Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-01 / 26. szám

Kornis Miklós t­e­l­e­f­o­n­j­e­l­e­n­t­é­s­e Belgrádiból Győzelem Belgrádban! Nagy dolog ez már mai napság! A jugoszláv fut­ball az utolsó tizenöt esz­tendőben olyan hatalmas ugrással termett az európai csapatok élére hogy Bel­grádban legyőzni­e a leg­nagyobb teljesíménynek számít! Sikerült! Sikerült, holott egy olyan megfiata­lított magyar csapat állt ki vele szemben amelyben négy újonc, játszott és a csapat legidősebb tagja sem több, mint 27 esztendős. A Képes Sportlap részé­ről Kornis Miklós felelős szerkesztő utazott le a csa­pattal, ő jelenti telefonon a késő éjszakai órákban a következőket: Belgrád, június 29. Diadalmas napunk ez ne­künk. Diadalmas — de mi­lyen meleg is! Meleg az egek jóvoltából, amelyből a nap 39 fokos hőséget su­gárzott­­le ránk, de meleg a jugoszláv csapat jóvoltá­ból is, amely ugyancsak megtáncoltatta derék fiain­kat! De bírtuk a táncot! Sőt, jobban bírtuk. Hiába támadott többet a hazai csapat, a mi támadásaink veszélyesebbek vol­ta­k és a győzelmünk teljesen megér­­dem­elt. Pedig de lecsépülték a mi gye­rekeinket! Vasárnap délelőtt egész ko­molyan kérdezték meg tő­lem az itteniek: — Miért a második csa­patot küldte le ide a ma­gyar szövetség?! Annyira lebecsülnek bennünket! A legnagyobb nehézségbe Esd-, Dalton-, vihar- és lóvenkabát Márton és Szász Gróf Telek­ Pál­ utca 3 ütközött megmagyarázná, hogy ez ma a legjobb csa­pat! Nem hitték el, , — Ez a legjobb! És hol vám Sárosi! Hol van Zsen­­gellér, hol van Rudas! Hát bizony vasárnap dél­előtt még a mieink is úgy viselkedtek, mintha valami második garnitúra lenné­nek, kezdők és tapasztalat­lanok. Még Szuszai is tele volt aggodalommal: — Rettenetes ez a meleg! Teljesen ki fogunk merül­ni! Én a magam részéről nem is fogok a mérkőzés elején túlságosan belenyar­galni nehogy a végén ki­merülten összeessem! Tar­talékolni fogom az erőmet a második félidőre! A­­többieket Szűcs biz­­tatgatja. ő a legnyugod­tabb, illendő is, hiszen ő lett — első ízben! — a csa­pat kapitánya! De a legtöbbet nem erről beszélnek a fiúk. A legfőbb beszédtéma a Sándor gyerek nyilat­kozata. Azt nyilatkozta egy lap­ban az ifjú titán, hogy há­rom szélső van ma Magyar­­országon, ö, ő és mégegy­­szer ő. Hát a válogatottak nagyon, de nagyon kíván­csiak reá! És ha­ lesz játé­kos, akit minden egyes el­lenfele megkülönböztetett figyelmében fog részesíteni a mérkőzéseken, az ő lesz, ő és mégegyszer ő ..­. Maga a mérkőzés érdekes volt, de nem vala­mi magas színvonalú. A szörnyű rossz talajon sok volt a csapkodás, kevés az észszerűség. A kikopott, ki­égett fű már csak csomók­ban található a pályán. Ezen aztán olyan össze­vissza pattan a labda, ahogy akar. Amellett a lab­da is rossz, könnyű volt. Szűcs már az 5. percben szólt emiatt Sebes Gusztáv­nak, Sebes megkérte a já­tékvezetőt, hogy vizsgálja meg, de Iliescu jónak ta­lálta a könnyű tököt. Az első percekben bizony sokkal jobbak voltak a jugoszlávok. Nagyszerűen fejeltek, gyor­sabbak vol­tak. Matac­sicsnak a 14. percben tot­ nagy kapu­fája nyomán nagyon ösz­­szeszorult a szívünk. Azt hittük, kata­sztrofális ve­reséget szen­vedünk. A csapat ekkor még sehogy sem­­tudta tartaná a labdát. Szerencsére a védelem nagy­szerűen tömörült. Különösen a sziklaszilárd Szűcs reme­kelt. De szenzációsan ját­szott Laborcz is. Messze fe­lülmúlt minden várakozást s ha talán nem is érte el Szűcs teljesítményének ma­gasságát, a legkellemesebb meglepetéssel ő szolgált, nyugodtan mondhatom őt a mérkőzés hősének. Mikor azután végre­kibontakoztunk mi is, már hinni mertünk a győ­zelemben. Szi­lgy­inak a 28. percben alig a kapu fölé surranó fejese már ízelítőt adott a tudásunkból és az­után a 35. percben jött Eg­resi beadása nyomán Szi­lágyi gólja. (1:0). Igaz, elő­zőleg Horváth nagyot hibá­zott­. Három perc múlva egyenlített Czimmerman­­isics (1:1), de a szünetben már bizakodott a magyar csapat. Hiszen az első fél­időt szél ellen vívtuk meg, s ha kevesebbet is támad­tunk, nem voltunk kevésb­­bé veszélyesek. Ekkor belátogatott a magyar csapat öltözőjébe Szán­tó Zoltán követünk is. Pár keresetlen szóval üd­vözölte a fiúkat és biztat­­gat­ta őket. A második félidőben a nagy meleg hatása alatt az iram már csökkent. A já­ték lassúbb lett, kiütközött a fáradtság. A jugoszlávok már a szünetben cserét eszközöltek, a­m­e­n­n­yibe­n be­áll­í­to­tt­ák Mihajlovicsot. Egy cserét a szabály megengedi, ez rendben is lett volna. Ké­sőbb azonban Csajkovszky sérülése nyomán pár percre Olfl is bejött a pá­­p­ára, s egy egész sereg cserebere követte egy­mást. Nem is vitás, hogy ha el­vesztettük volna a mérkő­zést, azt a rendezőségnek hivataliból meg kellett volna sem­misítenie és a javunkra írni, a jugoszlávoknak a szabá­lyokon túlmenő játékos­ cse­­reberélése miatt. Mi csak egy cserét eszkö­zöltünk. Vezér fájdalmak­ról panaszkodott és a II. félidő 23. percében lejött a pályáról. Mike nem vette észre, vagy nem tudta, mi történjék, nem ment be azonnal. Egy kis zavar tá­madt, míg végre beállt kö­­zépcsatárnak és Szilágyi elfoglalta a balszélső he­lyét. Ekkor azonban már 2:2-re álltunk, mert előző­leg Puskás lőtt egy jóképű gólt, majd egy öngólt vé­tett. Ez így történt: a jugoszlávok baloldali sza­badrúgása nyomán Bobok levegőt rúg, a labda a hát­ra rohanó Puskásba ütkö­zik és róla a léc mellé a bal sarokba bevágódiik! Mikor azután Mike be­állt, hamarosan el is dőlt a mérkőzés. A friss, pihent Mike óriási kedvvel vetette bele magát a játékba és egy hamarosan mutatkozó, ked­vező alkalmat kihasználva irtózatos nagy gólt lőtt a jugoszlávok kapujába. 3:2. Minden öt évben egy­szer lát egy ilyen szörnyű­séges gólt az ember! Az it­teni magyarok olyan ün­neplést rendeztek ennek nyomán, ami körökkel verte a hazai közönség eddigi la­ss viharait. Ezzel azután el is dőlt a mérkőzés. Megérdemelten megnyerték hős fiaink, aki­ket méltán ért a pompás kis ünneplés a játék végén. A csapat egyébként ked­den délelőtt 10 óra 20 perc­kor érkezik haza a Keleti­­pályaudvarra. a hétfőt még itt tölti, hétfőn délben az Avalon lesz az ünnepi la­koma. Hát ezt nem is le­het kihagyni! Most pedig foglaljuk ösz­­sze a mérkőzést adatszerűleg: Eredmény 3:2 (1:0) a javunkra Nézők -S tárna 35­ 000 Pálya: belgrádi Partizán rossz, talajú sportelepe. A játéknak mintegy 40 percen át mi támadtunk, 50 percében a hazaiak. £ & BENINGER & FUTBALLCIPŐK. LEROLCJÓftBAN IBCRIMGER IITYAMME Vtk­. KER. 3QZSEF KöfcVT 44

Next