Keleti Ujság, 1936. május (19. évfolyam, 108-123. szám)

1936-05-13 / 108. szám

2 Megnyitották a bankokat A­ddissi-ib­ebalui (Disibuti, május 11.) Addisz-Abebában hét­főn újra megnyitották a bankokat és a lakos­ság valósággal megrohamozta, hogy az abesz­­szin pénzt olasz lírákra váltsa át. A királyi palotát a fosztogatók erősen tönkretették. A benne lévő összes okmányok, iratok és ott ma­radt értékek eltűntek, vagy elpusztultak Az elmenekült lakosság különben nagy tömegek­ben tér vissza a fővárosba és a gyorsan kijaví­tott szállodák tömve vannak. A Diredanába érkezett olasz csapatok el­foglalták a vasútvonal jobb pontjait. A fran­cia védőkirendeltségeket utasították, hogy térjenek vissza francia Szomáliba. Akszumban koronázzák meg az olasz királyt (PARIS, május 1­) A „Petit Parisien“ tu­dósítója úgy értesül, hogy Viktor Emánuel ki­rályt Akszumban, az abesszin szent városban logják Abesszínia császárává koronázni■ A négus egyelőre Jeruzsálemben marad (Pons, május 11.) Az „Agence Rádió fran­cia hírszolgálati irodához Jeruzsálemből érkezett jelentés szerint, nem valószínű, hogy a négus kö­zelebbről elutazzék Jeruzsálemből. Orvosai szerint a súlyos megrázkódtatás még mindig érezteti ha­tását és a legteljesebb nyugalmat ajánlották neki. Az olasz kormány állítólag egy idegen hatalom közvetítésével nagyösszegű nyugdíjat ajánlott fel a négusnak, azzal a feltétellel, ha­ nem avatkozik többé Abesszínia ügyeibe. Mivel indokolja Hajié Szelasszié elmenekülését ? (Jeruzsálem, május 11.) A négus hétfőn fo­gadta a sajtó képviselőit, akik előtt rövid nyilat­kozatot tett: „Azért hagytam el Abesszíniát, mi­vel az olaszok által használt mérges gázak teljesen megbénították csapataink harcképességét. Az adott körülmények között nem tudtam ezzel az embertelen hadvezetéssel szemben tovább folytatni az ellenállást. Ha továbbra is Addisz-Abebában, vagy Abesszínia valamely más részében maradtam volna, ezzel nemcsak népemet tettem volna ki nagy veszedelemnek, hanem az országunkban élő összes külföldieket is. Viszont kétségtelenül kitet­tem volna magamat minden veszedelemnek, ha ez­zel szolgálatot lehettem volna országomnak. Sem halálom, sem foglyul ejtésem nem szolgálta volna ezt a célt és így jobbnak találtam, ha népem ér­dekeit idegen földön védelmezem és külföldről kí­sérelem meg a harc továbbfolytatását Abesszima függetlenségének további fenntartásáért.11 Hajié Szelasszié hétfőn táviratot intézett a Népszövetséghez és kérte, hogy ne ismerje el Olaszország területi terjeszkedését, mivel azt a mérges gázok igénybevétele révén érte el. A négus környezetében cáfolják azokat a hí­reket, hogy egy elszenvedett gáztámadás utóbajai­ban szenvedne A négus azonban beteg és hétfőn délelőtt is kisebb szívrohama volt. Csak­ lefilön engedéllyel szabadi egyházi gyűléseiket és vallásos estélyek­et rendezni Simleul­-Silvsarabel-aa (SIMLEUL-SILVANIEI, május 11.) A napokban a rendőrségre hivatták a kisebb­ségi egyházak vezetőit. Rati Kornél rendőr­főnök közölte velük, hogy a városban ezen­túl semmiféle vallásos tárgyú estélyt, össze­­jövetelt, egyházi gyűlést nem szabad tar­tani külön engedély nélkül Figyelmeztet­te az egyházak vezetőségét, hogy a jövőben egyházi gyűlések megtartása csak felsőbb helyről jött engedély alapján lehetséges. Az ilyen irányú kéréseket a rendőrség út­ján kell felterjeszteni s mellékelni kell hozzájuk a­ gyűlés tárgysorozatát, vagy :a vallásos estély műsorát is. **xkk­: ■■ - - - n — Az idegen állampolgárok figyelmébe! A rendőrség kérte fel lapunkat, az alábbiak közlésére: Azok az idegen állampolgárok, akik Romániában tartózkodnak és még nem rendezték ittartózkodási engedélyüket, május 15-ig adjanak be minden erre vonatkozó ira­tot és kérvényt az illetékes hatóságokhoz, mert május 15 után már nem fogadják el. KUETI'ÜJsm 1936. MÁJU­S 13. — XIX. ÉVF. 108. SZÁM­ Tíz postatisztviselőt áthelyeztek az Ókirályságba Aki átment a nagy rostán. (Cluj, május 11.) Rövidesen ismét tíz ki­sebbségi postatisztviselő szedheti össze a cök­­m­ékjét, hogy az Ökirályságba költözzék. Csak most tudódott ki ugyanis, hogy az elmúlt húsvéti ünnepek után a posta vezérigazgató­ságától tíz kisebbségi postatisztviselő kapott értesítést arról, hogy május elsejével az Ó- királyságba helyezték őket. Az áthelyezést, mint rendesen, ezúttal sem indokolták meg. A többrendbeli nyelvvizsgák már előzete­sen, végzetes módon megrostálták a posta ki­sebbségi tisztviselő-állományát. Azokra a ki­sebbségi postásokra, akik még ezek után is megmaradtak a posta szolgálatában, igazán el lehet mondani, hogy feletteseik szerint is kitűnően bírják az állam nyelvét. Most, senki se tudja miért, mégis áthelyezik őket- Nagy­szerűen beszélnek mindnyájan románul, kitű­nő szakemberek, az áthelyezést és az ezzel járó zavarokat azonban mégsem kerülhetik el- Menniök kell, mert kisebbségiek. Az áthelyezettek közül kettő férfi, a többi az sem kerülhette el sorsát nő. Mindkét férfi családos, gyermekes ember. A nyolc postatisztviselőnő közül négy férjes asszony, a többi leány. Mondanunk sem kell, hogy mindnyájukat súlyosan érinti az áthe­lyezés, kiszakítják őket szülőföldjük talajából, egyik-másiknak házacskája is van, itthon, ha bajba jutott, volt, akihez forduljon. Az áthe­lyezés családi otthonok fordúlását, sokszor megszűnését jelenti. A kisebbségi postatiszt­­viselők, illetőleg tisztviselőnők közül hármat Galatiba, kettőt Turnu-Severinbe, egyet-egyet pedig Constantába, Calarasiba, Buzauba és Bucurestibe helyeztek. Jellemző, hogy a kérdéses postatisztvise­lők, noha áthelyezésük május elsejére szólt, még mindig a helybeli postán teljesítenek szol­gálatot, mert Antonescu Anton postafőnök nem engedi el őket addig, óráig utódaik meg nem érkeznek. Ez azonban csak ideig-óráig tolja ki a tíz derék kisebbségi tisztviselő vég­zetes sorsfordulatát. Manci „művésznő" akart lenni... Áprcherdelés, elsikkasztott ötszáz (Cluj, május 11.) Tegnap a késő délutáni órákban a Ca­lea Dorobantilor járókelőit hangos sikoltozás állította meg. A sikoltozás egy a süketnéma-intézet közelében lévő ház nyitott ablaka mögül hallatszott kétségbeesetten. — Jaj, Istenem! Hamar orvost, mentőket! Az ablak alatt csakhamar csődület támadt s a ház udvara is megtelt ijedten összeszaladó szomszédokkal, akik azonban egy rövid negyed­óra múlva fejcsóválva és csalódott arccal osz­lottak szét-Az történt ugyanis, hogy Z. Manci tizenöt­éves tanulóleány öngyilkossági szándékból megivott másféldeciliternyi sziverősitő orvos­ságot s mikor rátaláltak a szoba padlóján fe­küdt eszméletlenül, nyitott szájszegletéből pe­dig barnás folyadék szivárgott a szőnyegre. A szembenlévő intézetből átsiető orvos, amint megvizsgálta a lányka mellett heverő üveget, azonnal kijelentette, hogy a legkisebb veszély­től sem kell tartani, mert a megivott szivcsep­­pek teljesen ártatlanok a szervezetre s a kis­lány inkább tette fölötti ijedtében vesztette el eszméletét, semmint „a méreg"* hatására­ Néhány perc alatt az öngyilkos magához is tért s a gyomormosással elmúlt minden ve­szély, így magában ez az öngyilkossági kisérlet érdektelen és sohasem látott volna nyomdafes­téket, ha a hátterében lévő indító okok nem kívánkoznának a nyilvánosság elé. Az előzmények Z. Mancit, aki egy tordai postaaltiszt leánya, január 1-én hozták be szülei Clujra, hogy itt nagynénjénél varrni tanuljon. A leányka szorgalmasan dolgozott naphosszat és hordta haza a kész ruhákat, közben pedig szíve legmélyén (amit senki sem tételezett fel róla) művészi vágyakat melengetett. Ezt természete­sen titokban tartotta- Senki sem tudta, hogy ruhaszállítás közben órákat tölt el a mozik elé kirakott reklámképek előtt és senki sem látta a leveleket, amiket álnév alatt küldözge­tett a „Délibáb" szerkesztőségébe A levelekre ilyen válaszok érkeztek a „Szerkesztői üzene­tek" között: Csillag, Cluj. Vagy: Thália, Cluj. Próbálkozzék először valamelyik erdélyi szín­társulatnál. Stb. Mindez Manci titka maradt volna talán örökre, ha a hiszékeny és tapasz­talatlan leányka lelketlen szélhámos­ok háló­jába nem kerül. A végzetes apróhirdetés Néhány héttel ezelőtt ugyanis egyik helyi napilap apróhirdetési rovatában hirdetés je­lent meg: „Csinos, fiatal lányokat görbnek el­helyez színházi ügynökség." A hirdetést Manci is elolvasta és több virrasztott éjszaka után el­ les s utána öngyilkossági kísérlet ment a Str. Memoranduluson lévő címre, ahol egy elegáns úr fogadta. Megtudta tőle (amit már úgyis tudott), hogy arca és alakja kifo­gástalan, majd egy vers elszavaltatása után, a nyájas úr közölte vele, hogy már elsejére le­szerződteti, egyelőre egy vidéki társulathoz, ötszáz­­lej közvetítési díj ellenében■ Az esemé­nyek ezután gyorsan követték egymást. Manci befizette az ötszáz lejt­ A pénzt sikkasztotta, a sikkasztás pedig úgy történt, hogy ruhákat szállított haza az opera egyik tagjának, aki a varratási díjat, mint rendesen, most is, a leánykának adta át. Manci azonban otthon azt mondta, hogy a művésznő csak elsején fizet s a felvett ötszáz lejt elvitte a „szinházi ügynök­ség" vezetőjének, aki szabályos nyugtát adott neki a pénzről és megállapodtak, hogy két nap múlva Manci felmegy a szerződésért. Tegnap délután Manci a megbeszélés szerint újra el­ment a Str. Memorandulub­a, ahol azonban az elegáns úr helyett egy szitkozódó öregasszony fogadta (a lakásadónő), akitől megtudta, hogy a fiatalember időközben angolosan eltűnt és magával vitte a ki nem fizetett házbérrel együtt néhány ingóságot is a lakásból. Manci a megdöbbentő felfedezés után, mint űzött vad járt-kelt a városban, leírhatatlan lelkiállapot­ban s hat óra felé végre elhatározta, hogy ha­zamegy Mikor befordult a Dorobantilorra, nagynénjét pillantotta meg, aki izgatott arccal és taglejtésekkel éppen az operaénekesnővel beszélgetett. A leányka ekkor — saját előadása szerint — úgy érezte, hogy itt a vég. Haza sza­ladt s észrevétlenül belopózva a konyhába, ma­rószobát keresett, amit szerencsére nem ta­lált. Akkor bement a szobába s — más méreg nem lévén a háznál — az éjjeliszekrényből elő­vette a nagy, tekintélyes üveg orvosságot, amelyből szívbeteg nagynénje orvosi rendeletre esténként néhány cseppet szokott bevenni s gondolkozás nélkül egy hajtásra az egészet ki­itta••# Ez Z. Manci öngyilkossági kisérletének hi­teles története... Egy tizenötéves gyermek­lányé, aki kikivánkozott az egyszobakonyhás, háziáldásos szuterénlakásból s most itt fekszik előttem a sötétedő szobában, sápadtan, csap­­zottan, kimosott gyomorral és arcán, tekinte­tében olyan csalódott és fásult kifejezéssel, mintha legalább negyven hiábavaló küzdelem­mel teli év lenne a háta mögött. P. T. Rendkívüli Árleszállítás! Czirner Gizella: Az egészség és takarékosság szakácsi könyve. Eredeti ár 35-­ lej. Mig a készlet tar- 12 lejért, portóköltséggel 15 lejért kapható ki­­ad­óhivataunkban Cluj,­ Str. Báron L. Pop 5.

Next