Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-11-19 / 47. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési éra: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. eprész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1878. 47. szám,. Budapest, november 19. Falusi János levelei. (A házi iparról még egyszer.) ígértem, tehát folytatom a kérdést tovább, de hogy az olvasó a szentiványi ének formájú hosszú bölcseségtől el ne ijedjen, azt is kimondom, hogy ebben be is lesz fejezve a házi iparról szóló mondókám. És pedig most a férfiakat veszszük elő, kik szintén többet kereshetnének, vagyis többet takaríthatnának meg némely téli foglalkozás mellett. Ki akarná eltagadni, hogy fontos dolog a földmivelőre nézve télen által marháit gondosan ápolni, jól táplálni s ennek általában utána látni. Nem elég ezt csupán a ,,gyerek“-re vagy a béreslegényre bízni, mert hát nagy igazság van abban a régi mondásban, hogy ,,a gazda szeme hizlalja a jószágot.“ Azt is fontos téli foglalkozásnak tartom, hogy a gazdaember ilyenkor hordja vagy hordatja ki a kövérítő trágyát a földekre, mert a hóval beleolvad a földbe minden termékenyítő kövérség. Elismerem azt is, hogy némely vidéken így téli időben vágják az erdőt, ássák a tuskót s vagy pénzt keresnek, vagy tüzelő fát keresnek a munkával. De hát azért még mind kevés ez a foglalkozás a földmivelőnek egész télre s tudom, hogy télen — bár az éjszaka sokkal hosszabb, — mégis nagyobbakat ásit a mezei munkás nappal, mint nyáron, mikor alig alszik három-négy órát éjjelenként. Igen, mert az ásitozás legtöbbször nem az álmosság, hanem az unatkozás jele s télen bizony sokszor unják magukat az emberek falun, mikor beszorulnak a zord idő elől. Ilyen időre valók azok a foglalkozások, melyeket most „házi ipar“ czímén annyi buzgó hazafi óhajt megkedveltetni egyik-másik vidéken a föld népével. Nézzük ezek közül az egyszerűbbeket először is. Nincs földmíves ház, ahol, ha úgy akarják, zsuppot ne lehessen télre beszerezni. Ebből az anyagból, vagy akár kukából is sok hasznos czikket lehet készíteni, amiért nálunk, főként a magyar vidékeken, rendesen pénzt szoktak kiadni. A legegyszerűbb csizmatörlőtől, melyet sáros időben az ajtó elé szoktunk tenni, a szakajtó kosarakon, kenyeres kosáron keresztül a méhkasig, vagy kaptárig és a dobozoknak sokféle fajáig mennyi mindent lehet fenni aminek ház körül hasznát veszi gazda vagy gazdaasszony, vagy mind a kettő egyaránt. És pedig az ilyen készítményhez nem kell semmi egyéb, mint zsupp, vagy káka, vagy kukoricahéj és egy kis vessző, amit fűzfabokrok ültetésével szintén elő lehet teremteni. Különben van a szalmafonásnak olyan módja is, hogy még vessző sem kell hozzá. Hanem ne ijedjünk vissza a vesszőtermeléstől se, mert ez is kifizethetné magát, ha életrevalóságunk volna hozzá. A vesszőkosár fonása télen át nem volna háládatlan munka, mert ne higyük ám el, mintha nálunk Magyarországon elég vesszőkosár készülne! Épen itt látszik életrevalóságunk nagy hiánya, hogy még ilyen egyszerű dolgokat is, minő a vesszőkosár, nagy mennyiségben hoznak be külföldről. Urát is tudom adni ennek az állításomnak, hogy honnét vettem. Pest megye pilisi járásából, Szent-Endre vidékéről igen sok szőllőt szálltanak ki éjszaka Németországba és Oroszországba; igazi nagy kereskedést űznek e vidéken a legnemesebb gyümölcscsel, mikor egy kis állandósága mutatkozik a szőllőnek. És az a meglepő a dologban, hogy ezek a szállítók a veszőkosarat mind drága pénzen hozzák vagy hozatják külföldről s nem lehetetlen, hogy némelyik német ott külföldön még arra a gondolatra is téved felőlünk, hogy a mi hazánk népe oly miveletlen, hogy még az olyan egyszerű iparra sem való, mint a kosárfonás. De hát bomoljon meg a németre! nem sokat törődnék az ember vele akármit gondol, hanem azt már mégis csak nem találhatjuk egészen rendén levőnek, hogy kosárért is viszi ki tőlünk a pénzt, nem csak egyéb, finomabb iparczikkekért. Hát azt ki nem látta, hogy még olyan tájakon is pénzért veszik a más vidékről szállított gyékényt, amely tájakon bőven terem, vagy könnyen és ingyen megteremhetne a gyékényhez való káka? Azt mondom, hogy a zsupp, a kukoriczalevél és a káka tisztességes szép kereset-forrás is lehetne feldolgozás által, ha talán nem minden ember számára is, de sok szegény ember megélhetne utána, ha télen unná az ásitozást s jobban szeretné a kezeit a munkában, mint száját a téli sok hiábavaló időtöltő beszédben fárasztani. Hja, de mikor télen még a természet is megpihen, az embernek is meg kell pihenni, hogy erőt gyűjtsön a kikelet és a nyár fáradalmaira.