Képes Magyarország, 1958 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1958-01-01 / 1. szám
1486.közt veszprémi püspök, Mátyás király kortársa. Emlékét őrzi a Várban egy faragott renaissance kő sépp a legutóbbi hónapokban került élő ásatások folyamán nemek befaragott márvány sírköve. A múzeumban gránátlombolckal, virigindákkal díszített vörösbársony misemondóruhája látható, hátlapján öt aranyhímzésű képpel és a Vetési címerrel. A magyar textilművészet ismeretéhez visznek közelebb a finom, XVII—XVIII. századbeli ún. úrihímzések. A megy igen fejlett kerámia iparára vet fényt a sok ritka darabot tartalmazó herendi gyűjtemény, nemkülönben a városlődi, a pápai kőedénygyárak terméke. A múlt század elején a Bakonyban több üveghuta működött, a legszebb darabok a Somhegy-pusztai üveghutából kerültek a múzeumba. A néprajzi gyűjtés elsősorban népművészeti tárgyak területére terjedt ki, általában értékesek a pásztorifaragások, mint a spanyolozott (vagyis színes spanyolviaszkkal díszített) borotvatartók, tükrösök a múlt század közepéről, faragott botok, szarusótantók, kobaktökök. A bakonyi pásztorélettel kapcsolatosak a betyárvonatkozású tárgyak, mint pl. a híres Milfait Ferencről készített rajz 1836-ből és ennek változatai. Gazdag a textilgyűjtemény, különösen kiválóak a hímzett lepedőszélek az errefelé divatos lapos fehér hímzéssel. Jellegzetes helyi népi textildarab a bakonyi szűr, néhány nagyon szép példányát őrzi a múzeum. Veszprém és környékének igen fejlett kisiparára vet fényt a gazdag céhanyag, a változatos formájú és díszítésű céhkorsók (kezdve egy 1738-ból származó darabtól), céhládák, cégérek, zászlók, pecsétnyomók, de talán elsősorban a céhbehívótáblák, az utóbbiakkal a céhgyűlésre hívták meg a tagokat. A múzeum mellett levő boltíves tornácé, fehérre meszelt nádfedeles parasztház szabadtéri múzeumnak épült 1935-ben, a Veszprém megyei öcs egyik házának mintájára. Formájában a balatonfelvidéki-bakonyi népi építkezést példázza, berendezésében múlt századbeli Veszprém megyei falusi házat mutat be. Konyhája szabedkéményes, vagyis a középen álló nagy kemence fölé tölcséralakú kürtő borul, két oldalt tűzpadka látható, ezeken főztek cserépedényben nyílt tűzön, s innen fűtötték a szoba kályháját is. A tűzhely lángja szabadon lobogott, füstje szeszélyesen kavargott a konyhában, s távozott a szabad kéményen át Ha a szél lecsapta a füstöt, bizony kivörösödött a gazdasszony szeme. A kemencén tüzikutyák állanak, erre támasztották az égő fahasábokat. A falon szerte sok cserépedény, mert a régi háztartásban túlnyomórészt cseréphokni volt, a zománc fémedény újabb keletű. A konyha látnivalóihoz tartoznak egy 1774-ből való asztal, a földön álló nagy, 30—50 literes lakodalmas fazekak, ezekben főzték kint az udvaron szabad tűzhelyen lakodalomkor a töltött káposztát. Effajta konyha, ha több újkori zománcedényes is, még jócskán akad Középdunántúlon, s 150—200 évvel ezelőtt a városi konyhák is hasonlóan szabadkéményesek voltak. A szobában szép, madaras, zöld szemes kályha áll, előtte foarosszék (ún. búsulószék). A szoba sarkos elrendezésű, vagyis az egyik sarokban, amit két ablak is megvilágít, foglal helyet az asztal, pad és székek társaságában. Jellemző a sok faragott bútor, különösen szépek a különböző történeti stílusokat (mint barokk, copf, stb.) eláruló faragott széktámlák. A régi házra jellemző a falba épített szekrény, a „falkaszli”, amiben a pálinkásüvegeket tartották. Az ágyban levő párnák keresztszemes hímzése divatos volt a bakonyi falvakban. Annak, aki a Balaton, Bakony vidékének nagyszerű tájait járja, mindenképpen érdemes a Bakonyi Múzeumot megtekintetni. DR. VAJKAI AURiL A „Bakonyi bál” tornáca, háttérben az egyetem XVIII. századbeli hímzés — Jobboldali kép: A „Bakonyi ház” konyhájának nagy kemencéje .