Keleti Ujság, 1935. december (18. évfolyam, 276-300. szám)
1935-12-01 / 276. szám
4 Teljes egészében napvilágra került a sarmisegetuzai amfiteátrum, melynek köröndjén másfélezer esztendővel ezelőtt római színészek deklamáltak Az ásatások jó állapotban hozták felszínre a kilencven méteres átmérőjű színházat . Az értékes archeológiai leletek egész tömegére bukkantak a Sarmisegetuzán feltárt római sírokban (DEVA, november 29.) Tavaly szeptember 9-én fényes ünnepség keretében az uralkodó maga tette meg az első jelképes csákányütést a sarmisegetuzai római amfiteátrum kiásásának megkezdésére. Jobban mondva, újrakezdésére, mert az amfiteátrum egy része már régóta napvilágon volt. Király Pál már ISSN-ben beszámolt „Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacica Sarmisegetuza metropolis. Dácia fővárosa“ című művében a sarmisegetuzai ásatások eredményeiről. Dacia királyainak, majd a római Dácia provinciának hajdani székhelyén végzett kutatások során rendkívül sok érdekes lelet került napvilágra, különösen sok feliratos emlék. Az újabb ásatások tavaly ősszel kezdődtek meg, de november végével a télre fordult idő miatt meg is akadtak. Tatarescu miniszterelnök ,Sarmsegetuza“ néven kulturáális egyletet alakított, melynek célja a sarmisegetuzai római színház, teljes kiásása volt. Az egyesület díszelnöke a király, elnöke pedig Tatarescu miniszterelnök lett. Ez év májusában kezdődött újra a munka Daicovici cluji professzor és Floca Octavian dévai múzeumigazgató vezetésével. Több-kevesebb munkaerővel egészen mostanáig folytak az ásatásokéspedig teljes eredménnyel. Másfélezer esztendő után teljes egészében napvilágra került az amfiteátrum Az elmúlt napokban fejezték be az ásatásokat és végre napvilágra került a régi" római színházból mindaz, ami belőle megmaradt. Az amfiteátrum, a régi római kultúra beszédes erdélyi maradványa az 1935. esztendő őszén fürdött először a ragyogó napfényben, több mint másfélezer év után... A szemlélő jólesően állapíthatja meg, hogy a római színház csaknem teljes egészében, jó állapotban maradt meg. Az amfiteátrum külső fala mintegy három méter magas lehetett, ma azonban valamivel alacsonyabb, mert a fal felső széle nagyon is ki volt téve a porladásnak. A belső fal azonban, mely a köröndöt választja el a nyolc pad és széksortól, szinte teljesen épen maradt meg. Jelenleg ez az amfiteátrum legmagasabb része. A színház nagyobbik átmérője kilencven, a kisebbik hetven méter hosszú. Négy kijárata van, kettő nagyobb és kettő kisebb, egymással szemben elhelyezve. Középen van a csatorna, mely a vizet vezette ki a föld alatt. Nagyon érdekes, hogy ez a facsatorna teljesen ép, ami azzal magyarázható, hogy a cserfa — ebből készült a csatorna, — sohasem rothad el, ha vízben áll. A nyolcsoros ülőhelyeken márványpadok, kőpadok és székek vannak. Az előkelőségek nyilván márványpadokon, a többiek pedig kőpadokon ülve szemlélték a játékokat. Arra vonatkozólag, hogy volt-e Sanníseget után állandó színház a rómaiak idejében, semmi bizonyítéka Indi. Valószínű, hogy vándortársulatok játszottak az amfiteátrurában. Érinteten rómaiaír és más szenzációs leletek A „Sarmisegetuza" egyesület nem elégszik meg azzal, hogy feltárta a maradványokat, hanem a színházat, vagy legalább is egy részét rekonstruáltatni akarja. A munkálatok tulajdonképen ezzel a helyreállítással érnek véget. Talán még a régi színháznál is érdekesebb és fontosabb leletekre bukkantak azonban Sarmisegetuzán A hozzáértők szerint valóságos archeológiai szenzációval szolgált az egyik sírlelet. A napokban gödröt ástak a sarmisegetuzai jegyzői lak udvarán. A munkások csákányai valami kemény tárgyba ütköztek. Azonnal telefonáltak Flora Octavia múzeumigazgatónak, aki a helyszínre sietett. A szakszerű vezetés alatt folyó ásatás egy teljesen érintetlen római sírt hozott napvilágra. A sír kívül is, belül is vastag malterréteggel volt bevonva, úgy, hogy az egészet ki lehetett emelni a földből. Mikor leemelték, a vastag kőlapokból álló fedelet, megtalálták a csontvázat, mely fejével észak felé forduva feküdt a sírban. A sír vörös téglából készült, úgy összerakva, ahogyan a falakat rakják. A téglák között öt-hat centiméteres malterréteg. A kőfedél négy sarkán egyegy kicsi könnykorsót találtak, gyengén beágyazva a malterbe, mely megóvta a romlástól az edényeket az évszázadok során. A sírban néhány értékes cserépedényt, találtak, köztük egy nagyon ritka és fontos leletet: egy sárga-vörösre zománcozott cserépedényt, amilyen a római sírokban nagyon ritkán fordul elő. Öt római sírt rekonstruáltak a múzeumban Az utóbbi időben nyolc sírt tártak fel Sarmisegetuzán s ezek közül ötöt, a fontosabbakat, teljesen rekonstruálva helyzték el a sarmisegetuzai fiókmúzeumában. A többieket visszahelyezték a földbe, újból eltemetve a megbolygatott csontokat. Megjegyzésre érdemes, hogy ezek a feltárt sírok építés szempontjából mind különböznek egymástól. Egyikben lapjával, másikban élével rakták a téglákat, van olyan is, ahol a tégla és kő vegyesen fordul elő. Némelyikben koporsó is volt, amit az bizonyít, hogy hatalmas szegeket s a koporsó fadarabjait, illetve a szegek mellett a koporsó porát is megtalálták a sírban. A napokban feltárt teljesen érintetlen sírban nem volt koporsó, mert semmiféle nyom sem maradt utána. Ezen az őszön még két sírt fedeztek fel a sarmisegetuzai közigazgatási épület építése közben. A sírokban érdekes érmeket, edényeket s egy római lámpát találtak. Sarmisegetuza tehát kimeríthetetlenül szolgáltatja az archeológiai kincseket és az adatokat a régi római birodalomról. Erdély hajdani lakóiról Kovács Károly. — Nos, bolonddá tartani mégse hagyom magamat. Ha az élet nem teljesíti azokat a követelményeket, amelyeket vele szemben támasztok, akkor nincs rá semmi szükségem! Akkor csak ostoba és unalmas játék az egész, amelynek nem érdemes kivárni a végét! A doktor szemei jókedvűen pislogtak és csúnya arcát vigyorgásba ráncolta. — Ó, édes fiam! Micsoda tökéletes ostobaságokat beszél. Lám, az ifjúság, az ifjúság! Nemsokára úgy, mint aki lakatlan szigeten él, meg fogja tanulni, hogy lemondjon arról, amit meg nem kaphat és hogy megbecsülje azt, amije van. Egy kis józan ésszel, egy kis elnézéssel és egy kis nevető kedvvel nem is képzeli, milyen kellemesen lehet berendezkedni ezen a bolygón. — Hogyne. Ha lemondok mindenről, amiért az életet élni érdemes, úgy mint maga. De én azt akarom, hogy az élet méltányos legyen! Én azt akarom, hogy az élet bátor és becsületes legyen! Én azt akarom, hogy az emberek tisztességesek legyenek és hogy a dolgok igazságosan végződjenek! Ezzel csak nem kívánok túl sokat? Vagy igen? — Azt nem tudom. De mindenesetre többet, mint amennyit az élet nyújthat. — És magának ez mindegy? — Körülbelül. — Maga megelégszik azzal, hogy szennycsatornásan éldegéljen? — Meglehetősen sok szórakozást találok abban, ha azoknak a fintorait figyelem, akik ott élnek. Ered dühösen rázta meg magát és sóhaj szakadt fel a melléből. — Maga nem hisz semmit. Maga nem tisztel senkit. Maga feltételezi az emberekről, hogy aljasok. Maga olyan, mint a nyomorék, aki a tolószékhez van láncolva és ezért bolondságnak tartja, ha mások sétálnak vagy futkároznak. — Attól tartok, hogy nincs jó véleménnyel rólam, — mondta a doktor szelíden. — Maga elvesztette a szívét, a reménységét, a hitét és az áhítatát! De az Isten szerelmére mije maradt akkor? — A megnyugvás. A fiatalember talpra szökkent. — Megnyugvás?! Ez a legyőzöttek menedéke. Tartsa meg magának a megnyugvást! Nekem nem kell! Nem vagyok hajlandó belenyugodni a gonoszságba, az ocsmányságba és az igaztalanságba! Nem akarom végignézni, amint megbüntetik a jókat és megjutalmazzák a gonoszokat! H Ha az élet értelme abból áll, hogy megtapossák az erényt, kigúnyolják a becsületet és megrohasztják a szépséget, akkor vigye el az ördög az egész életet ! — Édes fiam, úgy kell elfogadni az életet, amilyennek látja. — Torkig vagyok az élettel, úgy ahogy látom kínózattal tölt el... Vagy olyannak kell, amilyennek képzelem vagy sehogyse! Hetykélkedés. A fiú ideges volt és kimerült. Hiszen ez nagyon természetes. Saunders doktor nem kételkedett abban, hogy egy vagy két nap múlva józanabb lesz és most a válaszával le akarta csillaptani. — Olvasott arról valaha, hogy a nevetés az embernek egyetlen olyan jussa, amelyben nen osztozik az állatokkal? — Mit akar mondani ezzel? — kérdezte Fred mogorván. — A megnyugváshoz engem a nevetségesség iránt való csalhatatlan érzékem vezetett el. — Hát akkor nevessen! Nevessen, amíg belenem szakad! — Csakaddig, amig birok, — felelte a doktor elnéző jókedvvel pillantva rá. — Az istenek elpusztíthatnak, de mégis legyőzetlen maradok. — Hetykélkedés? Lehet. Talán a végtelenségbe nyúlt volna a beszélgetés, ha ebben a pillanatban nem kopognak az ajtón. — Ki az ördög lehet ez? — kérdezte Fred ingerülten. Egy boy jött be, aki csak keveset tudott angolul. Jelentette, hogy valaki beszélni kivan Freddel, de azt már nem lehetett megérteni, hogy ki az, Fred vállat vont és éppen indulni készült, mikor valami az eszébe jutott és megállt: — Férfi vagy nő? Két-három különböző szóval kellett megismételnie a kérdést, míg végre a boy megértette. Akkor egy mosollyal, amelyet saját értelmességének méltánylása még ragyogóbbá tett, azt felelte, hogy nő. — Louise! — Fred nagy határozottsággal, rázta meg a fejét. — Mondd meg, a Tuan beteg, nem jöhet. A boy megértette és visszavonult. — Helyesebb volna, ha beszélne vele.. — mondta a doktor. — Soha! Erik tízszer annyit ért, mint ő! írta: W. SOMERSET MAUGHAM forrSîînfra : Clarlon Rena jq KPjTTjUj$|$* 1933. DECEMBER 1 - XVIII. ÉVF. 276. SZ. * A könyvelésről, számlázásról, felbélyegzésről, könyvek megőrzéséről szóló legfontosabb rendelkezéseket tartalmazó f. é. aug. 15-én életbelépett 30S.659—1935. sz. miniszteri rendelet magyar fordítása kapható Dr. Mandel, Fordító irodában. Str. Memorandului 24. Ára IC, vidékre 20 lej (bélyegben).