élességgel támogatta a kormányzó álláspontját Stoicescu, a jegybank igazgatója is Ezekről a vitákról nem emlékezik meg egyik hivatalos közlemény sem. A Curentul cinlű lap a kulcslyukon kihallgatott egy ilyen tanácskozást, amelyen a két álláspont ismét élesen került szembe egymással. A lap tudósítása szerint ilyen szavak röpködtek a vita lázában: — Meg akarjátok ölni a kivitelünket. — Ha ön így beszél, akkor meg fogom mon­dani, hogy kicsoda ön. Ezekből a szócsatákból azt lehet megállapí­tani, hogy az ellentétes álláspont összeegyeztetési kísérlete nem halad a legnyugodtabb mederben. A Nemzeti Banknak az a kívánsága, hogy a de­viza­forgalom maradjon meg teljesen a jegybank kezei között és vezessenek be valutaprémiumot, amivel segíteni lehet a kivitelre esetleg káros kö­vetkezményeken. Manolescu Strunga miniszter ál­láspontja szerint azonban a külkereskedelmi egyezmények ha­tálytalanokká válnak és nem fogják a forgalmat, fellendíteni, ha a de­vizakorlátozásokkal ez elé továbbra is gátat emel­nek. A valutaprémiu­mról azt mondja, hogy ez az árakat felemeli. Annál erélyesebben is kitart ez álláspontja mellett, mert számít Dinu Bratianu pártelnöknek a támogatására, aki külföldről azzal a kijelentéssel tért haza, hogy a deviza­forgalom nem tartható továbbra kizárólagosan a Banca Na­­tionala kezében. ­ Titulescu nélkül nem ratifikálják a német egyezményt A Németországgal­­ megkötött nagyszabású forgalmi, illetőleg a fizetési egyezmény sincs vég­legesen még elintézve. Az egyezmény szövegét nyilvánosságra hozták, azt mindkét részről alá­írták, de azzal a fenntartással, hogy az illetékes kormányok ratifikálása után lép életbe. A román kormány ratifikálása még nem történt meg és úgy látszik, Tatarescu miniszterelnök ezt nem is vállalja a külügyminiszter távollétében. A Lupta értesülése szerint a ratifikálási javaslatot csak akkor viszik minisztertanács elé, ha Titulescu ha­zaérkezett. Nem tudjuk ugyanis, hogy a külügyminiszternek, főképpen a francia gazdasági érdekeltségeknél végzett puhatolózásai alapján, nem lesznek-e kifogásai? A német delegáció egyik tagja visszamaradt és nem utazott haza Berlinbe, hanem itt megvárja a minisztertanácsnak a döntését. Mozgalom a németek terve ellen Felt ütést keltő ebben az ügyben az univer­­ító­nak egy lerohaná­sa a megkötött román-né­met egyezmény ellen. Rendes körülmények között az Universul intim érintkezést szokott fenntartani a külügyminiszterrel s bár Titulescu most nincsen itthon, nem lehet tudni, hogy a lapnak ez a táma­dása nem egyezik-e a külügyminiszter óhajával. A lapnak különleges nagy betűkkel közölt cikke óvást emel az ellen, hogy Németország gazdasági törekvéseinek Románia teret nyújtson. Politikai szándékokat vél Berlinben megnyilvánulni Romá­nia felé s gyanúsnak tartja, hogy amikor erő­sebb pénzügyi alapokon álló hatalmak nem tudnak az országnak segítséget nyújtani, akkor a német kormányt ilyen nagy segítséggel jön Romániába. Emlékeztet a németeknek a háború alatti romá­niai gazdálkodására és igyekszik a németekkel szembeni ellenszenvet felkorbácsolni. Azt állítja, hogy a németek a háború idején a korrupció esz­közeivel kerítették kezükbe a romániai gazdasági érdekeket s most is ez eszközöktől lehet tartani. Úgy látszik, mintha a megkötött román-német egyezmény ratifikálását kívánná­ m­een­ekezíteni s ez a cikk tünete annak, hogy a háttérben van va­lamilyen mozgalom, ami késlelteti a miniszterta­nács ratifikáló határozatát. Bratianu pártelnök és Manolescu Strunga miniszter között sem teljes az egyetértés. Ha a devizaforgalom kérdésében hasonló a magatartá-­­suk, Manolescu Strunga miniszternek a kartellek elleni, árszabályozó kísérletei a pártelnök éles el­lenállásába ütköznek. Itt Bratianu Dinu, mint vállalkozó tőkés, egyénileg érdekelve van. A pa­pirosgyárak kartelljét és árait mint főrészvényes egész befolyásával s igen erélyes magatartásával védi. HMMtiiwi mi iimimiim i rriinirfnmrvrii n m nini1 n ir"-TT"rr--fwfr Olcsóbb lett B a „HERMES" I vasúti menetrend! gjj Uj ár: 1 Zsebmenetrend ... 18*— Lei!­ffil Menetrendkönyv.. 40*— Lei! B$ Kapható mindenütt!® Növényvédelem és Kertészet olcsó szakkönyvtára: Horn János: Gyümölcsfák nyesése Lei (73 ábrával) ............................ 36­— Urbányi Jenő: Gyümölcsfák betegségei (85 ábrával) ......... 36­— Dr. S­á­nt­h­a L­á­sz­l­ó: A szőlő kártevői (40 ábrával) ............................ 36’— Jócsai László: Hogyan készítsük el virá­gos kertünket (36 ábrával)... 86'— A Növényvédelem előfizetői (aki most lép be előfizetőnek, az is) a négy kötet együttes meg­vételénél a négykötetes sorozatot 144’­— lej helyett kedvezményesen 80­ lejért kapják­­ a Keleti Ujság kiadóhivatalában, Kváz, Str. Báron L. Pop 5. Kérjen 5 lej ellené­ben a „Növényvédelemiből mutatványszámot. Előfizetési árai: negyedévre 100*—, félévre 200'—, egész évre 400— lej. Utánvéttel nem szétütünk. Miért hiányzik a betű? Az angol lapokban különös hír jelent meg a na­pokban. Greffrey Leningham jónevű filológus, az ox­fordi egyetem­ tanára egy százhúszoldalas filológiai munkát adott ki. Ebben még semmi különös sem volna, ha a mű az általunk ellenőrizhetetlen tudomá­­nyos értékén kívül valami sajátságos érdekessége nem volna. A professzor ugyanis úgy írta meg a ter­jedelmes munkát, hogy az egész könyvben egyetlen „p" betű nincs. Három teljes esztendőn át izzadt, amíg sikerült gondosan elkerülnie minden szót, amely­ben ,,p“ betű fordul elő. Greffrey Leningham tanár úr bejelentette, hogy most olyan munkán dolgozik, amelyből a „b“ fog hiányzani. Aztán így megy végig az egész ábécén s minden következő könyve más-más betűt nélkülöz majd. Isten éltesse sokáig a tanár urat! Erre ugyancsak szüksége van, ha nagy művét be akarja fejezni, mert akárki kiszámíthatja, hogy az ábécé huszonnégy be­tűjének ilyenformán történő negatív hangsúlyozásá­hoz, darabjára három esztendőt számítva, összesen hetvenkét esztendő kívántatik. Ha felületesen nézzük ezt a kis hírt, amolyan csodabogárnak könyvelhetjük el s megnyugodva abban a feltételezésben, hogy a jeles filológus kissé meghib­bant, napirendre is térhetünk fölötte. De ez nem megy olyan könnyen. A fantáziába belekapaszkodik a kér­dés, hogy mire jó ez a tudománnyal űzött tréfa, miért hiányzik a komoly munkából az a senkinek sem vétő, ártatlan " ,,p“ betű? Bevallom, napok­­óta nem tudok aludni, annyira izgat ez a különös kérdés, amelyhez különben semmi közöm sincs. Végülis, talán csak saját sóvár kíváncsiságom ki­elégítésére, úgy próbáltam megmagyarázni Greffrey Leningham bogaras ötletét, hogy nem ostobaság és nem egészen megvetendő vicc. Ha gyermekkoromban azt mondta volna valaki, hogy üljek neki és komoly munkával tanuljam meg az ábécét, sírva menekültem volna játékaimhoz. De az ismert képes ábécé segítsé­gével, melyet jó szüleim kedves ravaszsággal loptak játékaim közé, néhány nap alatt magamtól és észre­vétlenül avatódtam be az olvasás rejtelmeibe. Az em­berek nem szűnnek meg gyermekek lenni. A regény­írónak lassanként filmszcenáriumokat kell kiagyalnia, a költőnek pedig jobb megoldás hijján esetleg valami bűnügyi szenzációba kell belekeverednie, ha azt akarja, hogy munkáit elolvassák. Klasszikusainknak is csak azokat az idézeteit ismerik a mai átlag­ fiata­­lok, amelyek keresztrejtvényekbe dugva keltik fel kí­váncsiságukat. Greffrey Leningham tanár úr azt­ akarta, hogy komoly filológiai értekezését el is olvassák s ezt ugy­látszik, csak ezzel a ravasz kis trükkel váltk elérhető­nek. A játékos olvasók most bizonyára szorgalmasan böngészik az egyébként ,,unalmas“ könyvet, hogy vár­jon nem felejtett-e benne a filológus mégis egy árva ,,p“ betűt? Közben pedig, — akarva, nem akarva, f­elolvassák az értekezést. Különös dolog ez. Nem is egészen biztos, hogy kombinációm helyes. Éppen ezért csak igen halkan jelentek be ellenvéleményt azokkal a komoly tudósok­kal szemben, akik a különös tréfán felháborodva úgy vélekednek, hogy jobb lett volna, ha Greffrey Lenin­­gham tanár úr egyszerre hagyta volna ki művéből az ábécének mind a huszonnégy betűjét. (d­. j.)

Next