Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

202 mert azok közé tartozik, a kik iránt a szultán a legtöbb bizalommal viseltetik, tanácsát minden fontosabb dologban meghallgatják, a hadi tervek megállapításánál, a hadsereg elhelyezésénél ki is kérik, s a legfontosabb intézkedések felügyeletével megbizzák. Ez Klapka György 1848/9-ki honvédtábornok, kinek arczképét ez alkalommal mutatjuk be olvasóinknak. Született 1820 april 7-én Temesvárott, hol atyja polgármester volt. Szegeden végző iskoláit, onnan a karánsebesi katonaiskolába ment s 1838-ban mint hadapród a tüzérségbe lépett, hol csakhamar kitűnt szorgalma és tehetsége által. 1842-ben már hadnagy lett s a magyar király testőrségébe lépett. Öt évi szolgálat után a határvidékre ment, mint főhadnagy, de még abban az évben (1847) kilépett a katonai szolgálatból. A magyar honvédelmi minisztérium megalakultával azonban azonnal sietett szolgálatát a hazának fölajánlani. S itt kezdődött dicsőséges pályája. 1848 júniusában, mint százados, a 6-ik honvédzászlóaljba lépett. Részt vett a déli táborozásban, jelesen Szent-Tamás ostromában. Csakhamar őrnagy lett s a komáromi vár erődítésein dolgozott, októberben pedig a pozsonyi sánczolásokat vezette. Novemberben mint táborkari főnök ment a Kiss Ernő hadtestéhez. A moóri szerencsétlen kimenetelű csata után a Schlick ellen iduló Mészáros Lázárnál vette át a táborkari főnökséget. De ez Kassánál megveretvén, a vezérséget Vetternek adta át, ki honvédelmi miniszterré neveztetvén ki, hadtestét a már akkor ezredes Klapkára bízta. Ez aztán megforditotta a hadi szerencsét s egymásután verte meg Schlicket Tarczal, Keresztur és Tokaj mellett. Ezek voltak a magyar honvédség első győzelmei a rendes osztrák sereg fölött. Meggátolta Schlick átkelését a Tiszán s időt nyert Görgeinek bevégezni felsőmagyarországi szerencsés hadjáratát, kivel aztán Kassán egyesült febr. 10-én. Dembinszky neveztetvén ki fővezérré, Klapka alatta vett részt a kápolnai csatában. A diadalmas tavaszi hadjáratban pedig az I. hadtest vezére volt. A tápióbicskei csatában megverte Jellasicsot s Izsaszegnél Görgeivel, Damjanicscsal és Aulich-hal egyenlőn osztozott a nap dicsőségében. Nagy-Sarlónál a falu bevétele az ő érdeme volt. Klapka később Görgeit helyettesítette a hadügyi minisztériumban. S midőn Buda bevétele után Görgei átvette a hadügyminiszteri tárczát, Klapka a komáromi vár s a dunántúli hadjárat vezetésével bízatott meg. Mint komáromi várparancsnok tüntette ki magát legjobban. A vár ereje 18.000 emberből, 14 lóból, 48 tábori és 350 várágyuból állott. Ez erővel Klapka rendkívüli ellenállást fejtett ki az ostromló osztrákokkal szemben, minden támadást visszavert s több kirohanásában borzasztó veszteségeket okozott az ellenségnek. Úgy annyira, hogy midőn a magyar hadsereg már minden ponton meg volt semmisülve, Görgei letette a fegyvert Világosnál, Damjanics átadta Aradot s a honvédsereg romjai részint foglyul estek, részint kimenekültek a határon . Komárom még akkor is állt szűz falaival s daczolt az ellenséggel. A véletlen úgy akarta, hogy ugyanaz, aki a magyar honvédség első győzelmeit vívta ki, utolsónak tegye le a szabadságért, jogért, igazságért kihúzott fegyverét. De az egyetlen pontot nem lehetett örökké tartani. Klapka, kinek tábornoki rangját az osztrák is elismerte, okt. 2-án tisztességes feltételek mellett kapitulált. Ő maga útlevelet kapott a külföldre, a többinek szabadság adatott vagy üldözetlenül a hazában maradni, vagy kimenni. Klapka Poroszországon keresztül Hamburgba, innen Angliába ment, s Londonban megtelepedett. Itt irta 1850 tavaszán „Emlékiratait“ a magyar szabadságháborúról. Később azután Svájczba, nevezetesen Genfbe költözött, hol a nagyhírű vállalkozó, Fazy megismerkedvén vele, kinevezte őt a svájczi bank igazgató tanácsosává. Klapka e minőségben nagy utazásokat tett, a Dunafejedelemségekben, Kis-Ázsiában s Kelet más részein, Angliában és Olaszországban. Konstantinápolyban ő állította föl a török bankot De ez útjainak egy része csak politikai czéloknak volt takarója. Ő mint a magyar emigráczió kiváló tagja, folytonos összeköttetésben volt Európa politikai egyéniségeivel s midőn Ausztria és Olaszország között a háború kiütött, Kossuthtal és Türrel ő szervezte a hires magyar légiót. A háború elmúltával visszatért Genfbe, mely város őt képviselőjének választotta a törvényhozó testületbe. 1864-ben Francziaországba ment, hol megnősült. Az osztrák-porosz háború kitörésekor újra egy magyar légiót szerveztek, melynek czélja lett volna Magyarországba benyomulni s az országot fölkelésre bírni. E légió szervezése és vezetése Klapkára bízatott, ki a háború utolsó napjaiban át is kelt a morva-magyar határon a haza földére. De e közben a csaknem Bécsig nyomult poroszok megkötvén a fegyverszünetet, a magyar légiónak gyorsan vissza kelle vonulni. Megköttetvén az 1867-ki kiegyezés Magyarország és Ausztria között, az emigránsok visszatérhettek. Ezek közt visszajött Klapka is, hol azonnal országgyűlési képviselővé választották. De ő nemcsak mint képviselő működött, de hírlapot is alapított, a ,,Századunk“-at, mely később a „Pesti Napló“-ba olvadt. Külföldi összeköttetései mindig félbeszakították hosszabb itthon tartózkodását s az utóbbi évek alatt több időt töltött a hazán kívül, mint belül. Legutóbb, mint mondák, Konstantinápolyban van, hol tudományainak, ismereteinek és tapasztalásainak nagy hasznát veszi a török porta. Egy levelező szerint a Kaukázus fellázítása s ezzel az orosz ázsiai sereg viszszavonulási vonalának fenyegetése szinte az ő terve volt. A fegyvertelen. Elbeszélés a cserkesz földről. — Irta Jókai Mór. (Folytatás.) Tizennyolcz esztendeig járta Balkár bég a szibériai ólombányák üregeit, ásta a czinóbert és kéneset, piri-