Keleti Ujság, 1937. április (20. évfolyam, 74-98. szám)

1937-04-01 / 74. szám

2 . A terméssel őrültre felfürk­észhetetlen... lényegét, az ember számára megfejthetetlen titkokat a semmiből vetíti ki és nem mondja nekik, honnan jönnek és hová mennek. A színjáték mindig új, a legszebb találmánya az élet maga, de hogy mi az élet tulajdonképen, az talán örökre titok is fog maradni. És mégis ő minden, érez, örvend, dacol, jajgat, kacag, szenved, míg fel nem őrli gyenge akaratos idegeit és a betegségeknek sorozatos láncolatát teremti meg sa­ját magának: u. m. gyomor, bél, epe, vese, májbajokat, valamint emésztési zavarokból keletkező idegességet, álmatlanságot. A világhírű GASTRO D. egy, Amerikában felfe­dezett gyógynövény kivonatával készül és minthogy közvetlenül a központi és vegetatív idegrendszerre hat — amelyek legtöbb esetben közvetlen okai az emésztő­szervi megbetegedéseknek — fent felsorolt betegségek­nél azonnali enyhülést okoz és rövid kúra után a gyógyulást biztosítja. GASTRO D. kapható gyógyszertárakban és drogé­riákban, vagy megrendelhető 130 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában, Bucuresti, Calea Victo­­riei 124. össze. Az Orjunától elkezdve a Maticáig min­den szélsőséges egyesület újabb területi hódí­tásokat tűzött ki célul. Az olaszellenes agitá­­ciónak a főf­észke a Jadrancska straza (őr­szem az Adrián), főprogrampontja az Adriai tenger visszahódítása volt. Ezt az intézményt a kormány évente hatszázezer dinárral támo­gatta. Mindez természetesen a múlté. Streza után és különösen a francia-barát Jestics bukásá­val, új élet kezdődött úgy a jugoszláv belpoli­tikában, mint a külpolitikában. Amikor az abesszin háború befejeződött, Jugoszlávia vette fel legelőször a legbelterjesebb kapcsolatokat a hódító Olaszországgal. A két ország politikai háborúságának tízesztendős története tanúbi­zonysága annak, hogy még oly szenvedélyes ellenmondások után is megbékülhet két nem­zet, ha érdekei úgy kívánják. * Nem érdektelenek azok a feltételek sem, amelyek mellett Olaszország és Jugoszlávia egyezménye létrejött. Olaszország a következő engedményeket kapta Jugoszláviától: Az abessziniai hódítások elismerése. 2. Jugoszlá­viának részleges csatlakozása a római jegyző­könyvet aláíró államok gazdasági programjá­hoz. 3. Az albán status quo elismerése. 4. Az olasz határok formai garantálása. 5. Semleges­ség egy harmadik állammal való konfliktusa esetén. Jugoszlávia tehát elismeri az abessziniai hódítást, amelyet pedig csak akkor tehetett volna meg, ha ezt a Népszövetség is ratifi­kálja. Csatlakozása a római egyezmény gazda­sági pontjaihoz jelenti részint a tekintetbevé­telt Ausztria és Magyarország külkereskedel­mével kapcsolatosan, de jelenti kivitelének nö­velését is és ezt a célt szolgálja egy új gazda­sági szervnek létesítése a két állam között. Az egyezménynek idevonatkozó külön jegyző­könyvét nem ismerjük, de jelentőséges az is, h­ogy Olaszország megszüntet minden olyan intézményt a területén, amely Jugoszlávia el­len bujtogat és lehetővé teszi az emigráns kér­désnek likvidálását. Már most mit fog kapni Jugoszlávia Olasz­országtól? 1. A délszláv nyelvek szabad használatát az iskolákban és az egyházi szertartásokban. 2. Minden jugoszláv kisebbségi könyvnek és fo­lyóiratnak terjesztését és nyomtatását, amely­nek nincs politikai jellege. 3. Olaszország nem segélyezi többé a Rómában székelő Ustaza hor­­vát-szlovén irredenta szervezetet és eltávolítja az Olaszországba menekült jugoszláv állam­polgárokat, illetve emigránsokat. 4. Jugoszlá­via olyan gazdasági előnyöket kap, amelyek­kel eddig nem rendelkezett. , Tudnunk kell, hogy Olaszországban körül­belül hatszázezer szlovén és horvát él, akik­nek kollektív jogai fölszívódtak a totalitás ki­záró légkörében. Az olaszországi horvát ki­sebbségek nem ismerték az anyanyelvű okta­tást, jugoszláv nyelvű lapokat nem adhattak ki. Olaszország mindig azzal érvelt, hogy ő so­hasem írta alá a kisebbségek nemzetközi vé­delmét, tehát nincs kötelezve a szerződés be­tartására. Ciano és Sztojadinovics tárgyalásai most ennek a kérdésnek lojális rendezésével fejeződtek be. Az új kisebbségi jogszerzők túl­nyomó részben szlovének, akiknek vezetőit (Cluj, március 30.) Megrendítő öngyilkos­ság történt hétfőn délben Clujon. A Takarék­­pénztár és Hitelbank főtéri palotájának ne­gyedik emeletéről levetette magát Grósz Fe­­rencz cluji droglista 51 éves felesége. A sze­rencsétlen úriasszony azonnal meghalt. Grószné évek óta súlyos idegbajban szen­vedett.­Azért költözött be a család Petrosani­­ból Clujra pár hónappal ezelőtt, hogy Grószné idegbaját itt rendszeresen kezeltethessék. Grószné naponta feljárt dr. Porsche ideggyó­gyász rendelőjébe, kisérő nélkül azonban so­­hasem engedték ki a lakásból és hétfőn is férje akarta elkísérni. Grósznak azonban vá­ratlanul dolga akadt a városban és a cseléd­leányt bízta meg, hogy feleségével menjen el az orvoshoz. Grószné azonban nem engedte, hogy a lány elkísérje és egyedül indult el. Előbb céltalanul ő döngött a városban, aztán bement a Hitelbank épületébe, mely szomszé­dos lakásukk­an. A szolgálatos házfelügyelő látta bemenni Oroszaiét, de az úriasszony vi­selkedése nem tűnt fel neki, s azt hitte, hogy valamelyik ismerősét akarja meglátogatni. A hölgy csengetett a felvonó után és felvitette magát a negyedik emeletre. A liftesfiú sem talált viselkedésében semmi különöset, bár az asszony a felvonóban már ideges volt s a virágcsokrot, melyet a kezében szorongatott, szó nélkül a gyerek kezébe nyomta. Aztán si­etve megindult a folyosón. A negyedik emelet egyik lakója látta Grósznét) amint ott állt a folyosón s a korlá­ton áthajolva, a mélységbe bámult. Alig for­dult be az ajtót, velőtrázó sikoltás visszhang­zott végig a lépcsőházon s utána olyan hatal­mas zuhanást hallott, hogy azt hitte, az egész felvonó leszakadt Rémülten rohant a lépcső­házba s akkor már ott tolongott a ház vala­mennyi lakója az összeroncsolt holttest mellett, lesz nelkessa­jpihenni". .. A házfelügyelő telefonált a rendőrségre s a szolgálatos Oanea kapitány szállt ki a hely­színre. A halott mellett heverő kézitáskában különféle apróságok: zsebkendő, tükör, fésű és egyebek között. Porsche dr. egyik receptjének hátlapjára írva megtalálták a pársoros búcsú­levelet: „Nagyon szerettem ezt a két embert: az uramat és a fiamat, — így szól a kuszak­ásos rövid búcsúlevél, — családomat. Ne haragud­janak, jobb lesz nekem pihenni “ A vizsgálat megállapította, hogy a halál pillanatok alatt következett be. A hatalmas zuhanás következtében a szerencsétlen asszony koponyája teljesen szétroncsolódott. Grósz Jakab tizenegy óra tájban érkezett haza. Amikor megtudta, hogy felesége egyedül ment az orvoshoz, rosszat sejtett s utána in­március 25-én a szerződés aláírása napján ki­bocsátottak a börtönökből. * Végül fönmarad a kérdés: hogyan fogadta Európa az új egyezményt és minő következ­ményei lesznek? Az első megállapítás, hogy az egyezmény a legcsekélyebb mértékben sem érinti Jugoszláviának a kisantanttal való vi­szonyát. Valószínűtlen tehát az a feltevés, hogy Jugoszlávia, bármilyen formában „ki akarna ugrani"* a kisantantból A francia sajtó sem lát ellenséges lépést a szerződésben. A Havas­ügynökség szerint „Olaszország közeledése Ju­goszlávia, illetőleg a kisantant felé, örvende­tes következményekkel járhat Középeurópa békéjének a megteremtése felé". A magyar sajtó magatartása ismeretes, Magyarország és Jugoszlávia között különben is a békülékeny­­ségnek szálai szövődnek. A cseh sajtó is ked­vezően fogadta az egyezményt és bár látszó­lagosan a Schuschnigg—Krofta-féle tengely másfele mutat, Benes köztársasági elnöknek dúlt. Az orvosnál közölték vele, hogy az asz­­szony aznap nem járt ott. Azután a városban lakó rokonokat járta végig, de feleségét sehol sem látták. Mikor visszafelé jövet­ a Piata Univeim, a Hitelbank palotája előtt elhaladt, feltűnt neki a ház előtt izgatottan várakozó embertömeg s a legközelebb állót megkérdezte, mi történt. Zok­ogó férfi a hollle* *! mellett — Egy asszony leugrott az emeletről — hangzott a válasz. Grósz már tudta, hol kell keresnie szeren­csétlen feleségét. Berohant a kapun, félrelökte a bejárat előtt álló rendőröket és belépett a lépcsőházba. Egyetlen pillantást vetett csak a földön heverő halottra, mely körül már ott állott a hivatalos bizottság, aztán zokogva borult rá. — A feleségem, — ismételgette egybe, — a feleségem. A zokogó férfit a rendőrök és az időközben odaérkezett hozzátartozók és szomszédok, ve­zették el. Ha az ügyészség eltekint a holttest fel­boncolásától, ami valószínű, a tragikus véget ért úriasszonyt szerdán temetik. A temetésre Bucurestiben tartózkodó fia is hazaérkezik, akinek csak annyit táviratozott a család, hogy jöjjön azonnal, mert édesanyja súlyos beteg. Csak itthon fogja megtudni, hogy szeren­csétlen édesanyja már nem beteg többé.. Leugrott a negyedik emeletről és szörnyetliést egy drogu­ista idegbeteg felesége Egy receptra írt pár Bárban búcsúzott­­­ családjától . Mire a fór/ rosszat sejtve felesége keresésére indult, mér megtörtént a tragédia ÉLETYWÍTSÉG 1937. ÁPRILIS 1.XX. ÉVF. 74. SZÁM Egy odorheiui pénzügyi tiszt­­viselő visszataszító botránya (Odorheiu, március 30.) Húsvét másodnap­ján kellemetlen és visszataszító botrány ját­szódott le Odorheiu nyílt uccáján, s a reformá­tus kultúrház udvarán. Jurca pénzügyi hiva­talnok ittas állapotban megtámadta az uccán Benkő József vendéglőst. Egy hatalmas kapu­­kulccsal úgy fejbevágta, hogy a szerencsétlen ember megrepedt koponyával, vérző fejjel, eszméletlenül esett össze. Jurca ezután a re­formátus kulturház udvarára rontott be, ott először Metz István harangozót ütötte fejbe a kapukulccsal, majd a játszadozó kisfiúkra és lányokra vetette magát. Amikor pedig meg­látta Vajda Ferenc református esperest, neki­rontott és a kapukulccsal őt is arcul ütötte. Ekkorra már megjelent a rendőr is és a ré­szegségtől félőrült embert be akarta kisérni a rendőrségre. Jurca azonban a rendőrrel is dulakodni kezdett. Csak nagy nehezen tudták megfékezni, szekérre tenni és a rendőrségre vinni. A hetvenéves, köztiszteletben álló espe­res durva bántalmazása általános megbotrán­kozást keltett, kilátásba helyezett látogatása Belgrádban azt a cseh óhajt fejezi ki, hogy az új változásokba Csehszlovákiát is bevonják. Ami pedig a né­met magatartást illeti, emlékeztetnünk kell az olvasót az „Observer“-nek egyik márciusi szá­mában megjelent cikkére. Az „Observer“­ azt írja, hogy amikor Göring Rómában járt, Olaszország és Németország megállapodást kö­töttek befolyási vonzási körük szétválasztá­sára a Balkánon és Középeurópában. Olaszor­szág Bulgáriát, Magyarországot, Ausztriát és Jugoszláviát tartotta fenn magának, Német­országnak pedig átengedte Romániát és Cseh­szlovákiát. A tilzott német befolyásról­­daló lemondást tehát megelőzte a március 25-iki egyezmény­ Hogy azután mi lesz a jövőben, a Róma—Berlin átló, mint gerinc mit akar majd magához tapasztani és hogy várjon ez az egyezmény siettetni fogja-e a dunai álla­mok blokkjának megalakítását, mindezt előre megjósolni az európai meglepetések szüntelen korszakában — egyelőre lehetetlen.

Next