Képes Európa, 1997. április-június (6. évfolyam, 12-24. szám)

1997-04-02 / 12. szám

MINDENRE KÉPES EURÓPA RÓZSA PÉTER A szt&pt­o Kezdjél új életet! Miért a felszólító mód? Itt a romokon, hogy éppen ezen az üszkös terepen? Romok hátán építe­ni megint? Nem unalmas ez? Ismételni, ami a történe­lemben annyiszor... Nézz rá kívülről, fentről, innen az Árpád hídról! Mit látsz? Romcsarnok, romtemplom. Itt már nem lakik az Isten. Elköltözött, rendszert váltott, káoszt hagyott maga mögött. Káoszt és koszt. Törmeléket. Törmelék időt. Hajnalban a hajógyár sziluettje még ugyanolyan, mint amikor még működött. Korabeli híradó - csak a film né­ma. Felirat, cím, új fejezet címe sincs a képek között: Reggel hat óra. Megszólal a kürt. Nem szólal meg, csak némán felkel a Nap. A romok ugyan beszélnek­­ maguk­ban. Még csak nem is mormolnak semmit. Te beszélsz a sziget helyett. A folyamatos pusztulás kimerevített pilla­natai a reggeli séta közben. Csőkígyók helyett csonkok. Nem visznek semmit, csak a semmibe vesznek. Gőzvezetékek csonkokban végződ­nek, egy nyitott világra néznek­­ üresen. A víz felé, az öbölre. Hajózható. A hajó pedig áll. Zavartalanul veszte­gel a parthoz kötve. Lassan, láthatatlan nyolcasokat leír­va ringat az állóvíz egy autóroncsot a hajótest felé. Kö­zelítenek egymáshoz, a század eleji báli hajó és a század végi autókarosszéria hamarosan megtalálják egymást a pusztulásban. Nem rendszerspecifikusak - mondaná a po­litológus, ha erre sétálna egyik reggel. Bármely kor ma­gára hagyott manifesztumai lehetnének. Konflis és tri­cikli, báli kalap és napernyő, zsabó és kendő — amíg el nem merülnek a vízben a szerelemidéző összekoccanás előtt. Sodródnak mind, elázott, töredékes leletek, néma tárgyak, maradványok. Nem kellenek ide buldózerek, tarol maga az idő, a fel­pörgetett idő, a múlás egyengeti a tájat. Csorba lépcsőfo­kok vezetnek a vízhez, ahol panelváros négyszögei tük­röződnek. A város, ahonnan kivonultak a szentek, és visszaszálltak az égbe a bukott angyalok. Utánuk romta­­lanításra vár a táj. Az Óbudai Hajógyári sziget. MOTTÓ: „Tetteink a múltból mindig követnek bennünket, és amik voltunk, az tesz azzá bennünket, amik vagyunk. ” (George Eliot) EUROPA I 3 I

Next