Keleti Ujság, 1937. február (20. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-03 / 26. szám
4 HCEJETIU FLXG 1937. FEBRUÁR 3.XX. ÉVF.,28. SZÁM SANGHAJI UTAS A BUCURESTI Aki csaknem áldozatául esett az ópiumszivás kárhozatos szenvedélyének . Két évenként hazahozza a honvágy a sanghaji behozatali iroda távolkeletre szakadt, európai tulajdonosát (Bucuresti, január 30. Saját tudósítónktól.) Ketten ültünk a vasúti fülkében. Velem szemben egy barnabőrű, szikár arcú, elegáns szürke utazóruhába öltözött úr. Feje fölött a hálóban 2 hatalmas bőrkoffer, teleragasztva Athén, Ankara, Kairó, Aden legelőkelőbb szállodáinak címkéivel. Miután bőröndjeit és őt magát jól szemügyre vettem, olvasni próbáltam. Utitársam egyik cigarettát a másik titán szívta és közben figyelmesen tekintgetett ki az ablakon. Mellette az ülésen egy francia lap és egy német magazin hevert. Nem tudott lekötni a könyv s bár szemem a Sorokat futotta végig, mégis éreztem, hogy utitársam tekintete többször megpihen rajtam. Elnyomtam egy kitörni készülő ásitást s félretéve a könyvet most már együtt néztünk ki a homályos ablakon a szomorú téli délutánba. Az uzsonára hivó csengő hangjára mindketten egyszerre álltunk fel. Udvariasan magam előtt akartam engedni, s figyelmességemet utitársam német szóval köszönte meg s egyben németül jelentette ki: „Csak ön után Uram!“ A folyosón balra indult s csak mikor figyelmeztettem, hogy az étkező éppen ellenkező irányban van — megforult s mosolyogva haladt utánam. Megtört a jég. Az étkezőben már egy asztalnál fogyasztottuk teánkat, lassan beszédbe elegyedtünk. Az időjárás s a spanyol események témájának kimerítése után kölcsönösen érdeklődtünk egymás utazási végcélja iránt. A singhv'l uis — Bécsbe utazom, — mondotta. Két évenként egyszer megyek fel Bécsbe, hogy egy szanatóriumban kezeltessem idült gyomorbajomat. Azt hiszem most már nem úszom meg műtéti beavatkozás nélkül. Udvariaskodva mondottam ellent neki, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, stb. de a szája köré kerekedett keserű vonás azt bizonyította, hogy nincs igazam. Látszik, hogy rá van készülve s ez az elhatározás már teljesen megérlelődött benne. Más témára fordítottam tehát a beszélgetést s banálisan tettem fel a kérdést, hogy mióta lakik a román fővárosban! Csodálkozva rám nézett, majd mosolyogva jegyezte meg, hogy soha se lakott Romániában, de két izben már átutazott az országon. — Most különben Sanghajból jövök, ahol már 15 éve élek — mondotta. Évi és behozatali irodám van, de kétévenként nemcsak a gyomorbajom, hanem az Európa utáni vágy is elfog. Ilyenkor felkerekedem s na jóval Konstancáig jövök, aztán vasúton folytatom utamat. Néhányszor végig vonaton utaztam Oroszországon keresztül az úgynevezett Sanghai expressel, de túlságos unalmasnak és fárasztónak találom a hosszú vasúti utat. Nem a Keleten élő ember idegeinek való az ilyen távutazás egy vasúti kocsi börtönébe zárva. A hajóm mégis csak jobban el lehet tölteni az időt! Látva kiváncsi érdeklődésemet, mesélni kezdett, de nem politikáról, hanem önmagáról. __— Mint kezdő, én is beleestem a mohó kíváncsiságnak abba a betegségébe, ami oly kitűnően jellemzi az európai embert. Szabad időmben mindent igyekeztem kitapasztalni. Nem számoltam azokkal a veszélyekkel, amelyek azokat fenyegetik, akik a Kelet sejtelmes világáról fel akarják lebbenteni a fátyolt. Én alaposan ráfizettem kíváncsiságomra. Ismét egy csésze gőzölgő teát töltött a csészébe, csonkig szívott cigarettájánál aira gyújtott rá s tovább folytatta egyre érdekesebb elbeszélését. Hogyan lesz valaki az ópium vakja ? — Először a várost tekintettem meg .Pár nap alatt az európai negyedet, mint a tenyeremet ismertem. Hiába figyelmeztettek ismerőseim, akik már régebben laktak Keleten, hogy elégedjek meg a látottakkal s ne próbáljam meg a külvárost, főleg pedig a kínaiak kerületét megismerni. Nem hallgattam rájuk. Nevetve legyintettem, hogy egy öntudatos német polgárt nem érhet semmi veszély s no aztán: miért van német követség! Rablótámadásra gondoltam s nem számítottam a „látha,tatban veszéllyel“ — ahogy ezt ott az európaiak nevezik. Mint a mágnes a vasdarabot, úgy vonzott magához a sejtelmekkel tele kínai negyed. Első utamon a szállodám hivatásos idegenvezetője kisért el. A mozikból valószínűleg ön által is ismert giccsszerű helyeket mutatta meg. Második, harmadik s a többi utaimra már egyedül mentem. Űzött a kíváncsiság. Többizben látogattam meg egy a túlzott udvariasságában, egészen ti alázatig menő kínai vendéglőjét, míg végre annyira megnyertem bizalmát, ahogy megmutatta vendéglőjének titkos kijáratát. Ez az ajtó az ópiumszivók termébe vezetett- Amit ott láttam, első ízben a legtökéletesebb undort váltotta ki belőlem. A kemény deszka ágyra terített vékony gyékényen nyitt szájú emberek, — köztük néhány európai — aludta az ópium bódító álmát. Misdig többször jártam végig a sötét, alig megvilágított édeskés szagú helyiséget, annál inkább hatalmába kerített az ópium ördöge. Egyszer én is pipát kértem, kínai tulajdonos, mint a hálójában megbújt pók, figyelte a vergődésemet. Már biztos volt áldozatában. Hosszú körmü sárga ujjai szakavatott mozdulattal készítették el a pipát s alighogy kiszívtam az elsőt, már dugta ajkaim közé a másodikat s aztán már nem emlékszem rá, hogy, a hányadikat. Reggel tértem magamhoz.Zúgott a fejem, keserű volt a szám s imbolygó léptekkel azzal az elhatározással léptem ki a friss levegőre, hogy soha többé nem teszem be a lábam oda. De jött az este. Erőt vett rajtam az idegesség s szinte önkívületi állapotban siettem vissza a földi poolba. A szenvedély lassanként teljesen rabjává tett. Már hiányzott az ópium. Munkakedvem megcsappant s honfitársaim szánakozva i lapítolták meg, hogy menthetetlenül elsülyedek a Kelet átkozott fertőjében. Menekülés az ópium-mámorból az alkoholizmusba — Mikor már mindenki elveszettnek hitt, akkor jött a mentőangyal egy orvos-honfitár- képében. Eleinte, szép szavakkal próbálta megmagyarázni, hová visz ez az élet, de amikor látta, hogy ezzel semmire sem megy, minden este leitatott. Egyik mérget a másikkal próbálta legyőzni. És sikerült is neki. Ma már undorodva fordulnék el a Pipáról, pedig a legtöbb kigyógyított ópiumista, a pipa és a kanóc láttára újból elveszti akaraterejét s megint rabja lesz a szenvedélynek. A visszaesőket már kigyógyitani nem lehet. Ez lebegett állandóan szemem előtt s ez tartott vissza attól, hogy az ópiumbarlangot mégegyszer felkeressem. — Arra viszont már megmentőm sem gondolt, hogy a túlerős italok a gyomromat teszik tönkre. Vagy lehet, hogy a két rész közül a kisebbet választotta. Most a legjobb után vagyok, hogy ezt a szenvedélyt is legyőzzem. Láthatja ön is, mutatott teáscsészéjére. Eddig nem tudtam volna meginni teámat legalább két pohár rum nélkül, de ma már csak egy „ohne alles“ esik jól. Igaz, hogy néha, ha mégis rávetemedtem a rumra, oly kínzó fájások fogtál ei, hogy inkább legyőzöm magamban a káros szenvedélyt semhogy elviseljem a mérhetetlen fájdalmakat. Csak még a cigarettáról kellene leszoknom s azt hiszem, teljesen rendbejönnék. De viszont akkor már mit ér az élet, ha minden örömömről lemondok. Ebben a egyben teljesen igazat adtam úti társamnak, mélyet szippantva cigarettámból. Gyárfás László. A LisCUEDÉLYfcSSB LUXuL BUCKREST1BEN A ’ „DREIMADERLHAUS" Calea Grivita 41 (lánga Calea Victoriei) Bécsi konyha, bécsi énekesnők, a híres béjisi „Schranin!,Husik“ Végleg elutasította a tábla a Birger-sörgyár keresetét Egy régi nagy kisebbségi cég szomorú útja a bukásig (Tárgumures, február 1.) A tárgumuresi Ítélőtábla előtt a napokban érdekes és a város közigazgatási életének történetében nevezetes döntés történt a Bürger Albert sörgyár rész- ■ vénytársaság évek óta húzódó kényszeregyez- ségi ügyében. Ez a hatalmas vállalat 1932 októberében kényszeregyezséget kért a targumuresi törvényszéknél s a kérésnek helyet is adtak. Mint hogy azonban a hitelezők egy csoportja fellebbezett, az Ítélőtábla is foglalkozott az üggyel s 1934 áprilisában helybenhagyta a törvényszék ítéletét, amely szerint a vállalatnak 5 év alatt kell tartozása 70 százalékát a kényszeregyezési ajánlatban meghatározott részletekben kifizetnie. Az első részlet 1934 április 13-án lett volna esedékes, de a részvénytársaság a vállalt kötelezettségének nem tett eleget. A hitelezők egyik csoportja végrehajtást akart kérni, de ekkor a részvénytársaság a törvényben biztosított türelmi határidő meghosszabbítását kérte. A kérést a törvényszék csak részben teljesítette, de egyben megállapította, hogy az első törlesztési részlet 1934 június elsejéig esedékes. A gyár újabb fellebbezése az Ítélőtábla ismét helybenhagyta a törvényszék ítéletét. A sörgyár azonban ekkor sem fizetett s 1935 áprilisában a konverziós törvény 50. szakaszára való hivatkozással azt kérte a törvényszéktől, hogy a kényszeregyezési kérésben vállalt 70 százalékos visszatérítés 60 százalékát 15 évi egyenlő részletben fizethesse vissza. Csakhogy a törvényszék a hitelezők ellentmondására kimondotta, hogy miután a részvénytársaság akényszeregyezségi törvényben biztosított kedvezményt egyszer már igénybe vette s ez az eljárás jogerőre emelkedett, nincs joga a konverzió kedvezményéhez sem. A részvénytársaság fellebbezése folytán a helyi ítélőtábla a napokban foglalkozott a Bürger-féle sörgyár kényszeregyezségi ügyének ezzel az ágával és elvi jelentőségű határozatban hagyta helyben a törvényszék ítéletét és az okozott költségekben is elmarasztalta a részvénytársaságot. Érdekes, hogy a Bürger sörgyár vagyoni helyzete a kényszeregyezség megkérésekor, az utolsó mérleg adatai szerint 61 millió 493.687 lej volt, a hitelezők összkövetelése pedig 43 millió 653.534 lej. Ebből bekebelezett követelés mintegy 29 millió lej. A valamikor hatalmas Bürger-vállalatok sorában egyébként a sörgyár a második, amely a kényszeregyezségi eljárás során beszüntette a működését. Az Agrár Takarékpénztár, amelynek legutoljára Bürger Albert volt az elnökigazgatója, ugyancsak megbukott és jelenleg már csak a kétyszerfelszámolás megejtéséig éli névleges életét . A Habsburg tragédia — Brúnó Brehm világhírű történelmi regényei, így kezdődött (Apis és Este). Fűzve 172, kötve 231 lej. A kétfejű sas lehull. Fűzve 172, kötve 231 lej. Ez lett a vége (Brest-Litowsktól a békekötésig). Fűzve 172, kötve 231 lej Lepagenál Cluj. Vidékre utánvéttel azonnal.