Képes 7, 1988. augusztus-október (3. évfolyam, 32-44. szám)
1988-08-06 / 32. szám
. f/s-j -j/f // f/sYZ-j/v*/. / Ma ne várjam Istvánt, üzente barátom felesége, mert este kórházba vitte a mentő. A szíve rakoncátlankodik, állapította meg az orvos és időt sem hagyott az asszonynak a sopánkodásra, már hívta is a mentőket. Negyvenes éveinek elején járó barátomat elhagyta a felesége és keresett magának egy fiatalabbat, mert a túlhajtott, agyongyötört ember már pénzkereső gépnek sem vált be, nemhogy férjnek. Többet volt betegállományban, mint a munkahelyén. Ideges alapon kezdődő gyomorfekély, állapította meg a diagnózis. Tépettek az idegei. Állok a közértben és érzem, ahogyan kúszik bennem egyre feljebb vagy babára, és feljebb az ingerültség. Legszívesebben belekötnék bárkibe, kérném a panaszkönyvet vagy jól leszidnám a pult mögött mocskos kézzel parizert mérő eladót, amikor valaki előttem a sorban kirobban. Talán meglökték, talán csak azt a szép szelet sonkát halászták el az orra elől, s most vörösre gyúlt arccal perlekedik istennel és emberrel. Szégyellem magam és örülök, hogy megelőztek. A vidéki nagyüzem vállalati tanácsa a cég gondjait tárgyalja. Előbb csendesen, az okokat kutatva indul a vita, aztán - akarva-akaratlanul - az egyik főosztályvezető tyúkszemére lépnek. Mintha láthatatlan gát szakadna fel, mintha földrengés döntené össze az indulatok falát, ember ember ellen indul csatába. Ki tudja, mióta lappangó indulatok, egymásba döfött tüskék genynyedő sebei szakadtak fel, s mocskolják össze mindazt, ami eddig hitük szerint szent volt a gyár falain belül. Aztán az igazgató hirtelen feláll, a szívéhez kap, s mire a társaság felocsúdhatna, holtan esik öszsze. Negyvennégy éves volt. Névtelen levelek halmaza fekszik előttem az asztalon. Naponta érkezik belőlük néhány az illetékes hivatalhoz, amelyben jóakaratú, tisztességes, a köz érdekeit szem előtt tartó állampolgárok figyelmeztetik a hatóságot, hogy X. vagy Y. az utóbbi időben nagy lábon él, a feleségének új bundát vett vagy éppen arany karkötőt láttak a kezén. A nemrégen kinevezett főmérnököt részegeskedéssel, családja rettegésben tartásával vádolják, a napokban iparengedélyt kapott fűszerest sikkasztással és vesztegetéssel gyanúsítják, mert a tanács illetékes dolgozója neki utalta ki a boltot, nem pedig a helyiségre régen igényt tartó, „közmegbecsülésnek örvendő” ruhakereskedőnek. S mert a törvény szerint minden levélnek lehet valóságalapja, megindul a vizsgálat, akta készül, holnap valaki - okkal vagy ok nélkül - nyugtatót kér majd a közeli patikában. „Sajnos, nem tehetek kivételt a nénivel sem” - tárja szét a kezeit a hivatal képviselője. Az okiratról hiányzik egy adat, nem írta alá az ügyben illetékes, lejárt a határidő is, igaz, még csak fél nappal, de a rendelkezés az rendelkezés, azért születik, hogy betartsák. A néni nem vitatkozik, nem könyörög, csak csendesen leül a padra, kotorászik az öreg táskában, azután a nyelve alá tesz egy pirulát. Dél van, legalább harminc fok meleg. A Körúton bambán nézelődünk a zöldre várva, amikor a mellettem álló korombeli férfi váratlanul nagyot sóhajt. Vált a lámpa, indulnánk, ő megtántorodik és elém esik. Keresem a pulzusát, az arca szürke, a körme egyre sötétebb. Mentőért, rendőrért szaladnak. A táskája kinyitva, mellette hever. A papírok, iratok halmazából kilóg egy darabka cetli. Értekezletfirkálmányok kusza vonalai között egy üzenet: „Miért szórakozol velem? Labdára játsszunk végre, ne a babára!” Tényleg a labdára megy a játék! Igaz, lassan a zöld gyepen is megmegfeledkeznek erről a szabályról. Ha nagy a küzdelem, ha nem megy úgy a foci. De szerencsére a foci azért foci marad. Mert a pályán mindig ott van a bíró... □ LEVÉLVÁLTÁS 1906 Budapest Pf 223 A sárkány bőrfeje „A Képes 7 1988/27. számában megjelent »A sárkány bőrfeje" című riport. Az írás figyelemfelkeltőnek elmegy, de igencsak szőrmentén érinti a kiváltó okokat, melyek szerintem az elmúlt évtizedek belső társadalmi-politikai körülményeiben keresendők és nem egyes emberek, fiatalok bűnös magatartásában. Soha nem szabad az okokat az okozattal felcserélni, mert ez bűnbakképzéshez is vezethet. Ez a sokak által még nem eléggé ismert, szűk, erőszakos csoport szerintem tünet, okozat és következmény egyszerre. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az erőszakos, kíméletlen, igazságtalan vonásokban bővelkedő társadalmunk egyik vadhajtásával állunk szemben. Ez a kitermelődött jelenség folyamatosan újrateremtődik, amíg társadalmunk jellemzője továbbra is a súlyos gondokkal való szembenézés lesz (bűnözés, alkoholizmus, korrupció, prostitúció, önpusztítás, egészségromlás, népességcsökkenés, szegénység, munkanélküliség) Egy az egyben levezethető ez és az ehhez kapcsolódó tágabb jelenségek köre oktatáspolitikánk, világnézeti és erkölcsi nevelésünk csődjéből. Ennek igazolására nemcsak a bőrfejűeket kellene megkérdezni és tesztelni, hanem csakúgy a fiatalok (és felnőttek) nagy szürke átlagát. Döbbenetes eszmei és erkölcsi zűrzavar képe tárulna elénk, a hihetetlenül alacsony történelmi ismeretek mellett. Teljesen igaza van a nyilatkozó rendőrnek, amikor úgy fogalmaz a testület nevében, szerintem jogosan, hogy »nem elsősorban rendőri feladatról van most szó«. És úgy vélem, ezt a kijelentését tágabb értelemben is elfogadhatjuk. Rendőrállam helyett jogállamra törekszünk. Hiszen hogy érvényesítheti jogait egy, a létminimum közelében tengődő magyar? Miközben ezek fölött a súlyos jelenségek fölött elérzékenyülünk, addig is ömlik ránk az ízlés- és tudatromboló kép- és hanganyag a különféle állami »kulturális« csatornákból. Felsorolás helyett lásd az erőszakfilmek dömpingjét és a túlburjánzó szennyirodalmat, közben ezek közreadását szocialista elveink tiltják és elítélik. Elméletben. Mert a gyakorlatban a korábbi merev, tiltó és életidegen ideológiai szempontokat felváltotta egy hallgatólagos üzleti szabadság mindenhatósága. Attól függetlenül, hogy milyen helyrehozhatatlan károkat okoz az emberek érzésvilágában és értéktudatában. BÁLLA GÁBOR Komárom” * „Tisztelt Szántó Gábor! Nekünk is ökölbe szorult a kezünk, amikor a cikkét olvastuk a skinheadekről. A barátaim és előttem tisztázatlan, miért a kurvák, a stricik, a cigányok között kereste a skinheadeket. Az a megállapítása felháborított, hogy most »elbújtak és őrült gyorsasággal növesztik a hajukat«. Sajnos, a riportalanyait is rosszul választotta meg, hiszen például a Totya is mondta, hogy ő csak divatból lett skinhead. Úgy gondoljuk, hogy bármelyik mai divathullámhoz tartozó fiatalok csoportjaiban is vannak olyan srácok, akik szélsőséges nézeteket képviselnek ... ha visszagondol, tudhatja, hogy először volt a csöves kérdés, aztán megszólták a punkokat meg a rockereket, most pedig a skinheadeken van a sor... Biztos, hogy ha egy rocker rúgta volna meg az ön kollégáját, az ügyből korántsem lett volna ekkora felhajtás... Amennyiben önt mint igazi újságírót (és biztos vagyok benne, hogy ön ilyen) érdekli a probléma igazi lényege és jelentősége, úgy barátaimmal - előzetes megbeszélés alapján - nagyon szívesen állunk rendelkezésére egy beszélgetés erejéig... IFJ. L. IMRE” (pontos cím) * „Tény, hogy a családtól eltávolodó fiatalok a valahová tartozást pótló jelleggel verődnek össze. A diszfunkcionálisan működő családok - és így működik a családok többsége, valamint a feladatukra felkészületlen pedagógiai viszonyok a fiatalokat egymás felé sodorják. Serdülőkorban ez törvényszerű. Ám a probléma az, hogy az utóbbiak nagyobb hatással vannak szemléletük alakulására, mint a család és az iskola együttesen... Az a véleményem, hogy a börre (Folytatás a 63. oldalon)