Keleti Ujság, 1935. június (18. évfolyam, 123-143. szám)
1935-06-01 / 123. szám
4 KnCTtttjSXG 1935.JÚNIUS 1 - XVIII ÉVF., 125. SZÁM. Kiélesedett az ellentét a jegybank és a kormány között a devizaforgalom kérdésében A Németországgal kötött egyezmény ratifikálásának megakadályozására mozgalom indult meg . Manolescu-Strunga miniszter nehéz harcai (Bucuresti, május 30.) Csütörtökre várták annak a pénzügyi ellentétnek az elintézését, ami a kormány és a Nemzeti Bank között, éleződött ki. Nem is annyira az egész kormánynak, hanem Manolescu Strunga kereskedelmi miniszternek a magatartása.ól van szó, aki a külkereskedelmi forgalom érdekében le akarja bontani a devizaforgalom korlátozásainak nagy részét, viszont a Nemzeti Bank kormányzósága ezt a lépést igen veszedelmesnek tartja az ország pénzügyi helyzetére és valutáris viszonyaira vonatkozólag. A csütörtöki nap folyamán bevonták a tanácskozásokba Dinu Bratariu pártelnököt is, akinek a lakásán tartott értekezleten Antonescu pénzügyminiszter, Manolescu Strunga kereskedelmi miniszter és Mitita Constantinescu pénzügyi államtitkár szűkebbkörű megbeszélést tartottak. Ezen a megbeszélésen azt kívánták elérni, hogy Dinu Bratianu pártelnök lépjen közbe és igyekezzék a Nemzeti Bank kormányzóját eltéríteni merev magatartásától. Egyes lapok szerint ezen a megbeszélésen Manolescu Strunga miniszter is hajlandónak mutatkozott az engedékenységre s a két álláspont közötti szakadék állítólag némileg veszített a súlyosságából. Éles szócsaták a tanácskozásokon A gazdaságügyi minisztereknek a bankkormányzósággal folytatott tárgyalásain heves viták zajlottak le. Manolescu Strunga miniszternek a devizaforgalom felszabadításáról elmondott egyik beszédére Dumitrescu bankkormányzó igen élesen válaszolt. Hasonló határozottsággal és élességgel támogatta a kormányzó álláspontját Stoicescu, a jegybank igazgatója is Ezekről a vitákról nem emlékezik meg egyik hivatalos közlemény sem. A Curentul cinlű lap a kulcslyukon kihallgatott egy ilyen tanácskozást, amelyen a két álláspont ismét élesen került szembe egymással. A lap tudósítása szerint ilyen szavak röpködtek a vita lázában: — Meg akarjátok ölni a kivitelünket. — Ha ön így beszél, akkor meg fogom mondani, hogy kicsoda ön. Ezekből a szócsatákból azt lehet megállapítani, hogy az ellentétes álláspont összeegyeztetési kísérlete nem halad a legnyugodtabb mederben. A Nemzeti Banknak az a kívánsága, hogy a devizaforgalom maradjon meg teljesen a jegybank kezei között és vezessenek be valutaprémiumot, amivel segíteni lehet a kivitelre esetleg káros következményeken. Manolescu Strunga miniszter álláspontja szerint azonban a külkereskedelmi egyezmények hatálytalanokká válnak és nem fogják a forgalmat, fellendíteni, ha a devizakorlátozásokkal ez elé továbbra is gátat emelnek. A valutaprémiumról azt mondja, hogy ez az árakat felemeli. Annál erélyesebben is kitart ez álláspontja mellett, mert számít Dinu Bratianu pártelnöknek a támogatására, aki külföldről azzal a kijelentéssel tért haza, hogy a devizaforgalom nem tartható továbbra kizárólagosan a Banca Nationala kezében. Titulescu nélkül nem ratifikálják a német egyezményt A Németországgal megkötött nagyszabású forgalmi, illetőleg a fizetési egyezmény sincs véglegesen még elintézve. Az egyezmény szövegét nyilvánosságra hozták, azt mindkét részről aláírták, de azzal a fenntartással, hogy az illetékes kormányok ratifikálása után lép életbe. A román kormány ratifikálása még nem történt meg és úgy látszik, Tatarescu miniszterelnök ezt nem is vállalja a külügyminiszter távollétében. A Lupta értesülése szerint a ratifikálási javaslatot csak akkor viszik minisztertanács elé, ha Titulescu hazaérkezett. Nem tudjuk ugyanis, hogy a külügyminiszternek, főképpen a francia gazdasági érdekeltségeknél végzett puhatolózásai alapján, nem lesznek-e kifogásai? A német delegáció egyik tagja visszamaradt és nem utazott haza Berlinbe, hanem itt megvárja a minisztertanácsnak a döntését. Mozgalom a németek terve ellen Felt ütést keltő ebben az ügyben az univerítónak egy lerohanása a megkötött román-német egyezmény ellen. Rendes körülmények között az Universul intim érintkezést szokott fenntartani a külügyminiszterrel s bár Titulescu most nincsen itthon, nem lehet tudni, hogy a lapnak ez a támadása nem egyezik-e a külügyminiszter óhajával. A lapnak különleges nagy betűkkel közölt cikke óvást emel az ellen, hogy Németország gazdasági törekvéseinek Románia teret nyújtson. Politikai szándékokat vél Berlinben megnyilvánulni Románia felé s gyanúsnak tartja, hogy amikor erősebb pénzügyi alapokon álló hatalmak nem tudnak az országnak segítséget nyújtani, akkor a német kormányt ilyen nagy segítséggel jön Romániába. Emlékeztet a németeknek a háború alatti romániai gazdálkodására és igyekszik a németekkel szembeni ellenszenvet felkorbácsolni. Azt állítja, hogy a németek a háború idején a korrupció eszközeivel kerítették kezükbe a romániai gazdasági érdekeket s most is ez eszközöktől lehet tartani. Úgy látszik, mintha a megkötött román-német egyezmény ratifikálását kívánná meenekezíteni s ez a cikk tünete annak, hogy a háttérben van valamilyen mozgalom, ami késlelteti a minisztertanács ratifikáló határozatát. Bratianu pártelnök és Manolescu Strunga miniszter között sem teljes az egyetértés. Ha a devizaforgalom kérdésében hasonló a magatartá-suk, Manolescu Strunga miniszternek a kartellek elleni, árszabályozó kísérletei a pártelnök éles ellenállásába ütköznek. Itt Bratianu Dinu, mint vállalkozó tőkés, egyénileg érdekelve van. A papirosgyárak kartelljét és árait mint főrészvényes egész befolyásával s igen erélyes magatartásával védi. HMMtiiwi mi iimimiim i rriinirfnmrvrii n m nini1 n ir"-TT"rr--fwfr Olcsóbb lett B a „HERMES" I vasúti menetrend! gjj Uj ár: 1 Zsebmenetrend ... 18*— Lei!ffil Menetrendkönyv.. 40*— Lei! B$ Kapható mindenütt!® Növényvédelem és Kertészet olcsó szakkönyvtára: Horn János: Gyümölcsfák nyesése Lei (73 ábrával) ............................ 36— Urbányi Jenő: Gyümölcsfák betegségei (85 ábrával) ......... 36— Dr. Sántha László: A szőlő kártevői (40 ábrával) ............................ 36’— Jócsai László: Hogyan készítsük el virágos kertünket (36 ábrával)... 86'— A Növényvédelem előfizetői (aki most lép be előfizetőnek, az is) a négy kötet együttes megvételénél a négykötetes sorozatot 144’— lej helyett kedvezményesen 80 lejért kapják a Keleti Ujság kiadóhivatalában, Kváz, Str. Báron L. Pop 5. Kérjen 5 lej ellenében a „Növényvédelemiből mutatványszámot. Előfizetési árai: negyedévre 100*—, félévre 200'—, egész évre 400— lej. Utánvéttel nem szétütünk. Miért hiányzik a betű? Az angol lapokban különös hír jelent meg a napokban. Greffrey Leningham jónevű filológus, az oxfordi egyetem tanára egy százhúszoldalas filológiai munkát adott ki. Ebben még semmi különös sem volna, ha a mű az általunk ellenőrizhetetlen tudományos értékén kívül valami sajátságos érdekessége nem volna. A professzor ugyanis úgy írta meg a terjedelmes munkát, hogy az egész könyvben egyetlen „p" betű nincs. Három teljes esztendőn át izzadt, amíg sikerült gondosan elkerülnie minden szót, amelyben ,,p“ betű fordul elő. Greffrey Leningham tanár úr bejelentette, hogy most olyan munkán dolgozik, amelyből a „b“ fog hiányzani. Aztán így megy végig az egész ábécén s minden következő könyve más-más betűt nélkülöz majd. Isten éltesse sokáig a tanár urat! Erre ugyancsak szüksége van, ha nagy művét be akarja fejezni, mert akárki kiszámíthatja, hogy az ábécé huszonnégy betűjének ilyenformán történő negatív hangsúlyozásához, darabjára három esztendőt számítva, összesen hetvenkét esztendő kívántatik. Ha felületesen nézzük ezt a kis hírt, amolyan csodabogárnak könyvelhetjük el s megnyugodva abban a feltételezésben, hogy a jeles filológus kissé meghibbant, napirendre is térhetünk fölötte. De ez nem megy olyan könnyen. A fantáziába belekapaszkodik a kérdés, hogy mire jó ez a tudománnyal űzött tréfa, miért hiányzik a komoly munkából az a senkinek sem vétő, ártatlan " ,,p“ betű? Bevallom, napokóta nem tudok aludni, annyira izgat ez a különös kérdés, amelyhez különben semmi közöm sincs. Végülis, talán csak saját sóvár kíváncsiságom kielégítésére, úgy próbáltam megmagyarázni Greffrey Leningham bogaras ötletét, hogy nem ostobaság és nem egészen megvetendő vicc. Ha gyermekkoromban azt mondta volna valaki, hogy üljek neki és komoly munkával tanuljam meg az ábécét, sírva menekültem volna játékaimhoz. De az ismert képes ábécé segítségével, melyet jó szüleim kedves ravaszsággal loptak játékaim közé, néhány nap alatt magamtól és észrevétlenül avatódtam be az olvasás rejtelmeibe. Az emberek nem szűnnek meg gyermekek lenni. A regényírónak lassanként filmszcenáriumokat kell kiagyalnia, a költőnek pedig jobb megoldás hijján esetleg valami bűnügyi szenzációba kell belekeverednie, ha azt akarja, hogy munkáit elolvassák. Klasszikusainknak is csak azokat az idézeteit ismerik a mai átlag fiatalok, amelyek keresztrejtvényekbe dugva keltik fel kíváncsiságukat. Greffrey Leningham tanár úr azt akarta, hogy komoly filológiai értekezését el is olvassák s ezt ugylátszik, csak ezzel a ravasz kis trükkel váltk elérhetőnek. A játékos olvasók most bizonyára szorgalmasan böngészik az egyébként ,,unalmas“ könyvet, hogy várjon nem felejtett-e benne a filológus mégis egy árva ,,p“ betűt? Közben pedig, — akarva, nem akarva, felolvassák az értekezést. Különös dolog ez. Nem is egészen biztos, hogy kombinációm helyes. Éppen ezért csak igen halkan jelentek be ellenvéleményt azokkal a komoly tudósokkal szemben, akik a különös tréfán felháborodva úgy vélekednek, hogy jobb lett volna, ha Greffrey Leningham tanár úr egyszerre hagyta volna ki művéből az ábécének mind a huszonnégy betűjét. (d. j.)