Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-28 / 22. szám

Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési ára: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 22. szám.. Budapest, május 28. Falusi János levelei. (A bagatai-ü­gyekről és a békehírós törvényjavaslatról.) A képviselő­ház, mind nyilvános üléseiben, mind bizott­ságaiban nagyon szorgalmas, sokat és aránylag elég gyorsan dolgozik. Bár a delegácziók ülései is itt folynak Budapesten, ezek nem akadályozzák, hogy a képvise­­lőház a 12 ezer lakosúnál kisebb királyi városokról egy törvényjavaslatot tárgyaljon le, melynek eredménye az lesz, hogy az ilyen kisebb királyi városok beolvasztat­nak a vármegyékbe, hogy így a közigazgatás olcsóbbá és jobbá tétessék. Ez alatt pedig a képviselő­ház közigaz­gatási bizottsága tárgyalja azt a törvényjavaslatot, mely az egyes vármegyék közül a nagyon eldaraboltakat, mint például a Jászkun kerület, egyengeti ki s ezeket és nagyobb részint az erdélyi és erdélymelléki megyé­ket újra osztja fel, hogy a közigazgatás czéljainak minél jobban megfeleljenek s a megyei közigazgatásra szük­séges pót­adót minél könnyebben megbizhassák. A képviselő­ház igazságügyi bizottsága pedig, mely már kétszer elkezdte, de a kifejlett viták s a nagyon eltérő és össze nem egyeztethető nézetek miatt kétszer abban hagyta a büntető törvénykönyvi javaslat tárgya­lását, elővette azt a törvényjavaslatot, mely a baga­­tell-ügyeknek a békebírákra való bízását s ez apró pörök elintézésének módját foglalja magában. Mindenki elismeri, hogy a közigazgatás és az igaz­ságszolgáltatás elválasztása szükséges volt, mert ez mind a kettő olyan sok tanulmányt, és gyakorlatot kíván, hogy egyszerre mind a kettőt végezve nehezen felelhet meg valaki a mai kor követelményeinek. Jó közigazga­tás, biztos és gyors igazságszolgáltatás könnyebben lesz hazánkban igy külön választva, mint egybekötve lett volna. Azon, hogy az első különválasztáskor, 1871-ben, több törvényszéket szerveztünk, mint a mennyire szükségünk van s mint a mennyit állampénztárunk megbír, már segített a törvényhozás azzal, hogy a fölösleges számból eltörölt annyit, a­mennyit czélszerű volt eltörölni. A társas bíróságok, ha lesz jó perrend­tartás (nem olyan szövevényes és zavaros, mint a mos­tani) és lesz büntető törvénykönyv (a bírák nem lesz­nek csak a gyakorlatra, szokásra és saját belátásukra utalva), elvégezhetik az eléjök tartozó ügyeket, ha szor­galmasan dolgoznak. De azokat az apró ügyeket, melyek az egyes bírák által intéztetnek el, a járásbíróságok nem képesek elég gyorsan elintézni, kivált a nagyobb üzleti és kereskedelmi forgalmú helyeken. Akad ugyan egy­néhány járásbíróság, a­melynek kevés a hátraléka, de ezekkel szemben vannak olyanok is, a­melyek minden száz per közül harminc­at átvisznek egyik évről a má­sikra s átlagos számítás szerint a hátralékokat az ország összes járásbíróságainál tizenkét százalékra teszik, vagyis minden száz per közül tizenkettőt nem képesek a szük­séges határidőn belül elintézni. Kevésnek látszik ez úgy első tekintetre, de már ezer pörnél százhúszra, tízezernél ezerkétszázra rúg a hátralékban maradó pörök száma s ha egy járásbíróságnál négyezerre teszszük a pörök for­galmát , már 480 ügy lesz olyan, a­melyben a felek a kellő időre ítéletet nem kapnak. Ez a körülmény az igazságügügyel foglalkozó szak­férfiakat úgy, mint a nagy­közönséget egyaránt arra a gondolatra vezette, hogy vagy meg kell szaporítani a járásbíróságokat, vagy valami más intézkedést kell tenni az igazságszolgáltatás gyorsítása végett. Van azonban még egy igen fontos ok, a­mely miatt sokan nem tartják helyesnek azt, hogy még több járásbíróságot állítson fel az ország, vagy a meglevő járásbíróságoknál még több bírót, vagy albírót alkal­mazzon. S ez ok az igazságszolgáltatás olcsóságának szükséges volta. Elismerjük ugyan, hogy az igazságszol­gáltatásnál első és legfőbb követelés, hogy az biztos, azaz minél tökéletesebb legyen, s csak azután következik a gyorsaság és még azután az olcsóság. De a gyorsaság és ol­csóság sokszor együtt jár, mert a legtöbb pörös kereset csaknem mindig a miatt drágul meg, hogy nagyon soká tart s már maga a húzás-halasztás is veszteség, melyhez hozzá kell még számítani a szabályszerű bélyegdíjakon, ügyvédi előlegeken kívül mind a két fél által a maga ügyvédjének időnként, csak úgy kéz alatt adott sürgető összegeket, hogy ne csodálkozzunk azon, a­mit néha a lapokban is olvasunk, hogy a 10—20 forintos perek 100—200 írtba kerülnek. Sokszor van rá eset, hogy a valóságosan megítélt perköltség (az ügyvédi sürgető ajándékokat nem számítva) maga is két-három, sőt tíz annyi, mint a per tárgya. Ily adatokkal szemben hiába mondja valaki, hogy a pörös kereset mind egyforma

Next