Keleti Ujság, 1937. október (20. évfolyam, 225-251. szám)

1937-10-01 / 225. szám

2 Európa békéjét A „Völkischer Beobachter” így ír: „Európa két hatalmas erejű népe in­tézi Európához azt a felhívást, hogy ébredjen reá a bolsevizmus veszedelmére. Kicsoda kétel­kedhetnék ilyen körülmények között a végső győzelemben? A forradalmaikban megifjult Németország és Olaszország népei a biztosíté­kai vezéreik nyilatkozatának és ez a két or­szág le fogja dönteni a moszkvai és genfi agyagbálványokat. Európának határoznia kell — írja hatalmas címmel a ,,Berliner Tageblatt”. Mussolini döntés elé állította Európát, írja, amikor kijelentette, hogy az események logi­kája következtében a holnapi Európa fasiszta lesz.“ „A két államot nem lehet többé szétválasztani!" (Róma, szeptember 30.) A „Giornale di Ita­lia” című olasz lapban Gagoa foglalkozik a beszédekkel s azokat a berlini tanácskozások első összefogásának tekinti. A beszédek vilá­gosan és teljes közvetlenséggel hangoztatták az egész világ előtt a békés, becsületes, tartós, de meg nem alkuvó együttműködést. Európának meg kell értenie, hogy a két államot semmiféle mesterkedéssel sem lehet szétválasztani. A né­met és az olasz kormányok minden cselekede­tükben kölcsönös megbeszélés után járnak el. Párisi megjegyzések (Paris, szeptember 30., A párisi lapok kö­zül a ,,Mátin“ így ír. Hitler kancellár beszéd­­ében mindössze az az új, hogy azt Mussolini jelenlétében mondotta el, Mussolini azonban új dolgokat is mondott, vagy inkább egynéhány régi tétel végső következtetéseit vonta le. A „L‘ Epoque" szerint kétségtelen, hogy úgy Mussolini, mint Hitler, a világnak két világ­nézeti csoportba való tagolásán dolgoznak, hiszen Mussolini kijelentette, hogy egész Eu­rópa rövidesen fasiszta lesz. Mi nem akarjuk, írja a lap, hogy nálunk a kommunizmus be­fészkelje magát, de nem hisszük, hogy a fasiz­mus boldoggá tenné Franciaországot. Jó mederbe jutott a városi kölcsön ügye A jövő héten felveszi a város a negyvenmillió lejt a Postatakarékpénztártól (Kolozsvár—Cluj, szeptember 30.) A 40 mil­lió lejes városi kölcsön ügye, amióta a város vezetősége megállapodott a Postatakarékpénz­tárral a kölcsön feltételeiben, már többször is odáig jutott, hogy időszerűvé vált az összeg­­felvétele. Ez azonban különböző, közbejött aka­dályok miatt mégsem történt meg. Az ügy most már néhány napon belül megoldást nyer, vagyis a város megkapja az összeget. A Postatakarékpénztár, egyik igazgatója két napot Kolozsváron töltött s ez alatt a te­lekkönyvi hivatalban megvizsgálta a város ingatlanairól szóló bejegyzéseket. Ugyanis, mint már megírtuk, a kölcsönt betáblázási biztosíték mellett kötötték meg. A betáblázás azonban, valószínüleg nem fog megtörténni, bár a Postatakarékpénztárnak megvan az a törvényben biztosított kedvezménye, hogy az általa nyújtott városi kölcsönöknél a betáblá­­zást díjtalanul bonyolítják le. A tényleges be­kebelezést csak akkor­­végeznék el, ha a város nem tartaná be a kikötött fizetési feltételeket. A Postatakarék Kolozsváron járt igazga­tója kijelentette, hogy­­ezek után már nincs semmi akadálya a különon felvételének s a jövő hét elején telefonon fo­gja értesíteni a város vezetőségét arról, hogy a hét melyik napján történik meg a 40 millió lej folyósítása. Drágán dr., az időközi bizottság elnöke ki­jelentette, hogy amint a kölcsön összege a vá­ros rendelkezésére fog állani, az első munká­lat a Mihai Viteazul téri piac rendbehozatala lesz. — A piac a város gyomra s nem nézhetjük tovább tétlenül azokat az áldatlan állapotokat, amelyek ott uralkodnak — mondta a polgár­­mester. — Már előbb nekifogtunk volna a ren­dezésnek, de nem volt pénzünk. A lebontott Tomavivoda udvarán felépített üzletsor előtt gyalogjáró és az ugyancsak ezen a helyen felállítandó beton­sátrak szerepelnek egyelőre a piacrendezés programján. Ha a város megkapja a pénzt, amire most már min­den remény megvan, akkor, amint Drágán polgármester mondja, azonnal nekifognak ezek­nek az annyira sürgős munkálatoknak. Felrobbant egy falusi malom nyersolaj motorja Egy súlyos sebe­sültje van a szerencsétlenségnek (Nagyvárad—Oradea, szeptember 29.) Szer­dán délelőtt tíz órakor a bihar megyei Görögszeg községben borzalmas szerencsétlenség történt. Ed­dig még ismeretlen okokból felrobbant a József - féle műmalom nyersolajmotorja és a levegőbe re­pítette a malomépület egész tetőszerkezetét. A tetőszerkezet kigyulladt és hatalmas láng­gal égni kezdett. A robbanás hangjára az emberek pánikszerűen menekültek házaikból, a mezőn dol­gozó földművesek pedig a falu felé rohantak, at­tól való félelmükben, hogy az óriási robbanás házaikat is maga alá temette. A harangot félre­verték és azonnal hozzáláttak az égő tető oltásá­hoz. Másfélórai munka után sikerült meggátolni a tűz továbbterjedését. Rendkívül érdekes, hogy az óriási robbanás­nak csupán egy áldozata van. Mihályi Sándor negyvenhárom éves főgépészt, aki a nyersolajmo­tort akarta begyújtani, a robbanás ereje a gép­ház falához lapította. Mihályit azonnal Nagyvá­radra szállították s ott megállapították, hogy sú­lyos belső sérüléseket szenvedett és a bal lába el­tört. A súlyos szerencsétlenség ügyében a csend­­őrszárnyparancsnokság megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy a motor felrobban­tásáért kit terhel a felelősség. (Tanuljunk románul! | And­rási Tivadar | ZSEBSZÓT­ÁRAK: Román—magyar fűzve 50— Román—magyar kötve 75— 1 Kapható kiadó hivatalunkban: Cluj. Str. Báron L. Pop 5. sz. a. | Vidékieknek az összeg | és 10— lej portaköltség | elő­zetes beküldése esetén ja­z­o­n­n­a­l szállítjuk. Tíz h hónapra ítélték Domonkos Bélát (Budapest, szeptember 29.) A budapesti tör­vényszék Domonkos Bélát bűnösnek mondotta ki több­­rendbeli csalás bűntettében, illetve vétségében és ezért tízhónapi fogházra ítélte. Vádlottársát, Olasz Sándort, aki titkáraként szerepelt, egy évre és négy hónapra ítélték, súlyosbító körülménynek véve, hogy csalásért már többizben el volt ítélve. 1957. OKTÓBER 1. — XX. ÉVF. 225. SZ­JM m­űvészeik fátzsaiaora Brahms Brahmsnál egy nem túlságosan tehetséges, de Bécsben nagyon ismert zeneszerző halála alkalmából megjelent a halott barátainak egy küldöttsége s kérték Brahmst, hogy a simái néhány­­szóval méltassa az elhunyt művészetét. — Nem, nem uraim — kiáltotta Brahms szinte ijedten s miután elborult arccal néhány­szor le-feljárt a szobában, megállott a kis cso­port előtt: — Nagyon sajnálom, uraim, de igazán nem tehetem. Halottakról csak jót szabad mondani- Do­ff­inger Daffingert egyszer felkereste egy hölgy, aki olyan csúnya volt, hogy a festő nem tudta róla le­venni a szemét. A hölgy kérte a festőt, hogy fes­sen róla portrét. — En face, vagy profilé képet óhajt? — kérdezte Daffinger. — Teljesen mindegy — felelte a hölgy — csak az uramnak akarok örömet szerezni. — Nagyságos asszonyom — mondta a művész, — le fogom önt festeni. Ez rendben van. De hogy az urának öröme legyen benne — az lehetetlen. Degas Heilbuth meglátogatta Degast. — Nos Degas úr — mondta neki — meg le­het elégedve. Egyre emelkedik képeinek az ára. — Nem az én áraim emelkednek — felelte Degas, aki a gyors, csípős, sokszor kíméletlen válaszok zsenije volt — az ön árai esnek. * Egyszer egy barátja csak mondja Degas­­nak.. — Manet sokat dolgozott, örülne, ha meg­nézné.­Trn­ket festett. — Jó — dörmögte Degas, — meg fogom nézni, Mane örömmel fogadta Degast. — Megmutatom önnek, mi mindent festet­tem. És sorra elébe állítja valamennyi vásznát. Degas nézi a képeket, de alig egy-két szót mond. S mikor mindet látta: — Látom, hogy sokat dolgozott. Viszontlá­tásra. És már ment is. . Manet halálra sértetten bámult utána. Pár nap múlva találkozik egyik barátjá­val, aki elmondja neki: — Találkoztam Degassal, öntől jött. Ma­gánkívül volt a lelkesedéstől. Ezt mondta né­kem: ,,Csodákat láttam, csodákat!" — Az állat! — Indította Manet. — Nékem semmit se mondott. —­ Furfangos pénzhamisítók felett ítélke­zett a nagyváradi tábla. Nagyváradi tudósí­tónk jelenti: A nagyváradi tábla most ítélke­zett Szabó Lajos közismert pénzhamisító ügyében. Szabó ellen egyik áldozata tett fel­jelentést. 1935-ben történt, hogy Szabó egyik barátja, Juhász a pénzhamisító megbízásából felajánlotta Futaki Imre gazdálkodónak, hogy háromezer lejért tízezer lej kitűnően hamisított pénzt szerez. Ezután összehozta a gazdálkodót Szabó Lajossal. Szabó azzal kezdte a „szédítést”, hogy átadott Futakinak egy jó ötszázlejest azzal, hogy azt ő hamisí­totta és a gazdálkodó a felváltáskor meglátja, milyen könnyen lehet túladni rajta. A próba nagyszerűen sikerült. A pénzhamisító vér­szemet kapva, „vevőjének” még egy levelet is mutatott, amelyet egy állítólagos „kolozs­vári pénzgyártó hivatal igazgatóságától” el­ismerésképpen kapott. A vásárt megkötötték, Futaki azonban­­ feljelentette Szabót és Ju­hászt. A törvényszék Juhászt annak idején öt hónapra, Szabót pedig két évre ítélte el. A táblai tárgyaláson Szabó büntetését tíz h­ó­­napra szállították le. Juhászt pedig, aki idő­közben kitöltötte büntetését, szabadjaira he­lyezték.

Next