Képes Kiállítási Lapok, 1873 (1-25. szám, Új Folyam 1-17. szám)
1873-04-29 / 1. szám
2 legyen s hogy lapunk azoknak is bő olvasmányt nyújtson, kik egy vagy más okból, nincsenek azon helyzetben, hogy a kiállítást megtekinthessék, de a kik mindamellett érdeklődnek minden nevezetesebb mozzanat iránt. A közkiállítás pedig ily mozzanatokban kifogyhatatlan lesz. Lapunk német és franczia kiadása lehetővé teszi, hogy a magyar érdekeket kifelé is hathatósan képviselhetjük, de e körülmény által egyszersmind azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy a három lap egyesített ereje mind a képek jóságát, mind a szöveg választékosságát biztosítja. A „Képes Kiállítási Lapok“-ban az olvasó teljes képét fogja nyerni az összes kiállításnak. A kiállítás tartama alatt előforduló minden fontos esemény, nevezetesen a fejedelmi látogatások, a különféle congressusok, versenyek stb. — részletesen, élénken és pontos gyorsasággal lesznek ismertetve. Képeink művészi kivitelre nézve tökéletesek és díszesek lesznek. Azonkörülménynél fogva, hogy sikerült jeles és ismert nevű szakférfiakat munkálkodásra megnyernünk , képesek leszünk lapunkat maradandó becsűvé tenni. Lapunk, amellett, hogy a magyar kiállítás szellemi képviselője lesz, egyszersmind kalauz gyanánt fog szolgálni a kiállítás mindazon látogatóinak, kik a világkiállításra vonatkozó tudakozódásaikkal a szerkesztőséget fölkeresik. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar közönség, mely számtalanszor és gyakran igazságtalanul vádoltatik a hazai vállalatok iránti közönyösséggel s az idegen, a hazaiaknál sokszor gyarlóbb és selejtesebb vállalkozások támogatásával — az egyetlen magyar nyelven megjelenő kiállítási közlöny tömeges fölkarolása által biztosítani fogja hazánknak a bécsi kiállításon való irodalmi képviseltetését. A szerkesztőség: B. Schwarz-Senborn Vilmos. , (Képpel.) Világraszóló művek érczszobornál is jobban biztosítják alkotójuk emlékét és nevének fönmaradását. Aki önmaga hordja emlékkövéhez az egyes kődarabokat, az csalhatatlanul számíthat emlékének fönmaradására; a ki élete által szerzi meg a halhatatlanságot, az halhatatlanságát halála után századokra biztosította. Schwarz-Lenborn b., kinek arczképe lapunk első oldalán látható, azon szerencsés halandók közé tartozik, kik elmondhatják magukról: „exegi monumentum aero perennius.“ Ez a „monumentum“, mely Schwarz bárónak , a bécsi nemzetközi kiállítás főigazgatójának emlékét s nevének fönmaradását biztosítja, a néhány nap múlva megnyílandó kiállítás nagyszerű műve. Az emberiség művelődésének történetében az idei nemzetközi kiállítás nagy szerepet van hivatva játszani. A történelem ama világversenyt, mely a bécsi Krieau tágas térségén kifejlőben van, bizonyára a legfontosabb cultur-mozzanatok közé fogja sorolni. S e nagy világeseménynyel Schwarz neve elválaszthatlan összefüggésben van. A nimbus, mely a kiállítás főigazgatójának nevét körülveszi, annál teljesebb, mivel díszes és fontos állására nem a véletlen játéka, hanem saját érdeme segítő. Eddigi élete hű bizonysága annak, hogy hazája iparának és kereskedelmének fölvirágzását mindig szívén hordta; eddigi tevékenysége és működése pedig képességei mellett tanúskodnak. Az osztrák kormány választása Schwarz báróban oly férfiúra esett, kinek képességei és erélye a kiállítás nagy művének sikerét lehetőleg biztosítani igérik. Most, midőn a nagy mű már-már be van fejezve, az eredmény e választás szeren- i esés volta mellett tanúskodik. Schwarz b. jelenleg 57 éves s. férfi erejének teljében van. Született 1816. jun. 12-kén Bécsben. Anyja franczia volt, atyja szász (lipcsei). A bécsi egyetemen és poly- technicumon a chemiát tanulmányozta s ; ugyancsak itt doctorrá promoveáltatott. 1841-ben az alsó-ausztriai iparegyesület titkárává választatott s ez állásában négy évig képviselte az osztrák ipar érdekeit, egyúttal a journalisticai téren is működvén. A következő éveket, egész az 1848-ki mozgalmakig, utazásban tölté, mely által ismeretei szaporodtak, tanulmányai betetőzést nyertek. Az első osztrák kereskedelmi miniszter, Doblhoff b. minisztériumában alkalmazta, ez állását azonban csakhamar fölcserélte az alsó-ausztriai kereskedelmi és iparkamra titkári állomásával, élénk részt vevén a kamara szervezésében. Nemsokára azonban Bruck miniszter ismét a kereskedelmi minisztériumnak nyerte meg a fiatal báró tevékenységét. Ez időtől fogva Schwarz neve diplomatiai körökben már általánosan ismertté len. Hazája iparának és kereskedelmének a londoni főconsulatusságnál tanúsított működése által tett különösen nevezetes szolgálatokat s csakhamar a „Society of arts manufactures and commerce“ tiszteletbeli tagjává választá. Már 1859-ben Németalföldön az osztrák érdekek képviseletével bizatik meg s 1861- ben kereskedelmi s politikai küldetést teljesít Algírban, egy évvel később pedig a londoni kiállításon kiállítási főbiztosnak neveztetik ki. Ezenkivül hivatalos küldetésben részt vett már több kiállításon. A bécsi kiállítás vezetése tehát, mint e rövid életrajzi vázlatból is látható, oly férfiúra bízatott, kinek képességei és tapasztalatai biztosítékot nyújtottak az iránt, hogy a nagy feladatnak eleget fog tenni. Schwarz b. a várakozásoknak meg is felelt s a számos akadályokon, melyekkel lépten-nyomon találkoznia kellett, erélye, tapintatossága s éles elméje határozott diadalt ültek. Schwarz b. lelke volt a kiállításnak; ő hatott, alkotott, gyarapított; szóval: teljesen fölfogta a nagy műnek, mely vállaira nehezedett, jelentőségét. Magyarországgal szemben — s ezt megelégedéssel említjük meg — Schwarz b. kiváló előzékenységet tanúsított. Teljesen fölfogván és méltányolván azon viszonyt, melyben Magyarország, mint önálló állam, Ausztriához áll, minden intézkedésében tapintatosságot tanúsított s e tekintetben elismerésünket teljes mérvben megérdemli. Magyarország a bécsi kiállításon. Alig nehány nap választ el már csak ama csarnokok ünnepélyes megnyitásától, melyek a bécsi Práterben úgyszólván a földből varázsoltalak elő s melyekben a föld termékei, az alkotó munka készítményei, a művészet alkotásai s a tudomány eredményei gazdag változatosságban és tarkaságban lesznek láthatók. Nincs ország s nincs nemzet, mely ne várná feszült kíváncsisággal a világ ítéletét termékei és készítményei fölött. Európa nevezetesebb nemzetei, melyek általában véve a fejlődés és haladás ugyanazon fokán állanak, mindent elkövettek, hogy a nagy világversenyben — melyben majd ez, majd amaz fogja a pálmát elnyerni — méltóan állják meg helyüket. Európa nevezetesebb nemzetei már több ízben mérkőztek meg hasonló békés nemzetközi versenyben egymással s a bő tanulság, a buzdítás és megnyugtató öntudat osztályrésze mindegyiköknek bőven kijutott. Magyarország kevés tekintetben mondhatja el ezt magáról. A londoni első nemzetközi iparkiállítás idejében hazánk ezer meg ezer sebétől vérzett; a londoni kiállítás Magyarországot szabadságáért és állami létéért vivott küzdelemben elnyomatva látta. Míg más nemzetek előhaladottságukat — a békés munkának a Themze ,és Szajna mellett ismételve tartott ünnepélyein — teljes fényében ragyogtathatták, addig hazánknak fáradhatatlan buzgalommal, lépésről-lépésre a szabad fejlődés alapjáért, önállóságának viszaszerzéséért kellett küzdenie. A párisi világkiállításon sem jelenhettünk meg méltóan, mivel a párisi kiállítás idejébe esik hazánk kedvezőbb állami újjáalakulása, mely a legtöbb hazafi közreműködését igénybe vette, vagy figyelmét lebilincselé. Azért nem is válhatik szégyenünkre, ha a külföld nem volt oly helyzet- KÉPES KIÁLLÍTÁSI LAPOK.