Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiad­ó-hivatalához Előfizetési éra: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. eprész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1878. 47. szám,. Budapest, november 19. Falusi János levelei. (A házi iparról még egyszer.) ígértem, tehát folyta­tom a kérdést tovább, de hogy az olvasó a szentiványi ének formájú hosszú bölcseségtől el ne ijedjen, azt is ki­mondom, hogy ebben be is lesz fejezve a házi iparról szóló mondókám. És pedig most a férfiakat veszszük elő­, kik szintén többet kereshetnének, vagyis többet taka­ríthatnának meg némely téli foglalkozás mellett. Ki akarná eltagadni, hogy fontos dolog a földmivelőre nézve télen által marháit gondosan ápolni, jól táplálni s ennek általában utána látni. Nem elég ezt csupán a ,,gyerek“-re vagy a béreslegényre bízni, mert hát nagy igazság van abban a régi mondásban, hogy ,,a gazda szeme hizlalja a jószágot.“ Azt is fontos téli foglalkozás­nak tartom, hogy a gazdaember ilyenkor hordja vagy hordatja ki a kövérítő trágyát a földekre, mert a hóval beleolvad a földbe minden termékenyítő kövérség. El­ismerem azt is, hogy némely vidéken így téli időben vágják az erdőt, ássák a tuskót s vagy pénzt keresnek, vagy tüzelő fát keresnek a munkával. De hát azért még mind kevés ez a foglalkozás a földmivelőnek egész télre s tudom, hogy télen — bár az éjszaka sokkal hosszabb, — mégis nagyobbakat ásit a mezei munkás nappal, mint nyáron, mikor alig alszik három-négy órát éjjelenként. Igen, mert az ásitozás leg­többször nem az álmosság, hanem az unatkozás jele s télen bizony sokszor unják magukat az emberek falun, mikor beszorulnak a zord idő elől. Ilyen időre valók azok a foglalkozások, melyeket most „házi ipar“ czímén annyi buzgó hazafi óhajt megkedveltetni egyik-másik vidéken a föld népével. Nézzük ezek közül az egyszerűbbeket először is. Nincs földmíves ház, a­hol, ha úgy akarják, zsuppot ne lehessen télre beszerezni. Ebből az anyagból, vagy akár kukából is sok hasznos czikket lehet készíteni, a­miért nálunk, főként a magyar vidékeken, rendesen pénzt szoktak kiadni. A legegyszerűbb csizmatörlőtől, melyet sáros időben az ajtó elé szoktunk tenni, a szakajtó kosa­rakon, kenyeres kosáron keresztül a méhkasig, vagy kaptárig és a dobozoknak sokféle fajáig mennyi mindent lehet fenni a­minek ház körül hasznát veszi gazda vagy gazdaasszony, vagy mind a kettő egyaránt. És pedig az ilyen készítményhez nem kell semmi egyéb, mint zsupp, vagy káka, vagy kukoric­a­héj és egy kis vessző, a­mit fűzfabokrok ültetésével szintén elő lehet teremteni. Különben van a szalmafonásnak olyan módja is, hogy még vessző sem kell hozzá. Hanem ne ijedjünk vissza a vesszőtermeléstől se, mert ez is kifizethetné magát, ha életrevalóságunk volna hozzá. A vesszőkosár fonása télen át nem volna hálá­­datlan munka, mert ne higyük ám el, mintha nálunk Magyarországon elég vesszőkosár készülne! Épen itt látszik életrevalóságunk nagy hiánya, hogy még ilyen egyszerű dolgokat is, minő a vesszőkosár, nagy mennyi­ségben hoznak be külföldről. Urát is tudom adni ennek az állításomnak, hogy honnét vettem. Pest megye pilisi járásából, Szent-Endre vidékéről igen sok szőllőt szálltanak ki éjszaka Német­országba és Oroszországba; igazi nagy kereskedést űz­nek e vidéken a legnemesebb gyümölcscsel, mikor egy kis állandósága mutatkozik a szőllőnek. És az a meglepő a dologban, hogy ezek a szállítók a veszőkosarat mind drága pénzen hozzák vagy hozatják külföldről s nem lehetetlen, hogy némelyik német ott külföldön még arra a gondolatra is téved felőlünk, hogy a mi hazánk népe oly miveletlen, hogy még az olyan egyszerű iparra sem való, mint a kosárfonás. De hát bomoljon meg a németre! nem sokat tö­rődnék az ember vele akármit gondol, hanem azt már mégis csak nem találhatjuk egészen rendén levőnek, hogy kosárért is viszi ki tőlünk a pénzt, nem csak egyéb, finomabb iparczikkekért. Hát azt ki nem látta, hogy még olyan tájakon is pénzért veszik a más vidékről szállított gyékényt, a­mely tájakon bőven terem, vagy könnyen és ingyen megte­remhetne a gyékényhez való káka? Azt mondom, hogy a zsupp, a kukoriczalevél és a káka tisztességes szép kereset-forrás is lehetne feldolgo­zás által, ha talán nem minden ember számára is, de sok szegény ember megélhetne utána, ha télen unná az ási­­tozást s jobban szeretné a kezeit a munkában, mint szá­ját a téli sok hiábavaló időtöltő beszédben fárasztani. Hja, de mikor télen még a természet is megpihen, az embernek is meg kell pihenni, hogy erőt gyűjtsön a ki­kelet és a nyár fáradalmaira.

Next