Keleti Ujság, 1941. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Erdélyi magyar diákok — telepítsetek ! írta: T or da B a I d z 8 drm Akié a föld, azé az ország! Ennek a nagy igazságnak jegyében indította meg évekkel ezelőtt dunántúli telepítési mozgalmát a debreceni református kollégium diáksága. Ennek a telepítési mozgalomnak testvérhajtását itt Kolozsvárt kellene megteremteni s éppen ezért tett e sorok írója a kolozsvári református kollégium volt diákjainak október 31- iki díszközgyűlésén olyan indítványt, hogy a kolozsv református kollégium diákságának Erdélyben hasonló telepítési mozgalmat kellene indítania, mert az erdélyi telepítés kezdeményezése az erdélyiek feladata. Ezt az indítványt a díszközgyűlés egyhangúlag elfogadta A kérdés tagadhatatlanul összefügg a nemzetiségi problémával. (A szomorú emlékű nemzeti kisebbségi elnevezést tudatosan mellőzöm, anélkül azonban, hogy a „nemzetiség“ kifejezésnek a világháború előtti magyar értelmezést okvetlenül tulajdonítanám.) A nemzetiségi kérdésnek ma már nagy és gazdag irodalma van. Erdélyben pedig sok gyakorlati tanulsága is- Itten a szükség kedvéért csupán néhány leszűrt igazságot szeretnék megemlíteni. A nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldását ugyanis sok más egyéb fontos tényezőn kívül első látásra különösen három jelentős főtényező határozza meg. Az egyik negatívumban merül ki, a másik részben negatív, részben pozitív s a harmadik abszolút pozitív. A negatív főtényező azt kívánja meg, hogy a nemzetiségi kérdést nem szabad a pártpolitika eszközévé tenni. A háború előtti magyar nemzetiségi politikának az volt egyik szervi hibája, hogy nem oldotta meg a kérdést alkotmányosan, amelynek következtében az a pártpolitika szenvedélyeinek áldozatává vált. A pártpolitika magyarázza csak meg, hogy egyes, túlnyomóan románok által lakott országgyűlési választókerületek, amelyek szinteg ugyan kormánytámogató politikát űztek, a kulisszák mögött azonban saját céljaikat követték (lásd Rákosi Viktor: „Elnémult harangok“ c. könyvét), különféle gazdasági s más egyéb kedvezésekben résztt ültek, míg szinmagyar, de — okkal, vagy ok nélkül — ellenzékiesked© politikát űző választókerületek gazdasági és más egyéb téren hátrányba kerültek. Ha a nemzetiségi kérdést kikapcsoljuk a pártpolitikából, akkor ez nem ismétlődhetik meg többé. Részben negatív, részben pozitív főtényező a beolvasztás, illetve beolvadás (asszimiláció, asszimilálódás). Erről a kérdésről is sokat vitatkoztak és írtak már. Rengeteg érvük van a tömeges beolvasztás híveinek, de ugyanennyi ellenérvük van az ezt ellenzőknek. Azt hiszem, gyakorlatilag a középúton van az igazság. A nemzet szempontjából kétségtelenül maradandó értéke csak a természetes folyamata beolvadásnak szokott lenni, míg a mesterséges beolvasztás folyamatának megvan az a hátránya, hogy adott körülmények között elkerülhetetlen a disszimilálódás visszahatása. Ezt megdöbbentő módon tapasztaltuk a trianoni békeparancs utáni főhatalomváltozáskor és visszakanyarodó irányban tapasztaljuk ezt a mostani főhatalomváltozás után. Kétségtelen, hogyminden időben volt és marad is mindig beolvadási, sőt elkerülhetetlenül beolvasztási folyamat is, az állam gondja csak az, hogy ezen a téren is csak a szükséges mérték nyerjen alkalmazást A harmadik főtényező abszolút pozitív és jé a®, hogy a nemzetiségi kérdésnek alkotmányos rendezése és így, az állami élet nyugalmának megóvása mellett a fő gond az államalkotó magyarság népi erejének gazdasági és szociális téren való fokozása és kiteljesítése legyen. Minden alkotmányos eszközt meg kell ragadni annak érdekében, hogy a magyar nép belső erőtől duzzadó feszítő erejét s ezzel természetes terjeszkedését, expanzivitását minél erőteljesebben lehessen fokozni. Lépésről-lépésre, becsületes, békés de céltudatos és kitartó munkával kell a magyarságnak visszahódítania mindazokat a területeket és pozíciókat saját hazájában, amelyet évszázadok nemtörődömsége és rövidlátása elragadott tőle. Ebbe a feladatba kapcsolódik bele a telepítés ügye, amely egyik legfontosabb eszköze a magyar népi erők felfokozásának és teljessé tételének A telepítés minden bizonnyal az államnak is feladata, azonban egy kis plusz ezen a téren sem árt. Éppen ezért ebben a munkában a magyar társadalomnak külön is, öntevékenység útján is ki kell vennie a maga részét. A debreceni újságok karácsonyi számai szépen endokmunk meg, a debreceni református kollégium által kezdeményezett dunántúli telepítési mozgalom eredményeiről, amelyek szerint eddig a kezdeti nehézségek leküldése után aránylag rövid idő alatt is 16 magyar családot telepítettek le a Dunántúl 174 lélekszámmal. Kis hógolyóból lesz a lavina. Csak az, a fontos, hogy egyszer mozgásba hozza valami váratlan erő. Indítsa el ezt a kis hógolyót Erdélyben az erdélyi telepítés megkezdésével az újra visszatért Kolozsvár magyarságának új esztendőre és új magyar életre lendülő csodálatos ereje. Vallásfelekezetre való tekintet nélkül tegye magáévá a debreceni és a kolozsvári református diákság kezdeményezését minden magyar intézmény és minden magyar ember. Mert ezt a nem erőszakkal, hanem becsületes, őszinte és békés eszközökkel dolgozó magyar társadalmi megmozdulást semmiféle szempontból nem lehet kifogásolni. Ez a megmozdulás mindenki jogának teljes tiszteletbentartása mellett békés, szabályszerű jogügyletek sorozatával akarja és fogja visszaszerezni saját hazájában a magyar magántulajdonból évszázadok folyamán kiesett földeket. A trianoni katasztrófa után a magyarságnak komolyan kell levonnia a hódságokat és pillanatra sem szabad többé elfelejtenie azt az igazságot, hogy „Akié a föld, azé az ország!“ Vízvezetéki, központi fűté* sa, esetleg vasszakmában is 'fut' tas Őskeresztény műszaki és kereskedelmi ill*lv'sető~tel és ml* 5wb i »*- c* t . eres budapesti nagykereskedés. Csak a szakmát alaposan ismerők jelentkezzenek. Ajánlatokat életleirással,"fizetési igénnyel «referenciákkal „Fővárosi existencia“ jeligéreJénVr hirdetőjébe Budapest, IV. Szereta-tér 8. bcikLi NAGY RAKTÁRA A KOLOZSVÁR, MÁTYÁS KIRÁLY-1. 5. zékelyek Amit én most itt elmondtak, nem a saját élményem. A Székelyföldről hozta magával egyik igen jó katonabarátom, akit mint tényleges, kiváló katonaembert innen az ország szívéből vezényeltek le Csíkira, annak a honvédtestületnek tagjaiként, amely az újonnan felállított székelyföldi ezredek megszervezésének munkáját volt hivatott rendben és dicséretesen elvégezni. Ezek a katonaemberek azután visszahoztak ide a Duna mellé olyan székely levegőt, hogy attól bizony a legvadabb kiskunsági vagy dunántúli magyar is megszédül. Olyan erőteljes, olyan ozonom s olyan — magyarabb a magyarnál. Node hadd mondjam el azt, ami:minden magyarnak lélekerősitő balizsamként szolgálhat. Ott kezdem, hogy néhány nappal ezelőtt betoppant hozzám kedves jó katonabarátom. A nyakába ugrottam s majd a lélekzetét szívtam magamba, hogy a Székelyföld levegőjét érezzem. Ennek oka az volt, hogy mikor Budapestről elindult, hozzám jött tanácsért a székelyföldi időjárási viszonyokra vonatkozólag, tudva azt, hogy jómagam erőst a Hargita fia vagyok. — No hát csak jó meleg ruhákkal, cipővel, gyapjútakaróval indult az útra, — kötöttem a lelkére — mert itt Pesten ugyan nyári kosztümökben sétálnak a hölgyek a Dunaparton, viszont Gyergyóban, mire odaérsz, a nyakadba szakad a hó. (Néhány nap volva azután Csíkból irta is, hogy ott kucsmányi hópelyhek esnek.) Két hónap múltán mostérkezett viszsza a barátom. Gyorsan előkerült a konyak. Barátom félretolta maga elől a villányi borpárlatot s belső zsebéből kivett egy kétdecis bütyköst s elém tette. — Hagyd a pálinkádat. Ezt kóstold meg. Ez nem konyak, ez — ez „fenyővis“. Egy-két pohárka után már nemcsak a fantáziám, de a vérem is a Székelyföldön járt. S hogy teljes legyen az átszellemülés, katonabarátom , akiről úgy vettem észre, hogy szekszárdi születése dacára kész volna megtagadni az alsó Dunántúlt csakhogy minddé a székelyekről és a Székelyföldből beszélhessen, hozzákezdett élményeinek elmondásához: — Amikor a honvédelmi kormány rendelete megérkezett Székelyföldre az önként jelentkező tényleges katonák sorozásáról, minden legény katona akart lenni.gy válogattunk, ahogyan akartunk. Két-három járásból kitellett volna már a létszám olyan anyaggal, amilyen katonaanyaga a világ egy hadseregének sincs tálán. Járásonként ezért csak korlátolt létszámmal soroztunk, hogy a Székelyföldnek minden zugából kerülhessen be önként jelentkező a honvédséghez. Láttál volna tülekedést, versengést. szurkolást■ Még olyan is volt, aki megbízottat küldött a sorozóbizottsághoz azzal, hogy puhatolja ki, menynyit kellene esetleg fizetni, hogy bevegyék az önként jelentkezők közé! Megfizette volna a „tartásdíjat“, csak hogy magyar honvéd lehessen. — A legszebb székely balladák egyikét éltem át közöttük. A székelyek az ők balladáikat nem kigondolják, hanem keresztül élik. Az egész székely étel és székely sors sem egyéb, mint egy hatalmas, önálló ballada, amely kezdődött miamikor a hunok világában s tart még most is. íme, egy megható „balladatéma“: — A sorozó bizottság előtt két legény jelentkezett önkéntes katonai szolgálatra. Testvérek voltak. Az egyik 22, a másik 26 éves. Szép szál, edzett, derék 5 fiú mindkettő. A sorozóbizottság mind a kettőt bevette annak rendje és módja szerint és a legények a meglelő időre be is vonultak. Néhány nap mulva az irodában megjelent az ezredes előtt egy ősz, pirosképű székely gazda, amúgy módosan ünneplőben felöltözve- És előadta, hogy mi járatban van: — Instállom alássan, megkövetem ez 1941. JANUA II A DER-BESZK11 Klepli függönyszalon Kolozsvár, Horthy ITb-u. 11. félemelet kedves vevőinek boldog új évet kíván redes uram, két fiam van, mind a kettő katona lett. Nem maradt hát otthon senki, aki a birtokomon segítene. Magam már nagyon öreg vagyok. Egyedül nem bírom a munkát Ezredes uram, megkövetem, zavarja haza az egyik fiamat a katonaságból, majd a másik elvégzi helyette a dogot a hadseregnél. Nagy bajban vagyok, legalább az egyik „cselédem“ visszajönne. Az ezredes kemény katonaember, átlátta, hogy az öreg székelynek „jussa“van a fia munkájához, megvigasztalta a gazdát és megígérte, hogy holnapra otthon lesz az egyik fia. Felhivatta a két testvért s kiadta a parancsot, hogy az egyik azonnal szereljen fe s menjen haza, végezze munkáját otthon apja mellett, amit a kötelesség reá rótt. Az ám csakhogy nagy kérdés volt az, hogy melyik. Fel is tette a kérdést, hogy ki akar kettejük közül maradni és ki akar hazamenni. Az bizony, egyik sem jelentkezett arra, hogy megváltjon a katonaruhától. Hiába volt minden na gyarázat,megbicsakolta magát mind a kettő: ha ő bizony már egyszer katona, hát haza nem megy, amíg ki nem szolgálta az idejét. Az ezredes joviális útra terelte tehát az igazságosztást. Kivett a zsebéből egy két fillérest s kimondta: fej vagy hrás. Döntsön a sors. Le is esett a krajcár s a két legény egyszerre rohant megnézni, majd összeverték a fejüket. Így sem volt azonban semmi eredmény. A testvérek közül egyik sem akart hallani arról, hogy szereljen. Végre azután nem volt más mit tenni, az ezredes határozott szóval adta ki a parancsot: — Az a parancsom, hogy a nagyobbik itt marad, a kisebbik hazamegy! Végeztem! Haza is ment. Akárcsak temetésre mentvolna. Kell-e ennél szebb, megrázóbb halte. ha egy nép életéből, vájjon költeményben le lehetne-e írni annak a leszerelt honvédnek lelkiállapotát? Ilyen dolgok történnek tehát a Székelyföldön 1910-ben Magyarországon. CSIKTUSNÁDI Hat iparügyi felügyelőséget alakítanak Erdélyben Kolozsvár, december 31. A budapesti Közlöny december 28-iki száma közti az iparügyi miniszter rendeletét, mely szerint a visszacsatolt erdélyi és keleti országrész területén a következő új iparfelügyelői kerületeket alakítják meg: 1. Nagyváradi kerület, székhelye Nagyvárad, területe Bihar vármegye és Nagyvárad thj. város. 2. Szatmárnémeti kerület, székhelye Szatmárnémeti, területe Szatmárnémeti thj. város, Szatmár és Szilágy vármegyéit. 3. Máramarosi kerület, székhelye Máramarossziget, területe Máramaros, Uracsa vármegyék és Kárpátaljából a máramarosi közigazgatási kirendeltség területe. 4. Kolozsvári kerület, székhelye Kolozsvár, területe Kolozs vármegye, Kolozsvár thj. város, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék. 5. Marosvásárhelyi kerület,székhelye Marosvásárhely, területe Marosváérhely thj. város, Maros-Torda és Udhely vármegyék. I. Csíkszeredai kerület, székhelye ikszereda, területe Csik és Háromszék vármegyék. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK. BefőzőCINOPHAr 99 ívek, zacskók, cukrászati, fényképészeti és gyógyszerészeti vapkaruk Hajdú és Bokor Bpest,7II. Síp-utca 3 sz. :••«**». is..-; ^wwi,wi. i-.»- ■ -