Keleti Ujság, 1938. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-02 / 24. szám
Egy magyar légionárius levelei Francia-Marokkóból, a Magas Atlasz és homoksivatagok világából Francia Marokkóból,a Magas Atlasz déli nyúlványának hegyországából hozott levelet a posta, Ny. .T., egy Afrikába sodródott magyar fiatalember írta, aki már négy esztendeje rója a homoksivatagok végtelan országútját a hírhedt Idegenlégióval. Ezekről a kóbodásikról írta azt a hosszú tevéjét, amelynek érdekesebb részleteit ,naplószerűen Itt közöljük. (Tuiveaux des Poste, szeptember 25. Már egy hónapja itt vagyunk a Magas Atlasz déli nyúlványánál. Alig hiszem, hogy járt volna ennél vadabb helyen Mezőkövesdről elszármazott „matyó" rajtam kivili. Ennél már a pokol is csak néhány fokkal lehet rosszabb. Nem beszélve a barátságtalan, vad környezetről, leginkább a kellemetlenül változó hőmérséklet miatt szenvedünk. Nappal a hőmérő higanyoszlopa valósággal rohan fölfelé és állítólag ezen a vidéken ötvennégy főt meleget is mértek. De ahogy eltűnik az Atlasz sziklái mögött, öt-hét fokra is lehűl a levegő. Ilyenkor azután minden ruhát magunkra szedünk és mégis vacog a fogunk.. Eredetileg hosszabb ideig tervezték az itt-tartózkodást, de az időjárás okaiá, betegségek alaposan megtizedelték a zászlóaljat s nagy örömünkre az egyik nap kihirdették a parancsot: — Changement de elima__éghajlatváltoztatás, Indul a zászlóalj Északra, helyezték át a zászlóaljat s uj állomáshelyünktől 470 km. távolság választott el. Négyszázhetven kilométer, hegyeken, homoksivatagokon és sós, szikes mocsarakon keresztül, még a legedzettebb légionistát is kemény próbára teszi. De a távolság nálunk nem akadály, mert ha egyedünk nincs is, időnk bőven van. A fiúk lázasan készülődnek az útra s alapjában véve mindenki örült, hogy végre civilizáltabb vidékre kerül. Végre 28-án reggel 3 órakor megszólaltak a kürtök. A legénység pillanatok alatt gyűlt össze, a kürtök mégegyszer felharsantak és mi feszes vigyázra merevedve adtuk meg táborhelyünknek a „dernier salut“-t, az utolsó üdvözletét. Utána csendes poroszkálással indult el a zászlóalj. Egy és félórai hangtalan menetelés után tíz perc pihenő következett. Az első pihenő elhagyása után már érezhetőbbé vált a gyorsítás, berozsdásodott izmaink most már kezdtek belejönni a gyaloglásba, de még nem voltunk a szokott 115- ös menetütemnél. Hosszú libasorba nyúlt el a csapat, s mint minden ilyen bled-i után, most is, két mokkaszarimarokkóilovaskatona haladt a menet élén, hogy ne tévesszük el a menetirányt. Az első menetszakaszt hat részre osztották fel, minden harminc kilométer után rövid pihenővel s így aránylag jó állapotban érkeztünk meg négy nap után az első egynapos pihenőhöz. Harc a legyek millióival Ha ugyan pihenésnek lehet nevezni azt az állapotot, amikor az ember néhány féligszáradt bokor és pálmafa között hever az irtózatos hőségben, legyek légióitól körüldongva. Mintha igaza volna az araboknak, akik azt állítják, hogy a dai tokja pálmák nem adnak árnyékot a „hitetlenek- nek.“ Az oázisban is rekkenő a hőség s ember ; állat egyaránt sikertelenül kapálózik, hogy meg szabaduljon a kövér zöld legyektől, amelyek milliós számra jelennek meg s szállnak rá az élőlényekre. A katonák kendőkkel kötik be arcukat, én egy régi sivatagi fátyollal védekezem, de csak féleredménnyel. Nemsokára a fátyolt is olyan vastagon lepik be a legyek, hogy nem látok keresztül rajlik. " A lovak és tevék szeméről, mint a szőlőfürtök lógnak le a légycsomók. Evésről természetesen szó sem lehet, ha csak azt nem akarjuk, hogy egy darab csokoládéval egy marék legyet is le ne nyeljünk. Végül is meg kell várni, ameddig besötétedik f elkelés a víznélküli tengeren Egynapi „pihenő" után következik az út egyik legnehezebb szakasza. Egyike azoknak a terméketlen kopár sivatagoknak, amelyet az arabok el badir bala w.u-nak, a viznélküli tengernek neveznek. Előttünk a vigasztalan homoktenger, amelyet csak időnként szakítanak meg a sokszor több kilométer hosszú homokgátak. Ezek sokszor száz méter magasságig is felnyúlnak és kegyetlenül nehéz keresztüljutni rajtuk. Néha kopár részek szakítják meg a homoksivatagot, de fa, vagy bokor itt sem terem meg. Ezeken a helyeken a talaj köves, kérges, salétromos, helyenkint méteres repedésekkel. Növényeknek még nyomát sem lehet látni s az állatvilágot is csak egy-két véletlenül idetévedt sakál, vagy hiéna képviseli. A zászlóalj most már szinte a megengedettnél hosszabb sorba nyúlik el , a porral vastagon belepett arcokat csikóssá teszik a legördülő izzadtságcseppek. Jön a vihar! Egy hatalmas homokgátat igyekeztünk kikerülni, amikor az előttünk haladó mokkaszarik megfordították lovaikat s nyargaltak visszafelé. Az első pillanatban értelmetlenül néztük őket, de a következő percben mi is meghallottuk azokat a hangokat, amelyek csak az újonc légionista előtt ismeretlenek. Erős sziszegéssel kezdődő hang, amely később sípolássá, majd zúgássá erősödve jelenti a rettegett sivatagi vihar közeledtét. A kendők ismét előkerültek s mindenki, hátat fordítva a szélnek, ki letérdepelve, ki hasrafekve várta, amíg elvonul fölötte a vihar s a nyomában száguldó homokfelhő leülepszik. Szerencsésen megúszták a dolgot. Ez csak egy olyan fiókvihar volt, de voltak olyan orkánok is, amelyek a hatalmas homokdombokat valósággal átköltöztették többszáz méterrel odébb s ha azon a helyen véletlenül karaván, vagy légiótábor volt, csontjaik csak hoszszu évek múlva kerültek elő egy-egy vihar alkalmával. Ezután nemsokára elértük Tagoristot, ahol újabb egynapi pihenő következett. Itt már barátságosabb volt a vidék, a lakatlan oázisok szaporodtak, a datolyapálmák és egy-egy olajfa alatt friss vizet is lehetett találni. A pihenő után folytattuk tovább az utat, most már sokkal könnyebb után. Utunk következő állomása egy nyomorúságos arab falu volt, Rich. Itt kellett találkoznunk a Sik zászlóaljjal, mely a mi helyünkre menetelt felfele. • A civilizáció első hírnöke Néhány kilométerrel Rich előtt már megpillantottuk a civilizáció első hírnökét, egy arab vízárust, aki értesülve jövetelünkről, gazdag nyereség reményében jött elénk és nem is csalódott. Ekkor már lógó nyelvvel meneteltünk egy csepp víz nélkül. A víz, mint rendesen, most is az első órákban elfogyott s igy kitörő örömmel üdvözöltük a szakállas arab kalmárt, aki vizhordó szamarát maga után húzva, veszettül rázta csengettyűjét, hogy felhívja a vizre a figyelmet. Ezek a vízárusok sokszor igen szépen keresnek egy „car“ vízért,kb. egy és egynegyed liter, öt frankot kapnak. Megrohantuk a vizet , csakhamar nyakig ittuk magunkat és mivel már feltűnt a közelben Rich első pár háza, rendbeszedtük magunkat, hogy az ott várakozó 3-ik zászlóalj ne legyen rossz véleménnyel rólunk. Felhangzott a vezényszó: — En avant, legionaires! Bevonulás Richle r a zászlóalj, habár alig állt a lábán a fáradságtól, kemény léptekkel haladt át a falut körülvevő kőfal kapuján. Fegyvereinkre tűzött ragyogó rohamkéseinken a nap is mosolygott, amikor elhaladtunk az ott várakozó 3-ik zászlóalj zenekara előtt. Nemsokára elhangzott a megállást jelentő vezényszó és megkezdődött a komoly pihenő, azaz néhány napi gondtalan élet. Kimosakodva, megborotválkozva rohantuk meg a falu egyetlen kávéháznak keresztelt korcsmáját, ahol erre az alkalomra hatalmas mennyiségű italt szereztek be. Az arab falu gyönyörei Rich nyomorúságos arab falu, gyönyörű pálmaligetek között. Piszkos, zegzugos uccain csomó viskó épült egymás hegyén-hátán s a rom-, badell és lakatlan kunyhók között kóbor kutyáit szaglásznak. Ez Rich és általában az arab falu, mert aki egy arab falut látott, elmondhatja, hogy mindegyiket ismeri. De nekünk ez a nyomorúságos fészek is fejedelmi városnak tetszett. A zászlóalj elmerült azokba a szórakozásokba, amelyek a légionistáknak kínálkoztak. Hallgattuk az arab hegedűsök zenéjét, nyakaltuk az italokat és szemtelenül bámultuk a kendőzöttarcú arab nők fekete szemeit. Ezeken a napokon elfelejtettük, hogy eladtuk magunkat a sivatagnak s talán magunk is azt hittük, hogy boldogok vagyunk, összegyűjtött pénzünket hamarosan elherdáltuk s uraknak éreztük magnókat. Senki sem gondolt arra, hogy néhány nap múlva újra felharsannak a kürtök s mi összes vagyonúnkkal a hátizsákunkban, víg vázba merevív várjuk a minduntalan megismért létből: —~ En avants legionaires! Vállalatok ügyelméei Bármilyen közleményt, mérlegek, közgyűlési meghívók stb. a hivatalos lapok Monitorul Oficial, Corespondenta Economicíi, Buletinul Bancar, Buletinul Justitiei részére terminusra felelősség mellett elvállalRUDOLF HŐSSÉ HIRDETÉSI VÁLLALAT Cluj, C. Reg. Ferdinand 8. Telefon 14 — 11 Hirdetéseket, előfizetéseket az összes lapokra legolcsóbban elvállalunk és pontosan teljesítünk MkasnUJSzG 1038. FEBRUÁR 2. — XXI. EVE. 24. SZÁM Kagyümenettrendkönyv 45*— 5c] Zsebmenetrend 20*— lej