Keleti Ujság, 1938. május (21. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-01 / 97. szám
Miről volt szó Londonban? Csak néhány napig tartott az angol és francia államférfiak tanácskozása, de minden jel szerint ezek a napok szabták meg, ha nem is esztendőkre, — mert manapság a történelem távlatai nagyon rövid lejáratnak, — de legalább hónapokra Európa sorsát. Utólag nem nehéz megállapítani, hogy a meglepetések és történelmi fordulatok, — amikbem igazán nem szűkölködtünk az utóbbi időkben, — azért következhettek be, mert Anglia és Franciaország nem tudtak közös nevezőre jutni a felmerülő világproblémák megítélésében s az ingadozó angol—francia együttműködés juttatta gyors győzelmekhez a habozás nélküli rajtaütés szellemét s ültette el az európai polgár lelkébe a közeli és bármely pillanatban kirobbanható háború félelmét. Az angol—francia együttműködés megingásában kétségkívül nagy szerepe volt annak, hogy a francia politika túlságosan balra sodródott, majdnem a szélsőbalra, ettől pedig a híres angol flegma, a hagyományos középúthoz való ragaszkodás, visszariadt. A folytonos francia kormányválságok nemcsak Franciaországot emésztették, hanemLondon jogos tartózkodását is kihívták. Így történt aztán, hogy a spanyol kérdés fordulatai úgyszólván Anglia és Franciaország akarata ellen alakultak, különösen Franciaország rovására, mert Anglia érdekei sokkal kevésbé forognak kockán az Ibériai félszigeten és az angol érdekeltség itt inkább csak gazdasági természetű, ami sok tekintetben független a világnézettől. Az Anschluss egyik napról a másikra való bekövetkezése azonban úgy látszik alaposan meggondolkoztatta a civakodó két szövetségest. Ráébredtek arra, hogy ami Ausztriával történt, az holnap Csehszlovákiában, esetleg Svájcban, Dániában, vagy akárhol is megismétlődhetik s a világháborúban új alapokra helyeződött európai egyensúly könnyen felborulhat. Igaz, hogy ez is elsősorban Franciaország veszélyére, de azt sem lehet mondani, hogy az angol érdekek szolgálatában. Körülbelül ezek az okok siettették és vitték a megvalósítás útjára a londoni találkozót. Franciaország életösztöne úgyszólván napok alatt nyugvópontra juttatta a belpolitika válságait a kijózanodott francia nép londoni ■argonautái viszonylagos csendet hagytak maguk mögött, politikai treuga elett. Nyugodt légkörben kezdődtek meg a londoni tárgyalások s a londoni jelentések egybehangzóan azt mondják, hogy máris sikerült a legtöbb kérdésben a megegyezés alapját lerögzíteni. De a döntő kérdésekben még mindig nem lehet tudni, milyen is volt a közös állásfoglalás? Bizonyos, hogy a történelmet visszacsinálni nem lehet. Németország és Olaszország befejezett tényeket teremtettek Spanyolországban s nincs mód rá, hogy a szomszédos Franciaország kedve szerinti rezsim kerekedjék felül a vérző Spanyolországban A spanyol területeknek körülbelül ötödrésze van a köztársasági kormány uralma alatt és a logika diktálja, hogy a négyötödöt nem verheti meg az egyötöd. Akármennyire szívesebben is leítn cia demokrata francia kormány a demokrata Spanyolországot, bele kell törődnie a megváltozhatatlanba s legfeljebb a menthetőt mentheti: anemzeti Spanyolország semlegességét biztosíthatja Anglia jótállásával. Csehszlovákia irányában szerződések kötelezik Franciaországot. Ha a német birodalom megtámadja a csetieket, Franciaországnak önműködően mozgósítania kell s ugyanez a feladat hárul Szovjetoroszországra is De ez már , a világháború. Anglia sokszor kinyilvánította, hogy nem vállal újabb kötelezettségeket Európában, ami áll Csehországra is. De az esetleges háborúban ő sem lehet érdektelen, tehát érthető, ha mindent elkövet a nyílt német—csehfrancia-szovjet összecsapás elhárítására. Ezért intette Csehországot fokozott engedékenységre a szudéta-német igények lehető legnagyobb mértékű teljesítésére, de tisztában van azzal is, hogy Németország nem ezt akarja. Németország legfőbb törekvése, hogy a szovjetet kiszorítsa az európai szövetségi hálózatból és nyílt titok, hogy Anglia, is ezt akarja, a cseh kérdés ütközőpontja tehát nem annyira a szudéta-német kérdés, mint a francia—szovjet barátság felszámolása. Nyilvánvaló, hogy Anglia erre a kérdésre összpontosítja minden rábeszélő képességét s jelek vannak rá, hogy J / f^OYETF. MI írtak , . / / . IS C' —' n T U ^ ^ ^ ’ V K . / / / / CJjV AoU ^ \ V / 1 ff \ o U ti ^ & U / N o: "rí® _ _ _ Va«tirnai, W'iH sí* áj ti* *. ti.Hílí—L Ara S lej (Taxa postaifi pl&thtfi tn Előfizetési árak belföldön: A&k'TiSHrrffS'iW, XXI. ÉVFOLYAM — 97. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, negyedévre 200, egy hóra 70 ,országon egy _ __ Báron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 15-08. Levélcím évre 50, félévre 25, negyedévre , hónapra 350 Clnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz eltantó kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztésést. PSZ ! A londoni megbeszélések legfontosabb kérdés© a Németországhoz való közeledés A csehszlovák problémában még nem tudtak megegyezni az angol és francia tárgyaló felek . Csehszlovákia hajlandó új engedményeket tenni, de az önkormányzatról és a nemzetiszocialista párt elismeréséről hallani sem akar - Franciaország engedett a spanyol kérdésben Felmerült az a fdolat is, hogy London és Paris közös lépést tegyenek Bernnben a cseh-német ellentétek elsimítására (PARIS, április 29.) A Havas távirati ügynökség a londoni tanácskozásokról pénteken délután a következőket jelentette: A legfontosabb kérdés, amit a francia és angol miniszterek Londonban megvitattak, kétségtelenül a német kérdés. Chamberlain folytatni akarja Európa megbékélésének művét, aminek első lépése az angol-olasz megegyezés volt. Meg akarja ragadni a legelső alkalmat, hogy Németországgal hasonló egyezmény megkötése érdekében tárgyalásokat kezdjen. Meggyőződése, hogy az ilyen egyezmény nagymértékben megszilárdítaná a békét. A francia miniszterek nem akarják vállalni a felelősséget, hogy Chamberlain terveinek útjába álljanak, egyelőre azonban nem látják célszerűnek, hogy a maguk részéről csatlakozzanak a kezdeményezéshez. A csehszlovák helyzet, folytatja a Havas-ügynökség közlése, közben rendkívül kényessé vált. A szudéta-németeket Németország megerősödése nagymértékben felbátorította. Parisban és Londonban bizonyos aggodalommal látják a csehszlovákiai nemzeti szocialista mozgalom fejlődését. A csehszlovák kormány hajlandó az angol és francia kormányhoz intézett emlékiratban megjelölt határokon is túlmenő engedményeket adni a szudéta-németeknek. Hajlandó arra, hogy az ország költségvetésében megállapítson egy összeget és efölött felügyeleti joga legyen a szudéta-németeknek s az összeget a szudétanémet területek iskolai céljaira és szociális intézményeinek fenntartására fordíthatnák. Hajlandó megszüntetni minden a szudéta-németekkel kapcsolatos, esetleg hátrányos megkülönböztetést s megadja a szudéta-németeknek mindazokat a jogokat, amelyek a cseh nemzetiségű állampolgárokat megilletik- Ezzel szemben a prágai kormány szigorúan eltiltaná a nemzeti szocialista tanok terjesztését és szembehelyezkedik minden önkormányzati követeléssel. Kérdés, folytatja a Havas-jelentés, hogy ezek az engedmények kielégítik-e a szudéta-németeket és Németország elállana-e minden további lépéstől? A pénteki megbeszélések központjában a csehszlovák kérdés állt (London, április 29.) Az angol és francia államférfiak pénteken folytatták megbeszéléseiket. Daladier francia miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter pénteken délelőtt kevéssel tíz óra előtt, visszaérkeztek Windsorból Londonba és féltizenegykor kezdték meg a tárgyalást angol kollégáikkal. A pénteki megbeszélések középpontjában a csehszlovák kérdés állt. Az angol sajtó az angol francia megbeszélések anyagából különöseg a nemzetvédelmet érintő megállapodásokat emeli ki. A „Times“ az angol—francia nézetek összeegyeztetését az európai diplomáciai tevékenység újjáéledéseként üdvözli. A „Daily Telegraph“ azt írja, hogy az angol miniszterelnök teljes mértékben felismerte a német birodalommal létrehozandó megegyezés nehézségeit, de kötelességének tartja újabb kísérletet tenni ebben az irányban. A „Daily Mail“ szerint, noha Chamberlain szorosabb együttműködést akar teremteni Franciaországgal, nem ejtette el azt a gondolatot, hogy Németország felé újabb közeledési kísérletet tegyen.