Keleti Ujság, 1938. november (21. évfolyam, 248-271. szám)

1938-11-02 / 248. szám

XXT. TBVF. Wfe. BZTAM — 1938 NOVEMBER 2. Knmu^sm Kína meg akarja üzenni Lupánnak a Háborút (TOKIÓ, október 31.) A japán fővárosban Ilire terjedt annak, hogy Csang Kaj Sek mar­sall formálisan háborút akar üzenni Japán­nak. Ezzel kapcsolatban a tokiói lapok félhi­vatalos közleményt közölnek- Ez megálla­pítja, hogy a jelenlegi körülmények között Japán nagyon csekély jelentőséget tulajdo­nt egy ilyen esetleges hadüzenetnek. Ha va­­nmely hatalom a hadüzent alapján megtil­taná a fegyver- és a lőszerszállítást Japán felé, a japán kormány megtorlással élne. Kanton és Hankan elfoglalása után, Japán helyzete erős és Kína újjáépítésének munká­ját nem lehet megakadályozni. Az új japán külügyminiszter messzemenő tervei A japán lapok a következőkben foglalják össze Arita, Japán új külügyminiszteré­nek terveit. Japán új központi kormányt akar szervezni Kínában, új keletázsiai politi­kát a kommunizmus elleni egyezmény alap­ján, felül akarja vizsgálni a kilenchatalmi egyezményt és a területen kívüliségre vonat­kozó nemzetközi egyezményeket, szabályozni akarja Japán és Anglia kapcsolatát. Mosz­kvával nem hajlandó elvi kérdésekről tár­gyalni a szovjet és Csang Kaj Sek szoros kap­csolatai miatt. Mandzsúriát a szovjet­ fegy­verkezés miatt hatalmas állammá fejlesztik ki, meg akarják erősíteni a kommunizmus elleni egyezményt, de ugyanakkor ki akar­ják kerülni a szovjettel való végleges diplo­máciai szakítást. Japán, a legszorosabb kap­csolatot akarja fenntartani az új Kínával. Hivatalos helyen hangoztatták, hogy a Japán terveiről szóló sajtóközlemények nagy része a képzelet műve. Egyelőre nem lehet a további fejlődés útját, megjósolni, annál is in­kább, mivel Arita még csak most vette át hi­vatalát. „A sajtónak is részt kell vennie a megújítás munkájában" Titeanu miniszter beszéde a vidéki román sajtó­­szövetség nagyszebeni értekezletén (Bucuresti, október 31.) Nagyszebenben vasárnap nyilt meg a vidéki sajtószövetség hetedik értekezlete­ Az értekezlet összeesett az egyesülés húszéves évfordulójával s ezt a résztvevők méltó módon ünnepelték meg. Az értekezlet keretében Titeanu sajtó- és pro­pagandaügyi miniszter is felszólalt.: — Nem beszédet akarok mondani — mon­dotta — hanem néhány kötelezettséget kívá­nok átvenni és néhány útmutatást akarok adni. Mint­ a sajtó- és propagandaosztály ve­zetője, tudom, hogy az ország újjáépítésével kapcsolatban, nagymértékben kell a sajtóra támaszkodnunk. Egyformán gondolok a vi­déki és a fővárosi sajtósra. A vidéki sajtó rendkívül fontos, mivel közelebb van a helyi szükségletekhez és így az erkölcsi, intellek­tuális és politikai élet közvetlen megnyilvá­nulása. A február 10-iki királyi forradalom, amely felkeltette a külföld csodálatát, és je­lentősen hozzájárult a határaikon túli tekin­télyünk emeléséhez, egyúttal határkő is , hogy bibliai nyelvet használják, a vizek nem térnek vissza forrásukhoz. Nem vagyunk kép­rombol­ók. Minden uj ház­hoz fel lehet használni a régi ház anyagát, de meg kell vizsgálni minden téglát és meg kell vizsgálni a fát is, a fa anyagot, hogy jó-e és nem rothadt. Uj stílusú ház készül, amelyben fel lehet használni a régi egészsé­ges anyagot is. Nyilvánvaló, hogy a sajtónak is részt kell vennie a megújítás munkájában. A mai helyzet az alkalmazkodási időszak- Vannak a vidéken olyan lapok, amelyek ne­hezen harcolnak az élettel és vannak olyanok s ezt különös örömmel állapítom meg, ame­lyek újra élednek. Titeanu miniszter hangoztatta, hogy mint a sajtó képviselője dolgozik és a sajtó védel­mét tekinti egyik fő feladatának. Méltányos dolog, hogy a sajtó megkapja mindazt, ami őt megilleti. Titean­u miniszter ezután üdvözölte a ki­sebbségi sajtót és méltatta annak működését. Ez a sajtó tárgyilagossággal teljesítette köte­lességeit a legutóbbi nemzetközi események alatt. Titeanu miniszter beszédét így fejezte be: „Amikor az állam új megszervezé­séről van szó, akkor az egyes szakmai testületek­nek, elsősorban a mienknek az a hivatása, hogy az állam életének fejlődését és előreha­ladását szolgálja." Vissfcalcjapjai nyilván­­otási* Jofját Bászaseacjr e«iy©®f©Hi nyelvű k­onep­$silc©lá>$áisi0&k­­ūnso * osztálya A minisztérium megígérte, hogy jövőre a többi osztályok működését is engedélyezik (Temesvár, október 31.) A temesvári római katolikus magyar tannyelvű főgimnázium nyilvá­nossági jogát három, esztendővel ezelőtt elvették, azon a címen, hogy az intézet szertárainak hiányos a felszerelése. A gimnázium ugyanis a kegyes­rend líceumában működött s annak szertárát is használta. Az iskolát fenntartó egyházmegye és a bánsági magyar társadalom áldozatkészsége az elmúlt három év alatt igen tekintélyes összeget áldozott az iskola fenntartására s a szertárak teljes felszerelsére, így pótolták azokat a hiányo­kat, melyek annak idején a nyilvánossági jog meg­vonásának alapjául szolgáltak. Az egyházmegyei fennhatóság és Pacha me­gyéspüspök személyesen is közbenjárt Bucuresti­ben az iskola nyilvánossági jogának visszaadásá­ért s a látogatás eredményeképpen Ptaencu mi­niszteri vezérfelügyelő Temesvárra utazott és helyszíni szemlét tartott az iskolában. A közokta­tásügyi minisztérium most visszaadta az iskola nyilvánossági jogát, de egyelőre csak az első osz­tálynak. Kilátásba helyezte azonban, hogy a jövő tanévben a többi három osztály is visszakapja nyilvánossági jogát. Az intézkedés a bánsági magyarok között megelégedést keltett, mert ez az egyetlen magyar nyelvű középiskola az egész Bánságban. Különö­sen nagy az öröm a szülök körében, mert a ren­delet lehetővé teszi, hogy az első osztály negyven tanulója a vizsgáit a saját tanárai előtt tehesse le. Ez anyagi szempontból is előnyt jelent, mert a tanulók mentesülnek a külön vizsgadíjak alól. MIÉRT HIRDESSED A Cft KELETI UJ&Á€iUAN • mert ezt a lapot az ország egész verőképet' Itdzimsége olvassa! 3 Isisnél Billiója van Sólymoson Magda (Kolozsvár, október 31.) Szombaton este gyorsan elterjedt a városban az örvendetes hír, hogy Sólymosán Magda, a kolozsvári színház ki­váló primadonnája, akit, mint ismeretes, a nyár folyamán Olaszországban, Milánó közelében gép­kocsiszerencsétlenség­ért vőlegénye, Princz Endre kolozsvári gyárigazgató társaságában, buda­pesti gyógykezeltetés után vasárnap visszaérkezik Erdély fővárosába, ahová annyi meleg és diadal­mas színpadi siker fűzi. Vasárnap este 8 óra 15 perckor futott be Nagyvárad felől a gyorsvonat, amelynek egyik kü­lön­kocsija, a hónapok óta betegeskedő prima­donnát visszahozta Kolozsvárra. Az állomáson a különkocsit egy másik vágányra tolatták. Sóly­moson Magda nem egyedül tette meg a hosszú utat, Bin Zoltán dr. a budapesti Szász-szanató­rium orvosa és ápolónője, Elfride nővér is elkí­sérte. A primadonnát Kádár Imre dr., a magyar színtársulat igazgató-főrendezője és Princz Endre emelték hordágyra. A hordágyat ezután a mentő­­kocsiba tették és a gépkocsi — szokott sebességé­től eltérően — lassan gördült a belváros felé, hogy a Charité-szanatóriumba szállítsa Sólymosán Magdát­. Sólymosán Magdán, aki türelmesen viseli sorsát, bizony nyomott hagytak a nyári gépkocsi­szerencsétlenség óta eltelt hónapok, arca kissé megvékonyodott s a haja is megnőtt, esannyira, hogy fürtjei egészen a válláig érnek. A prima­donna azonban ebből is új frizurát kreált, haját két „copf“ba fonva, „G­retchen"-módra viseli. Virágerdő a különszobában A Charité-szanatórium bejárata előtt Steiner dr. igazgató-főorvos fogadta a primadonnát, akit a 77-es számú szobában helyeztek el. A szoba bel­seje elárulja, hogy a „közönség" már tudomást szerzett Sólymosán Magda közeli hazaérkezéséről, mert minden sarokban, minden asztalon, illatos virágok pompáznak. Sólymosán Magda könnytől fátyolos szemmel fedezte fel a közönség ragaszko­dásának beszédes tanújeleit. A szanatórium folyosóján alkalmat talál­tunk, hogy Bin dr.-tól, a primadonna kezelőor­vosától felvilágosításokat kérjünk a művésznő hogyléte felől — Sólymoson Magda jól van, — hangzott a megnyugtató válasz, — csak érthetően kissé fá­radt a hosszú út után. Mint valószínűleg, itt is tudják, gerincsérülést szenvedett, de a gondos ápolás révén vissza fogja nyerni erejét és egész­ségét. — Beszélhetnénk-e a művésznővel — kérdez­tük, — hacsak néhány percre is. — Miért ne — feleli az orvos, — semmi akadálya sincs. Benyitunk az ajtón s a különszoba ágyából Sólymoson Magda szokott kedves mosolyává m ini felénk­— Boldog vagyok — mondja, — mert itt­hon vagyok. Higgye el, hogy ez nem színészkedés. örömmel látom, hogy a közönség nem felejtett el és még­ mindig szeret, ennek jele ez a sok virág. — Nem fárasztja-e művésznőt a beszélgetés? — Muszáj gyakorolni, — mondja Sólymosán Magda­ —■ tudom, hogy holnap sok látogatóm lesz. Eljönnek a színészek, be kell nekik számolnom mindenről. — Mit üzen a közönségnek? — Csak egy szót — mondja bizakodva a primadonna, — annyit, hogy „viszontlátásra !“

Next