Keleti Ujság, 1938. november (21. évfolyam, 248-271. szám)
1938-11-02 / 248. szám
XXT. TBVF. Wfe. BZTAM — 1938 NOVEMBER 2. Knmu^sm Kína meg akarja üzenni Lupánnak a Háborút (TOKIÓ, október 31.) A japán fővárosban Ilire terjedt annak, hogy Csang Kaj Sek marsall formálisan háborút akar üzenni Japánnak. Ezzel kapcsolatban a tokiói lapok félhivatalos közleményt közölnek- Ez megállapítja, hogy a jelenlegi körülmények között Japán nagyon csekély jelentőséget tulajdont egy ilyen esetleges hadüzenetnek. Ha vanmely hatalom a hadüzent alapján megtiltaná a fegyver- és a lőszerszállítást Japán felé, a japán kormány megtorlással élne. Kanton és Hankan elfoglalása után, Japán helyzete erős és Kína újjáépítésének munkáját nem lehet megakadályozni. Az új japán külügyminiszter messzemenő tervei A japán lapok a következőkben foglalják össze Arita, Japán új külügyminiszterének terveit. Japán új központi kormányt akar szervezni Kínában, új keletázsiai politikát a kommunizmus elleni egyezmény alapján, felül akarja vizsgálni a kilenchatalmi egyezményt és a területen kívüliségre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, szabályozni akarja Japán és Anglia kapcsolatát. Moszkvával nem hajlandó elvi kérdésekről tárgyalni a szovjet és Csang Kaj Sek szoros kapcsolatai miatt. Mandzsúriát a szovjet fegyverkezés miatt hatalmas állammá fejlesztik ki, meg akarják erősíteni a kommunizmus elleni egyezményt, de ugyanakkor ki akarják kerülni a szovjettel való végleges diplomáciai szakítást. Japán, a legszorosabb kapcsolatot akarja fenntartani az új Kínával. Hivatalos helyen hangoztatták, hogy a Japán terveiről szóló sajtóközlemények nagy része a képzelet műve. Egyelőre nem lehet a további fejlődés útját, megjósolni, annál is inkább, mivel Arita még csak most vette át hivatalát. „A sajtónak is részt kell vennie a megújítás munkájában" Titeanu miniszter beszéde a vidéki román sajtószövetség nagyszebeni értekezletén (Bucuresti, október 31.) Nagyszebenben vasárnap nyilt meg a vidéki sajtószövetség hetedik értekezlete Az értekezlet összeesett az egyesülés húszéves évfordulójával s ezt a résztvevők méltó módon ünnepelték meg. Az értekezlet keretében Titeanu sajtó- és propagandaügyi miniszter is felszólalt.: — Nem beszédet akarok mondani — mondotta — hanem néhány kötelezettséget kívánok átvenni és néhány útmutatást akarok adni. Mint a sajtó- és propagandaosztály vezetője, tudom, hogy az ország újjáépítésével kapcsolatban, nagymértékben kell a sajtóra támaszkodnunk. Egyformán gondolok a vidéki és a fővárosi sajtósra. A vidéki sajtó rendkívül fontos, mivel közelebb van a helyi szükségletekhez és így az erkölcsi, intellektuális és politikai élet közvetlen megnyilvánulása. A február 10-iki királyi forradalom, amely felkeltette a külföld csodálatát, és jelentősen hozzájárult a határaikon túli tekintélyünk emeléséhez, egyúttal határkő is , hogy bibliai nyelvet használják, a vizek nem térnek vissza forrásukhoz. Nem vagyunk képrombolók. Minden uj házhoz fel lehet használni a régi ház anyagát, de meg kell vizsgálni minden téglát és meg kell vizsgálni a fát is, a fa anyagot, hogy jó-e és nem rothadt. Uj stílusú ház készül, amelyben fel lehet használni a régi egészséges anyagot is. Nyilvánvaló, hogy a sajtónak is részt kell vennie a megújítás munkájában. A mai helyzet az alkalmazkodási időszak- Vannak a vidéken olyan lapok, amelyek nehezen harcolnak az élettel és vannak olyanok s ezt különös örömmel állapítom meg, amelyek újra élednek. Titeanu miniszter hangoztatta, hogy mint a sajtó képviselője dolgozik és a sajtó védelmét tekinti egyik fő feladatának. Méltányos dolog, hogy a sajtó megkapja mindazt, ami őt megilleti. Titeanu miniszter ezután üdvözölte a kisebbségi sajtót és méltatta annak működését. Ez a sajtó tárgyilagossággal teljesítette kötelességeit a legutóbbi nemzetközi események alatt. Titeanu miniszter beszédét így fejezte be: „Amikor az állam új megszervezéséről van szó, akkor az egyes szakmai testületeknek, elsősorban a mienknek az a hivatása, hogy az állam életének fejlődését és előrehaladását szolgálja." Vissfcalcjapjai nyilvánotási* Jofját Bászaseacjr e«iy©®f©Hi nyelvű konep$silc©lá>$áisi0&kūnso * osztálya A minisztérium megígérte, hogy jövőre a többi osztályok működését is engedélyezik (Temesvár, október 31.) A temesvári római katolikus magyar tannyelvű főgimnázium nyilvánossági jogát három, esztendővel ezelőtt elvették, azon a címen, hogy az intézet szertárainak hiányos a felszerelése. A gimnázium ugyanis a kegyesrend líceumában működött s annak szertárát is használta. Az iskolát fenntartó egyházmegye és a bánsági magyar társadalom áldozatkészsége az elmúlt három év alatt igen tekintélyes összeget áldozott az iskola fenntartására s a szertárak teljes felszerelsére, így pótolták azokat a hiányokat, melyek annak idején a nyilvánossági jog megvonásának alapjául szolgáltak. Az egyházmegyei fennhatóság és Pacha megyéspüspök személyesen is közbenjárt Bucurestiben az iskola nyilvánossági jogának visszaadásáért s a látogatás eredményeképpen Ptaencu miniszteri vezérfelügyelő Temesvárra utazott és helyszíni szemlét tartott az iskolában. A közoktatásügyi minisztérium most visszaadta az iskola nyilvánossági jogát, de egyelőre csak az első osztálynak. Kilátásba helyezte azonban, hogy a jövő tanévben a többi három osztály is visszakapja nyilvánossági jogát. Az intézkedés a bánsági magyarok között megelégedést keltett, mert ez az egyetlen magyar nyelvű középiskola az egész Bánságban. Különösen nagy az öröm a szülök körében, mert a rendelet lehetővé teszi, hogy az első osztály negyven tanulója a vizsgáit a saját tanárai előtt tehesse le. Ez anyagi szempontból is előnyt jelent, mert a tanulók mentesülnek a külön vizsgadíjak alól. MIÉRT HIRDESSED A Cft KELETI UJ&Á€iUAN • mert ezt a lapot az ország egész verőképet' Itdzimsége olvassa! 3 Isisnél Billiója van Sólymoson Magda (Kolozsvár, október 31.) Szombaton este gyorsan elterjedt a városban az örvendetes hír, hogy Sólymosán Magda, a kolozsvári színház kiváló primadonnája, akit, mint ismeretes, a nyár folyamán Olaszországban, Milánó közelében gépkocsiszerencsétlenségért vőlegénye, Princz Endre kolozsvári gyárigazgató társaságában, budapesti gyógykezeltetés után vasárnap visszaérkezik Erdély fővárosába, ahová annyi meleg és diadalmas színpadi siker fűzi. Vasárnap este 8 óra 15 perckor futott be Nagyvárad felől a gyorsvonat, amelynek egyik különkocsija, a hónapok óta betegeskedő primadonnát visszahozta Kolozsvárra. Az állomáson a különkocsit egy másik vágányra tolatták. Sólymoson Magda nem egyedül tette meg a hosszú utat, Bin Zoltán dr. a budapesti Szász-szanatórium orvosa és ápolónője, Elfride nővér is elkísérte. A primadonnát Kádár Imre dr., a magyar színtársulat igazgató-főrendezője és Princz Endre emelték hordágyra. A hordágyat ezután a mentőkocsiba tették és a gépkocsi — szokott sebességétől eltérően — lassan gördült a belváros felé, hogy a Charité-szanatóriumba szállítsa Sólymosán Magdát. Sólymosán Magdán, aki türelmesen viseli sorsát, bizony nyomott hagytak a nyári gépkocsiszerencsétlenség óta eltelt hónapok, arca kissé megvékonyodott s a haja is megnőtt, esannyira, hogy fürtjei egészen a válláig érnek. A primadonna azonban ebből is új frizurát kreált, haját két „copf“ba fonva, „Gretchen"-módra viseli. Virágerdő a különszobában A Charité-szanatórium bejárata előtt Steiner dr. igazgató-főorvos fogadta a primadonnát, akit a 77-es számú szobában helyeztek el. A szoba belseje elárulja, hogy a „közönség" már tudomást szerzett Sólymosán Magda közeli hazaérkezéséről, mert minden sarokban, minden asztalon, illatos virágok pompáznak. Sólymosán Magda könnytől fátyolos szemmel fedezte fel a közönség ragaszkodásának beszédes tanújeleit. A szanatórium folyosóján alkalmat találtunk, hogy Bin dr.-tól, a primadonna kezelőorvosától felvilágosításokat kérjünk a művésznő hogyléte felől — Sólymoson Magda jól van, — hangzott a megnyugtató válasz, — csak érthetően kissé fáradt a hosszú út után. Mint valószínűleg, itt is tudják, gerincsérülést szenvedett, de a gondos ápolás révén vissza fogja nyerni erejét és egészségét. — Beszélhetnénk-e a művésznővel — kérdeztük, — hacsak néhány percre is. — Miért ne — feleli az orvos, — semmi akadálya sincs. Benyitunk az ajtón s a különszoba ágyából Sólymoson Magda szokott kedves mosolyává m ini felénk— Boldog vagyok — mondja, — mert itthon vagyok. Higgye el, hogy ez nem színészkedés. örömmel látom, hogy a közönség nem felejtett el és még mindig szeret, ennek jele ez a sok virág. — Nem fárasztja-e művésznőt a beszélgetés? — Muszáj gyakorolni, — mondja Sólymosán Magda —■ tudom, hogy holnap sok látogatóm lesz. Eljönnek a színészek, be kell nekik számolnom mindenről. — Mit üzen a közönségnek? — Csak egy szót — mondja bizakodva a primadonna, — annyit, hogy „viszontlátásra !“