Keleti Ujság, 1938. december (21. évfolyam, 272-298. szám)

1939-01-01 / 298. szám

6 KELETI UJSXG 1939. JANUÁR 1.XXI. ÉVF. 299. SZÁM Karácsonyi út végig Ilyen volt a vasúti forgalom! A Lambath-Walkot éneklő betlehemek, a karácsony­falvi szerencsétlenség s más dolgok Kolozsvártól a Székelyföldig (ESzdivásdrisely, december végén.) Amíg ez­­ a kézirat megérkezik a szerkesztőségbe, elmúlik a karácsony s a cikk nem zavarja meg a boldog ün­nepeket. Egyelőre a vonatokon ül néhány ezer utas s mindenik külön-külön szórakozik valamivel. Ki káromkodik, ki alszik, a másik sóhajt, vagy a „Né­ma végzet" című detektívregényt olvassa. Álta­lában mozdulatlanság van az egész vonalon s a vonaton: mindeni kénytelen meghúzni magát s jól­­viselkedik, mert különben nem férne el. Mint apró halak a skatulyában, zsúfoltan és türelmet­lenül ülnek az emberek. Az idő rohan. A vonat áll. Erről kell sürgősen beszámolót írni azoknak, akik a karácsonyt otthon töltötték „állandó mun­kahelyükön"­s nem vállalták az utazás gyönyö­reit Ami érthetetlen kezdetben volt a villámvonat, aztán rapid­­nak nevezték el. A természetrajzához tartozott, hogy az ember külön hely­jegyet vett, arra ráír­ták a jegypénztárnál, hogy hányadik­­ kocsiban, melyik padon, melyik ülőhelyet tartották fenn az utasnak. Hordár nem léphetett fel a kocsiba, min­den kocsinak egyenruhás hordára volt, aki elhe­lyezte a csomagokat s helyére vezette az utast. És annyi jegyet adtak ki, ahány ülőhely volt. Ez volt kezdetben. A kezdet után eltelt némi idő s most a következő dolog történik: Az utas elhatározza, hogy napidon megy, mert ülni szeretne, Kolozsvártól Brassóig pedig sok idő van, ülve könnyebben lehet unatkozni. Nagyszom­baton reggel kimegy az állomásra, megveszi a je­gyet egy kis közelharc után, aztán észre veszi, hogy néhány kocsit itt csatolnak a vonathoz s még mielőtt befutna Nagyvárad felől a rapid, meg­rohanja a pótkocsikat. A hely­jegy a kezében van, fizetett ig érte, de hely­száma nincs. Ma jó napja van, szerencsés és sikerül a saját csomagjára rá­ülnie. Előveszi a „tikettet" s ráírja: „bőrután­zatu táska, ülőhely a fogantyú mellett." Egy fél­fül­kében tizen ülnek, a padon ötön, szemben, táská­kon ötön. Ha zeneszerző volna, megírná a biztosí­tott hely szimfóniáját, de az utas, csak utas és nem komponista. Áll a vonat, nagyszerű, bizton­ságos érzés, ahogy a kolozsvári pályaudvaron áll ez a szerelvény! Érthető, mindenütt sok az utas, a külföld felől jövő vonatok késnek, késik a váradi rapid is. Végre másfél óra múlva elindul a kara­ván. Utas hely­jegye saját táskájáró­l szól, de mindegy, fő, hogy elindult! Lambeth­ Walk, az új karácsonyi dal Tövis után alig egy órát várunk, aztán to­vább megy a vonat. _ Gurul öt percet s újból áll egy órát.­­Valami baj volt a pályán, most azt ja­vítják. Közben a faluból „kolindások" jönnek, ka­rácsonyi éneklők, civil-betlehemesek. Énekelnek valami nótát, az utasok egylejeseket, potyogtatnak az ablakból. Valaki elkiáltja magát: — Lambeth Walkot! Mindenki kacag, ugyan, kalasi gyermekek ka­rácsonykor szép, régi dalokat fújnak, a Lambeth Walk a városban maradt a bárokban. Aztán megd­d­öbbentő dolog történik, a kolindások valóban rá­gyújtanak az új táncnótára, az egyik még a tér­dét is csapkodja s úgy ordítja, hogy „taraan-taram­­tam tambatam." Lépked néhányat s a végén „hej!" — mert így kívánja ez a divatos tánc. Egy kicsit furcsa itt, ez karácsony szombatján a dél­utáni órákban rostokoló vonat mellett tartott táncbemutató. A rádió, gramofon s talán valami falazó táncmester nagyon kiművelte az erdélyi falut ! A halál árnyékában A következő kép a közben kijavított sínek mellett tárul az utas elé: két egymásba rohant mozdony. Mintha összekapaszkodtak volna nagy birkózásra ezek a hatalmas acélállatok, egymás Szügyibe rohantak, elgörbült tengelyek, törött fik­ás­ ker­ttkek, behorpad­t kazánfal vizesen, ola­josan mered a levegőbe, mintha véres volna. Nagy­­hosszú, fekete tömeg az egész, a két végén a moz­donyvezető fülkéje jelzi, hogy összeróható moz­donyok. Borzalmas látvány. Karácsonyfalva népe búcsújárást rendez a szerencsétlenség színhelyére, karhatalomra­ kell sifilmtartani & tömegjel. A kocsik roncsait már eltakarították, csak tenyérnyi nagyságú darabokra tört szilánkok maradtak a töltés mellett. Tíz méterre egy leszakadt ajtó, to­vább egy üt­közővas, eltörött lámpa, a föld feltépve az irtózatos erőtől, ahogy egymásra támadt a ve­gyes és gyorsvonat, a sötétben. Zsúfolt karácso­nyi vonatok katasztrófája. Az utasok egymás he­­gyén-hátán az ablakoknál vannak, borzadva né­zik a szomorú szenzációt. Kicsit elcsendesül a vo­nat, mindenki ugyanarra gondol. Lefagy a mosoly, eláll a szó, Istenem, elég rossz vagyok én is, de ne büntess, — mondják a tétova pillantása sze­mek a borzalom láttán. Tengernyi ember minden vonaton, a pályaud­varok zsúfoltak, Brassóba már négy és félórás ké­séssel érkezik a vonat. A csatlakozó szerelvény megvárta a rapidot, de nem lehet rajta helyet, kapni Az ütközőkön is emberek ülnek, a lépcsőkre sem lehet feljutni. Rohanás, kiáltozás, csomagok. Bőröndök, karácsonyi csomagok- Két taxisofőr össze akar verekedni az utasok felett, nagy csődü­let támad, ordítás, gazemberezés. Szent karácsony előestéje, így ünnepüik az emberek a szeretetet? Aztán döcög a gépkocsi a­­ Székelyföldön. Esti csendes falvak, tiszta házak, udvarok ma­radnak el. A kutyák csaholnak néhol, de mintha nem volna harag a hangjukban. Ő sem azonban kinn állnak az utca sarkán az emberek, az asszo­nyok karba tett kézzel, a férfiak füstölve. Kará­csony este. Az egyik házból karácsonyfagyertyák fénye égik az útra- Itt már béke van. Évvégi han­gulat. Már nem érdemes harcolni egymással, majd az újévben. Addig csend van, az arcok szelídek. Valahol kórházban láztól égnek a karácsony­falvi utasok. • Ezen a karácsonyon sok házba nem jött el az angyal. d. i. Negyedmillió tejes betörést követett el Maros­­vásárhelyen egy rovott multú bucuresti ügynök Bucurestiben érté ütesitelle Csalanányát a vakmerő betörő, akinél a feleségét is letartóztattál* (Marosvásárhely, december 30.) Karácsony szom­­batján vakmerő betörés történt Busu őrnagy Rogele Carol­utt lakásán. A lakásba behatolt álkulcsot be­­törő negyvenhatezer lej készpénzt és kétszázezer lej értékű ékszert és egyéb értéktárgyat zsákmányolt a felfeszített szekrényekből. Amikor a betörés tör­­tént, a lakásban senki sem tartózkodott és a bűn­tényt csak másnap reggel fedezték fel. A nyomozást Ispas csendőrőrnagy, a marosvásárhelyi rendőrség vezetője személyesen folytatta le és a betörők kéz­­rekerítésére indított hajsza eredménnyel is járt. A helyszíni vizsgálat során Ruel őrnagy felesége személyleírást adott egy fiatalemberről, aki könyv, eladás ürügyével gyakran fordult meg náluk , aki véleményük szerint valószínűleg részese a betörésnek. A személyleírás alapján a rendőrség még aznap őri­zetbe vett egy Senator León nevű bucuresti illető­ségű huszonötéves fiatalembert, aki kedvezményes áron román könyveket árusított az utcán. A fiatal­­ember tagadta, hogy a betöréshez valamilyen köze volna, a a lakásán tartott házkutatás alkalmával ta­lált huszonhatezer lej készpénz eredetéről azt a fel­világosítást adta, hogy a pénzt Bucurestiben élő ap­­jától kapta, Senater ellen akkor semmilyen bizonyí­tékot nem talált a rendőrség, szabadon bocsájtották, de továbbra is megfigyelés alatt maradt. Két nap múlva a fiatalember eltűnt a városból s mint a rend­őrség megállapította, Bucurestibe utazott. Visszatéré­se után a rendőrség ismét őrizetbe vette s ekkor is azt vallotta, hogy apját látogatta meg. A rendőrség azonban megállapította, hogy apját, aki földhözra­­­gadt szegény ember, nem ha látta, egyik fővárosi zu­g­­szállóban­ vett ki lakást és egész idő alatt orgazdák­­kal tárgyalt Az is kiderült, hogy Senator már fél évet ült a vácáresti fegyházban, ahonnan július el­sején szabadult ki. Senater újabb kihallgatása során most már be­ismerte, hogy a betörést ő követte el. Elmondotta, hogy az őrnagy lakásán tett gyakori látogatásai al­kalmával megfigyelte, hol tartják a pénzt és egyéb értékeiket, a kaput álkulccsal könnyen kinyithatta s a veranda betört üvegablakán át az ajtó biztonsági zárát se sikerült leszerelnie. Az ékszereket 1 Bucuresti­­be vitte, egy részét kilencezer lejért ott adta el. Arról azonban még nem adott felvilágosítást, hogy a többi ékszereket hová rejtette el? A lopott pénzből tízezer lejért feleségének bundát vásárolt. Hatezer lejt készpénzben foglaltak le az asszonynál, akit szintén őrizetbe vettek. A bucuresti rendőrség egyidejűleg razziát tartott a főváros zugékszerészeinél és a Senator által eladott ékszereit egy részét megtalálták. A rendőrségnek már az első percben az volt a gyanúja, hogy Senator számláját több Marosvásárhelyen elkövetett betörés is terheli és a Busu őrnagynál tett látogatáson kívül még két bűntényt sikerült rábizonyítani. Irán meo alorfa siraltilani a diplomáciai v's*onyi Francia* országgal (Paris, december 30.) B­on­n­e­t francia külügyminiszter csütörtökön kihallgatáson fogadta S­a­u­d párisi török követet és a Szí­riai francia főbiztost. Hosszasan tárgyalt ve­lük a francia kezelés alatt álló Szíria kérdé­seiről. A Szíria kormányzatának módosítá­sára vonatkozó legutóbbi tervezetet a szená­tus külügyi bizottsága ugyanis nem helye­selte, mert egyes pontjai ellentétben állanak a francia honvédelem érdekeivel. Az iráni kormány kezdeményező lépést tett Franciaországgal való diplomáciai kap­csolatainak megszakítására. Irán párisi követe pénteken megjelent a fran­cia külügyminisztériumban és ismertette kor­mánya elhatározásának okait. — A lengyelországi zsidó kivándorlás pénzügyi terve. Varsóból jelentik: Az „Hlus­­trowanny Kuryer Codzienny“ című lap tudni véli, hogy a zsidó egyesületek támogatásával közelebbről összeállítják a lengyelországi zsidó kivándorlás pénzügyi tervét. Nemzet­közi kölcsönt akarnak ebből a célból kibocsá­tani s ezt a Lengyelországból való kivitel emelése utján töm­esítenék- Egy angol írságíró szerint Németország holland, vagy belga gyarmatokat hód­t meg 1939-ben (Berlin, december 29.) A német távirati iroda jelentése szerint a holland sajtó élesen ír arról a cikkről, amelyet Vernon Bartlet írt a „News Chronicle‘‘-ban A cikkíró azt ál­lítja, hogy Németország 1939-ben gyarmatszerzés cél­jából meg fogja támadni, vagy Hollandiát, vagy Belgiumot. A Halünnepély Felvin­cen. Felvinc köz­ségben ötven éve működik már egy férfikar s a dalárdát negyven éve Horváth Péter kar­nagy vezeti. A kitűnő dalárda résztvett az eddigi kerületi és országos dalosversenyeken s számos halünnepélyt rendezett. Az örök" ifjú karnagy most megszervezte a község második énekkarát, a Református Egyházi Vegyeskart, amely karácsony másodnapján műsoros ünnepség keretében mutatkozott be. Az ünnepséget Horváth Béla nyitotta meg, majd a királyhimnusz után az énekkar egy dalegyveleget adott elő. Ezután Szigligeti, a „Tolonc" című háromfelvonásos népszín­művét adták elő, végezetül ismét a dalárda énekelt. A színdarab rendezése körül Steuer Anna- Takács Albertné, Tegzes István és Ebergényi Sándor munkálkodtak közre. A­z előadáson a felvinci román intelligencia is tgljes igámban ránt vett.

Next