Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-05-28 / 22. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési ára: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 22. szám.. Budapest, május 28. Falusi János levelei. (A bagatai-ügyekről és a békehírós törvényjavaslatról.) A képviselőház, mind nyilvános üléseiben, mind bizottságaiban nagyon szorgalmas, sokat és aránylag elég gyorsan dolgozik. Bár a delegácziók ülései is itt folynak Budapesten, ezek nem akadályozzák, hogy a képviselőház a 12 ezer lakosúnál kisebb királyi városokról egy törvényjavaslatot tárgyaljon le, melynek eredménye az lesz, hogy az ilyen kisebb királyi városok beolvasztatnak a vármegyékbe, hogy így a közigazgatás olcsóbbá és jobbá tétessék. Ez alatt pedig a képviselőház közigazgatási bizottsága tárgyalja azt a törvényjavaslatot, mely az egyes vármegyék közül a nagyon eldaraboltakat, mint például a Jászkun kerület, egyengeti ki s ezeket és nagyobb részint az erdélyi és erdélymelléki megyéket újra osztja fel, hogy a közigazgatás czéljainak minél jobban megfeleljenek s a megyei közigazgatásra szükséges pótadót minél könnyebben megbizhassák. A képviselőház igazságügyi bizottsága pedig, mely már kétszer elkezdte, de a kifejlett viták s a nagyon eltérő és össze nem egyeztethető nézetek miatt kétszer abban hagyta a büntető törvénykönyvi javaslat tárgyalását, elővette azt a törvényjavaslatot, mely a bagatell-ügyeknek a békebírákra való bízását s ez apró pörök elintézésének módját foglalja magában. Mindenki elismeri, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása szükséges volt, mert ez mind a kettő olyan sok tanulmányt, és gyakorlatot kíván, hogy egyszerre mind a kettőt végezve nehezen felelhet meg valaki a mai kor követelményeinek. Jó közigazgatás, biztos és gyors igazságszolgáltatás könnyebben lesz hazánkban igy külön választva, mint egybekötve lett volna. Azon, hogy az első különválasztáskor, 1871-ben, több törvényszéket szerveztünk, mint a mennyire szükségünk van s mint a mennyit állampénztárunk megbír, már segített a törvényhozás azzal, hogy a fölösleges számból eltörölt annyit, amennyit czélszerű volt eltörölni. A társas bíróságok, ha lesz jó perrendtartás (nem olyan szövevényes és zavaros, mint a mostani) és lesz büntető törvénykönyv (a bírák nem lesznek csak a gyakorlatra, szokásra és saját belátásukra utalva), elvégezhetik az eléjök tartozó ügyeket, ha szorgalmasan dolgoznak. De azokat az apró ügyeket, melyek az egyes bírák által intéztetnek el, a járásbíróságok nem képesek elég gyorsan elintézni, kivált a nagyobb üzleti és kereskedelmi forgalmú helyeken. Akad ugyan egynéhány járásbíróság, amelynek kevés a hátraléka, de ezekkel szemben vannak olyanok is, amelyek minden száz per közül harmincat átvisznek egyik évről a másikra s átlagos számítás szerint a hátralékokat az ország összes járásbíróságainál tizenkét százalékra teszik, vagyis minden száz per közül tizenkettőt nem képesek a szükséges határidőn belül elintézni. Kevésnek látszik ez úgy első tekintetre, de már ezer pörnél százhúszra, tízezernél ezerkétszázra rúg a hátralékban maradó pörök száma s ha egy járásbíróságnál négyezerre teszszük a pörök forgalmát , már 480 ügy lesz olyan, amelyben a felek a kellő időre ítéletet nem kapnak. Ez a körülmény az igazságügügyel foglalkozó szakférfiakat úgy, mint a nagyközönséget egyaránt arra a gondolatra vezette, hogy vagy meg kell szaporítani a járásbíróságokat, vagy valami más intézkedést kell tenni az igazságszolgáltatás gyorsítása végett. Van azonban még egy igen fontos ok, amely miatt sokan nem tartják helyesnek azt, hogy még több járásbíróságot állítson fel az ország, vagy a meglevő járásbíróságoknál még több bírót, vagy albírót alkalmazzon. S ez ok az igazságszolgáltatás olcsóságának szükséges volta. Elismerjük ugyan, hogy az igazságszolgáltatásnál első és legfőbb követelés, hogy az biztos, azaz minél tökéletesebb legyen, s csak azután következik a gyorsaság és még azután az olcsóság. De a gyorsaság és olcsóság sokszor együtt jár, mert a legtöbb pörös kereset csaknem mindig a miatt drágul meg, hogy nagyon soká tart s már maga a húzás-halasztás is veszteség, melyhez hozzá kell még számítani a szabályszerű bélyegdíjakon, ügyvédi előlegeken kívül mind a két fél által a maga ügyvédjének időnként, csak úgy kéz alatt adott sürgető összegeket, hogy ne csodálkozzunk azon, amit néha a lapokban is olvasunk, hogy a 10—20 forintos perek 100—200 írtba kerülnek. Sokszor van rá eset, hogy a valóságosan megítélt perköltség (az ügyvédi sürgető ajándékokat nem számítva) maga is két-három, sőt tíz annyi, mint a per tárgya. Ily adatokkal szemben hiába mondja valaki, hogy a pörös kereset mind egyforma