Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
Kedd 1944. február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NEI GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ A HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 55. SZÁM. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. 1 Áram fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 11. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MEGINDULT A HARC A NETTUNÓI HÍDFŐÉRT ....................................................................................... Pogrebiscsénél tíz szovjet hadosztályt és több páncélos hadtestet vertek szét a németek Londont meglepte a legutolsó nagy német légitámadás A lone Ioni spanyol Löves váratlanul Madridba utazott Hitler vezér nagy beszédet mondott a nemzeti szocializmus uralomra jutásának évfordulóján NEM AZ A KÉRDÉS TÖBBÉ, vájjon a mai háborúban sikerül-e fenntartani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Eurostiábanl: az európai népcsaládé, vagy pedig la, bolsevista szörnyetegé — mondotta Hitler vezér a hatalom átvételének tizenegyedik évfordulóján főhadiszállásáról a német néphez intézett rádióbeszédében. Az első eset csak Németország győzelme esetén következhetik be, máskülönben a Szovjet lesz a győztes. Egyes angol lapoknak azok a megjegyzései, hogy a Szovjet Németország esetleges legyőzése után nem nyomulna előre Európában és megelégedne a német nép „megnevelésével“, vagyis kiirtásával, éppen olyan megtévesztésre szánt zsidó kitalálás, mint az a másik, hogy mielőtt még a háború befejeződnék, Anglia azonnal új harcra készül a Szovjet ellen. A bolsevizmus győzelme esetén — mondotta Hitler vezér — Európa gyászos maradéka aligha fog angol vezetés alatt tovább küzdeni a Szovjet kolosszus ellen. Mindenki tudja Európában, hogy ebben az esetben is a nyugateurópai államok maradványaira csak az a dicsőség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, délafrikai, stb. birodalmi csapatokhoz hasonlóan egyedül viselhetnék a véradó terhét az angol uralom fenntartása és az angol emberélet kímélése érdekében. Éppen ezért egészen bizonyos, hogy ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Németország, vagy a Szovjet. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a Szovjet győzelme pedig a megsemmisítést. Annak, hogy mit várhat Európa a gyakorlatban az angol segélyigéretektől, legcsattanósabb bizonyítéka az angol-amerikai magatartás Lengyelország, Finnország, a Baltiállamok, valamint egész Délkelet-Európa sorsával szemben. Lengyelország megsegítésének leglelkiismeretlenebb szavatossági ígéretével kergették a lengyeleket annakidején harcba Németország ellen. Más államokra azzal a valótlan állításával, hogy meg kell őket menteni Németországtól, segélynyújtási egyezményeket kényszerítettek rá és most épp oly hazug szólamokkal áldozzák fel ezeket az országokat. Az európai államok és ezzel egész Európa megmentése kizárólag a nemzeti szocialista német néptől és a vele szövetkezett államoktól függ. Ha azonban a Birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, mely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki. Ha Németország nem győz, néhány hónap alatt meg van pecsételve az egész Európa sorsa. Hitler vezér a továbbiakban visszapillantást vetett a nemzeti szocialzmus 11 éves múltjára, annak célkitűzéseire és eredményeire, majd így folytatta: — A nemzeti szocializmus tántoríthatatlan elszántsággal és következetességgel megy tovább az eddigi után. Ezzel a nemzetközi zsidóság számára lehetetlenné teszi, hogy a német nép belső megbomlasztására bárhol is teret találjon. A zsidóság a Birodalomban elvesztette minden hatalmát, azzal pedig, hogy bűnösen felidézte a háborút Németország ellen, közreműködik a nemzeti szocialista forradalom eszményeinek terjesztésében. Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a nemzeti szocialista forradalom az önvédelemhez elég erős fegyvereket adott a német nép kezébe, mint az az is óriási küzdelem, amely most már íór dúl. Az, hogy ez a küzdelem Németország és ezzel Európa győzelmével végződik, minden nemmzeti szocialista szemében benső biztos tudat. Ennek a győzelemnek a zálogai nemcsak a künn harcoló katonák, hanem az otthoniak is. Bármi is történjék, az otthonmaradottak soha sem fognak kétségbe esni, a katonák pedig soha nem fognak csüggedni, mert tudják, hogy az ő kezükben van letéve az otthon sorsa is. Az ellenség megkísérli, hogy a német népet robbanó- és gyújtóbombákkal összeomlásba sodorja, ezzel azonban csak még inkább megszilárdítja egységében és megteremti azt az erős államot, amelyet a Gondviselés arra szemelt ki, hogy a következő évszázadokban Európa történelmét alakítsa. Ez a harc ellenségeink minden ördögi ármánya ellenére is a Német Birodalom legnagyobb győzelmével fog végződni. A LENGYEL KÉRDÉSBEN tovább tart a nagy kártyacsata. Arra, hogy maguk között a szövetségesek között is milyen fegyverekkel harcolnak, ennek a kérdésnek felhasználásával, jellemző a „Ny Tid“ című göteborgi kommunista lap megállapítása. A lap, miután közli azt az értesülését, hogy az amerikai közvetítő javaslatra tett szovjet elutasító válasz az Egyesült Államokban nagy megdöbbenést keltett és Roosevelt helyzetét így sokban rosszabbította, hozzáfűzte, úgy látszik, hogy a Szovjetuniónak érdeke és szándéka az, hogy az amerikai elszigetelődéspártiakminél nagyobb befolyásra tegyenek szert. Érdekes, hogy lengyel körökben még mindig reménykednek a megoldás lehetőségében, így például a Magyar Távirati Iroda azt jelenti Isztanbulból, hogy ottani lengyel körök kitörő lelkesedéssel fogadták Eden angol külügyminiszternek a határok kérdésében tett kijelentéseit s abban az erő megnyilvánulását üdvözlik a túlzott szovjetorosz törekvésekkel szemben. Úgy látszik, ezek a lengyel körök nem olvasták azokat az angol és amerikai sajtómegjegyzéseket, amelyek világossá tették, hogy Eden kijelentései teljesen nyitvahagyták az ajtót minden olyan határmegváltoztatás elismerésére, amelyet egy a szovjet kívánságai szerint alakult lengyel kormány „önként“ eszközölne. Henrich Strassburger lengyel miniszter, aki Teheránban megbeszélést folytatott a perzsiai lengyel menekültek ügyében, ugyancsak azt a reményét fejezte ki, hogy az angolszász nemzetek közvetítő igyekezete a szovjet—lengyel kapcsolatok tekintetében nem lesz eredménytelen, ha eljön a békés rendezés ideje. * A SZOVJET VISSZAUTASÍTOTTA a kairói jugoszláv kormánynak jugoszláv— szovjet szerződés megkötésére tett ajánlatát. Erről az eseményről hivatalos közleményt adott ki Kairóban a brit hírszolgálat. Eszerint Purics jugoszláv miniszterelnök Sztálin újévi üdvözlésének vétele után tette Moszkvának az ajánlatot a szövetségi és a. ..--i szerződés megkötésére. Sztálin válasza a következő volt: Még nincs itt a pillanat. A szovjettel kapcsolatos események közé tartozik az is, hogy a „Bajoglu“ című isztanbuli lap Moravetz cseh miniszter Benes politikája elleni cikkét közölte. A cikkíró szerint a cseh nép elítél minden szerződést a bolsevizmussal és hű marad Németországhoz, Benes szerepe véget ért a cseh nép életében. A Benes által Moszkvában aláírt szerződés semmiféle szempontból sem kötelezi a cseh népet.* SPANYOLORSZÁGGAL SZEMBEN ÁLLANDÓAN FOKOZÓDIK az angolszász nyomás. Washingtoni tájékozott körökben kijelentették, hogy ha a madridi kormány nem tesz lépéseket teljes semlegességének bebizonyítására, akkor számolnia kell valamennyi gazdasági kapcsolat megszüntetésével Egyik következménye ennek az új amerikai magatartásnak az lesz, hogy az amerikai vizekre befutó spanyol hajókat az eddiginél is alaposabban átvizsgálják. Az „Evening Standard“ című angol lap diplomáciai munkatársa azt is tudni véli, hogy Nagybritannia beszünteti az eddig Spanyolországnak biztosított búza- és szénszállítmányokat és lehetséges, hogy más fogyasztási cikkeket is elzárnak Spanyolországtól. 1943-ban Anglia 120.000 tonna szenet és 50.000 tonna kokszot szállított a spanyoloknak, legnagyobb részét szövetséges hajókon. A madridi kormány tehát kemény harcot vív országa semlegességének fenntartásáért és kérdéses, hogy az erős gazdasági nyomással szemben — meghez kétségtelenül a polgárháborúból visszamaradt belső feszítő erők is hozzájárulnak — meddig bírja a harcot. Jordana spanyol külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatában ugyan határozottan állást foglalt a semlegesség mellett, az angoszász sajtóban azonban már többször hallatszottak olyan hangok, hogy Anglia és Amerika, ha céljaik úgy kívánják, a gazdasági rendszabályokon túlmenően is igyekeznek kényszerítő hatást gyakorolni az ibériai félszigetre. * A BOLGÁR ORSZÁGGYŰLÉS most lezárult kétnapos ülésszaka a legnagyobb érdeklődés között zajlott le. A Szófia elleni légi támadás érthetően felkavarta a bolgár közhangulatot és általános vita tárgyává tette a kormány politikájának kérdéseit. Az ülésszakon azután úgy a kormány, mint az ellenzék képvielőinek alkalmuk volt álláspontjuk ismertetésére és igy érthető, ha a tanácskozások hangulata rendkívül eleven volt. A Magyar Távirati Iroda szófiai jelentése szerint megállapítható, hogy mind a bolgár kormány, mind az ellenzék egyaránt az egyesített Bulgária megvédelmezésének szükségességét hangoztatja és csak a módok tekintetében vannak nézeteltérések. A bolgár kormány az említett cél elérését eddigi politikájának folytatásában látja biztosítottnak, addig az ellenzék a kormánypolitika módosítását, illetőleg kiegészítését tartja szükségesnek. Bozsilov miniszterelnök kormánynyilatkozata után ellenzéki oldalról Petko Stalnov és Musanov mondotta el érdeklődéssel várt beszédét. Mind a két ellenzéki vezér a miniszterelnökhöz hasonlóan az egyesített Bulgária megvédelmezésének szükségességéből indult ki. Az ellenzéki szónokok sorát érdekesen egészítette ki Zankoff szélsőjobboldali képviselő felszólalása, aki Németország és annak politikája mellett tett hitet. A parlament hangulata az ellenzéki beszédek alatt kedélyhullámzásokat mutatott. Megállapítható, hogy az elhangzott beszédek a többségi kormánypártnál sem maradtak hatás nélkül. A kormánypárti képviselők, illetőleg a többségi párt mai hangulata talán éppen azzal jellemezhető a legjobban, hogy megnyugtató felvilágosítást várnak a kormánytól a jövőbeni eseményekre és a kormány további magatartására vonatkozóan. A szófiai bombázással kapcsolatban — ahogyan a bolgár fővárosban hivatalosan közölték — a bolgár kormány külföldi képviselői útján erélyes óvást emelt a szövetségesek hadvezetésével szemben s hangsúlyozta, hogy a légiháború minden jel szerint a polgári lakosság, kórházak, templomok, iskolák és műemlékek ellen irányul.* AZ OLASZ DINASZTIA KÉRDÉSE már a Badoglio-féle államcsíny első pillanatától kezdve időszerűvé vált. A fasisztaellenes olasz csoportok határozottan vádolták Viktor Emánuelt azzal, hogy magatartásával ő segítette elő Mussolini uralmának megerősödését, így magától értetődő az úgynevezett olasz felszabadító mozgalom legutóbb Bariban tartott értekezletének az a határozata, mely Viktor Emánuel lemondását követeli, mint az ország újjáépítésének szükséges előfeltételét. Olyan új kormányt kell alakítani, mondja a határozat, amely az összes pártok bevonásával működjék, teljhatalommal rendelkezzék, sőt rendkívüli körülmények között végleges határozatokat hozhasson és a háború után azonnal összehívhassa az alkotmányos nemzetgyűlést. Ugyanakkor, amikor az angolszászok megszállása alatti olasz területen ezt a határozatot meghozták, Északolaszországban az új fasiszta hadsereg vezetői felesküdtek a köztársasági haderő zászlójára. Mussolini főhadiszállásán fogadta Graziani hadügyminisztert és a tábornoki kart s beszédében örömmel állapította meg, hogy sok régi háborús bajtársát láthatja az új véderőben. Az eskü új erkölcsi szabály kifejezése s azok az olaszok, akik leteszik, lerombolnak ma-