Keleti Ujság, 1940. április (23. évfolyam, 75-97. szám)

1940-04-02 / 75. szám

Az új rekvirálási rendelettörvény (6.ik közlemény.) 34. SZAKASZ. Amikor a rekvirálást el­rendelik, a hadsereg számára osztályozott ja­vak tulajdonosait a polgármesteri hivatalok, a helyőrségi parancsnokságokkal és rendőr­­hatóságokkal egyetértve értesítik, hogy az elrendelt időpontban vigyék fel a polgármes­teri hivatalokhoz, a rendőrségekhez, kerületi rendőrségekhez az összes nyilvántartásba fel­vett rekvirált javakat, amelyekre nézve a rek­­virálási rendeleteket kiadták. A községek és rendőrségek az elrekvirált javakat közvetlenül az illetékes katonai egységeknek adják át. A polgármesteri hivatalok gondoskodni fognak arról, hogy az állatok tulajdonosai hat napra való takarmányt és takarmány magvakat vigyenek magukkal, amelynek elle­nében az átvételi bizottság rekvirálási jegye­ket szolgáltat ki számukra. 35. SZAKASZ. Az elrekvirált javak m át­vételi bizottságoknak adandók át. Ilyen bi­­zottság működik majd minden egyes katonai egységnél és minden berakási állomáson. Az átvételi bizottságok személyi összetétele a következő: egy tényleges katonatiiszt, aki­nek rangja legalább hadnagy, egy tényleges, vagy tartalékos katonai állatorvos, az illeté­kes megyefőnökség egy megbízottja, a mező­­gazdasági kamara kiküldöttje és az illetékes pénzügyigazgadóság megbízottja. A bizottság újból megvizsgálja az elrekvi­­dált tárgyaikat és megállapítja azoknak az át­adás időpontjában való állapotát. Az elrek­­virált és átvett tárgyakról az illetékes polgár­­mesteri hivatalok igazoló jegyzőkönyvet, állí­tanak ki, vagy rekvirálási jegyeket adnak ki,­­ melyeknek mintáját a jel­en törvény végreha­tási utasítája állapítja meg. A község polgármestere meg fog jelenni az iletékes hadkiegészítő parancsnokságon, hogy a jegyzőkönyveket minden egyes községi la­­j­­kos számára rekvirálási jegyekre cserélje be. 36. SZAKASZ. A gépi járművek és motor­­­ kerékpárok rekvirálása a 34. és 35. szakaszok,­­ bán előírt formaságok alapján történik, lehe­­t­­őleg azon a prefektúrán, melynek területén­­ a gépjármű tulajdonosa lakik. A gépi járművek és motorkerékpárok átvé­telénél a bizottságok két példányban részle­tes jegyzőkönyvet vesznek fel, amelynek egyik példányát a tulajdonosnak adják át. A jegyzőkönyvben feltüntetik a gépjármű álla­­potát s egyben elhatározzák, nincsen-e helye az osztályozásánál felvett ár leszállítására, tekintetbe véve az azóta bekövetkeze­tt hasz­nálatot.­­ 37. SZAKASZ. Jelen törvény 1. szakaszé,­ban említett esetekben, de csakis a hadsereg szükségletei számára, el lehet rekvirálni a ma­gánosok tulajdonát képező rendes nyomtávú és keskenyvágányú vasutakat, drótkötélyákat, st­b., valamint ezek teljes berendezését, vasúti és gördülő anyagokat a vonalakhoz tartozó személyzettel együtt. A rekvirálási kérések írásban adandók át közvetlenül a vállalat képviselőinek. A le­­rekvirált anyag és személyzet bárhol felhasz­nálható. A tulajdonost megfelelő kártérítés illeti meg, amelyet külön bizottság állapít meg A 38. SZAKASZ a hajók elrekvirálásána­k szabályait tartalmazza. A 39. SZAKASZ a telefon­szolgálat igény­bevételére vonatkozik. A 40. SZAKASZ a magánosok tulajdoná­ban levő utak, hidak és alagutak igénybevé­telének kérdésével foglalkozik. A 41. SZAKASZ szerint részletes, vagyó általános mozgósítás esetén a vasúti és or­szágúti forgalom meghatározott területen, vagy általánosságban letiltható. A 42. SZAKASZ háború esetén az ország­határokon túl elfoglalt területeken eszköz­­lendő rekvirálásokat szabályozza. 43. SZAKASZ. Hadgyakorlat, vagy kato­nai összpontosítás alkalmával, minisztertaná­csi jegyzőkönyv alapján el lehet rekvirálni az állatokat, az állati vontatású járműveket, szerszámokat, kerékpárokat, gépi járműveket, motorkerékpárokat és mindennemű anyagot. A katonai hatóságok megállapítják a rekvirá­lás tárgyát és mennyiségét és ennek kielégíté­se végett közvetlenül a prefektúrákhoz fordul­nak. A prefektúrák az összeírás eredményét magába foglaló táblázatok alapján a­ rekvirá­­lást a községek között számszerűleg feloszt­ják, tekintetbe véve egyben 15 százalék tarta­lékot is. Ezt a felosztást közük az illető hő­­ségekkel és a rekvirálást elrendelő hatóságok­éit (Folytatjuk.) Reumája eltűnik, ha Urodonak­ szed, mert ezen fájdalmak okozója, ami a vérkeringési zavar­ral jár, nem tud annak ellenállni. Kitakarítja a szervezetből a húgysa­­vat, amelynek a felgyü­lemlése idézi elő a­ guttát, köszvényt, gerincfájást és melyek többek között a reumatikus fájdalmaktól eltorzított végtagokat, valamint a hátgerinc ízületeit is megtámadják. Elég, ha esténként egy kávéskanállal, kevés vízben, bevesz. A véredények egészsé­gesek lesznek, ha ezen kúrát minden évszakban ismételni fogja. URODONAL legyőzi a t­érkeringési zavarokat KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁKBAN. LAI­JÍ REYNAUD Pillanatfelvéte­ek a háborús francia kormány miniszterelnökéről. Beszélgetés Reynauddal két miniszterség között Heynaud megbízatása a francia kor­mány megalakítására még a jelen pilla­natban is rejtély s talán éppen a francia közvélemény előtt a legnagyobb kérdő­jel. Ez a tény egymagában is megér­demli, hogy Heyna­ud személyével köze­lebbről foglalkozzunk. Körülbelül 12 esztendővel ezelőtt hirlapírói minőség­ben nagyon sokat forogva Paris és Lon­don között, Londonban egy politikai klubvarácsán találkoztam össze Paul Heynauddal. A jelenlevők erős angol­szász típusai között Heynaud nagyon is leiitűnt télmongolos-tél kínai kerek arcá­val, melynek keleti jellegét még inkább kihangsúlyozta középen választott si­mán, tükörfényesen hátrafésült sötét haja. Egyedül a télangolos bajusz euró­­paisította, tökéletes angol beszédét pe­dig a ködös Alboinn­ak akármelyik szü­letett speakerje megirigyelhette volna. A társaság szemmel láthatóan szívesen fogadta körében Reynaudot, akit gaz­dag embernek (Paris leghíresebb ügy­védjének a lányát vette el feleségül) a francia politikában befolyásosnak és an- ta­goi barátnak tartott. Talán éppen ez utóbbi két tényező volt az oka annak, hogy a német politikára terelődve a be­széd, mindenki őt kívánta hallani. Hey­naud ekkor valamennyiünk előtt nagyon is emlékezetes szavakban fejtette ki vé­leményét: — A francia nacionalizmus nem zárja ki azt, hogy megbecsüljük a többi nem­zeteket, azokkal a legnagyobb barát­ságban éljünk s együttműködjünk velük az élet minden terén — jelentette ki többek között. — Én a német-francia jó­viszony kiépítésének vagyok a híve, ezt a felfogásomat annak idején tettekkel bizonyítottam, amikor Keynes tervét pártoltam a Poincaré-fél­e jóvátételi ja­vaslattal szemben. A társaság tagjai szemmel láthatóan elégedetten hallgatták Reynaud rejte­getéseit. Az angolok még nem felejtet­ték el, hogy a Ruhr-vidéki sarccal Fran­ciaország évi 2 millió tonna német szén­hez jutott s ezzel az angol szén előtt be­zárult a francia piac, sőt az angol szén­bányászok bérét is le kellett szállítani. Reynaud tehát jól választott, amikor az angolok érzékeny sebére tapintott. — Meggyőződésem, hogy a békén nem lehet eleget munkálkodni — foly­tatta. — A francia nép gazdag, hatal­­mas bűn esenek területi követelései, a né­­me­ktől nem igényel semmit. Nagy hi­bának tartanám tehát olyan politikát folytatni, amely a nehezen megteremtett békét ahelyett, hogy megerősítené, ősz- e­sze akarja rombolni. Akkor egy Labour-Party-i képviselő­­ kikiáltott: — Kár, hogy nem ön kormányoz Franciaországban! A halk és finom modorú Heynaud ek­kor elmosolyodott és szinte jóslatszerű­en mondta: — Még sor kerül Franciaországban azokra, akiknek szerepük lesz az igazi békét megkötni! Nem valószínű, hogy a társaságban valakinek is eszébe jutott volna ebben az időben Reynaudban a két évvel ké­sőbbi J­adieu-kormány, pénzügyi, majd Laval és Daladier gyarmat, igazságügy­miniszterét, vagy éppen a jövő minisz­terelnökét látni. Tudták róla, hogy Franciaország egyik legkiválóbb jogá­sza és nagy gazdasági koncepciója van. (Irodalmi működése inkább saját ottho­nában talált elismerésre, az „1830-as forradalom" és „ifjúság milyen Francia­­országot akarsz?’ című munkái révén.) A jóslat azonban közeledett a megva­lósulás felé. Két és fél esztendővel ezelőtt Buda­ 1940. A 1* n 1 C­I­S 2 pesten másodszor találkoztam Reynaud­­dal, aki igen előkelő közönség körében „Franciaország a világ előtt" címen tar­tott előadást a „Nouvelle Revue de Flan­­gric helységében. Heynaud az elmúlt közel 10 esztendő alatt alig változott. Az elvei — úgy érez­tem — ugyanazok maradtak s csak a bajuszát borotváltatta le. — Franciaország ereje abban van — mondotta többek között előadásában — hogy nem akar semmiféle idegen ideoló­gia ellen harcolni. Minden nép olyan államformát választ, amilyen vérmérsék­letének legjobban megfelel. A politi­kának azonban sohasem szabad oda­jutni, hogy a gazdasági árucsereforgal­­mat akadályozza. Felfogásom az, hogy a nemzetek csak akkor boldogulhatnak, ha összetartanak. A nyers erőnek nem szabad, hogy szere­pe jusson a nemzetek egymásközti viszo­nyában. A nyers erő csupán a dzsungel­ben ül. Nekünk meg kell őrizni európai vámoltunkat, az egyén szabadságát ab­ban a szellemben, ahogy azt a Szent­­atya és Roosevelt hirdetik. (Ne felejt­sük, hogy Heynaud ezt még jóval a há­ború megindulása előtt mondta). Az előadás után interjút adott: — Azért jöttem, hogy személyesen vizsgáljam meg a dunamedencei prob­lémákat — mondta nekem. — A béke mű­ve nem lehet teljes, ha nem sikerül a D­una tájon olyan helyzetet teremteni, ho­gy az ott élő népek megtalálják a gaz­dasági együttműködési formát. Miért hangsúlyozom a gazdasági kapcsolat ki­­mélyítésének szükségességét? Mert vé­leményem szerint az ideológiák, politi­­kai irányok abból a korból fakadnak, amelyben élünk. A nemzet gazdasági felvirágoztatása hosszú időre kihat, az ideológia rövid életű, a nemzet halhatat­lan. Éppen ezért ellene vagyok minden olyan belpolitikai gazdasági törekvésnek, mely önellátást céloz és a kínai faj teó­riájának a felelevenítését jelenti, mert a kultúra pusztulását okozhatja s előbb­­utóbb a nemzet, sőt nemzetek katasztró­fáját idézheti elő. A gazdasági szövet­kezést olyan fontosnak tartom, hogy ha rajtam múlna még a Mars bolygóval is gazdasági szerződést kötnek. Később Blumról (az akkori miniszter­elnökről) beszélt. Hangsúlyozta, hogy bár ő mai értelemben inkább jobboldali nacionalistának számít s helyteleníti Blum elveit, de azért Franciaország egyik legnagyobb államférfiának tartja. Ezen beszélgetés után nem sokkal Heynaud újra pénzügyminiszter lett s nevéhez fűződött a francia állam gazda­sági talpraállása. Ami ezután követke­zett, azt már mindenki ismeri: a finn há­ború után a francia nép harciasabb szel­lemű miniszterelnököt áhítozott s Dala­­dier utódját Reynaudban jelölte meg, abban a Reynaudban, aki békepolitikát hirdetett, aki angolbarát és a francia-né­met közeledés híve volt. Kétségtelen, hogy hajlandó minden eszközzel megvé­deni hazája érdekeit, de egyelőre régi szokásához híven, újra Londonba utazik eszmecserére, régi barátai körébe, úgy bizonyos: Heynaud jobban ismeri a né­met kérdést és a Duna-medence problé­máit, semhogy — még mint háborús mi­niszterelnök is — ne tudná lelkiismere­tének mérlegén megfelelően latba vetni a béke és a háború argumentumait. KALOTAI GÁBOR: A hadsereg felszarelási érdekében A hadsereg fenntartása nagy költségeket igényel. Mindenki jegyez­zen hadfelszerelési kötvényeket. Naponként d. e. 9—fél 2 óra között és d. u. 4—7 óra között az összes nagyobb bankoknál s a pénzügyigazgatósá­gon lehet kötvényeket jegyezni ahol rendelkezésre állanak a szükséges nyomtatványok. Ez a legelőnyösebb államkölcsön- amely 4,5 százalék kamatjövedelmet hoz. Aláírni lehet 5, vagy 3 évre. Hat hónap után kifizetésre kerül az alá­írt összeg egyötöde (vagyis minden 1000 lejes kötvény után 200 lej,­ három vagy öt év után pedig a lejegyzett összeg teljes egészében. A hat hónap m­úlva fizetésre kerülő ötödrésszel s a lejáró szelvénnyel bármilyen állami, tartományi, vagy községi adót ki lehet fizetni. Akinek a lejárat előtt szüksége van pénzre, zálogba helyezheti a kötvé­nyeket a Nemzeti Banknál, amely azonnal kifizeti az érték hetven száza­lékát. A kötvény ettől függetlenül tovább kamatozik. Minden hazaszerető román polgár azonnal ilyen kötvényekbe fekteti minden nélkülözhető pénzét. Cluj megye prefektusa MANOLE ENESCU ezredes

Next