Képes Kiállítási Lapok, 1873 (1-25. szám, Új Folyam 1-17. szám)

1873-04-29 / 1. szám

2 legyen s hogy lapunk azoknak is bő olvas­mányt nyújtson, kik egy vagy más okból, nincsenek azon helyzetben, hogy a kiállítást megtekinthessék, de a kik mindamellett ér­deklődnek minden nevezetesebb mozzanat iránt. A közkiállítás pedig ily mozzanatok­ban kifogyhatatlan lesz. Lapunk német és franczia kiadása le­hetővé teszi, hogy a magyar érdekeket kifelé is hathatósan képviselhetjük, de e körül­mény által egyszersmind azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy a három lap egyesített ereje mind a képek jóságát, mind a szöveg választékosságát biztosítja. A „Képes Kiállítási Lapok“-ban az olvasó teljes képét fogja nyerni az összes kiállításnak. A kiállítás tartama alatt elő­forduló minden fontos esemény, nevezetesen a fejedelmi látogatások, a különféle con­­gressusok, versenyek stb. — részletesen, élénken és pontos gyorsasággal lesznek is­mertetve. Képeink művészi kivitelre nézve tökéletesek és díszesek lesznek. Azon­­körülménynél fogva, hogy sike­rült jeles és ismert nevű szakférfiakat mun­kálkodásra megnyernünk , képesek leszünk lapunkat maradandó becsűvé tenni. Lapunk, a­mellett, hogy a magyar ki­állítás szellemi képviselője lesz, egyszers­mind kalauz gyanánt fog szolgálni a kiállítás mindazon látogatóinak, kik a világkiállításra vonatkozó tudakozódásaikkal a szerkesztő­séget fölkeresik. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar közönség, mely számtalanszor és gyakran igazságtalanul vádoltatik a hazai vállalatok iránti közönyösséggel s az idegen, a hazaiak­nál sokszor gyarlóbb és selejtesebb vállal­kozások támogatásával — az egyetlen magyar nyelven megjelenő kiállí­tási közlöny tömeges fölkarolása által biztosítani fogja hazánknak a bécsi kiállítá­son való irodalmi képviseltetését. A szerkesztőség: B. Schwarz-Senborn Vilmos. , (Képpel.) Világraszóló művek érczszobornál is jobban biztosítják alkotójuk emlékét és nevének fönmaradását. A­ki önmaga hordja emlékkövéhez az egyes kődarabokat, az csalhatatlanul számíthat emlékének fönma­­radására; a ki élete által szerzi meg a hal­hatatlanságot, az halhatatlanságát halála után századokra biztosította. Schwarz-Lenborn b., kinek arczképe lapunk első oldalán látható, azon szerencsés halandók közé tartozik, kik elmondhatják magukról: „exegi monumentum aero peren­­nius.“ Ez a „monumentum“, mely Schwarz bárónak , a bécsi nemzetközi kiállítás főigazgatójának emlékét s nevének fönma­radását biztosítja, a néhány nap múlva megnyílandó kiállítás nagyszerű műve. Az emberiség művelődésének történe­tében az idei nemzetközi kiállítás nagy szerepet van hivatva játszani. A történelem ama világversenyt, mely a bécsi Krieau tágas térségén kifejlőben van, bizonyára a legfontosabb cultur-mozzanatok közé fogja sorolni. S e nagy világeseménynyel Schwarz neve elválaszthatlan összefüggésben van. A nimbus, mely a kiállítás főigazgató­jának nevét körülveszi, annál teljesebb, mivel díszes és fontos állására nem a vélet­len játéka, hanem saját érdeme segítő. Eddigi élete hű bizonysága annak, hogy­­ hazája iparának és kereskedelmének fölvi­rágzását mindig szívén hordta; eddigi tevékenysége és működése pedig képességei mellett tanúskodnak. Az osztrák kormány választása Schwarz báróban oly férfiúra esett, kinek képességei és erélye a kiállítás nagy művének sikerét lehetőleg biztosítani­­ igérik. Most, midőn a nagy mű már-már be­­ van fejezve, az eredmény e választás szeren- i esés volta mellett tanúskodik. Schwarz b. jelenleg 57 éves s. férfi erejének teljében van. Született 1816. jun. 12-kén Bécsben. Anyja franczia volt, atyja­­ szász (lipcsei). A bécsi egyetemen és poly-­­ technicumon a chemiát tanulmányozta s ; ugyancsak itt doctorrá promoveáltatott.­­ 1841-ben az alsó-ausztriai iparegyesület titkárává választatott s ez állásában négy évig képviselte az osztrák ipar érdekeit, egyúttal a journalisticai téren is működvén. A következő éveket, egész az 1848-ki mozgalmakig, utazásban tölté, mely által ismeretei szaporodtak, tanulmányai betető­zést nyertek. Az első osztrák kereskedelmi miniszter, Doblhoff b. minisztériumában alkalmazta, ez állását azonban csakhamar fölcserélte az alsó-ausztriai kereskedelmi és ipar­kamra titkári állomásával, élénk részt vevén a kamara szervezésében. Nemsokára azonban Bruck miniszter ismét a kereske­delmi minisztériumnak nyerte meg a fiatal báró tevékenységét. Ez időtől fogva Schwarz neve diplo­­matiai körökben már általánosan ismertté len. Hazája iparának és kereskedelmének a londoni fő­consulatusságnál tanúsított mű­ködése által tett különösen nevezetes szol­gálatokat s csakhamar a „Society of arts manufactures and commerce“ tiszteletbeli tagjává választá. Már 1859-ben Németalföldön az osztrák érdekek képviseletével bizatik meg s 1861- ben kereskedelmi s politikai küldetést telje­sít Algírban, egy évvel később pedig a londoni kiállításon kiállítási fő­biztosnak neveztetik ki. Ezenkivül hivatalos külde­tésben részt vett már több kiállításon. A bécsi kiállítás vezetése tehát, mint e rövid életrajzi vázlatból is látható, oly férfiúra bízatott, kinek képességei és tapasz­talatai biztosítékot nyújtottak az iránt, hogy a nagy feladatnak eleget fog tenni. Schwarz b. a várakozásoknak meg is felelt s a számos akadályokon, melyekkel lépten-nyomon találkoznia kellett, erélye, tapintatossága s éles elméje határozott diadalt ültek. Schwarz b. lelke volt a kiállításnak; ő hatott, alkotott, gyarapított; szóval: telje­sen fölfogta a nagy műnek, mely vállaira nehezedett, jelentőségét. Magyarországgal szemben — s ezt megelégedéssel említjük meg — Schwarz b. kiváló előzékenységet tanúsított. Teljesen fölfogván és méltányolván azon viszonyt, melyben Magyarország, mint önálló állam, Ausztriához áll, minden intézkedésében tapintatosságot tanúsított s e tekintetben elismerésünket teljes mérvben megérdemli. Magyarország a bécsi kiállításon. Alig nehány nap választ el már csak ama csarnokok ünnepélyes megnyitásától, melyek a bécsi Práterben úgyszólván a földből varázsoltalak elő s melyekben a föld termékei, az alkotó munka készítmé­nyei, a művészet alkotásai s a tudomány eredményei gazdag változatosságban és tar­kaságban lesznek láthatók. Nincs ország s nincs nemzet, mely ne várná feszült kíváncsisággal a világ ítéletét termékei és készítményei fölött. Európa nevezetesebb nemzetei, melyek általában véve a fejlődés és haladás ugyanazon fokán állanak, mindent elkövettek, hogy a nagy világversenyben — melyben majd ez, majd amaz fogja a pálmát elnyerni — méltóan állják meg helyüket. Európa nevezetesebb nemzetei már több ízben mérkőztek meg hasonló békés nemzetközi versenyben egy­mással s a bő tanulság, a buzdítás és megnyugtató öntudat osztályrésze mindegyi­­köknek bőven kijutott. Magyar­ország kevés tekintetben mond­hatja el ezt magáról. A londoni első nem­zetközi iparkiállítás idejében hazánk ezer meg ezer sebétől vérzett; a londoni kiállí­tás Magyarországot szabadságáért és ál­lami létéért vivott küzdelemben elnyomatva látta. Míg más nemzetek előhaladottságu­­kat — a békés munkának a Themze ,és Szajna mellett ismételve tartott ünnepélyein — teljes fényében ragyogtathatták, addig hazánknak fáradhatatlan buzgalommal, lé­­­­pésről-lépésre a szabad fejlődés alapjáért, önállóságának viszaszerzéséért kellett küz­denie. A párisi világkiállításon sem jelenhet­tünk meg méltóan, mivel a párisi kiállítás idejébe esik hazánk kedvezőbb állami újjá­­­­alakulása, mely a legtöbb hazafi közremű­ködését igénybe vette, vagy figyelmét lebilincselé. Azért nem is válhatik szégye­nünkre, ha a külföld nem volt oly helyzet- KÉPES KIÁLLÍTÁSI LAPOK.

Next