Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-08 / 14. szám
106 tett? Mert ha Péter csinál végrendeletet Pál nevében, de Pál arról életében semmit sem tudott, akkor bizony a felmutatott végrendeletet Pál utolsó akaratának tekinteni nem is lehet, nem is szabad. Nos már, hogy a végrendeletet valósággal az csinálta, akinek nevében az készült, azt világosan igazolja, ha a végrendelkező saját kezével megírja és saját nevével aláírja végrendeletét. De miután mai napság már az Írást is tudják utánozni, kivált olyan embereknél, akiknek vagyonuk sok ezerből vagy sok százezerből áll: ennél fogva még a saját kezűleg irt és aláírt végrendeletnél is megkívánja a mostani törvény, hogy azt két tanú írja alá — egyébként érvényesnek a bíróság által még az sem fogadtatik el. De miután az ilyen végrendelet ritkább és nem is tanácsos, hogy közönséges ember maga írja egésziben a végrendeletet, mert egyik-másik szóval sokszor nem azt érteti, amit értetni akart, ebből pedig könnyen per támadhat, ennélfogva a legtöbb végrendeletet az illető egyén csak aláírja, de annak kiterjedését mással íratja. Ilyen esetekben a törvény megkívánja, hogy a végrendeletet 4 tanú írja alá. Ennek a 4 tanúnak nem szükséges a végrendelet tartalmát ismernie, de mélhatlanul szükséges, hogy előttük a végrendelkező világosan kijelentse, hogy az az irat, melyet velük aláiratni akar, az ő végrendelete, s hogy azt ő valósággal mint saját végrendeletét aláírta. Olyan eset is van, hogy a végrendelkező még a saját nevét sem tudja vagy tudatlanság, vagy betegség miatt aláírni. Ily esetben szintén 4 tanú jelenléte szükséges, kik közül egyik a végrendeletet felolvassa, azt a végrendelkező világosan saját valóságos akaratának kijelenti, az ő nevét egyik tanú az iratnak aláirja s úgy aztán azt valamennyi tanú is egyúttal aláirja. Lehet 4 tanú előtt élőszóval is végrendeletet tenni, ha a végrendelkező a tanuk előtt pontról pontra világosan elmondja akaratát, de ez csak úgy érvényes, ha a végrendelkező ez időtől kezdve 3 hónap alatt meghalt, vagy ha tovább élt is, de végrendeletet írásban nem tehetett. A tanúkra nézve pedig tudni kell, hogy azok a végrendelkezésnél egyszerre együtt jelen legyenek valamennyien, hogy közölük legalább kettő a saját nevét, valamint a többiekét is képes legyen aláírni, hogy azok józan elméjűek s legalább 18 évesek legyenek. Vakok, siketek, némák, tébolyodottak, hamis eskü vagy csempészkedés miatt elítéltek végrendeleti tanuk nem lehetnek. Valamint azok sem, kik a végrendelet által maguk vagy rokonaik vagy házastársaik nevében valamely haszonban vagy örökségben részesülnek. Íme, ezek azok a főbb pontok, melyeket minden embernek tudnia kell, ha érvényesen akar végrendelkezni. A törvény szól ugyan még egyéb végrendeletekről is, de ezek ritkán fordulnak elő. Ha majd alkalom lesz ezekre, például: dögvész, háború vagy egyéb országos szerencsétlenség, — amitől isten óvjon bennünket ! — akkor alkalmilag ezekről is beszélünk. Ha pedig valaki, aminthogy czélszerű is, közjegyzőnél vagy A „Képes Néplap“ levelezése. Beörós, Soprom megyéből, veszszük a következő sorokat egy ottani derék földmives polgártársunktól, kinek azonban elhallgatjuk nevét, nehogy szükségtelen kellemetlenségeknek tegyük ki, azokkal szemben, kiket levelében figyelmeztetni jónak lát. „Olvastam, — igy szól a levél,— a „Képes Néplap“ I. évi 10-dik számában a népkönyvtárak alakítására vonatkozó felhívást. Sajnálom, hogy ama szerencsés tudósítókkal, kik községeiknek a szépben és jóban tett elhaladásáról adhatnak tudósítást, én nem lehetek egy sorban. Mert ha egy ily egylet találna is nálunk egy-két nemes keblű felkarolót, annál több a gúnyoló és nevető. Ha a miniszteri ajánlat nem nyújtana ez ügy megtestesülésére némi reményt, felsóhajthatnánk: „Istenem, mikor lesz mi nekünk egy ily jótékony czélú intézetünk ?“ Ezerszáz lélekből álló községünkben, mióta a „Képes Néplap“-ot három példányban járatjuk, szép számú olvasói és hallgatói közt nők is vannak s ezen felül még öt különféle lap jár egyeseknek, a miből látható, hogy népkönyvtárt és olvasókört nálunk életbe léptetni könnyű dolog lenne, ha az elöljáróság, kivált a pap, tanitó és a biró vennék kezükbe a dolgot. De még ekkorig semmi indítványt ez ügyben nemcsak nem tettek, de akármit is könnyebb volna elérni, mint ez utóbbit rábeszélni, hogy a nép művelődésére valamit kezdjen meg. „Mire való az a tudomány a népnek? nem ér az semmit?“ ezzel szokta letorkolni az embert. Pedig meg van írva: „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való.“ Így növekszik aztán azok száma, akik nem tudják megkülönböztetni, részükre hogy mi jó és mi a káros. Pedig míg azok, kik a józan észt és felvilágosodást terjeszteni volnának hivatva, nem mennek elől jó példával, addig alig van remény, hogy felállítsuk a népkönyvtárt és az olvasókört, melyből hogy mindnyájunkra nemcsak erkölcsi és szellemi, de anyagi haszon is mennyi hárulhatna, arról most sokaknak képzeletök sincs.“ Brassóból írják lapunknak Karácson Ferencz asztalostanoncz és Silvester Ferencz szabótanoncz, hogy ott a városi iparos tanonczok egy kis olvasókört alakítottak maguk között, melyben alkalmas lapokat és könyveket olvasgatnak szabad óráikban. Két tudósítónk azonban boszankodva nevez meg egy társukat, a ki e körbe is csak zajt és nevetséget előidézni jár s nem bírja felfogni a szép és komoly czélt, mely végett a kör alakult. Meg is nevezik ezt a garázdát, hogy tegyük ki nevét a lapban. Abban a reményben azonban, hogy talán mégis eszére tér, kíméletből elhallgatjuk nevét, csak figyelmeztetjük, hogy éretlenségéről tesz tanúbizonyságot, ha zavarja azokat, akik tanulás és nemes időtöltés végett gyűlnek össze s őt is csak hasonló feltétellel tűrik meg maguk között. Ha e figyelmeztetés nem használ, a józanabbul gondolkozók zárják ki maguk közül, de dicséretre méltó szövetkezésüket czéljától eltereltetni ne engedjék. Ez lesz a legokosabb. A feltalált apa. Elbeszélés. (Folytatása.) Mangles, a fiatal kapitány felugrott s mereven nézett a hajó felé. Csakugyan a gróf hajója volt. Világosan lehetett bíróságnál akár végrendeletet tenni: annak a közjegyző vagy biró eléggé értelmesen megmagyarázza az érvényes végrendelet kellékeit.