Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

2S43. F£Bfi U­AM 2« \ Az új Magyarországnak munka hierarchiáján és a szociális igazságon kell felépülnie — mondotta Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja és a Dermata-művek munkásainak műsoros előadásán Kolozsvár, február 1. Vasárnap délelőtt­­ 11 órakor a Vitézi Rend kolozsvári Zrínyi Csoportja és a Dermata Művek Szabadi­dő­­szervezete közös előadást tartott a Magyar Művelődés Házában. A munkáselőadáson résztvett Antal István nemzetvédelmi és propaganda miniszter, valamint a miniszter kíséretében Inczédy-Joksman Ödön dr. fő­ispán, Kenedy Tibor dr. polgármester és vitéz Bénit­s Béla ezredes. A nemzeti imádság elhangzása után a Vitézi Rend kolozsvári Zrínyi Csoportja ne­vében Huszár Endre tábori főesperes üdvö­zölte a megjelenteket. Beszédében a mun­kásság szerepéről és jelentőségéről emléke­zett még a mai háborúban és a nemzet nagy feladatainak megvalósítása terén. — Biztosítanunk kel a belső frontot — mondotta többek között — ha nem akarjuk, hogy 1918 megismétlődjék. Minden becsüle­tesen elvégzett munkával Nagymagyaror­szág fundamentumába teszünk egy-egy kö­vet. Ma csak egyben kelhet valaki verseny­re a másikkal, hogy ki tud jobban, többet dolgozni a hazáért. Huszár Endre tábori főesperes beszéde után Biró Sándor református vallástanár tartott értékes előadást a mohácsi vész igazi okairól és jelentőségeiről. Beszéde első ré­szében vázolta, hogy mit jelentett Magyar­­ország Európa életében Mátyás királysága alatt,­ majd a hanyatlás korát s a mohácsi vészben kiteljesü­l bukást ismertette. Ezután Vass Magda, a Marianum növen­déke szavalta el a „Vérszerződés“ című verset, majd a Dermata Művek Énekkara Kárpáti Emil karnagy vezetésével népdalo­kat adott elő. A nagysikerű énekszámok után Alföldi Alajos igazgató, a nemzet­­védelmi minisztérium propagandaosztályá­­nak vezetője mondott beszédet, majd Antal István nemzetvédelmi és propaganda mi­niszter intézett beszédet a munkásokhoz: 80 százalékát a magyar nemzet már évtize­dekkel ezelőtt megvalósította. — Ne feledjétek azonban — folytatta a miniszter szavait — hogy a szociális kérdé­seknek nem csupán az igények oldalán van jelentősége, de talán a mai körülmények kö­zött nagyobb jelentősége van a kötelességek oldalán. A szociális gondolat nemcsak szo­ciális igényeket, de nemzeti kötelességtelje­­sítéseket is jelent: nagyobb áldozatkészsé­get, fokozottabb önmegtagadást, erőtelje­sebb nemzeti fegyelmet és bensőségesebb, mélyebb odaadást a nemzeti közösség ügye iránt. Amennyiben a szociális gondolatnak ezt a tartalmát elmulasztjuk és nem való­­sítjuk meg, úgy a szociális újjáépítés anyagi és erkölcsi feltételeitől fosztjuk meg a nem­zetet.­­ A marxizmus ott bukott meg, amikor azt hirdette, hogy a nemzet fölötti osztály­tagozódás erősebb kapcsolat az emberek között, mint a családhoz, a vérséghez, a nemzethez való tartozás. Ez az elmélet meg­bukott a mai háborúban és nekünk e bukás konzekvenciáját le kell vonnunk. A magyar munkás, nem várhat semmit sem kívülről. Sorsát csak idebent a magyarok, a magyar összefogás, a magyar testvériség teheti erő­teljesebbé, de csak akkor, ha következete­sen keresztülviszi minden egyes társadalmi réteg a mai magyar sorsközösség parancsát, ez pedig az, h­ogy a magyar munkásnak sokkal jobban kell fájjon a magyar gróf legkisebb baja és legkisebb fájdalma is, mint a világ összes munkásainak összes nagy problémái, viszont a magyar arisz­tokratát sokkal jobban kell érdekelje a leg­kisebb magyar napszámos életsorsa is, mint a világ összes grófjaié és hercegeié. Majd a háború után kialakuló új Magyar­­országról beszélt hosszasan a miniszter és azt hangsúlyozta,­­hogy ennek az új Ma­gyarországnak a munka hierarchiáján és a szociális igazságon kell felépülnie. " Mutassuk meg, hogy összetartásban milyen erős a magyar! Harcoljunk min­den fillérrel. Országos gyűjtés a honvéd­családokért február 7-ig. „A nemzeti sorsközössé­g alól a milfityai munkás sem vonhatja ki makrát" Antal István miniszter azzal kezdte beszé­dét, hogy a most elhangzott történelmi elő­adás egy nagy tanulságának levonása a fel­adata. Ez pedig az, hogy a nemzeti sors­­közösség parancsa alól ebben az országban nem vonhatja ki magát senki sem, legke­­vésbbé pedig a magyar munkásság. A tör­ténelem azt bizonyítja, hogy ezzel a nem­zettel bármi történik, annak következései végigvonulnak az összes társadalmi, osztá­lyok életén és eljutnak mind a grófi kasté­lyokba,, mind pedig a legegyszerűbb bányász­­kunyhóba. Ebből viszont az következik, hogy a nemzet helytállása, kitartása, egyszóval nemzetünknek a mai világkrízisből való megmentése és fenntartása ugyancsak egy­formán érdeke minden egyes társadalmi ré­tegnek, de ha különbséget egyáltalán le­hetne termni is, elsősorban és legf­ontosabb érdeke a magyar munkásságnak. Mert az 1918-as háború tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a nemzeti csapások következmé­nyei alól talán van lehetőség egyeseknek, vagy lehetséges kisebb rétegeknek magukat mentesíteni, csak­ egyetlen réteg nem tudja magát ez alól kivonni — és ez a munkás­ság. Az összes nemzeti csapások és katasz­trófák ostorosa­dasai leginkább a munkás­ság hátán csattannak. Ennélfogva a mun­kásságnak legfőbb érdeke az, hogy a nem­zet ebben a­ háborúban helytálljon, abból épen kerüljön ki, sőt lehetőleg erkölcsi és anyagi javainak teljességében, mert ez egyben a magyar munkásság jövőbeli anyagi és erkölcsi javainak meggyarapodását és jövendő helyzetének kibontakozását fogja eredményezni. Ezért a háborúért lehet, hogy egyszer meg fogják a felelősséget al­apí­tani a történelem lapjain, azonban bizonyos, hogy ezt a nemzetet sem közvetlenül, sem köz­vetve a bábom kitöréséért semmi felelősség nem terheli, sőt ez a nemzet mindent elkö­vetett a háború katasztrófájának feltartóz­tatására. Ennélfogva olyan háborúban vesz részt, amely reá van ugyan kényszerítve és amelyben azért kell helytállnia, mert külön­ben nemcsak állami létében és nemzeti egy­ségében, de népi exisztenciájában semmi­sülne meg. Korunk uralkodó alapgondolata és világnézete a szociális gondolat. A szo­ciális gondolat érdekében ez a nemzet az elmúlt két évtized során európai színvonalú alkotásokat hozott létre. És amit ma az an­golok, mint az új Anglia szociális újjáépíté­sének bibliáját tárnak a világ elé a Beve­­ridge-tervben, arról megállapítható, hogy az ebben a tervben foglalt szociális reformok Eredményes munkáról számolt be az EME választmánya Kolozsvár, február 1. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület választmánya a napokban tartott ülést Mátyás király­ tér 11. szám alatti ta­nácstermében. Az ülésen, amelyen báró Jó­sika János elnök elnökölt, teljes számban vett részt az egyesület és az egyesület által fenntartott Erdélyi Nemzeti Múzeum veze­tősége, valamint számos választmányi tag. Az ülés először az 1942. évről szóló titkári jelentést hallgatta meg. A jelentés szerint az elmúlt év az összes tájak és szakosztá­lyok keretén belül a legélénkebb munka je­gyében folyt le. A tárak közül több az év folyamán már nemcsak a tudományos mun­ka, hanem a múzeumlátogató közönség előtt is megnyithatta kapuit, a Növénytár, Érem- és Régiségtár, valamint a Levéltár folyó­iratban és kiadványokban tette közzé anya­ga egy-egy részletét, illetőleg a tárak körül csoportosult tudósoknak a tárak anyagával kapcsolatos dolgozatait. A szakosztályok a tisztújítások megejtése után személyileg és szellemben is megújulva, tudományos felol­vasó üléseik, folyóirataik révén rövid idő alatt szorosan magukhoz kapcsolták a fel­szabadult Erdély tudósait, köztük a Ferenc József Tudományegyetem tanárait és örven­detesen helyreállították az Egyesület és a­­ közönség között azt a meleg kapcsolatot,­­ amely a felszabadulás utáni két első évben­­­ellanyhulni látszott. Az egyesület megerősöd­ö­dését mutatja az is, hogy három évi kény­szerű szünetelés után végre újra megrendez­hette szokásos vándorgyűlését, ösztönzően hatott az egyesület munkakedvére az a me­leg érdeklődés­­és kitüntető figyelem is, amellyel dr. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter kísérte az egye­sület munkáját. Kezdeményezésére az egye­sület és az állam között az Erdélyi Nemzeti Múzeum tárainak a Ferenc József Tudo­mányegyetem használatába való bocsátásá­val kapcsolatos szerződés megkötésének elő­készítő munkálatai már a befejezéshez kö­zelednek. A titkári jelentés után a választmány Dóczy Ferenc és Gálffy Zsigmond számvizs­gáló bizottsági tagok, azután pedig Szabó Márton pénztáros jelentését hallgatta meg. A jelentések szerint az egyesület múlt évi működése pénzügyi szempontból is a leg­teljesebb eredménnyel záródott. Az ülés to­vábbi során a kiküldött tárvizsgáló bizott­ságok ismertették az Erdélyi Nemzeti Mú­zeum táraiban tett ellenőrző látogatásaiknak eredményét, amely a legteljesebb mértékben megelégedéssel töltötte el az egész választ­mányt. A tárvizsgáló bizottságok jelentései után a tárigazgatók, a szakosztályi elnökök és az Erdélyi Múzeum szerkesztője foglal­ták röviden össze a vezetésük alatt álló egyesületi szervek múltévi működését. Dr. Herepey Árpád, az Egyetemi Könyvtár igaz­gatója a Könyvtár és Levéltár, dr. Roska Márton egyetemi tanár az Érem- és Régi­ségtár, valamint a vele kapcsolatos Művé­szeti és Néprajzi tár, dr.­­Hankó Béla egye­temi tanár az Állattár, az akadályoztatása miatt távollevő dr. Soó Rezső egyetemi ta­nár helyett Nagy Géza titkár a Növénytár, dr. Szentpétery Zsigmond egyetemi tanár az Ásványtár, dr. Balogh Ernő egyetemi ta­nár a Föld- és őslénytani tár, dr. György Lajos egyetemi tanár a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, dr. Ba­logh Ernő egyetemi tanár a Természettudo­mányi és Matematikai Szakosztály, dr. vitéz Berde Károly egyetemi tanár az Orvostu­dományi Szakosztály, dr. Martonyi János egyetemi tanár a Jog- és Társadalomtudo­mányi Szakosztály és dr. Szabó T. Attila, egyetemi tanár az Erdélyi Múzeum folyó­irat 1942. évi működéséről számolt be je­lentésében. A részletes jelentések meghallgatása után dr. Bird Vencel egyetemi tanár, főtitkár terjesztette elő az egyesület 1943. évi mun- Uteres «As fél-literes threaie­ret a Lgmagasabb napi áron veszek. 'Szftrsfcedlé­b, címét lead !, hOM? készpénz fíze’é e le ében üres üveipft «dho hathassam. Pz "Ön háT attdsába“ c­ak felesleges, helyet elfogla­­ lom, — fon­tos nemzetga­'dasági érdek, h'gy azok újból forgalomba kerüljenek. FŐI­ÖP g£f?A­ Kolozsvár, Széchenyi-tár 91. Távbeszélő , 16-34. katervét, Nagy Géza titkár pedig az 1943. évi költségvetési tervezetet. Az alapszabá­lyokban előírt bizottságok kiküldése után a választmány az elnökség javaslatára az elhunyt dr. Tusa Gábor egyesületi ügyész utódául dr. Hegedűs Sándor városi tiszti­­ügyész, ügyvédet, a választmány két meg­üresedett helyére pedig dr. Baráth Béla apátplébánost és dr. Kristóf György egye­temi tanárt jelölte. A jelöléseket az évi ren­des közgyűlés hagyja jóvá. Az ülés a folyóügyek tárgyalásával és az indítványok meghallgatásával ért véget. A választmány az évi rendes közgyűlés idő­pontjául február 28-át állapította meg. EGYETEM MOZGÓBAN ma d. e. 11-kor „ d. u. fél 2-ker „ d. u. fél 4-kor „ d. u. fél 6-kor „ este fél 8 kor és egész héten minden nap. A lap virága Fényes Alice Meghalt Gál­fi Lőrinc unitárius teológiai tanár Kolozsvár, február 1. Súlyos gyásza van az unitárius egyháznak: Gálfi Lőrinc uni­­­tárius teológiai tanár, egyházi tanácsos, a Dávid Ferenc Egylet pénztárnoka 78 éves korában, vasárnap rövid szenvedés után meghalt. Gálfi Lőrinc évtizedeken át volt tanára az unitárius teológiának s keze alól a lelkésznemzedékek egész serege került ki. Élete végéig egyházi és iskolai kérdésekkel foglalkozott s nagy szerepet játszott nem­csak az unitárius egyházi intézmények éle­tében, hanem a magyar társadalom munká­jában is. Az elhunyt teológiai tanárt az unitárius egyház saját halottjának tekinti. Temetése ma, február 2-án lesz. Délelőtt 11 órakor a gyászháznál Vári Albert teológiai tanár imádkozik, majd a koporsót a teológiai hall­gatók az unitárius gimnázium dísztermében felállított ravatalhoz szállítják. A gyászszertartást délután fél 3 órakor Józan Miklós püspök végzi. A szertartás után az akadémia részéről Abrud­ványai Já­nos dr. teológiai dékán, a Dávid Ferenc Egylet részéről Kiss Elek egyházi főjegyző, az ifjúság részéről Bencze Márton IV. éves hallgató, önképzőköri elnök mond búcsút. A sírnál Simén Dániel teológiai tanár mond utolsó istenhozzádot a Teológia halottjának. Határállérték­ felett Ítélkezett a szolozsvári Kolozsvár, február 1. A kolozsvári tör­vényszék hármas büntető tanácsa, a gyengélkedő Szenczer József tanácselnö­köt helyettesítő Szabó Zoltán dr. tör­vényszéki bíró elnökletével hétfőn több határátlépési ügyet tárgyalt. Pintele László Dezmér községbeli ro­mán gazdálkodót bűnsegédi bűnrészes­ként vonták felelősségre, mert falujából öt ízben­ vezetett át embereket Romániá­ba. A bíróság két havi fogházbüntetésre ítélte. Egyhavi fogházbüntetésben marasztal­ták el tiltott határátlépés vétségében Szilágyi László tálosfalvi lakost. Szilá­gyi tavaly májustól októberig tartózko­dott Romániában. Özv. Kis Ferencné Gadó Zsófia négy kiskorú gyermekével viszont Romániá­ból, Várfalváról menekült Magyaror­szágra. A tiltott módon elkövetett határ­­átlépésért felelnie kellett ugyan, de mind­össze tizenötnapi fogházbüntetést szab­tak reá, büntetését azonban háromhavi időtartamra felfüggesztették. Valamennyi ítélet jogerős.

Next