Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-01 / 73. szám
1943. APRICIS 7.3 Közelebb kerültem a magyar lélekhez — mondotta a Keleti Újság munkatársának Kolozsváron Dietrich Kennewegh, a két és félmillió példányban megjelenő „Signal" szerkesztője Kolozsvár, március 31. Hétfőn reggel a budapesti gyorsított személyvonattal érkezett Kolozsvárra Dietrich Kennewegh, a legnagyobb német képes folyóiratnak, a „Signal“-nak szerkesztője, jelenleg mint haditudósító teljesít szolgálatot s magyarországi utazása feletteseinek tudomásával történik. A „Signal“ hét és félmillió példányban és huszonegy nyelven jelenik meg. Ezt az óriás üzemet szolgálja Dietrich Kennewegh. Évtizedek óta járja a világot és „anyagot“ gyűjt a lapjának. Dietrich Kennewegh mindenhová elmegy, ahová ember eljuthat. Nem ismer akadályt, ,fis muss geschehen“ — mondja s széles vállára akaszt néhány bör- iszákot s nekivág az útnak. Gyalog, kocsin, vonaton, hajón vagy repülőgépen? Neki tökéletesen mindegy. Járt északon, az örökösség hazájában, délen azőserdőkben, síkságokon és hegyóriásokon. Nézte s látta az életet a kicsi eldugott falvakban éppen úgy, mint a világvárosokban. Dietrich Kennewegh ugyanis mindent megnéz és amit „meglátott“, azt megrögzíti s a világ elé tárva, azt mondja: íme ilyen. Sok-sok millió ember az ő szemével látja és ismeri meg a világot: a tájakat, országokat, népeket, szokásokat. Kennewegh öles termetű, szikár, nagycsontú. Halántéka körül már őszül a haja. Mozgása azonban fiatalos, rugalmas és katonás. Atléta termete hatalmas erőt árul el. Ajka körül állandóan mosoly játszik. Modora rendkívül szerény, előzékeny. Nézése szelíd, barátságos. Ellenben művész abban, hogy meglássa azt, amiben benne van valamely nagy egységnek minden jellegzetessége, ami összefoglalás, ami bizonyít, igazol és tanít. És amit Kennewegh meglátott, azt nagyszerű fényképezőgépével megörökíti. Amire Kennewegh ráirányítja a lencséket, bejut a maradandóságba. A lencséket nem lehet befolyásolni, Kenneweghet sem. — Hajtassunk lassabban, — mondta, amikor elindultunk az állomásról. A reggeli szürkületben akkor bontakozott ki a város élete. Kennewegh nézte a házakat, Kolozsvár köveit, az utcán haladó embereket, a kolozsváriakat. Közben beszélgetett. Rendkívül szellemes társalgó. A Mariánum körül, átmenet nélkül megkérdi: — Ma valamilyen ünnep, vagy ünnepély van? — Nincsen— felelem s gondolatban keresem kérdése okát. — Akkor álljunk meg — mondja. Gyalogos utasok tömege érkezik az állomás felöl. Közöttük sok falusi. A magukszőtte fonta viseletükben. Kennewegh nézi a ruhákat — megkérdi: — Hétköznap is ilyen ruhákban járnak? — Ez az ő ősi viseletük — mondom — századok óta hordják. Kennewegh fényképez. Olyan gyorsan és feltűnés nélkül, mintha cigarettát sodorna. — Ezek mind magyarok — kérdi? — Mind! Azt hittem, a hosszú út után lepihen. A szállodában lerakta podgyászát és azonnal mentünk tovább. Ki a városvégekre. Végig Monostoron, a Kálváriáig. De a Hóstáton. Fel a feleki sorompóig. Körül a városban mindenfelé a széles utakon s sikátorokon. Kennewegh mindent megnézett s azt mondta: — így általánosságban elég sokat láttam, sok szépet láttam, most megnézek egyet s mást közelebbről is. Sétáljunk egyet.. . Mit jelent németül: Pitvar? — kérdi. Leforditom magyar értelme szerint ezt a szót. Kennewegh szemében fény csillan. — Ezek tulajdonkénen nem áruk s ez nem is üzlet, hanem, múzeum — mondja egy jó félórai vizsgálódás után. Igen, ami itt van, mind a magyar nép lelkéből való. Nézte a hímzéseket, szőtteseket, faragásokat. A színekből, a formák s alakzatok dús változataiból a magyar nép képzelőereje, érzésvilága szól.. Amikor ezeket nézi az ember, szinte látja, hogy mikor sírt, mikor dalolt munka közben az a magyar leány, vagy menyecske, aki készítette. Ezek a házilag készült évszázados hagyományok örök s szent forrásaiból csak alapformákat örökítettek át és a lelkiséget. Az egyedülvaló magyar sajátságot. Nincs bennük semmi megkötöttség, mert például a magyar díszítő elemek nem állanak mértani vonalakból vagy alakzatokból. Virágok, madarak, állatok, tehát élőlények és ezeknek felhasználása a legnagyobb szabadsággal történik. A magyar nő, ha varrottast csinál, vágyát, álmát, érzését írja le a vászonra, tűjével és színes fonalával. Közel két órát töltöttünk a Pitvarban és az aprólékos, beható szemlélődés után Kennewegh magának és feleségének abaposztót vásárolt azzal a szándékkal, hogy azt magyaros szabású s díszítésű kabátnak fogja megcsináltatni. Két nap alatt Kennewegh mindenüvé elment, ahol a magyar élet jellegzetességeit és szépségeit megfigyelhette. Amit meglátott, azt gépével meg is rögzítette. Néprajzi, művészeti, történelmi vonatkozású dolgokon kívül, Kolozsvár szociális viszonyai is érdekelte Kenneweghet. Különösen a legújabban megvalósított magyar rendszerű szociális alkotásokat igyekezett megismerni. Kedden délelőtt a sétatéren felépített és a napokban megnyitott képzőművészeti csarnokot látogatta meg s megnézte az ott rendezett kiállítást. Különösen az erdélyi művészek munkái érdekelték. Sok szoborról, festményről készített felvételt. Kedden délután a Kolozsvár környéki falvakat látogatta meg. — Nagyon sok emberrel és sok dologgal ismerkedtem meg — mondotta a búcsúzásnál. — Csak annyit mondhatok, hogy kolozsvári tartózkodásom alatt felüdültem. Valami különös és állandó jóérzés töltött el. Közelebb kerültem a magyar lélekhez. Szinte testileg is fáj, hogy ilyen hamar el kell innen menjek. Azt hiszem, sokáig fog kínozni a viszontlátás utáni vágyakozás. Mi nekünk meg az az érzésünk, hogy Dietrich Kenneweghben a magyarság őszinte barátját ismertük meg ... TURAN LAJOS DIETRICH KENNEWEGH, a két és fél millió példányban, huszonegy nyelven megjelenő „Signal“ c. folyóirat szerkesztője két napot töltött Kolozsváron, s a Keleti Újság munkatársának kíséretében mindent megnézett, amit Mátyás király szülővárosában látni érdemes és látni kell. Megtekintette többek között a Műcsarnokban fenn vett első kiállítást és több fényképfelvételt készített az erdélyi művészek pompás alkotásairól. Képünk Kennewegh szerkesztőt örökíti meg a Műcsarnok tárlatán. (Finta Zoltán riporfelvétele) Wichedrcius 31-ig érvényesek csak a záros anyagkészletek felhasználására Mottenaedélyek A Budapesti Közlöny csütörtöki száma közli az iparügyi miniszter rendeletét a zár alá vett anyagkészletek felhasználására, feldolgozására és kiszolgáltatására vonatkozó engedélyek határidejének korlátozása ügyében. A rendelet szerint a zár alá vett anyagkészletek felhasználására, feldolgozására, vagy kiszolgáltatására vonatkozó engedélyek, amennyiben az engedélyt kiállító hatósági szerv az engedélyben rövidebb határidőt nem állapít meg, a kiállítások érvényét jövő esztendő március hónapjának 31. napján hatályukat vesztik. Az 1943. évi január 1. napja előtt kiadott engedélyek 1943. évi április 15. napján vesztik hatályukat. Zsindely Ferenc és Bornemiszanéz a minisaeferek «átvették Iatvá»st a» Inaikat Budapest, március 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Zsindely Ferenc kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter szerdán átvette hivatalát. A minisztérium tisztviselői, a hozzátartozó üzemek és intézmények vezetői igen nagy számban gyűltek össze ebből az alkalomból. A minisztert Algyay Pál államtitkár köszöntötte. A miniszter meleg szavakkal mondott köszönetet. — Tudom, mit jelent nehéz időkben — mondotta — egy minisztérium vezetése. Háborúban vagyunk, amelyben jelentős csapatoknak tekintem azokat a tisztviselőket, akik a kereskedelem és közlekedés ügyeit vezetik Megvan bennem a jószándék és az odaadás a szolgálathoz és remélem, közös munkánknak meglesz a gyümölcse. A miniszter szavait lelkes éljenzéssel fogadták. Bornemisza Géza iparügyi miniszter szerdán délelőtt vette át minisztériumának vezetését. A tisztviselői kar nevében Kádas Károly államtitkár köszöntötte Bornemisza Géza minisztert. Bornemisza Géza iparügyi miniszter meleg szavakkal mondott köszönetet az üdvözlésért, majd így folytatta: „— A viszonyok változása folytán igen súlyos feladatok hárultak erre a minisztériumra. A háború szükségletei a magyar iparral szemben olyan követelményeket támasztanak, amelyeknek megfelelni csak az ipar és a hatóságok céltudatos együttműködésével lehet. De amikor e háborús feladatokat teljesítjük, akkor egy tekintettel már távolabb kell nézni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a háború utáni súlyos problémák megoldása csak akkor lesz lehetséges, ha a korszerű mezőgazdaság mellett nem leromlott, hanem kapacitásban és minőségben európai színvonalú magyar ipar áll majd itt. A magyar iparba nemzet nagy kincse. Nekünk a magyar ipart mindenképpen meg kell védenünk. Ez nemzeti, hazafias kötelességünk. Azt kérem tőletek, hogy a magyar kötelességteljesítés parancsszavára hallgatva, támogassatok munkámban s legyetek megyőződve, hogy együttes munkánkkal nagy szolgálatot tehetünk a nemzetnek. Az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadták a miniszter szavait. Bornemisza Géza iparügyi miniszter ezután sorra üdvözölte a munkatársait, majd fogadta a minisztérium szakosztályvezetőit. Ma premiere az Egyetem-mozikban A francia filmgyártás legpazarabb vígjátéka 12 ragyogó párisi színésznővel, Szerelm Yves Mirande elbűvölően szellemes játéka a mai háború asszonyairól és leányairól. A filmben 12 női szereplő mellett egyetlen férfiszereplő sincs. Főszereplői: Francoise Rosay diadalmas hősnője)és fiaim noilag Két és félévi börtönre ítélte a budapesti törvényszék Popovics Mihály nyugalmazott bőrgyár igazgatót befolyással való üzérkedés miatt Budapest, március 31. A budapesti büntető törvényszék szerdán tárgyalta Popovics Mijihály nyugalmazott bőrgyári igazgató bűnperét. Az ügyészség vádja szerint Popovics befolyással való üzérkedés bűntettét követte el, mert egy gépszíjgyárostól 2000 pengőt kért és kapott, miután azt ígérte neki, hogy az anyaggazdálkodási hivatalnál eljár bérkiutalási kvótájának felemelése érdekében és a pénz az illető tisztviselő jutalmazására kell. Popovics tagadta bűnösségét. A 2000 pengő felvételét elismerte, de azt mondotta, nem megvesztegetésre, hanem régebbi ügyeivel kifejtett munkájának díjazására kapta. A törvényszék Popovicsot bűnösnek mondotta ki a vád szerinti bűnperben és ezért két és fél évi börtönre ítélte. Azonnal letartóztatták. Az ítélet nem jogerős. Il magyarországi szerbek sorából kerültek ki a szerb irodalom legkiválóbb írásművészei Újvidék, március 31. (MTI.) Stefanovics belgrádi egyetemi tanár, a szerb irodalom vezető tényezője, Madách remekművének fordítója, Újvidéken „A magyarországi szerbek hatása a szerb irodalomra“ címmel érdekes előadást tartott. Előtte Popovics Milán képviselő hangoztatta megnyitó beszédében, hogy minden népnek haladnia kell azon az úton, amely teremtő folyamatos- sága a fejlődésnek és amelyen egymásra találnak. Ezután tartotta meg az egyetemi tanár előadását. Ismertette azt a hátáért, anatfiet a magyar irodalom gyakorolt a szerb írókra. Kiemelte, hogy Radicsevics Franco, a szerbek nagy költője egyidőben született Petőfi Sándorral. Mind a kettő a népi irányt honosította meg az irodalomban. Petőfi Sándoron kívül nagy hatással volt a szerb irodalomra Jókai, Mikszáth és Kosztolányi Dezső. Rámutatott arra, hogy a magyarországi szerbek sorából kerültek a legkiválóbb írásművészek, de a szerbiai írókat is igen gyakran ihlette műveik megírásában egy-egy magyarországi élmény. Jó áru és jó hirdetés: alapja a jé :s' Metafenetaeh B w«» ■■ 11 m