Képes Sport, 1941. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-08 / 1. szám
A Ferencváros öt ponttal vezet a bajnokságban. Bizony más esztendőkben az őszi forduló végén nem látszott ilyen lefutottnak az NB. bajnoksága, mint az idén. A Hungária eltűnt a porondról és nem akadt egyesület, amely a helyére tudott volna lépni. A régi nagy triász harmadik tagja, az Újpest szerényen húzódik meg a második helyen. Azért szerényen, mert valahogy alig hallat magáról a lila-fehér klub. Hiszen más esztendőkben is előfordult, hogy az őszi forduló végén öt pontos előnyre tett szert a Ferencváros, vagy a Hungária, de a nyomukban jövök olyan csatazajjal készültek a tavaszi összecsapásokra, hogy senki sem tartotta lefutottnak a bajnokságot. Az idén miért ilyen nagy a csend? Miért nem hallat magáról az Újpest? Ezekkel a kérdésekkel robogtunk ki a nagy újpesti gyárba, ahol együtt található az Újpest vezérkara és játékosgárdája. Első utunk természetesen Langfelder Ferenc, a futballigazgatóhoz, a népszerű Patyi bácsihoz vezetett. „Dehogy is adtuk fel a harcot!“ — mondja Patyi bácsi — Dehogy is adtuk fel a reményt a bajnokság elhódítására. Nem csapunk nagy csatazajt, csendben, de annál alaposabban készülünk a tavaszi küzdelmekre. A régi nagy sikerek katonái közül jó félcsapatra valót egészen fiatal, ifjúsági korban lévő játékosokkal cseréltünk fel. Antos, Balogh n., Németh, Jobbágy, Nagymarosi és Berzi kapott helyet az Újpest élcsapatában. Ezeknek a játékosoknak legnagyobb része az amatőrcsapatunkból került fel. A fiúknak rutint kellett szerezniük, már pedig rutint csak a pontokra menő bajnoki küzdelmekben lehet szerezni. Az csak természetes, hogy ezek a gyerekek nem pótolhattak máról-holnapra olyan játékosokat, akik állandó tagjai voltak a magyar válogatott csapatnak is. A kívülállók és a közönség közül sokan nem látták, vagy nem akarták meglátni azt a nagy akaratot, amely bennünket a csapat gyökeres felfrissítésére késztetett. Tizenhárom mérkőzésből hármat veszítettünk el. Ez nem nemzeti szerencsétlenség. Az angoloknál nincs is olyan Ferencvárosi! amandrási Mjpecseti bajnoki forduló, ahol bármelyik csapatot legalább ennyi vereség ne érné. Végeredményben a második helyen állunk és a körülményeket figyelembe véve, ezzel elégedettek lehetünk. Sajnos, a rendszer akaratunkon kívül bennünket is magával ragadott. Nem akartuk a fejünket a homokba dugni, mi is haladni akartunk és később döbbentünk rá, hogy ferde úton jártunk. A 4:4-es Dr. MÁVAG meccsen tiprusan angol gólokat kaptunk. Azóta leszűrtük a tapasztalatokat és felhagytunk az angol rendszerrel. Frissen, öntudatosan készülünk a tavaszi idényre és üldözőbe vesszük a Ferencvárost. Zsengellér „betörésre készül“ Kiss Zoltán igazgatónak, a klub társelnökének az osztályán, az íróasztala mellett találjuk meg Zsengellér Gyuszit. A népszerű »Abel« nem nagy híve az angol rendszernek. Arról beszél, hogy ha a középcsatárnak gyenge napja van és a középfedezetnek minden sikerül a mérkőzés alatt, akkor valóban elmegy a kedve az embernek a center játéktól. -Szívesen játszik középcsatárt, de ha akadna egy Langara rendszerű középcsatár az Újpestben, akkor éppen olyan örömmel menne jobb- vagy balösszekötőbe. — A Ferencváros elleni mérkőzésen — mondja — az első húsz percben nyomasztó fölényben voltunk, gólhelyzeteket is teremtettünk, kapufát rúgtunk és ha ekkor sikerült volna a vezetést megszereznünk, tán fordított lehetett volna az eredmény. A Ferencváros védelmét azért nem tudtuk megbontani, mert Ádám hamar megsérült és szélsők nélkül nem lehet játszani. Éppen Ádám gyorsaságára építettünk ezen a mérkőzésen. Szerencsétlen mérkőzés volt. Tóth helyett is tartalékot szerepeltettünk és Szűcs sem játszhatott sérülése miatt. Nem adjuk fel a reményt a bajnokság megnyerésére. Harmincöt-negyven százalék esélyünk van a bajnokság elhódítására. Hogy hallgatunk, ennek több oka van. Szerények vagyunk és szerényen akarunk »betörni.« Lehet, hogy erősítünk is. A Ferencváros szerintem letörőben van és több nehéz mérkőzése lesz idegenben. Igaz, hogy öt-hat játékosunk bevonult katonának, de reméljük, hogy ők is rendelkezésre fognak állni. — Az angol rendszer szerintem csak akkor lehetne jó, ha védőjátékosok, akikre a támadó lefogása hárul, külön-külön minden tekintetben felette állanának tudásban a támadóknak, de az ilyesmi alig fordul elő. Ha csak egy védőjátékos gyengébb, mint a vele szemben álló csatár, összedől az egész védelmi rendszer, így volt ez a Ferencváros Rapid mérkőzésén is szert, akkor iktassuk azt törvénybe. Ám addig ne hagyjunk bolondot csinálni magainkból. Vincze Jenő is elismeri, hogy amit nálunk játszanak a csapatok, az minden, csak nem angol rendszer. Az angolok? Igen, azok jól játsszák. Vincze egyébként bízik a bajnokságban. Mint mondja, a Hungária tavaly már hat ponttal vezetett , mégis alulmaradt. Mikor 1939-ben az Újpesthez került, szintén öt pont előnye volt a Hungáriának, mégsem lett bajnok. Reméli, hogy a fiatalok már megszerezték a szükséges rutint és tavasszal már nem érik a csapatot olyan kellemetlen meglepetések, mint az Elektromos ellen és Salgótarjánban. Most átsétálunk a gyár másik végén lévő raktárba, ahol Czipper Oszkár, az Újpest szövetségi képviselője a főnök. — Az igazi sportember — mondja Czipper — nem mondhat le a legnagyszerűbb célról, a bajnokságról. Aki ötpontos hátrány láttán feladja a versenyt, az ne is kezdjen hozzá. Nem igazi vezető az, aki ilyen esetben reménytelenségről beszél. Zsengellér az íróasztal mellett is »válogatott« klasszis Szűcs Gyurka »lekopogja« a bajnoki reményeket Vincze Jenőnek oly sok a dolga, hogy egy telefonnal be se ért Vincze bízik a fiatalokban Mindjárt a mellette lévő szobában találjuk meg Vincze Jenőt, az Újpest egyetlen angolpárti játékosát, ő kölyökcsapatára hivatkozik, amely hibátlanul játsszaa »rendszert.« »Diki«, a vezérdrukker most közbeszól: — Ez azért van, mert a mi kiölyökös alpatunk minden ellenfelénél egy klasszissal jobb játszhatna bármilyen rendszerben, úgyis győzne. Nekemkülönben az a véleményem — folytatja Diki — hogy akik a rendszert kitalálták, adjanak a magyar futballnak két évi türelmi időt, ezalatt ne tartsanak bajnoki mérkőzéseket, fizessék ők a játékosokat és tökéletesítsék a rendszert az általuk elképzelt legmagasabb fokra. Azután lépjenek a pályára a csapatok és ha jól játsszák a rend- Jobbágyot alig ismertük fel .új Szttes: Az angol rendszer megfelelzi a játékosok lelkületét Ezen a® osztályon dolgozik Szűcs Gyurka, a kitűnő középfedezet. Éppen egy műszaki írógépen dolgozik, amikor neki szegezzük a kérdést. Ezt mondja: — Az Újpest helyzete nehéz, de nem reménytelen. Egy sereg példát tudnék felhozni, amikor öt pont hátránnyal nyertek már bajnokságot. Az Újpest gyengébb szereplésének egyik fő oka szerintem az angol rendszer volt. Ez a rendszer valósággal megfekszi a játékosok lelkületét, mert ha valaki nem hajlandó elismerni az angol rendszert, az valósággal meghalt a magyar futball számára. Ami a »kullancs« szerepet illeti, én azt mondom, hogy bolond az, aki nem fogad el valamit, ami jó és helyes, de nem lehet hibátlan az a rendszer, amelyben ha három játékos közül csak egy is indiszponált, már bekövetkezhet az összeomlás Játszottunk mi azelőtt is biztonsági játékot, nem kisebb ellenfelek, mint Sárosi dr., Sindelár, stb. ellen, de, hogy minden mérkőzésre úgy menjen ki a csapat, hogy a centerhall minden körülmények között védekezzék, ez nem lehet üdvös, mert nem felel meg a magyar játékosok vérmérsékletének. Mi is szerettük volna ezt a rendszert jónak elfogadni, de sajnos, ez drága pontokba került. Szűcs Gyurka csendesen és megfontoltan fejtette ki nézetét a bajnokságról, az Újpestről és a rendszerről, mint ahogy itt ebben a nagy" fiyárban mi mienki csendesen és megfontoltan beszél.Sotki pompás diadal ragyog ezeknek a játékosoknak és vezetőknek sportmúltjában. Most is a legnehezebb feladatok egyikét szeretnékmegoldani. Nem fogadkoznak nagy hanggal, c csak halkan, majdnem finoman jegyzik meg, hogy ezt a bajnokságot, még nem futották le. Most ők veszik üldözőbe a Ferencvárost. G.T