Keleti Ujság, 1936. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-02 / 279. szám

2 A kereskedő tanács fölhívja a kereskedőket, h hogy decennben,5 elsején­­ Ju'" AAA * * 4 zárják be üzleteiket. Antonescu megérkezett Antonescu külügyminiszter Varsókól jövet, vasárnap délután öt órakor érkezett meg a fővá­rosba. Az állomáson Badulescu külügyi államtit­kár, a külügyminisztérium főtiisztviselői és Po­­minszky herceg, bucurestii lengyel követség taná­csosa fogadták. Antonescu röviden elbeszélgetett a megjelentekkel. Fél hétkor felkereste Tatarescu miniszterelnököt, tájékoztatta útja eredményéről, az este folyamán pedig Badulescu államtitkárral dolgozott együtt. A külügyminiszter közelebbről kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál. A var­sói látogatás a „Curentul“ szerint új és tevékeny együttműködés távlatait nyitotta meg a román— lengyel viszony számos kérdésében. Göring: „Ausztria és Német­ország nem törődik a másik állam kormányformájára!!” (Berlin, november 30.) Göring porosz mi­niszterelnök elossorban a német földművelők értekezletén nagy beszédet mondott. Hangoz­tatta, hogy a birodalmat erős hadsereg védi. Németország ismét igazi nagyhatalom lett és a kommunizmus elleni küzdelemben egyesült egy távolkeleti nagyhatalommal. Beszéde to­vábbi részében Göring Ausztria és Németor­szág kapcsolatával foglalkozott. „Boldogok vagyunk, mondotta, hogy a vezérkancellárnak sikerült megnyernie a testvéri nép barátságát és viszályunkat a feledés homályba borította. Most együtt haladunk és egyik állam sem törődik a másik kormány formájával. Remél­jük a kapcsolatok további kimélyülését és azt, hogy viszonyunk annyira bensőséges lesz, hogy Ausztriában a ,,Heil Hitler** és „Heil Deutschland** kiáltást nem fogják az osztrák kormány elleni tüntetésnek tekinteni, hanem imreki­ál­tásnak a közös német érdekek szolgá­latában. Göring így fejezte be beszédét: „Ha a vezérnek hívnia kell benneteket, bizonyos vagyok benne, hogy a kardot is olyan szilárd erővel ragadjátok meg, mint ahogyan az ekét kezeli­tek.“ Tizenkét százalékkal leszáll­­lítjkk a vizmit,akat Oradeán (Oradea, november 30.) Az elmúlt években a városi vízmű igazgatója bejelentette, hogy csak abban az esetben tudja biztosítani a vá­ros lakosságának vízzel való ellátását, ha Ora­­deán is bevezetik a más városokban már ré­gebben bevezetett vízműórák használatát. A lakosság körében ez a bejelentés nagy vissza­tetszést keltett, mert mindenki attól tartott, hogy a vízmű­órák felszerelésével ismét emel­ni fogják a közterheket. Sok harc után elrendelték a vízórák fel­szerelését. Valóban igaz, hogy az óráik felsze­relése újabb költséget jelentett, azonban mint kiderült, helyes volt az elgondolás, mert alig hét havi nehéz munka után máris érezni lehet a vízórák bevezetése következtében beállott javulást. A városi tanács legutóbbi ülése elé ugyanis a városi vízmű igazgatósága olyan javaslatot terjesztett be, mely szerint 1937. áp­rilis elsejétől 12 százalékkal le­szállítják a vízdíjakat és újabb másfél millió lej értékű vízórát szerelnek fel. Ebből az alkalomból beszélgetést folytat­tunk Szenes Antal igazgató főmérnökkel, aki a következőket mondta az árleszállításról és az üzem további terveiről: , — Amikor a vízórák bevezetését sürget­tem, az az elv lebegett szemünk előtt, hogy a vízmű terheinek viseléséhez mindenki járuljon hozzá. Eddig csupán a házak negyven száza­lékában szereltettük fel a vízmérő órákat és már­is igen tetemesen csökkenthettük az üze­mi kiadásokat, ami által bekövetkezett a mos­tani díjleszállítás. Az üzemvezetőség látta, hogy a fogyasztók nincsenek teherbíróképes-­ségükhöz mérten megadózva, ezért elsősorban a bankok, nagyvállalatok, irodák, raktárak díjait emeltük, de ugyanakkor csökkentettük a kisebb teherbíró fogyasztók terheit. Ha a régi rendszert tartottuk volna fenn, akkor az üzem teljesítőképessége érdekében újabb be­ruházásokra lett volna szükségünk. f TvtimTi'mfá 1931. DECEMBER 1. — TCTX. ÉVE. 979. SZ 96.000 tejes lopás a helyi főpostán Ismeretlen tettes kifosztotta az egyik helybeli villamossági cég megbizottját, aki csekkszámlám akarta befizetni a j®l­lentős összeget . Azonnal lezárták a posta összes kijáratait, a rendőrség mindenkit megmotozott és kihallgatot, de a vakmerő tolvaj ára került kézre (CLUJ, november 30.) Vakmerő és nagy­­arányú lopás történt hétfő délután a hely­beli főpostán. A csekk­osztály ablaka előtt ismeretlen tettes észrevétlenül kilenvenhat­­ezer lejt emelt ki egy ott várakozó úriasz­­szony kézitáskájából. A nem mindennapi eset, mely nemcsak a károsultat tartja izga­lomban, hanem a postai személyzetet is, a következőképpen történt: Hétfő délután öt óra 30 perckor lépett be­ a főposta bejáratán L -né, hogy az egyik helybeli villamossági cég megbízásából ki­lencvenhat­ezer lejt fizessen be a cég csek­­számlájára. A csekk-ablak előtt meglehetős sokan várakoztak. L.-né is beállt a sorba és várta, hogy rákerüljön a sor. Felnyitotta ké­zitáskáját, melyben az összeg volt és kivette a csekkszelvényt. Néhány pillanat múlva megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a lefize­tésre szánt hatalmas összeg nincs a táská­ban. Leírhatatlan izgalmában kiabálni kezdett, majd sorra kérdezte a közelében állókat, hogy nem látták-e a nagy köteg ezres bankót, mely néhány pillanattal előbb még kézitás­kájában volt. A postai személyzet azonnal értesítette Antonescu A. postaigazgatót. Az ő rendeletére lezárták a postaépület összes kijáratait, az ajtók és ablakok előtt a postaszemélyzet állt őrt, nehogy valaki elhagyhassa az épületet. Tele­fonon értesítették a rendőrséget, ahonnan nemsokára megérkezett a bűnügyi nyomozó gárda. A detektívek és rendőrök az összes jelen­levőket igazoltatták, megmotozták és ki­hallgatták, de egyelőre minden eredmény nélkül. Senki sem tudott semmi nyomra vezető adatot min­dara, senki ellen sem merült fel semmi ter­helő körülmény. Egyes vallomások szerint a károsult úriasszony, amikor elővette a csekket, nyit­va felejtette táskáját. A nyomozó közegek­nek az a véleménye, hogy minden bizonnyal hivatásos zsebtolvaj követte el a nagyarányú lopást. A nyomozás telje® eréllyel folyik. A késő esti órákban még folytak a kihallgatá­sok. Lenét abban az irányban hallgatják ki, hogy próbálja megközelítő személyleírását adni azoknak, akik a lopás pillanatában kö­zelében álltak. Valuta vasártiapá Sbeszédékera a kisent nyolc év előtti december 1-jérol lacsaséit Vaida és Gheorghe Braflann is hangoztatták, Isocsy Rjmárra esett-céges fárasad­ások­cal szemben megvédi határait —­ fraisb*SacSa ®a parasztréteg felemsiésát doSSa pártja feladatának (Bucuresti, november 30.) Vasárnap az ország különböző részeiben sorozatos politi­kai gyűléseket tartottak. Campulung-Muscel­­ben a nemzeti­ parasztpárt ifjúsági tagozata gyülésezett. Az értekezleten résztvett­­Miha­las­ie és beszédében rámutatott a nemzeti­­parasztpárt szerepére a két szélsőséges irány­zat, a kommunizmus és a fasizmus között. Az erőszak politikája nem a legokosabb, em­on­dotta, e helyett meg kell kezdeni a munka és meggyőzés politikáját. A párt legfontosabb célja a parasztréteg felemelése. A román front Bucurestiben tartott ér­tekezletet. Az értekezleten megjelentek töb­bek között Vaida-V­oevod, D. R. Ioanitescu, C. Anghelescu, Nitescu, Tilea és mások. Ioa­nite­scu az egyes megyei tagozatok helyzeté­ről beszélt. Kedvezőnek mondotta a román front parlamenti helyzetét. A frontnak tizen­két képviselője van. Ioanitescu után Vaida szólalt fel. Emlékeztetett arra, hogy tizen­nyolc évvel ezelőtt indultak el a transsi­lva­­niai románok minden irányból Alba-Iulia felé, hogy az egész nemzet képviselőiként történelmi tettet vigyenek véghez. 1918 de­cember elsején, amikor a határozat hatalmas lelkesedés között megszületett, havazott és a hópelyhek évezredes igazságtalanságra bon­tottak fátyolt, eltörölve a románokat elvá­lasztó határokat. A múlt örökre el van te­metve. Aki azonban veszélyeztetni akarja jövőnket, mondotta Vaida, bárki legyen is az, nagyhatalom, vagy kicsiny állam, ellen­ségünk és útjában fogja találni a román nem­zet önfeláldozó erejét. A románság úgy hisz határai érinthetetlenségében, mint Istenben A belpolitika, folytatta tovább Vaida, jelen­leg másodrendű a külügyi helyzet mellett Hangoztatta, hogy nem áll szándékában bí­rálni egyetlen állam belső helyzetét sem, hogy Romániától távol áll az a törekvés, hogy valamely állam belső ügyeibe be akar­na avatkozni. Ezek az ügyek csak annyiban érdeklik, amennyiben kihatással vannak Ro­mániára. Az ilfovm­egyei Bratianu György veze­tése alatti liberálisok is Bucurestiben tartot­ták meg értekezletüket. A tagozatok képvi­selői különböző feliratú táblák alatt vonul­tak fel. Az értekezlet egy órakor kezdődött. Bratianu Gheorghe, a párt vezére külpoliti­kai helyzetről beszélt. Az egyesülés megün­neplésének előnapján, mondotta, emlékezni és emlékeztetni kell a revizionizmussal szem­beni magatartásunkra.. Az igazság az, hogy ha valaki megkísérli megingatni határainkat, amelyet az igazság és a nemzet áldozata szer­zett meg, akkor valóban nem lehet béke Eu­rópában. A béke nevében szembeszálltunk az­zal, hogy országunk mások számára háborús út legyen és mindenki, aki át akarja lépni határainkat, szemben fogja találni magát az­zal az elszántsággal, amivel a román nép a múltban is meg tudta védeni jogát és földjét és meg fogja védeni azokat a határokat, ame­lyeket a trianoni szerződés szentelt meg. A szerződés legalább annyi románt hagyott az ország határain kivül, amennyi kisebbség van az ország határain belül s ez azt bizo­nyítja, hogy az államférfiaknak több való­­ságérzettel kell mérlegelniük Románia jo­gait és a béke és igazság érdekében hozott áldozatokat. — CTTOWIMMW E.vesztési követel­ményeket valamint bármily más közleményt a Monitorul Occsaiban való megjelentetésre elvállal és pon­tosan felj veti a Rudo'S Mosse hirdetővállalat fiókja, Cbj, Ca’ea Reg. Ferdínand 8. i.

Next