Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

KÉPES NÉPLAP ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. 228 még kék festék nyomai látszottak. Egyátalán egész öltözete megfelelt a Solymosi Eszterről kiadott személyleírásnak. De főleg a karjára kötött festékes kendő nagyon emlékeztetett az eltűnt leányra, mert hisz az épen festéket vásárolni volt eltűnésekor. Másnap már az egész vidéken el volt terjedve, hogy Solymosi Eszter megvan. Még azon éjjel külön stafféta által értesittetett a Nyíregyházán levő kir. helyettes főügyész, ki is másnap a vizsgálóbíróval, a kir. alügyészszel, valamint a törvényszéki orvossal és több tisztviselővel megérkezett. Nagy néptömeg is gyűlt össze. A már odaérkezett eszlári illetőségű tanuk, Solymosi Eszter anyja, nénje, rokonai, ismerősei és szomszédjai, kihallgattattak. A gyakorlott szem előtt igen gyanúsnak tűnt föl a kis kendő, mely bal karjára volt kötve, minthogy ezen kendő oly szorosan, négy csomós kötés által volt oda erősítve, hogy ön­k­é­n­y­t­e­l­e­nü­l azon kérdés tá­m­adt, vájj­on k­é­p­e­s - e v­a­l­a­k­i, saját halkarjára, oly erősen oda kötni valamit? Továbbá gyanús volt azon körülmény is, hogy a festék oly régi idő óta (12 hét) a vízben még teljesen szét nem ázott és hogy a ruhának egy része legkisebbet sem szenvedett ezen hosszú idő alatt, sőt egész újnak nézett ki. Semmi sem mutatta, hogy oly hosszú idő óta lehetett volna vízben, mint ápril 1-si napja, mikor Eszter a festékkel eltűnt. A szem sötétbarnának talál­tatott, míg Eszternek sötét fekete szeme volt. Legelőször a férfi ismerősöknek mutatták meg. Azok ha­bozva nyilatkoztak: olyanforma; az öltözet egészen az. Egy leány később előadta, hogy Eszter jobb lábán törés nyoma van, mert egyszer rálépett a tehén. De a holttesten ezt nem lehetett föltalálni. A szegény anya minden oldalról megnézte a holttestet, azután sírni kezdett. Leginkább a ruháját nézte, de azután azt mondta, hogy Eszter ruhája nem volt ilyen rövid, meg ez a halott testesebb is; végre határozottan mondta: «Kérem alá­ssan, ez nem az én leányom.» Solymosi Eszter nénje arra a kérdésre, hogy nem tudná-e meg­mondani, milyen magas volt a testvére, határozottan azt állította, hogy testvére nálánál egy ujjnyival alacsonyabb volt; erre pontosan megmérték Solymosi Zsófit, az eltűnt nénjét, továbbá a hullát is és kitűnt, hogy a hulla nemcsak nem alacsonyabb Solymosi Zsófinál, hanem még 6 c­entiméter­­rel nagyobb a nálánál. Most a holttestet e czélra készült koporsóba helyezve, Tiiza­ Eszlárra szállították s egy kertben kitették, felszólít­ván az ismerősöket megnézésére. Senki sem mondta, hogy Soly­mosi Eszterre ismert benne, mert a leány kifejletlen vékony volt, a holttest pedig kifejlett nőé. A június 20-iki orvosi bonczolás kiderítette, hogy már nem egészen fiatal lány, hanem asszony holtteste ; melle kifejlő­dött; látszik, hogy derékfüzet viselt; kezei kicsinyek és ápolva voltak. Továbbá a talp finom bőre, valamint több tyúkszem azt mutatja, miszerint ezen hulla életében mezítláb nem járt, ápolt finom kezei pedig bizonyítják, hogy nehezebb munkát azokkal soha sem végzett. A haj borotválás útján van eltávolítva. Ebből ítélve, nem lehetetlen hogy kórházi holttest. Jobb karján oly sérülés látszik, mely a vízben történt, mintha kötéllel lett volna megkötve. A holttest 8—10 napig lehetett vízben, s oda már élettelenül jutott. Világos jelei mutat­koznak, hogy tüdővészben hunyt el. A bonczolás után a holttestet az eszlári temető szélén ásták el. Solymosi Eszter ruhája. A hullán talált ruhák azonosságának megállapítása ekkér történt: Solymosi Eszter myjától kérdezték, minő ismertető jelei voltak az öltözetnek. Nemcsak a ruha szövetét és színét jelölte meg, de megmondta, milyen folt és hol van a ruhán. Solymosiné előmutatta párját ama kis kendőnek, melyben a festék volt s mely a hal a bal karjára volt kötve, állítván, hogy e két kendőt is egy időben vásárolta s az egyiket leányának adta. A ruhán pecsé­tek látszanak, melyekre nézve az a föltevés, hogy vér. A nagy kent­őn egy folt ki van égve, talán épen ott legnagyobb vérflt lehetett. A ruhadarabokat fölküldték Budapestre az orságos vegyészeti hivatalhoz annak szakértői kon­­statáása végett, hogy csakugyan vérfoltok-e a látható pecsétek? Körübelől tíz nappal ez események előtt írták a lapok, hogy Solymosinéhoz bizonyos Both Borbála nevű zsidó asz­­szony ment el, s azt mondta neki, hogy ismer egy jövendő­mondó, a­ki meg tudná mondani, hol van a lány, ha Eszter egy ingt oda adna neki. Solymosiné elkergette, följelentette, s az asszonyt elfogták. Van - e ez valami összekötte­tésben az újabb eseményekkel, csak később fog ki­derülni. Az eszlári helyettes rabbi elfogatása. Június 24-én vitték szigorú őrizet alatt Nyíregyházára Rosenberg Herman eszlári boltost és rabbihelyettest. Nála volt szolgálat­ban az eltűnt Eszternek nénje, Zsófi. Az ő boltja előtt beszélt Solymosi Zsófi utoljára húgával. Rosenberg háza kissé maga­sabban, parton fekszik. Háza elől egész a száraz malomig láthatta haladni Solymosi Zsófi húgát. A­mint Eszter eltüntetésével a zsidókat kezdték gyanúsítani, Zsófi sem akart tovább maradni zsidó szolgálatban. Rosenberget a bíróság már régóta figyelemmel kísérte. Az eszlári ügy iránt föltűnő érdeklődést tanúsított mindig. A múlt héten öt napig távol volt, amikor megjött, előre hirdette, hogy megkerül Solymosi Eszter. Kérdőre vonatvan, hogy hol járt, rendkívüli zavarba jött, s nem tudott elfogadható választ adni. Bari vizsgáló­bíró azt mondta neki, hogy a befogott Scharf Mózes, Schw­ircz Salamon, Junger Adolf és Braun Ábrahám mindent kivallottak ő reá vonatkozó­lag. Ezzel oly zavarba ejtették a rabbihelyettest, hogy teljesen összefüggéstelen, zavart igazolása és mentegetése közben több oly dolgot árult el, a­mi bünrészességét való­színűvé tette. Házkutatások. A törvényszéki küldöttség Tiszatokon jártában kihallgatta az ottani rabbit s az általa vezetett anyakönyvet megvizsgálta. Az eszlári, d­a­d­a­i, dobi, rakamazi izraelita anyakönyveket szintén megvizsgálta a bíróság. Ez anyakönyvek megvizsgálása azzal a körülménynyel áll kapcsolatban, hogy az a személy, kinek hulláját Solymosi Eszter ruháiba bujtatták, a hulla föltalálása előtt csak 8—10 nappal halhatott el. Izgatottság: Tisza-Eszláron és környékén a szerfölött bonyolult ügy nagyon izgatottá tette a kedélyeket. Hozzájárul még, hogy nyomtatványokat hoztak forgalomba, melyek ter­jesztik a babonás hitet, hogy Solymosi Eszter megöletése egye­nesen a vallással van összeköttetésben. A hatóságnak igen résen kell lenni, kivált a dadai hulla kifogása óta. Tisza-Eszlárra az idegen csak hatósági engedélylyel juthat el. E vidéken a zsidóság tartózkodó mindenben, úgy társadalmi mint üzleti tekintetben. Nyíregyháza jelenleg nemcsak élénk levelezés és sür­gönyváltás központja, de számtalan idegen is fordul meg, kik személyes tapasztalást kívánnak szerezni az itteni viszo­nyokról, a hangulatról és a vizsgálat állapotáról. A tutajosok elfogatása. Oláh György kerülő vallomásai alapján kiderült, hogy a holttestet a tutajosok hozták magukkal. Integettek neki, majd pedig a part felé eveztek s rámutattak a tutajhoz kötött holttestre, azt mondván, hogy azt nem messze fogták ki. Azután kitették a partra, ő meg elment jelentést tenni. A kerülő azt is mondta, hogy a tutajon levők közt két zsidó is volt. Farkas Albert és Vay Péter csendbiz­tosok bízattak meg s a tutajosok egy részét Tiszabőn csakugyan elfogták junius 25-én, a többieket pedig másnap Szolnokon. Az összes elfogottakat Farkas Albert csendbiztos Nyíregyházára kisérte. A tutajosok egy része a máramarosmegyei Szeklenczéről való. Az eddig érkezett táviratok következőket mondják. Szol­nokról távirják jan. 26-áról: Farkas Albert újvárosi csendbiztos Haschitz szolnoki alkapitány közreműködésével az Oláh György dadai csősz által felismert dadai tutajosok közül Herschko Áron Dávid zsidó sáfárt, Szavinecz Péter, Hecska György és Szelever János szeklenczei lakosokat folyó hó 25 én, vasárnap délután 5 órakor Tiszabeő alatt elfogták, és éjjel 12 órakor azokat Szolnokra kisérték. Ugyancsak elfogták Paczkon Vazil tutajost, Jankel Szmilovics zsidó sáfárt, Szilkó Mihályt és Drimász Györgyöt. Június 26-ának délutánján a dadai tutajosok főnökei , Matej Petro és Matej Ignácz állítólag bevásárlás végett Szolnokra érkezvén, a piaczon levő korcsmában elfogattak. Az összes elfogott tutajosokat az éjjeli vonattal kiséri Farkas Albert újvárosi csendbiztos Nyíregyházára. Egyről-másról. A bibornok-primás jubileuma. Simor János püspökké szentelteté­­sének jubileumát június 29-én nagy ünnepélylyel készültek meg­ülni Esztergomban. E nap emlékére a főpap százezer forint alapítványt tett szülővárosában, Székesfehérvárit létesítendő árva­házra. A bibornok-primás a nagyszombati káptalannak is 100 ezer frtot adományozott. A lángok közt vesztek. Modor sz. kir. városban jun. 19-én nagy tűz volt, mely több házat elhamvasztott. Másnap a nagy

Next