Képes Ifjúság, 1973 (29. évfolyam, 1274-1310. szám)
1973-02-21 / 1279. szám
Képes Ifjúság — Minden kész — fogadott az Újvidéki Rádióban Szilágyi Károly, a vetélkedő egyik fő szervezője —, akár már holnap lebonyolíthatnánk a döntőt. — Ahhoz képest, hogy több mint nyolc hónapja „ültök rajta”, igazán nem értem, miért mondod ezt ilyen büszkén — rosszmájúskodtam. — Nézd, már Petőfi is megmondta: „Dolgozni csak LASSAN, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” ... Vagy József Attila volt? — Egyébként — komolyodjunk! — mit értesz azon, hogy minden kész? — Az időpont kitűzve, a forgatókönyv megírva, a kérdések összeállítva, a bíráló bizottság kinevezve, a meghívók szétküldve ... — Én is kaptam egyet. Kösz. ízléses a mellékelt könyvjelző. Ki csinálta? — Faragó Aranka. — Menjünk sorjában! Időpont? — Február 21. (szombat) és 25. (vasárnap). — Szombaton a magyar, vasárnap a szerb versenyzők lépnek fel Ezt a meghívóból tudom. És azt is, hogy mindkét napon délelőtt tíz órakor kezdődik a vetélkedő. — Az első nap tizennégy magyar versenyző kerül sorra. Név szerint: Pertics Erika, Cvirkó Eszti, Karch Adelheid, Karál Margit, Lantos László, Csákány Ildikó, Takács Györgyi, Virág András, Szakács Ibolya, Kecsenovics Mária, Torma Béla, Buka Júlia, Nagy Miklós, Tóth Eszter. A szerb versenyzőkről nem mondhatok semmit, mert csak pénteken derül ki, a tesztezésen, hogy kik jutnak tovább. Eddig csak a szabadkai Angelovski Dárda részvétele biztos. — Fejből soroltad a neveket. Bemagoltad vagy ismered őket? — A múlt héten beszéltem mindegyikükkel. Megtárgyaltuk a verseny menetét, a propozíciókat, egyszóval mindent, ami a verseny előtt érdekelheti őket. — Mindent? Ami érdekli őket? — A kérdéseket természetesen nem, ezeknek csak a jellegét ismertettem. És felhívtam a figyelmüket arra, hogy megtévesztő kérdések is lesznek. Meg arra is, hogy marathóni küzdelem vár rájuk, ti. 14-en vannak, és ahhoz, hogy eldőljön, ki lesz az a kettő, aki bekerül a Budapestre utazó „válogatottba”, elegendő bizonyítási lehetőséget, minél több kérdést kell nekik adnunk. — Mi a benyomásod az erőnlétükről? — Kitűnő. A felkészülés nemcsak hosszú volt, de eredményes is. Értesüléseim szerint „edzőtáborozásban" sem volt hiány, külön köszönet érte a magyartanároknak, Cservel Máriának, Viczián Klárának, Gellér Nellinek, Bagi Ferencnek — elnézést, hogy nem soroltam fel mindegyiküket. A mezőny nagyon kiegyensúlyozott, nem irigylem a zsűrit. — Név szerint kiket nem irigyelsz? — Dr. Szeli Istvánt, a Hungarológiai Intézet igazgatóját, Borbély Jánost, a Rádióiskola szerkesztőjét és Gerold Lászlót, a Magyar Tanszék tanársegédét. — Mondhatnál valamit a díjakról? — Szép könyvcsomagokat állítottunk össze, különböző értékben, a helyezéstől függően. Ezenkívül minden versenyző kap egy-egy lemezt (Petőfi-versek, neves budapesti színészek előadásában). — A Képes Ifjúság szerkesztősége — ha megengeditek — felajánl négy egyéves előfizetést lapunkra, a vetélkedő legjobb, legpechesebb, legrokonszenvesebb és legutolsó helyen végzett részvevőjének. — Köszönöm. Az ő nevükben is. Egyébként gondoltunk a két első helyezett versenyzőt felkészítő tanárokra is, a Maják házaspár gyönyörű alkalmi kerámiatányérjával ajándékozzuk meg őket, elismerésünk jeléül. — Végezetül még egy pár szót a kísérőműsorról... — A tiszta vetélkedő-jelleg miatt a kísérőműsort a minimálisra szabtuk, Nagygellért János, Pribilla Valéria és Szkopál Béla lép fel egy-egy Petőfi-költeménnyel. Látványos elem tehát kevés lesz, izgalom — reméljük — annál több. Szeretném, ha minél több újvidéki — és ha van rá lehetőség más városbeli középiskolás gyűlne össze az M-stúdióban, és buzdítaná a versenyzőket. P. F. S 3 "cg I § g gls S 1 co a 2 ? L.s'Y/ yoc