Keleti Ujság, 1936. március (19. évfolyam, 59-74. szám)
1936-03-13 / 59. szám
4 Rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a satu-marei katholikus egyházközség a Szent István és Szent László szobrának eltávolítását kérő prefektusi átirattal A válasz biztosítja a prefektust, hogy a szentek szobrai csak vallásos érzést váltanak ki a katolikus hívekből s a vallás felülemelkedik a politikai küzdelmeken A Vatikántól várják a hivek a végső szó kimondását (Satu-Mare, március 11.) Megírtuk, hogy dr Ardelean Octavian, satumarei megyefőnök átiratot intézett az ottani katholikus egyházközséghez, elrendelve, hogy a katholikus székesegyház előtt álló Szent István- és Szent László-szobrot haladéktalanul távólittassa el A római katholikus egyházközség a püspökség útján a Vatikánhoz fordult, kérve a legfelsőbb egyházi fórum döntését az ügyben. „Nem vallási kegytárgyak, hanem propagandaeszközök.*' A római katholikus egyháztanács rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy megvitassák a prefektus rendeletét, amelyben nemcsak a szobrok, hanem a satumarei templomotdíszítő képek eltávolításáról is szó van. A megyefőnök rendelete hangsúlyozza, hogy nem állt szándékában, a katholikus hívek vallásos érzéseinek megsértése. Csupán azért ragaszkodik a szobrok és képek eltávolításához, mert hasonló szobrok és képek Magyarországon nem vallási kegytárgyak, hanem „propaganda-eszközök11. A prefektus kifejti, hogy —ha a kifogásolt szentek szobrai továbbra is helyükön maradnak, az kárára volna a román nép és a római katholikus magyarság között fennálló jóviszonynak. Ezért a satumarei Szent István- és Szent László-, valamint a baia-spriei Szent István-, Szent László-, Szent Imre-szobrok, továbbá egy negyedik ismeretlen nevű szent szobrának eltávolítását, esetleg kicserélését kéri. Ugyanekkor kéri, hogy vagy távolítsák el, vagy fessék át a satumarei székesegyház egyik festményét. A vallás felülemelkedik a potikai küzdelmeken Az egyháztanács megbeszélése arra irányult, hogy felvilágosítsa,, a prefektust a szent szólók eredeti hivatásáról és a hívek belső lelki világairól. Megállapították, hogy a satumarei római katholikus hívek körében a szentek szobrai csupán vallásos érzéseket támasztanak és sohasem szolgáltak politikai célokat. Az egyháztanács véleménye szerint a szent szobrok és festmények tisztelete nem sérti a román állam érdekeit, a hit és a vallás felülemelkedik a politikai küzdelmeken. Példákat soroltak fel az ülésen, hogy más országok sem tiltották el a szentek tiszteletét, majd felsorolták a szentek egyházi téren elért érdemeit. Szent István a magyarok első királya a kereszténységgel szelídítette meg a harcias magyarokat s ezzel Európa békéjét szolgálta. Szent László a Kelet felől betóduló pogány népeknek állta útját és ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyetemes keresztény kultúrának- Ugyanekkor a romániai magyarság bátran állítja, hogy szentjeik tiszteletét sem ma, sem a jövőben nem használja, fel politikai propaganda eszközéül-Az egyháztanács ebben az értelemben válaszolt a megyefőnök átiratára, de semmi újabb lépést nem tesz, míg a Vatikán utasítása meg nem érkezik. A satumarei római katholikus egyházközség igazsága tudatában reménykedve várja a megyefőnök további intézkedéseit, amelyek a jog és egyenlőség alapján állva csak előnyösek lehetnek a katholikus egyházközségre nézve. Tedn Gyenge az unitárius püspöki palotában Tegnap délután 5 órai teára volt hivatalos Gyengeuina, (más nevén Anna Roselle) a világhírű énekesnő az unitárius püspöki palotában. Boross György püspök úrnak az énekesnő amerikai ismerőse. A püspöki család hölgytag,iáin és a művésznőn kívül meg voltak még híva: M. Tévay Ilonka kitűnő énekesnőnk, Hevesi Piroska zongoraművésznő, Pfeiffer Alfréd operaénekes, dr. Szent-Iványi unit. theológiai tanár és e sorok írója. Ritka öröm volt egy órát tölteni a bájos püspöki házaspár és a világhírű székely énekesnő társaságában. Boross György unitárius püspök és felesége utolérhetetlenek, mint vendéglátók, Anna Roselle pedig nemcsak közvetlen és bájos a társas érintkezésben, de szellemes csevegő és bölcs életfelfogása. A nagy énekesnő gyermekes örömmel beszélt arról az időről, mikor még Clujon járt iskolába a De Gerando felsőbb leányiskolájában, mikor még az opera helyén szénatér és marhavásártér volt, mikor azon a vidéken por és sártenger mutatta, hogy itt a város vége. Sok szeretettel beszélt hazájáról a Székelyföldről, majd amerikai életéről, ahova 1919-ben került és ahol akkor kezdett énekelni tanulni attól a mestertől, aki Galli Curcit is kiképezte. Beszélt magyar férjéről, akit imád és fiáról, aki sajnos, már csak rosszul beszél magyarul. Galli Curciról meséli, hogy az énektanárja ingyen tanította és mikor ez a tanár elhelyezte a newyorki Metropolitan Operánál, letagadta énekmesterét és azt mondta, hogy a madaraktól leste el énektudását. Mesélte, hogy semmi a világon nem érdekli az éneklésen kívül, mert az emberek megbízhatatlanok, de egy énekpartiéra építhet, ha azt alaposan, becsületesen megtanulja, mert az előadáson, azt kapja százszázalékosan, amit belefektetett. Munkájában sohasem csalódott, de az emberekben sokszor. Új operák szólamának megtanulása mennyi munkába, fáradtágba, gondba és izgalomba kerül, hogy éjjel szólamokról álmodik és felébred álmából, ha valamelyik taktusnak egyik hangja vagy ütembeosztása nem jut eszébe. Pesten fog énekelni hat Tiszt dalt a Hubay palota egyik e havi hangversenyén és vissza kell mennie Newyorkba három Puccini operának ez évadban való eléneklésére. Jövő évben öt hónapot fog Európában tölteni és visszajön hozzánk is, mert nincsen szebb és kellemesebb dolog a világon a gyermekkori emlékeknél. Mindezt egyszerűen, kifogástalan magyarsággal, őszintén kedvesen meséli. Szeretettel hallgatja Pfeiffer mester élményeit, Hevesi Piroska sikereit, Tévay Ilonka emlékeit. Közös ismerősöket emlegetnek és őszinte érdeklődéssel kérdezget mindenkiről, aki csak szóba kerül. Komoly elmerüléssel hallgatja Hevesi Piroska zongorázását, akitől azt kérte, játszon Tiszttől valamit. Mindenki kedvességének és tudásának legjavát nyújtja a művésznőnek, aki maga is szívesen énekelne, de fáradt és nincsen kottája sem a kéznél. Már mindenki elmondott magáról mindent, mikor Boross püspök úr felém mutat, aki mint csendes szemlélő élveztem az események mozgását és tájékoztatja az énekesnőt, hogy 1936. MÁRCIUS 13.X X ÉVF. 39- SZ. egy jóhírű vonósnégyesnek vagyok a vezetője és hogy a komoly zeneirás és zenekritika terén voltak némi sikereim. — Pista fiam — mondja a püspök úr, — most aztán már rajtad a sor, mesélj te is valamit sikere, idiöl a művésznőnek. — Úgy érzem magam — mondom — mint Massenet „Jongleur de Notre-Dame című operájában a bohóc, aki templomba ment imádkozni és Szűz Máriának szeretett volna valami különöset az oltárára helyezni, mert megsegítette. Nem volt azonban pénze, hogy értékeset vehessen, hát azt tette oda, amit legjobban tudott: három bukfencet szányt az oltár előtt. Mondja művésznő — kérdem — járt-e a román opera táján és látta-e az új templom körül kiképzett modern teret? Biztosított, hogy egyik legszebben megtervezett része a városnak. — fin mérnök vagyok — mondom — és ezt a teret én csináltam. Ez volt a legkülönb, amit mint muzsikus a világhírű magyar énekesnőnek prezentálhattam. Ezzel aztán komoly sikerem volt. Egy kellemes és értékes óra emlékével távoztunk a püspöki palotából és a püspöknév méltósága búcsúzóul még figyelmeztetett, hogy miután hüléséből szerencsésen felgyógyult, az ő havi kulturdélutánját, melyen vonósnégyestársaságom is játszani fog, már 21-én megtartja, Lakatos István. Szemrehányást kaptunk Szabályszerű pecséttel és aláírásokkal ellátott levelet kaptunk a Romániai Székely Alkalmazottak Társaságától. Vannak levelek, melyeket ilyen megjegyzés kíséretében szoktak borítékba tenni: — No, ezt nem teszi az ablakába! Bizonyára ezzel a megjegyzéssel borítékolták ezt a kezünkben levő levelet is a derék székely legények, mert mi tűrés-tagadás, bizony nem a legbarátságosabb hangon íródott. Súlyos szemrehányást tartalmaz, azt mondja, hogy ha két székely legény történetesen összeverekedik és beveri egymás fejét, másnap már a sajtó „világgá repíti“ a hírt, hogy a székelyek verekedtek, de most, amikor a székely alkalmazottak szép munkára vállalkoztak és nagy munkával, lelkesedéssel, szorgalommal betanulták, előadták a „Gyimesi vadvirág“-ot, nem tartottuk érdemesnek, hogy erről beszámoljunk olvasóinknak. A derék székely legényeknek, akik a méltatlankodó levelet hozzánk küldték, bizonyára nagy meglepetést szerzünk most, amikor Levelüket mégis az „ablakba tesszük“. Mert annak a beismerése, hogy mulasztást követett el, még senkinek sem ártott s nekünk se nagyon árthat, ha szívünkre tett kézzel ismerjük be, hogy bizony a napi események zajlásában, a világpolitika nagy felfordulásában, a súlyos és létünk gyökerét támadó problémák megvitatásának lázában elfeledkeztünk megemlékezni székely testvéreink kedves és dicséretreméltó színházi produkciójáról. Pedig ott voltunk az előadáson, együtt tapsoltunk a tapsolókkal, örvendeztünk az örvendesekkel és igen nagy szeretettel állapítottuk meg, hogy íme, a székely alkalmazottak olyan dolgokra is képesek, melyek összetartást, hónapokon keresztül tartó közös munkát és sok-sok lelkesedést kíván. A kedvesen szemrehányó levél csak egy dologban téved. Mégpedig abban, hogy mi is a sajtónak ahhoz a részéhez tartoznánk, mely szenzációt csinál a bicskázásokból. A legtöbbször rosszvégű, átkos virtuskodás szomorú eredményeit csak nagyon ritkán jegyezzük fel s akkor is együttérző fájdalommal és rosszalással tesszük. Éppen azért kétszeres örömmel „tesszük ablakba“ a hozzánk érkezett levél egyik részét, mely igy hangzik: „Mi, akiknek a gazdasági krízis a Székelyföldön vándorbotot adott a kezünkbe és batyut kötött a hátunkra, mi, akik itt a városban szolgasorsban keressük mindennapi kenyerünket, azért alakítottuk meg társaságunkat, hogy kivegyük testvéreink kezéből a bicskát, kiirtsuk a testvéri ellenségeskedést a szívekből, helyébe a testvéri szeretetet és faji összetartást ültessük és kulturális fejlődésüket elősegítsük. Őszinte szívvel kívánjuk a Székely Alkalmazottak Társaságának, hogy szép terveit minél teljesebb mértékben valósíthassa meg. Az eddigi jelek biztatóan mutatnak arra, hogy fáradozásuk nem marad sikertelen. (—) Rendkívüli Árleszállítás! Czirner Gizella : Az egészség és takarékosság szakácskönyve. Eredeti ár 35— lej. Mig a készlet tart 12 lejért, portóköltséggel kapható kiadóhivatalunkban Cluj, Str. Báron L. Pop 5.