Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

IsMZBTrEIFSJta 19 4 1. akct I ® 1 s 1 Belkén György gróf mondja az idei Tisza-serlegbeszédet A mártírhalált halt Tisza István születésének napján, mint az elmúlt évtizedekben majdnem minden alkalommal, az idén is Tisza,serlegvacsorát tart április 22-én a Tisza István Társaskör és a Tisza István Emlékbizottság. A serlegvacsorát a Hungária szálloda dísztermében rendezik és az ünnepi beszédet gróf Bethlen György magyar királyi titkos tanácsos, az erdélyi magyarság vezetője mondja. A Tisza István Társaskör most küldötte szét a serlegvacsorára a meghívókat. Megbénulás, összeforrás, szabadság Az igazmondó magyar ember szólott, a héten Szatmár-Németiben, ahol Szatmár vármegye csütörtökön délelőtt ünnepélyes keretek között tartotta meg alakuló törvényhatósági közgyűlését Teleki Pál gróf miniszterelnök részvételével. A miniszterelnök beszéde elején néhány rokonszenvesen meleg és mélyrelátó szóval méltatta az ősi vármegye intézményét, majd foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amely ma nemcsak ezt a vármegyét, az egész országot, de a külföldet is érdekli. Kifejtette a továbbiakban, hogy mit ért azon, ha azt mondja, hogy magyar. Ha én magyart mondok, — mondotta Teleki Pál gróf — Magyarország minden lakóját értem, mert nálunk a nemzet, nem jelentett soha nemzetiséget. Szólt ezután a hazafiság lényegéről, amelynek értelmében hazafi az, aki a haza mivoltát tökéletesen átérzi. Nincs nekünk szükségünk új szavak alkotására. Nincs szükség a „nemzettestvér“ s egyéb ehhez hasonló megjelölésekre, a nemzethez tartozott és tartozik mindenki, aki hazafi, akit áthat a nemzet egysége. A miniszterelnök tudatosan kerülte a nemzetiség megjelölését, mert, mint hangoztatta is, ő a visszatért nem magyarajkunkban is olyan honfitársakat lát, mint a többiekben s aki közülük hazatért, az a nemzethez tartozik. Csak az nem tért vissza, akinek ez a haza uj. Nem új helyzettel állunk szemben, visszaállott a régi, ezeréves állapot s mi ott folytatjuk, azt a politikát folytatjuk, amely ezer éven át jellemezte a magyar nemzetet. A magyar nemzeti politika lényege Szent István óta mindig a megbékülés, az összeforrás és a szabadság volt. A szabadság minden polgárnak szabadságát jelentette és a szabadság címén sohasem nyomta el a magyar az idegennyelvűeket. Magyarországon a nemzet, sohasem jelentett fajt, s az igazi, tudatos nemzeti érzés mindig elhárította magától az erőszakos magyarosítást. E tekintetben ezúttal is figyelmeztető szóval fordul a magyar tisztviselőtársadalomhoz, óva intve arra, hogy kerüljenek el ez irányban is minden szélsőségeskedést. Nem tagadta, hogy van egy irányzat, amely tűzzel-vassal meggyorsítani akar s van egy másik, amelyik túlzott dédelgetéssel veszi körül idegenajku állampolgárainkat. Mind a két szempont egyaránt helytelen, a magyar köztisztviselői karnak az a feladata, hogy megtalálja és megtartsa a középutat, s azon haladva legyen igazságos és tudjon méltányos lenni. Ismét soknyelvű ország vagyunk és a soknyelvű országot csak igazsággal szabad és csak méltányossággal lehet kormányozni. Utalt az ország nehéz helyzetére, ám nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az igazi veszedelmek nem ott vannak, ahol általában félnek tőle. Az igazi veszedelmeket nem külső események hozzák. A nemzet belső ereje az, ami komoly és veszedelmes bomlást okozhat, ha meggyengült, éppen ezért arra kell törekednünk mindannyiunknak, hogy a nemzet belső lelki egyensúlya töretlen maradjon s tudjon önmagában, önmaga erejében bízni a nemzet. Ennek a bizalomnak egyik alapfeltétele, hogy ne csináljon mindenki más politikát magának. Fegyelmezetteknek kell lennünk, tudatosan kell arra törekednünk, hogy a kormányzásban és a közéletben is egy felfogás érvényesüljön. A mai nehéz időkben nem szabad az országot széthúzással gyengíteni. A torzsalkodás luxusát, hirdette Teleki Pál gróf miniszterelnök, nem engedheti meg magának a nagy feladatok előtt álló nemzeti társadalom! Munkaügyi előadás az iparkamaránál Botyka János úr fogalmazó, a budapesti kereskedelmi és iparkamara munkaügyi előadója április 3-án este fél 8 órakor az iparkamara nagytermében előadást tart a munkaügyi kérdésekről. Kolozsvár és Vidéke Ipartestülete ezúton is felhívja tagjainak figyelmét, a fontos előadásra. Romániában tovább folyik az eljárás a lázadók ellen Elkobozták Lupescuné vagyonát BUKAREST, márc. 31. A román vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazása alapján azonnali hatállyal felfüggeszti azokat az állami oktatókat és szerzeteseket, akik ellen a légionista lázadás ügyében eljárás indult. A légionista lázadások ügyében folytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Suciu Joan asztalosmester Alvinc város volt polgármestere a lázadás kitörését megelőzően inasaival koporsókat készített, hogy legyen mibe eltemetni meggyilkolandó politikai ellenfeleit. A volt p polgámmestert lázadásban való részvétel miatt, már régebben 15 évi kényszermunkára ítélték. Lupescuné asszony 53,7 millió lej értékű vagyonát elkobozták. Minden kártérítés nélkül sajátították ki ingatlanait.. Felhívták az érdekelteket, hogy 15 nap alatt kötelesek büntetés terhe alatt bejelenteni hol van még az országban ingatlanja Lupescunénak a már kisajátított ingatlanokon kívül. (MTI) Hogyan finanszírozza Németország a mai háborút ? Növekedő adóbevétel mellett egyre nőnek a németek takarékbetétjei. — A háborús kölcsönök óriási sikere. — Nyoma sincs inflációs jelenségeknek Berni., március 31. (Európa-Sonderdienst.) A világháború elején a világ nagy részének az volt, a véleménye, hogy lehetetlen, hogy Németország ezt a háborút megnyerje. Az általános vélemény az volt hogy bizonyára a legjobb hadsereg a német hadsereg a világon, azonban az ellenségnek pénze van, amivel még a háborúban is mindent el lehet érni. Hogyan is áll tulajdonképpen a háború financírozásának problémája? Miből is veszi Németország azt a rengeteg pénzt, ami ehhez a háborúhoz annyira szükséges — kérdezi az egész világ. Hitler vezér a múlt év szeptemberi beszédében meglebbentette a német hadfelszerelés pénzügyi vonatkozásai titkának fátylát, kijelentvén, hogy a Birodalom 1983 óta kereken 90 milliárd márkát költött fegyverkezésre. E számban nyilvánul meg Németország óriási fegyverkezési előnye ellenségeivel szemben, kik közül Anglia csak 39 milliárdot míg Franciaország csupán 25 milliárdot költött, így a hatalmas német fegyverkezés pénzügyi szempontból a már 1933-ban megkezdett háborús financírozást jelenti, amely nagyban tehermentesítette a tulajdonképpeni háborús évek költségvetését. Mindjárt a háború megkezdésével — a világháborús tapasztalatokon okulva — az 1939 szeptember elsejei ,háborús gazdálkodási rendelet“ kivetette a jövedelmi adók utáni 50 %-os háborús pótadót mentesítve azonban a 2100 márkán aluli jövedelmeket. Továbbá háborús pótadókat vetettek ki a sör, dohány és szeszesitalok után (20% az eladási ár után). Egyidőben kötelezték az egyes községeket és testületeket, különleges háborús járulékok fizetésére. Mindezen új adónemek azonban még mindig nem döntő jelentőségűek a német hadiadópolitika sikerére, mert már a háborút megelőző évek adópolitikája biztos alapot nyújtott a későbbi hadikiadások fedezésére. Egyrészt az adózási rendszer fel- és kiépítése révén, másrészt a német közgazdaság hatalmas felvirágoztatása által rövid idő alatt sikerült a birodalom adóbevételét addig hihetetlen módon és arányokban emelni, így a Birodalom adóbevétele az 1933—1933-as békeévek alatt 8.8 milliárdról 17.7 milliárdra emelkedett. Ez az emelkedés a bevétel 300 %-os emelkedését jelenti rövid 6 év leforgása alatt. Azonban még ezen eredmény sem merítette ki a német népgazdaság adózási teljesítőképességét. Az 1939.és 23.6 milliárdos adóbevétel ismét bizonyítja mind a német pénzügyi politika tökéletességét mind a német gazdaság fejlődési képességét a háború ellenére is. De még az 1939-es eredmény sem volt az adózási lehetőség legfelsőbb foka. Reinhardt államtitkár már ki is jelentette, hogy a Birodalom adóbevétele a március 31-én záródó 1940.es pénzügyi évben 26—27 milliárd márka lesz. ,,Ez a hatalmas összeg az, melyen a Birodalom pénzügyi ereje nyugszik.“ Ez pedig azt jelenti, hogy ily hatalmas méretű adóbevétel Németország háborús kiadásainak tetemes részét fedezi, ha mindjárt nem is lehet azt százalékban kifejezni, mert hisz a háborús kiadások mennyisége nem kerülhet még nyilvánosságra. Egy azonban biztos, ez a bevétel a háború financírozásának szolid alapjául szolgálhat mit legjobban bizonyít Reinhardt államtitkár megjegyzése is, mely szerint 1941-ben nem fognak újabb adónemeket beveztetni, sem az eddigi adózási tételeket nem fogják felemelni. Természetesen az adóbevételek még nem is elégségesek a hadikiadások teljes fedezésére s körülbelül csak 50 %-os fedezésről lehet szó, bár pontos adatok itt sem állanak még rendelkezésünkre. A hadikiadásoknak másaak felét hitelekkel kell tehát fedezni. A Birodalom az első háborús évben, tehát 1939 szeptembertől 1940 augusztusig kereken 28,5 milliárd márka hitelt vett fel, míg az 1940 januártól szeptemberig hitel útján az állami pénztárba befolyt összeg 23,77 milliárd márkát tett ki. Ami a hitelfinancirozást illeti, e célból a Birodalom egyrészt hosszúlejáratú kölcsönöket vesz fel, másrészt rövidlejáratú hiteleket használ. A hosszúlejáratú kölcsönök legtöbbnyire kétfélék: birodalmi-kincstári utalványok és az úgynevezett l.i.kölcsönök. A Birodalmi kincstári utalványok előbb 4.5, később 4, újabban azonban már 3.5 százalékos kölcsönpapírok, 5 éves lejárattal. E finanyírozási mód óriási sikere miatt a Birodalomnak módjában állott nemcsak az eredeti kamatlábat csökkenteni, hanem lejáratú, kbt. 10 évre. — 1940 augusztus óta már 20 évre meghosszabbítani. A folyó év januárban kibocsátott kincstári utalvány az alacsony 3,5 százalékos kamatlábnak megfelelően, már 15 évesek. Az u. n. Li-kölcsönök oly kölcsönpapírok, melyek nem a nagyközönség felé fordulnak, hanem a szervezett hitelgazdaság felé, előbb 4,5 százalékos, most 4 százalékos kamatlábuk van és 27, illetve 20 év múlva járnak le. A papírok jegyzőire nézve igen fontos, hogy ezek lombard képes birodalmi eszközök, tehát elsőrangú likvidáló képességűek. Mivel a múlt évben jegyzett hosszúlejáratú kölcsön mennyiségről végleges adat nincs még, így tehát csak becslésekbe bocsátkozhatunk. Nem tévedünk azonban, ha a felvett kölcsönök felét hosszúlejáratúiknak fogadjuk el. Ez az eredmény annál is inkább jelentékeny, mivel a hosszúlejáratú kölcsönfelvétel legnagyobb része a Németországban hatalmasan megnövekedett magán-takarékossági tevékenységen nyugszik Becslések szerint a német stop a múlt év januárjától októberig kereken 5,6 milliárdot takarított meg. Mint a hosszúlejáratú kölcsönöké, épp oly sikeres volt a rövidlejáratú kölcsönök jegyzése is. Ezek eszközei voltak elsősorban az 1—3 hónapos lejárattal bíró birodalmi váltók, másodszor a 6—15 havi lejáratú kamatmentes birodalmi kincstári utalványok és harmadszor az aranydiszkont bank u. n. szófaváltói. A Birodalom adósság-kimutatásából megtudhatjuk, hogy a birodalmi váltók és a kamatmentes birodalmi kincstári utalványok kibocsátása révén a mai évben 12,75 millió márka folyt be a Birodalom kincstárába, megjegyezvén, hogy ezen összeg 80—90 százaléka a normális hitelintézeteknél került jegyzésre. A Birodalom tehát alig veszi igénybe a Birodalmi Bankot rövidlejáratú hitelek felvételére, úgy annyira, hogy a Birodalmi Bank váltó- és kincstáriváltó tárcakészlete alig növekedett 2 milliárd márkával a múlt év folyamán. Ez a tény is világosan bizonyítja, hogy a rövidlejáratú financírozás Németországban teljesen mentes a túlzott állami pénzalkotás, hől származó inflációs jelenségektől. Fentieket összefoglalva megállapíthatjuk a német hadifinancírozásról, hogy az ellentétben a világháborús állapottal, elsősorban és különösen erős mértékben — a pénzügyi utak legszolidabbján — az adózáson nyugszik. Ennek megfelelően a hadikiadások hitelek útján fedezendő másik részének oly határt szab, mi minden további nélkül biztosíthatja az akadálytalan hitelfinancírozást. Németországnak tehát nem kell használnia az inflációs jellegű ,,pénzalkotást“, a pénzhijsitást, amit élénken bizonyít egyébként az ár- és bérszínvonal stabilitása és a Birodalmi Bank ■ kis mértékű igénybevevőire. s Németország tehát pénzügyileg is teljes. »VAL zalommal nézhet a további háborús hónapok elé, annál is inkább, mivel a német államadósság 66.66 milliárdja még mindig aránylag igen kicsi a 131.14 milliárdot kitevő angol államadósság mellett és azonkívül nagyobb a játéktere is. A V. Nyirő József előadást tartott a Báthory ~ Apor Szemináriumban Kolozsvár, március 31. Nyirő József, a Corvin-koszorns erdélyi író vasárnap, délután előadást tartott a Báthory—Apor Szeminárium gyűlés termében a mai magyar fiatalság feladatairól. A megjelent kiváló erdélyi írót Birtok Ferenc, az Egyetemi Mária Kongregáció elnöke üdvözölte a közönség nevében. Nyirő József az egybegyúrt egyetemi hallgatóikat a szultán arra kérte, hogy úgy tekintsék őt, mint tapasztaltabb bátyjukat és hallgassák meg szeretettel. Majd kifejtette, hogy a népelő sorsa nem külső körülményektől függ. Azokkal lehet leigázni egy népet, de megsemmisíteni soha. Egy nép csak saját magát semmisítheti meg. Hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, az a népet alkotó egyesiektől függ. Téves a mai korban sokat hangoztatott felfogás, hogy a népek uralkodnak az emberek fölött. A magyar nép idegen népektől körülvéve él Európában, de mégsem szabad sorsa felett kétségbeesnünk, mert belső értéke megőrizheti a megsemmisüléstől. Minden magyarnak öntudatosítania kell magában azt az érzést, hogy magyar, minden pillanatban, minden cselekedeténél éreznie kell, hogy ezt is népéért cselekszi. Minden magyarnak éreznie kell azt, hogy ő templom, amelyben megvan a magyarság minden szellemi kincse. Minden fiatal magyarnak, de elsősorban az egyetemi ifjúságnak igyekeznie kell ezt a szellemi kincset növelni, hogy ez biztos alapot adjon neki nemzeti életének minden mozzanatában. Nyirő József azután rámutatott arra, hogy az erdélyi magyarságban fokozottabb mértékben van meg a nemzeti öntudat. Ez a kisebbségi sors eredménye, melynek tanulságait hasznosítanunk kell. A kisebbségi sorsban kiveszett a magyarságból a kispolgári gondolkodásmód, mindenki igyekezett feladatát a legjobban teljesíteni. A magyar fiatalságot nem szabad, hogy elhódítsa a felszabadulás mámora, hanem a kisebbségi sorsban megacélozott nemzet öntudattal dolgozzon minden magyar ifjú édes hazánkért. Az előadás után a közönség melegen ünnepelte a kiváló erdélyi írót. A szép és értékes előadást Birtok Ferenc, az Egyetemi Mária Kongregáció elnöke köszönte meg, majd megkérték Nyirő Józsefet, hogy nevét örökítse meg a Báthory—Apor Szeminárium emlékkönyvében. Végül a megjelentek elénekelték a Székely Himnuszt. Díj mestekrel !Közlekednek a Zsoloisvári társasgép kocsik (Kolozsvár, március 30.) A polgár"«4áróór? hivatal közlése szerint a „Rapid“ Kolozsvári Autóbuszvállalkozók Szövetkezete“ új menetrendet dolgozott ki és azt bemutatta a polgármesteri hivatalnak. Keledy Tibor dr. polgármester az uj menetrendet jóváhagyta és alkalmazását április elsejétől kezdve elrendelte. Az uj menetrendben minden vonalnak megállapították a kocsi számait és minden kocsinak indulási és érkezési idejét a végállomásokon. Ebből adódik, hogy a kocsisűrűség az uj menetrendben lerögzített nyár. Tekintettel arra, hogy üzemanyaghiány miatt csak37 kocsit lehet járatni, a kocsisűrűség csak kielégítőnek mondható, emelkedni fog azonban abban az esetben, ha a nyersanyaghiány megszűnik. A eincsforgalom átlag 7—8 perc időközben biztosít utazási lehetőséget. Az autóbuszok eddig körülbelül 6000 kilométer napi teljesítményt nyújtottak, az új menetrend alkalmazásáról azonban ez a teljesítmény 7500 kilométerre emelkedik. Intézkedés történt olyan irányban is, hogy az utazó közönség a menetrendről értesüljön. A végállomásokon kifüggesztik az új menetrendet a megállóhelyeken jelzőtáblák mutatják, hogy a megfelelő kocsiviszonylat,ban hány percenként közlekednek a gépjárművek. A város elhatározta, hogy a közönség érdekében utasszámlálást fog végeztetni. Ennek célja az, hogy megállapíthassák: a közönség hová és milyen időközben áramlik a leggyakrabban. Az utasszámlakisből nyers tapasztalatok alapján a menetrendet azután úgy fogják megváltoztatni, ahogy az a közönség érdekeinek legjobban megfelel.