Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

Kedd 1944. február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­­I GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ A HUSZONHETED­IK ÉVFOLYAM 55. SZÁM. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. 1 Ára­m fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 11. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ­ MEGINDULT A HARC A NETTUNÓI HÍDFŐÉRT ....................................................................................... Pogrebiscsénél tíz szovjet hadosztályt és több páncélos hadtestet vertek szét a németek Londont meglepte a legutolsó nagy német légitámadás A lon­e Io­ni spanyo­l L­öves váratlanul Madridba utazott Hitler vezér nagy beszédet mondott a nemzeti szocializmus uralomra jutásának évfordulóján NEM AZ A KÉRDÉS TÖBBÉ, vájjon a mai háborúban sikerül-e fenntartani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Euro­stiábanl: az európai népcsaládé, vagy pedig la, bolsevista szörnyetegé — mondotta Hitler vezér a hatalom átvételének tizenegyedik évfordulóján főhadiszállásáról a német nép­hez intézett rádióbeszédében. Az első eset csak Németország győzelme esetén követ­­kezhetik be, máskülönben a Szovjet lesz a győztes. Egyes angol lapoknak azok a meg­jegyzései, hogy a Szovjet Németország esetleges legyőzése után nem nyomulna előre Európában és megelégedne a német nép „megnevelésével“, vagyis kiirtásával, éppen olyan megtévesztésre szánt zsidó ki­találás, mint az a másik, hogy mielőtt még a háború befejeződnék, Anglia azonnal új harcra készül a Szovjet ellen. A bolsevizmus győzelme esetén — mon­dotta Hitler vezér — Európa gyászos ma­radéka aligha fog angol vezetés alatt to­vább küzdeni a Szovjet kolosszus ellen. Mindenki tudja Európában, hogy ebben az esetben is a nyugateurópai államok marad­ványaira csak az a dicsőség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, dél­afrikai, stb. birodalmi csapatokhoz hason­lóan egyedül viselhetnék a véradó terhét az angol uralom fenntartása és az angol em­berélet kímélése érdekében. Éppen ezért egészen bizonyos, hogy ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Né­metország, vagy a Szovjet. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a Szovjet győzelme pedig a megsemmisítést. Annak, hogy mit várhat Európa a gyakor­latban az angol segélyigéretektől, legcsat­­tanósabb bizonyítéka az angol-amerikai ma­gatartás Lengyelország, Finnország, a Balti­államok, valamint egész Délkelet-Európa sorsával szemben. Lengyelország megsegí­tésének leglelkiismeretlenebb szavatossági ígéretével kergették a lengyeleket annak­idején harcba Németország ellen. Más álla­mokra azzal a valótlan állításával, hogy meg kell őket menteni Németországtól, se­gélynyújtási egyezményeket kényszerítettek rá és most épp oly hazug szólamokkal ál­dozzák fel ezeket az országokat. Az európai államok és ezzel egész Euró­pa megmentése kizárólag a nemzeti szocia­lista német néptől és a vele szövetkezett ál­lamoktól függ. Ha azonban a Birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, mely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki. Ha Németország nem győz, néhány hónap alatt meg van pe­csételve az egész Európa sorsa. Hitler vezér a továbbiakban visszapillan­tást vetett a nemzeti szocialzmus 11 éves múltjára, annak célkitűzéseire és eredmé­nyeire, majd így folytatta: — A nemzeti szocializmus tántoríthatat­lan elszántsággal és következetességgel megy tovább az eddigi után. Ezzel a nem­zetközi zsidóság számára lehetetlenné teszi, hogy a német nép belső megbomlasztására bárhol is teret találjon. A zsidóság a Biro­dalomban elvesztette minden hatalmát, az­zal pedig, hogy bűnösen felidézte a háborút Németország ellen, közreműködik a nemzeti szocialista forradalom eszményeinek ter­jesztésében. Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a nemzeti szocialista for­radalom az önvédelemhez elég erős fegyve­reket adott a német nép kezébe, mint az az is óriási küzdelem,­ amely most már íó­r dúl. Az, hogy ez a küzdelem Németország és ezzel Európa győzelmével végződik, minden nemmzeti szocialista szemében benső biztos tudat. Ennek a győzelemnek a zálo­gai nemcsak a künn harcoló katonák, ha­nem az otthoniak is. Bármi is történjék, az otthonm­aradottak soha sem fognak két­ségbe esni, a katonák pedig soha nem fog­nak csüggedni, mert tudják, hogy az ő ke­zükben van letéve az otthon sorsa is. Az ellenség megkísérli, hogy a német népet robbanó- és gyújtóbombákkal összeomlásba sodorja, ezzel azonban csak még inkább megszilárdítja egységében és megteremti azt a­z erős államot, amelyet a Gondviselés arra szemelt ki, hogy a következő évszáza­dokban Európa történelmét alakítsa. Ez a harc ellenségeink minden ördögi ármánya ellenére is a Német Birodalom legnagyobb győzelmével fog végződni. A LENGYEL KÉRDÉSBEN tovább tart a nagy kártyacsata. Arra, hogy maguk kö­zött a szövetségesek között is milyen fegy­verekkel harcolnak, ennek a kérdésnek fel­­használásával, jellemző a „Ny Tid“ című göteborgi kommunista lap megállapítása. A lap, miután közli azt az értesülését, hogy az amerikai közvetítő javaslatra tett szovjet elutasító válasz az Egyesült Államokban nagy megdöbbenést keltett és Roosevelt helyzetét így sokban rosszabbította, hozzá­fűzte, úgy látszik, hogy a Szovjetuniónak érdeke és szándéka az, hogy az amerikai elszigetelődéspártiak­­minél nagyobb befo­lyásra tegyenek szert. Érdekes, hogy lengyel körökben még min­dig reménykednek a megoldás lehetőségé­ben, így például a Magyar Távirati Iroda azt jelenti Isztanbulból, hogy ottani lengyel körök kitörő lelkesedéssel fogadták Eden angol külügyminiszternek a határok kérdé­sében tett kijelentéseit s abban az erő meg­nyilvánulását üdvözlik a túlzott szovjet­orosz törekvésekkel szemben. Úgy látszik, ezek a lengyel körök nem olvasták azokat az angol és amerikai sajtómegjegyzéseket, amelyek világossá tették, hogy Eden kije­lentései teljesen nyitvahagyták az ajtót min­den olyan határmegváltoztatás elismerésére, amelyet egy a szovjet kívánságai szerint alakult lengyel kormány „önként“ eszkö­zölne. Henrich Strassburger lengyel minisz­ter, aki Teheránban megbeszélést folytatott a perzsiai lengyel menekültek ügyében, ugyancsak azt a reményét fejezte ki, hogy az angolszász nemzetek közvetítő igyekezete a szovjet—lengyel kapcsolatok tekintetében­­ nem lesz eredménytelen, ha eljön a békés­­ rendezés ideje. *­­ A SZOVJET VISSZAUTASÍTOTTA a kairói jugoszláv kormánynak jugoszláv— szovjet szerződés megkötésére tett ajánla­tát. Erről az eseményről hivatalos közle­ményt adott ki Kairóban a brit hírszolgálat. Eszerint Purics jugoszláv miniszterelnök Sztálin újévi üdvözlésének vétele után tette Moszkvának az ajánlatot a szövetségi és a. ..--i szerződés megkötésére. Sztálin válasza a következő volt: Még nincs itt a pillanat. A szovjettel kapcsolatos események közé tartozik az is, hogy a „Bajoglu“ című isz­­tanbuli lap Moravetz cseh miniszter Benes politikája elleni cikkét közölte. A cikkíró szerint a cseh nép elítél minden szerződést a bolsevizmussal és hű marad Németország­hoz, Benes szerepe véget ért a cseh nép éle­tében. A Benes által Moszkvában aláírt szer­ződés semmiféle szempontból sem kötelezi a cseh népet.­­* SPANYOLORSZÁGGAL SZEMBEN ÁL­LANDÓAN FOKOZÓDIK az angolszász nyomás. Washingtoni tájékozott körökben kijelentették, hogy ha a madridi kormány nem tesz lépéseket teljes semlegességének bebizonyítására, akkor számolnia kell vala­mennyi gazdasági kapcsolat megszüntetésé­vel Egyik következménye ennek az új ame­rikai magatartásnak az lesz, hogy az ame­rikai vizekre befutó spanyol hajókat az ed­diginél is alaposabban átvizsgálják. Az „Evening Standard“ című angol lap diplomáciai munkatársa azt is tudni véli, hogy Nagybritannia beszünteti az eddig Spa­nyolországnak biztosított búza- és szénszál­lítmányokat és lehetséges, hogy más fo­gyasztási cikkeket is elzárnak Spanyolor­szágtól. 1943-ban Anglia 120.000 tonna sze­net és 50.000 tonna kokszot szállított a spa­nyoloknak, legnagyobb részét szövetséges hajókon. A madridi kormány tehát kemény harcot vív országa semlegességének fenntartásáért és kérdéses, hogy az erős gazdasági nyo­mással szemben — meghez kétségtelenül a polgárháborúból visszamaradt belső feszítő erők is hozzájárulnak — meddig bírja a harcot. Jordana spanyol külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatában ugyan határozot­tan állást foglalt a semlegesség mellett, az angoszász sajtóban azonban már többször hallatszottak olyan hangok, hogy Anglia és Amerika, ha céljaik úgy kívánják, a gazda­sági rendszabályokon túlmenően is igyekez­nek kényszerítő hatást gyakorolni az ibériai félszigetre. * A BOLGÁR ORSZÁGGYŰLÉS most l­ezá­rult kétnapos ülésszaka a legnagyobb ér­deklődés között zajlott le. A Szófia elleni légi támadás érthetően felkavarta a bolgár közhangulatot és általános vita tárgyává tette a kormány politikájának kérdéseit. Az ülésszakon azután úgy a kormány, mint az ellenzék képvielőinek alkalmuk volt ál­láspontjuk ismertetésére és igy érthető, ha a tanácskozások hangulata rendkívül ele­­ven volt. A Magyar Távirati Iroda szófiai jelen­tése szerint megállapítható, hogy mind a bolgár kormány, mind az ellenzék egyaránt az egyesített Bulgária megvédelmezésének szükségességét hangoztatja és csak a mó­dok tekintetében vannak nézeteltérések. A bolgár kormány az említett cél elérését ed­digi politikájának folytatásában látja biz­tosítottnak, addig az ellenzék a kormánypo­litika módosítását, illetőleg kiegészítését tartja szükségesnek. Bozsilov miniszterelnök kormánynyilat­kozata után ellenzéki oldalról Petko Stal­­nov és Musanov mondotta el érdeklődéssel várt beszédét. Mind a két ellenzéki vezér a miniszterelnökhöz hasonlóan az egyesített Bulgária megvédelmezésének szükségessé­géből indult ki. Az ellenzéki szónokok so­rát érdekesen egészítette ki Zankoff szélső­jobboldali képviselő felszólalása, aki Né­metország és annak politikája mellett tett hitet. A parlament hangulata az ellenzéki beszédek alatt kedélyhullámzásokat muta­tott. Megállapítható, hogy az elhangzott be­szédek a többségi kormánypártnál sem ma­radtak hatás nélkül. A kormánypárti kép­viselők, illetőleg a többségi párt mai han­gulata talán éppen azzal jellemezhető a legjobban, hogy megnyugtató felvilágosítást várnak a kormánytól a jövőbeni esemé­nyekre és a kormány további magatartá­sára vonatkozóan. A szófiai bombázással kapcsolatban — ahogyan a bolgár fővárosban hivatalosan közölték — a bolgár kormány külföldi kép­viselői útján erélyes óvást emelt a szövet­ségesek hadvezetésével szemben s hangsú­lyozta, hogy a légiháború minden jel sze­rint a polgári lakosság, kórházak, templo­mok, iskolák és műemlékek ellen irányul.­­* AZ OLASZ DINASZTIA KÉRDÉSE már a Badoglio-féle államcsíny első pillanatától kezdve időszerűvé vált. A fasisztaellenes olasz csoportok határozottan vádolták Vik­tor Emánuelt azzal, hogy magatartásával ő segítette elő Mussolini uralmának megerő­södését, így magától értetődő az úgyneve­zett olasz felszabadító mozgalom legutóbb Bariban tartott értekezletének az a határo­zata, mely Viktor Emánuel lemondását kö­veteli, mint az ország újjáépítésének szüksé­ges előfeltételét. Olyan új kormányt kell alakítani, mondja a határozat, amely az összes pártok bevonásával működjék, teljha­talommal rendelkezzék, sőt rendkívüli körül­mények között végleges határozatokat hoz­hasson és a háború után azonnal összehív­hassa az alkotmányos nemzetgyűlést. Ugyanakkor, amikor az angolszászok megszállása alatti olasz területen ezt a ha­tározatot meghozták, Északolaszországban az új fasiszta hadsereg vezetői felesküdtek a köztársasági haderő­ zászlójára. Mussolini főhadiszállásán fogadta Graziani hadügy­minisztert és a tábornoki kart s beszédében örömmel állapította meg, hogy sok régi há­borús bajtársát láthatja az új véderőben. Az eskü új erkölcsi szabály kifejezése s azok az olaszok, akik leteszik, lerombolnak ma-

Next