Képes Ifjúság, 2000. (55. évfolyam, 2185-2201. szám)
2000-02-02 / 2185. szám
„Valahol a Fekete Hegyekben, a Tüskék Sziklájától nyugatra a Pulykaláb Szoros, északon a Fekete Kutya Szakadék és a Nagy Ünnep Rét, amerre a Nevető Víz kanyarog , a Szarvhalál Völgyön át... ’(Cseh Tamás) ...megkezdődtek a 2000-es évek. Na és? Elvégre: CSODÁNAK EZ NEM IS OLYAN KICSI. Legfeljebb múlt századiak lettünk. Legfeljebb alaposan felpaprikázzuk Nostradamust a sírjában. Legfeljebb önként vállaljuk ezt a Péntek nélküli robinson(os)kodást. Legfeljebb a vipera belehal a saját mérgébe. Legfeljebb ki kell javítanunk a síremléken a tizenkilencest. Miből lesz a millenniumi cserebogár? Lehetséges, hogy az ezredforduló valóságos, de a köréje penderített látvány, amivel ezt a „profán" dátumváltást pofán öntötték, nemigen lehet több ügyes szemfényvesztésnél, sima optikai csal(ód)ásnál. Annyira mesterkélt. Félig nomád módon élünk, körülöttünk meg veszettül millenniumoznak. Ekkora felhajtást! Pro nihilo. Mert ugyan mitől lesz valami millenniumi? Mert annak hívjuk, annak kiáltjuk ki, azzá léptetjük elő? Mindenesetre az én nyárspolgári agyam irtózik ettől a műragyogástól. „Ki itt belépsz, készülj fel ■SS mindenre! Anyaországunkon például tornádóként söpört végig az ünnepi millenniumi hullám. A nagyobb áruházakban és a bevásárlóközpontokban - alkalomhoz illően - apait-anyait beleadva meglódult a millenniumi árzuhanás. Egyes helyeken, Isten tudja, miért, de kereken kétezer termék árát csökkentették egyetlen tollvonással. Az árcédulák mellé a két M is felkerült, legfőképpen a „kimondottan szilveszteri” portékára, így aztán, ha ezredfordulós bugyi meg gatya nem is illegette magát a kirakatokban, de millenniumi öltöny és kisestélyi annál több. Aztán megszületett a millenniumi zászló, bélyeg és érme. Az arany és ezüst érméket az 1000 éves Magyarország emlékére bocsátották ki. TP Volt millenniumi tevegetés. Volt millenniumi nyitóünnepség az Operaházban... Sz „Legyen csillagporos ez az éjszaka!” - szólt a reklám, amely a Duna-parti millenniu mi tűzijátéknak csinált hírverést. Rögtön tudtam, hogy ez csakis az Önök Kérték különkiadása lehet, és a (bel)vízkárosultak, a hajléktalanok és a vajdasági magyar menekültek keze van a dologban. Ők azok, aki beérik a potom 40 millió forintos, kézi vezérlésű, földi vezénylésű égi tüneménnyel. (Mellesleg: az augusztus 20-i 78 milcsit emelt ki az állami kincstárból.) Sok hűhó mindenért! Bepörgött a nagyvilág is. Mindent a millenniumért! Most az egyszer senki sem szerette volna a homokórát megállítani. Volt például esztelen sivatagi száguldás és intenzív homoknyelés 10 ezer kilométeren, a Dakar-Kairó autósmaratonon. A keréknyomokat már 22 éve mintázzák a „csodagépek” a homokban, de még soha sem volt ekkora cécó a sivatagi mélyszántás körül. Ez az út nem akácos. Homokos és tövises. Nem olcsó, de azért ráz. És nem a pokolba vezet. Nem aludta át a famázus éjszaka rettegett dátumváltását Jean Michell Jarre, a szintetizátorok guruja sem, aki a két évezred között történetesen az egyiptomi piramisok tövében kalimpálva múlatta az időt. lelki malaszt Louise L. Hay és barátai: 2000 1 Olvasom, hogy kimondottan Neked szánták ezt a könyvet, ha méltóságod egyáltalán méltóztat, még olvasni, ha úgy gondolod, hogy a 2000. év beköszöntével katasztrófahullám veszi kezdetét. Hidniillik a baráti társaság épp arról szeretne meggyőzni, hogy nem így van. Hanem hogy? Homlokegyenest ellenkezőleg. Vakvágányon vesztegelsz, balfácán. És mindhiába ráncigálod az ezoterikus vészféket. "Ipai nem nagy öröm rendet rakni az örömtanyán, de azért csak mássz elő a libidókuckóból, tántorogj ki a cybertérből, és bukdácsoló emberhez illően, hajtsd meg azt a kételkedő tök fejedet, mert a vég nélküli szeretet és a határtalan béke lódult meg irányodba, teljes gőzzel. És ezt még lehet fokozni: a lehetőségek meg az újrakezdés évezrede. Már, ha egyáltalán elhiszed. Igaz, bukott már jól bele abba, hogy (hagymázas) víziói nem igazolódtak be szóról szóra. De mi lenne, ha nem lenne millennium? Szabó Angéla Ili SZOMBAT ESTI IWCIÚ Szombat este volt, valami pocsék film ment a tévében, jobb dolgunk nem lévén, az ekránt bámultuk, amikor megcsörrent a telefon. - Szevasz, én vagyok. Ugye, fogjátok a Szabad Európát? Igen, persze, de hogy jön ez most ide? Aha, szóval rálőttek! És meghalt? A Szabad Európán akkor már a Kelet- Timorról szóló infók mentek, egy teljes órát kellett várni a bizonyosságig. Hiába, nem mindennapi a hír, nem is igazán hiszi el az ember, hogy az ország egyik legjobban őrzött-védett emberével is megtörténhetett. Illetve dehogynem. Hiszen öltek már meg itt belügyminisztert is úgy, hogy gyilkosait máig nem találták meg. Hogy akkor a különféle gárdaparancsnokokról, ilyen-olyan „üzletemberekről” ne is beszéljünk. Vidimo se u čitulji - hangzott a kilencvenes évek közepén kiadott könyv és film címe, mely a belgrádi maffiózók életét dolgozta fel. Az ott bemutatott társaság szépen, lassan valóban átköltözött a gyászjelentésekben megjelölt végső nyughelyekre. Az utolsó úton általában hatalmas pompával, díszsortüzekkel és illusztris vendégekkel kísért földi halandó pillantását rendszerint egyegy nagyobb kaliberű fegyver csöve szegezte az égre. Ilyen alkalmakkor a legnagyobb példányszámú napilapok folyóméterekben közölték a gyászjelentéseket, mindenki mély megdöbbenését fejezte ki és esküdözött égre-földre, hogy a tettest hamarosan utoléri az igazságszolgáltatás keze.. A gyászjelentések, végső búcsúk ezúttal sem maradtak el (az egyik napilapban kereken 18 oldalnyi volt belőlük!), de valahogy hiányoztak az ilyenkor már megszokott fogadkozások. A tévécsatornák, melyek életében annyira sztároltak, hirtelen elhallgattak, a hatalmi struktúrák, melyek utasítására tevékenykedett, egyszerre szó nélkül maradtak. Vagy - ami még furcsább - kinyilatkozták, hogy azt kapta, amit megérdemelt. S ez valahol igaz is. Mondjuk, abban az országban, ahol büntetlenül lehet egész városokat kirabolni, ahol a takarításnak egy meglehetősen sajátos, etnikai alapja van (és tisztogatásnak nevezik), ahol nemzeti hős a nemzetközileg körözött bűnöző, ahol tigrisekkel tartják sakkban az őshonos „idegeneket”, ahol egy énekesnő és egy cukrász házasságkötését élő egyenesben közvetíti a televízió, ahol a focicsapat tulajdonosának a meccsen való puszta megjelenése annyira megriasztja az ellenfelet, hogy labdába sem tud rúgni (ha mégis, akkor a második félidőben már módjában sem áll a pályára lépni...), ahol ötezer ember jelenik meg egy temetésen... Sok volt az ellenség, sokaknak lépett a tyúkszemére, s az álmoskönyv szerint ez nem egy életbiztosítás. És mégis, vannak, akik azt mondják, nem így kellett volna. Leginkább azok vélekednek így.