Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1882-03-26 / 13. szám

X. évfolyam, 1882. 13. szám Budapest, márczius 26 ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Az előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához (Budapest,­IV., egyetem-atora 4. sz.) küldendők. Megjelen minden héten vasárnap. A KÉPES NÉPLAP . . . egy évre 2 frt, félévre 1 frt. A VILÁG-KRÓNIKÁVAL » 4 » » 2 » Kossuth „Iratainak“ harmadik kötete. Kossuth nagyérdekü művéből, mely az emigráczió törek­véseit adja elő, nemsokára megjelenik a harmadik kötet is. Ennek czime lesz: «A remény és csapások kora,» amaz eseményekkel foglalkozván, melyek az emigrácziónak Magyarország fölszabadítására vonatkozó törekvéseit meg­hiúsították. A csaknem nyolczadfélszáz oldalra terjedő vaskos kötet, mint két előzője, a ritka becsű történelmi közlések dúsgazdag tárháza lesz s amaz élénk összeköttetés folytán, melyben kül­földön élő hazánkfiai a hatvanas években olasz, franczia, angol, román, szerb stb. hivatalos vagy mérvadó körökkel állottak, nemcsak hazánk, hanem a modern Európa történelmi alakula­tának egyik legkiválóbb kútfő műve. A turini kormány 1860. szeptember havában egyezményt, formaszerű szövetséget kötött a külföldi magyar nem­zeti igazgatósággal, melynek Kossuth, Klapka és Teleki László voltak tagjai. Ez egyezmény közlésével végződött a Kossuth iratainak előbbi kötete s a harmadik kötet első fejezete az e szövetség alapján kifejtett tevékenység vázolásával kezdődik. Az első fejezet czíme: «A mi a szeptemberi egyezkedésre következett.» Cavour, Viktor Emánuel híres minisztere, 1860. őszén küszöbön állónak tartotta Ausztria támadását Piemont ellen s ezért igyekezett fölhasználni a magyarokat. A magyar nemzeti igazgatóság lázas tevékenységet fejtett ki. Szerbia és Románia felől terveztetvén a betörés, megindították a fegyver­szállítást keletre, szervezték a magyar légiót, megkezdték az izgatást a sajtóban s előkészítők a mozgalmat itt bent az országban. Meg volt állapítva a hadműködési terv is. A had­­parancsnokságra itthon kijelölt három férfiú, Beniczky Lajos, May János és I. Imre közül az utóbbi november havában utazott külföldre részletes megállapodások végett. A terv szerint Klapka Erdély felől támadott volna, az olasz segélysereg és a magyar légió Horvátország felől tört volna be; ez erekön kívül a harcz kezdetére itthon 80.000 főnyi fölkelő sereg rögtöni megalakítása volt előkészítve. A második fejezet czíme: «Az október 20-ai diploma.» Míg az emigráczió odakinn kereste a segélyt, az eszközöket a haza felszabadítására, itthon megjelent 1860-ban az október 20-ai diploma. Ez esemény hatásait a nemzetre és a külföldre vázolja e fejezet. Kossuth 1860. november 11-én levelet intézett Napoleon Jeromos herczeghez s kifejté, hogy ezt az októberi alkotmányt a magyar nemzet nem fogadja el; azt kérdi tehát Kossuth a herczegtől, hogy az olasz-osztrák háború már csak néhány hó kérdése lévén, mit remélhet a magyar nemzet Napóleon császártól ? A herczeg biztosíta Kossuthot, hogy a magyar ügy iránt ő és a császár a legmelegebb rokonszenvvel viseltetnek. Egyúttal megjegyzi, hogy fegyverek és más segédeszközök nemde a török tartományok felől juttathatók be legkönnyebben Magyarországba ? A harmadik fejezet («Az első csapás» a czime) azt adja elő, hogy kelet felől, Romániából indultak a csapások, az emigráczió ellen. K­u­z a román fejedelemmel Klapka foly­tatta a tárgyalásokat. Klapka eleinte bízhatni vélt a román feje­delemben, de Kuza lefoglaltatta a magyar nemzeti igazgatóság által Galaczba küldött s az erdélyi határra szánt fegyvereket. A­kik Kuzát és a románokat ismerték, azokat a dolog nem lepte meg. Kuza halálos ellensége volt a magyarságnak s ő úgy, mint az összes román politikai körök, még a legmérsékeltebbek is, Erdélyre és a bánságra spekuláltak. Kossuth egyébiránt meg­jegyzi, hogy a Kuzával folyt tárgyalások az ő tudomása nél­kül történtek. Hasonlókép meghiúsultak a Szerbiába vetett remények is. Itt Ludvigh János volt megbízva az alkudo­zással, de Mihály fejedelem még csak el sem fogadta . Ludvigh olyan veszélyes helyzetbe jutott, hogy Belgrádból sietve távoznia kellett. A negyedik fej­ezetben gr. Teleki Lászlónak Drezdában történt elfogatását adja elő Kossuth.­­ Ez újabb csapás volt az emigráczióra. Az ötödik fejezetben a harmadik csapás: a lon­doni bankjegyper van előadva az angol parlamenti tár­gyalásokkal. A magyar nemzeti igazgatóság által nyomatott magyar papírpénz lefoglalása és megsemmisítése végett az osztrák császár nevében indított pert az angol törvényszék Kossuth ellen döntötte el. Kossuth illetéktelennek nyilvánítá az angol bíróságot, de a bíró kijelenté az ítéletben, hogy a pénz­­forgalom szabályozása az uralkodó hatalom joga, e jogot a népjog védi, az angol korona elismerte a felperesnek, mint Magyarország uralkodójának jogát s igy nem tagadhatja meg tőle az oltalmat. A pénzjegyeket aztán — a felperes császár ügyviselőivel létre­jött megegyezés szerint — az angol bank kemenczeiben égették el; maga az elégetés 1300 írtba került. E per adataival együtt említ Kossuth egy különös esetet is. 1861. tavaszán gróf K. S. Brüsszelbe utazott Jósika Miklóshoz csupán azért, hogy figyelmeztesse, miszerint Bécsből a napokban három ember indult útra Kossuth meggyil­kolása végett. A merényletből nem lett semmi s Kossuth megjegyzi, hogy távol van tőle a merénylet tervét a legfelsőbb személyiségek rovására írni. A hatalmasoknak akadnak túlbuzgó szolgáik, kik nem várnak parancsot. A hatodik fejezet az emigráczió ügyének mindinkább rosszrafordulását tárgyalja. Már Cavour halála előtt nagyot hanyatlottak a Magyarországba intézendő betörés esélyei. Románia és Szerbia felől minden működés útja el lévén zárva, a hadműködési tervet meg kellett változtatni s Kos­suth egy 1861. január havában kelt levéllel Türr tábornokot bízta meg, hogy Garibaldival a további teendők s a kivitel iránt értekezzék. Ugyanez idő tájban kalandos tervek is kezdtek már fölmerülni s Klapka tábornok irja, hogy Mieroslavski «Velencze s a többi elnyomott nemzetiségek felszabadítására» az összes demokrácziát akarja megmozdítani s lengyel, szláv, angol, franczia, német, amerikai légiót akar toborzani, aztán Montenegró felől törni Magyarországba, innen Lengyelországba. A tervbe Türr is be volt avatva, de nem értett vele egyet. A magyar nemzeti igazgatóság tagjai látták, hogy ez egészen szláv terv, melynél Magyarország fölszabadítása jelentéktelen mellékkérdés. A hetedik és utolsó fejezet az emigráczió reményeinek teljes meghiúsulását adja elő, «Cavour halála után» czímmel. Napoleon császár politikája uj irányba tért s 1862. október 29-én Kiss Miklós azt irja Kossuthnak: «A magyar kérdés a jelenlegi kombinácziókon kívül esik s bizonytalan időre el van napolva.» * Még egy „Befejezés“ czimü zárfejezet van, mely meg­hatón rekeszti be e nagy munkát, az emigráczió testületének

Next