Keleti Ujság, 1938. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-02 / 24. szám

­ Egy magyar légionárius levelei Francia-Marokkóból, a Magas Atlasz és homoksivatagok világából Francia Marokkóból,­­a Magas­ Atlasz déli nyúlványának hegyországából ho­zott levelet a posta, Ny. .T., egy Afrikába sodródott magyar fiatalember írta, aki már négy esztendeje rója a homoksiva­tagok végtelan országútj­át a hírhedt Ide­genlégióval. Ezekről a kóbodásikról írta azt a hosszú tevéjét, amelynek érdeke­sebb részleteit ,n­aplószer­űen Itt közöljük. (Tuiveaux des Poste, szeptember 25. Már egy hónapja itt vagyunk a Magas­ Atlasz déli nyúlványánál. Alig hiszem, hogy járt volna ennél vadabb helyen Mezőkövesdről elszár­mazott „matyó" rajtam ki­vili. Ennél már a pokol is csak néhány fokkal lehet rosszabb. Nem be­szélve a barátságtalan, vad környezetről, leginkább a kellemetlenül­ változó hőmérséklet miatt szenve­dünk. Nappal a hőmérő higanyoszlopa valósággal rohan fölfelé és állítólag ezen a vidéken ötvennégy főt­ meleget is mértek. De ahogy eltűnik az Atlasz sziklái mögött, öt-hét fokra­­ is lehűl a levegő. Ilyenkor azután minden ruhát magunkra szedünk és mégis vacog a fogunk.. Eredetileg hosszabb ideig tervezték az itt-tartózkodást, de az időjárás oka­­iá, betegségek alaposan megtizedelték a zász­lóaljat s nagy örömünkre az egyik nap kihirdet­ték­ a parancsot: — Changement de elima__éghajlatváltozta­tás, Indul a zászlóalj Északra, helyezték át a zászlóaljat s uj állo­máshelyünktől 470 km. távolság választott el. Négyszázhetven kilométer, hegyeken, homoksiva­tagokon és sós, szikes mocsarakon keresztül, még a legedzettebb légionistát is kemény próbára teszi. De a távolság nálunk nem akadály, mert ha egye­dünk nincs is, időnk bőven van. A fiúk lázasan készülődnek az útra s alapjá­ban véve mindenki örült, hogy végre civilizáltabb vidékre kerül. Végre 28-án reggel 3 órakor meg­szólaltak a kürtök. A legénység pillanatok alatt gyűlt össze, a kürtök mégegyszer felharsantak és mi feszes vigyázra merevedve adtuk meg táborhe­lyünknek a „dernier salut“-t, az utolsó üdvöz­letét. Utána csendes poroszkálással indult el a zászlóalj. Egy és félórai hangtalan menetelés után tíz perc pihenő következett. Az első pihenő elha­gyása után már érezhetőbbé vált a gyorsítás, be­rozsdásodott izmaink most már kezdtek belejönni a­ gyaloglásba, de még nem voltunk a szokott 115- ös menetütemnél. Hosszú libasorba nyúlt el a csapat, s mint minden ilyen bled-i után, most­ is­, két mokkaszari­­m­arokkói­­lovaskatona haladt a menet élén, hogy ne tévesszük el a menetirányt. Az első menetsza­kaszt h­at részre osztották fel, minden harminc ki­lométer után rövid pihenővel s így aránylag jó állapotban érkeztünk meg négy nap után az első egynapos pihenőhöz. Harc a legyek millióival Ha ugyan pihenésnek lehet nevezni azt az állapotot, amikor az ember néhány féligszáradt bokor és pálmafa között hever az irtózatos hőség­ben, legyek légióitól körüldongva. Mintha igaza­­ volna az araboknak, akik azt állítják, hogy a da­­i tokja pálmák nem adnak árnyékot a „hitetlenek-­­ nek.“ Az oázisban is rekkenő a hőség s ember­ ; állat egyaránt sikertelenül kapálózik, hogy meg­­­ szabaduljon a kövér zöld legyektől, amelyek millió­­s számra jelennek meg s szállnak rá az élőlényekre.­­ A katonák kendőkkel kötik be arcukat, én egy­­ régi sivatagi fátyollal védekezem, de csak félered­­­­ménnyel. Nemsokára a fátyolt is olyan vastagon­­ lepik be a legyek, hogy nem látok keresztül rajlik. " A lovak és tevék szeméről, mint a szőlőfürtök lógnak le a légycsomók. Evésről természetesen szó sem lehet, ha csak azt nem akarjuk, hogy egy da­rab csokoládéval egy marék legyet is le ne nyel­jünk. Végül is meg­ kell várni, ameddig besöté­­tedik f­ elkelés a víznélküli tengeren Egynapi „pihenő" után következik az út egyik legnehezebb szakasza. Egyike azoknak a terméketlen kopár sivatagoknak, amelyet az ara­bok el badir bala w.u-nak, a viznélküli tengernek neveznek. Előttünk a vigasztalan homoktenger, amelyet csak időnként szakítanak meg a sokszor több kilométer hosszú homokgátak. Ezek sokszor száz méter magasságig is felnyúlnak és kegyetle­nül nehéz keresztüljutni rajtuk. Néha kopár ré­szek szakítják meg a homoksivatagot, de fa, vagy bokor itt sem terem meg. Ezeken a helyeken a ta­laj köves, kérges, salétromos, helyenkint méteres repedésekkel. Növényeknek még nyomát sem le­het látni s az állatvilágot is csak egy-két vélet­lenül idetévedt sakál, vagy hiéna képviseli. A zászlóalj most már szinte a megengedettnél hosszabb sorba nyúlik el , a porral vastagon be­lepett arcokat csikóssá teszik a legördülő izzadt­­ságcseppek. Jön a vihar! Egy hatalmas homokgátat igyekeztünk kike­rülni, amikor az előttünk haladó mokkaszarik megfordították lovaikat s nyargaltak visszafelé. Az első pillanatban értelmetlenül néztük őket, de a következő percben mi is meghallottuk azokat a hangokat, amelyek csak az újonc légionista előtt ismeretlenek. Erős sziszegéssel kezdődő hang, amely később sípolássá, majd zúgássá erősödve jelenti a rettegett sivatagi vihar közeledtét. A kendők ismét előkerültek s mindenki, hátat fordítva a szélnek, ki letérdepelve, ki hasrafekve várta, amíg elvonul fölötte a vihar s a nyomában száguldó homokfelhő leülepszik. Szerencsésen meg­úszták a dolgot. Ez csak egy olyan fiókvihar volt, de voltak olyan orkánok is, amelyek a hatalmas homokdombokat valósággal átköltöztették többszáz méterrel odébb s ha azon a helyen véletlenül ka­­raván, vagy légiótábor volt, csontjaik csak­ hosz­­szu évek múlva kerültek elő egy-egy vihar alkal­mával. Ezután nemsokára elértük Tagoristot, ahol újabb egynapi pihenő következett. Itt­ már barátságosabb volt a vidék, a lakatlan oázisok sza­porodtak, a datolyapálmák és egy-egy olajfa alatt friss vizet is lehetett találni. A pihenő után foly­tattuk tovább az utat, most már sokkal könnyebb után. Utunk következő állomása egy nyomorúságos ar­ab falu volt, Rich. Itt kellett találkoznunk a S­ik zászlóaljjal, mely a mi helyünkre menetelt felfele. • A civilizáció első hírnöke Néhány kilométerrel Rich előtt már megpil­lantottuk a civilizáció első h­írnökét, egy arab víz­­árust, aki értesülve jövetelünkről, gazdag nyere­ség reményében jött elénk és nem is csalódott. Ekkor már lógó nyelvvel meneteltünk egy csepp víz nélkül. A víz, mint rendesen, most is az első órákban elfogyott s igy kitörő örömmel üdvözöl­tük a szakállas arab kalmárt, aki vizhordó szama­rát maga után húzva, veszettül rázta csengettyű­jét, hogy felhívja a vizre a figyelmet. Ezek a vízárusok sokszor igen szépen keres­nek­­ egy „car“ vízért,­­kb. egy és egynegyed liter, öt frankot kapnak. Megrohantuk a­ vizet , csakhamar nyakig ittuk magunkat és mivel már feltűnt a közelben Rich első pár háza, rendbeszed­tük magunkat, hogy az ott várakozó 3-ik zászló­alj ne legyen rossz véleménnyel rólunk. Felhangzott a vezényszó: — En avant, legionaires! Bevonulás Richle­ r a zászlóalj, habár alig állt a lábán a­ fárad­ságtól, kemény léptekkel haladt át a falut körül­vevő kőfal kapuján. Fegyvereinkre tűzött ragyogó rohamkéseinken a nap is mosolygott, amikor el­haladtunk az ott várakozó 3-ik zászlóalj zenekara előtt. Nemsokára elhangzott a megállást jelentő vezényszó és megkezdődött a komoly pihenő, azaz néhány napi gondtalan élet. Kimosakodva, meg­­borotválkozva rohantuk meg a falu egyetlen ká­véháznak keresztelt korcsmáját, ahol erre az alka­lomra hatalmas mennyiségű italt szereztek be. Az arab falu gyönyörei Rich nyomorúságos arab falu, gyönyörű pálmaligetek között. Piszkos, zegzugos uccain csomó viskó épült egymás hegyén-hátán s a rom-, badell és lakatlan kunyhók között kóbor kutyáit szaglásznak. Ez Rich és általában az arab falu, mert aki egy arab falut látott, elmondhatja, hogy mindegyiket ismeri. De nekünk ez a nyomorúságos fészek is feje­delmi városnak tetszett. A zászlóalj elmerült azokba a szórakozásokba, amelyek a légionistáknak kínálkoztak. Hallgattuk az arab hegedűsök zené­jét, nyakal­tuk az italokat és szemtelenül bámultuk a kendőzöttarcú arab nők fekete szemeit. Ezeken a napokon elfelejtettük, hogy eladtuk magunkat a sivatagnak s talán magunk is azt hittük, hogy boldogok vagyunk, összegyűjtött pénzünket ha­marosan elherdáltuk s uraknak éreztük magnókat. Senki sem gondolt arra, hogy néhány nap múlva újra felharsannak a kürtök s mi összes vagyo­núnkkal a hátizsákunkban, víg vázba merevív várjuk a minduntalan megismér­t l­­­étb­ől: —~ En avants legionaires! Vállalatok ügyelmé­e­i Bármilyen közleményt, mérlegek, közgyűlési meghívók stb. a hivatalos lapok Monitorul Oficial, Corespondenta Econo­­micíi, Buletinul Bancar, Buletinul Justitiei részére terminusra fe­lelősség mellett elvállal­­RUDOLF HŐSSÉ HIRDETÉSI VÁLLALAT Cluj, C. Reg. Ferdinand 8. Telefon 14 — 11 Hirdetéseket, előfizetéseket az összes lapokra legolcsóbban elvállalunk és pontosan teljesítünk MkasnUJSzG 1038. FEBRUÁR 2. — XXI. EVE. 24. SZÁM Kagy­ümenettrendkönyv 45*— 5c] Zsebmenetrend 20*— lej

Next