Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1878. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1878-07-07 / 27. szám
KÉPES NÉPLAP ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. 211 előkötőkkel. De ezeknél mind százszorta szebb az én gyöngyvirágom, ékes menyasszonyom, piros rózsaszálon! ; szeme pillantása gyémánt ragyogása, teste hajlongása tündér bájolása, mosolygása piros hajnal hasadása, sötét haja éjszakának borulása, úgy szeretem, mint bimbó a napsugárt, szomjú fűszál a harmatot, fehér galamb turbékoló párját, fülemile elveszett babáját. Beültetem szivem kellős közepébe, aranyba foglalom, gyöngyökkel ékesítem, tejbe-vajba feresztgetem, tenyeremen hordozom, s úgy szeretem, úgy becsülöm az én ékes gyöngyvirágom, ragyogó csillagom, egyetlenegy szép menyasszonyom. Kezdetben mosolyogva mondott vallomása közben arcza mind inkább elborult, bánatossá vált, hangja eltikkadt, mig végre könnyek peregtek alá arcza barázdáin, kezével elfedte szemeit s halk, fájdalmas zokogásba merült. Ki nem mondhatom, mennyire hatott e vigalomnak, fájdalomnak, szerelemnek embere reám, magam is könyeket éreztem találni szemeimbe s alig tudtam megállni, hogy versenyt vesirjak vele. — S mi járatban vagy most, Pali ? kérdé néném, hogy felrázza őt bánatából. — Sietek a vendégségre, felelt amaz, fel is öltöztem már vőlegényi gúnyámba, csak a bokrétám, a bokrétám elfonnyadt, oda van! . . . Hogy menjek most Juliskámhoz hervadt bokrétával, hogy álljak szép galambom elé fonnyadt virággal ? . . . Szépen kérem hát a nagyságos urékat, szánjanak meg engem, könyörüljenek szegény fejemen, csak ez az egy, csak ez az egyetlenegy hijja van az én boldogságomnak, ne hagyjanak hiában sóvárogni, adjanak egy néhány szál virágot, új kalapom mellé tarka bokrétának, menyasszonyom kezébe díszes nászcsokornak. Szánjanak meg, drága jó asszonyom, kegyes uram, nagyságos pártfogóm, adjanak, adjanak jó sok szép virágot, . . . s azzal együtt édes boldogságot. . . . — Adunk, adunk Pali fiam, mondá szánalommal tekintve a szegényre bátyám, én magam szedek számodra a mennyi kell. — Addig pedig menj a cselédházba, pihend ki magadat, egyél és tégy a tarisznyádba is valamit, mert hazáig még messze van, meg is éhezhetel. — Jó lesz lsz a nagyságos asszonyom, alassan megköszönöm, csak hamar adja a mit ad, mert sietek, várnak reám s nem illenék, hogy hosszasan várakoztassam a vendégeket. — Csak a virágot, csak azt ne felejtsék el, mert a nélkül nincs öröm, nincs lakodalom! Ezzel sietve s mint olyan, a ki ismerős a háznál, egyenesen a cselédház felé tartott, hova néném nemsokára utána küldte szobaleányát mindenféle enni valókkal, bátyám legszebb virágaiból szedett s kötött két nagy bokrétát neki. (Folytatása követk.) nyugtalanitá a határain dúló fölkelés s hogy 150,000 menekültet kell ellátnia. A porta nem képes ama tartományokban a nyugalmat és rendet fenntartani. Andrássy nem kérte a megszállást, hanem azt kívánta, hogy a kongresszus e tárgyban határozzon. Salisbury, ki ezután szólt, kijelenté, hogy ő Bismarck bg példájaként „becsületes alkusz“ akar lenni Boszniának Ausztriával való közvetlen egyesítése ügyében. Azt indítványozta, hogy Ausztria-Magyarország bizassék meg Bosznia s Herczegovina megszállásával s kormányzatával. Waddington Francziaország nevében elfogadja a javaslatot. Gr. Corti az olasz meghatalmazott néhány kérdést vetett föl. Végül ő is, de minden különös öröm nélkül, csatlakozott Anglia indítványához. Gorcsakoff herczeg minden indokolás nélkül mondott igent. Németország, mely elnököl, hallgat, s néhány percznyi szünet következik be. Végül felszólal a török meghatalmazott. A porta — úgymond — nem egyezhetik meg a lemondásban, melyet tőle követelnek. A portát csak a san stefanói szerződés kötelezi, a jelen követelés azonban túl megy ama szerződés határain. A porta megvédheti, reformálhatja Boszniát, s amit a hatalmak tenni akarnak, azt maga Törökország megteheti. Lord Beaconsfield nem hiheti, hogy a porta megakadályozza, miszerint Bosznia továbbra is a lázadás fészke legyen. A porta nem volt képes a herczegovinai lázadás elfojtására sem. Herczeg Bismarck csodálkozását fejezte ki, hogy a török delegáltak ellenkeznek a kongresszus egyhangú határozatával. A kongresszus a török tartományokat nagyobb terjedelemben állítá vissza, mint azt a san stefanói szerződés tervezte. Végül arra kérte fel a török delegáltakat, hogy új utasításokat kérjenek, melyek megengedjék nekik, hogy a kongresszus nézeteit pártolhassák. Salisbury indítványát a kongresszus, a török szavazat ellenére, egyhangúlag elfogadja. Ausztria-Magyarország tartózkodott a szavazástól. A szavazás után gr. Andrássy feláll s kijelenti, hogy Ausztria-Magyarország nevében elfogadja a kongresszus által megszavazott indítványt. A bevonulás napja azonban még nincs megállapítva , ez függ a kongresszus folyamától és meglehet, hogy ez csak Andrássy visszajövetele után fog megtörténni. Nincs rendbe hozva a kérdés még a portával sem. A török meghatalmazottak Konstantinápolyból oly utasítást kaptak, hogy a kongresszus asztalára valóságos tiltakozást tettek Boszniának osztrák-magyar hadcsapatok általi megszállása ellen, oly nyilatkozattal, hogy a szultán kormánya minden felelősséget a tervezett lépés irányában visszautasít, és hogy minden erőszaknak, hatalma egész erejével fog ellenállani. A diplomáczia tehát mindent elkövet, hogy a portát elnézésre kényszerítse. (Előkészületek Bosznia megszállására.) A Boszniába és Herczegovinába menő csapatok főparancsnoka b. Philippovics táborszernagy, zágrábi katonai főparancsnok lesz. A további hírek igy szólnak. Általánosan elterjedt hirek szerint a gr. Szapáry parancsnoksága alatt álló huszárok Brodnál vernek hidat a Száván. Philippovics a főparancsnok Novinál kel át s megy Bangalukának, Jovanovics altábornagy Spalatóból indul el, s megy Livnóra; Rod ich marad Dalmácziában . Thömmel ezredes lesz valami katonai komiszszárius, s bizonyos Preisky belügyi osztályfőnök lesz a polgári komisszárius. Nyolczvanezer ember fog bemenni s Novi- Bazárig minden földet elfoglalni. Bosznia megszállása. Amiben alig kételkedett valaki, de mitől minden magyar ember félt, csakugyan megtörténik. Monarkhiánk megszállja Boszniát és Herczegovinát körülbelül 80,000 főnyi sereggel. A kongresszus június 28-ai ülése bízta meg monarkhiánkat, hogy határozatlan időre szállja meg a két tartományt, a menekülteket szállítsa vissza, szervezze a közigazgatást, létesítsen reformokat. A kongresszus junius 28 iki ülésében felállt gróf Andrássy s beszédet tartott, melyet közvetett leánykérésnek lehet nevezni. Előadta, hogy a monarkhiát egész éveken A spanyol királyi pár. Szegény kis királyné ! Még szegényebb király ! Az ő sorsuk épen arra való, hogy ama szomorú románczokat gazdagítsa egy megható tárgygyal, melyekben Spanyolország költészete oly felette gazdag. Néhány hónap előtt még nem volt boldogabb pár a világon náluk. De a boldogság a trónuson oly ritka