Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)
1948-01-06 / 1. szám
égi dolog, hogy a csapatok „házi” dolgairól sokszor többet lehet megtudni egy benfentes szurkolótól, mint bármelyik vezetőtől. Erre gondoltunk, amikor a napokban úgy estefelé beléptünk a latorca utcai Elektromosklubház ajtaján. Marosi, a „tulaj” mindjárt mellénk lépett. Éppen itt van a fél vezetőség — mondta, miközben a nagyterembe kisért, — a csapatról tárgyalnak... — Nem őket keressük — feleltük és szétnéztünk. Az egyik sarokasztal vendégei keltették fel figyelmünket. — Mondja, kik azok? — Szurkolók. Mind a ketten csaknem minden este itt boroznak... — No, ezek jobban érdekelnének ! Letelepedtünk a szurkolók asztalához. Egy kicsit meglepődtek, amikor megtudták, miről van szó. Node nem azért edződik meg a szurkoló esőben, szélben a lelátón, hogy megijedjen egy újságírótól. .. Az őszeshajú Pali bácsinak bizony mindjárt megered a nyelve : — Jó is lesz, ha egy újságíró meghallgat minket ! Merthát annyi baj van most a csapat körül, hogy akár reggelig is cseveghetnék róla !... — Ugyan, Pali bácsi, ne mondjon már ilyeneket! — vág közbe ifjabbik asztaltársunk. — A csapat a tizedik helyet verekedte ki magának az őszi idényben ! Ez már csak elég , örülhetnénk, ha ez volna a tavaszi helyezésünk isd...— Nem oda Buda, Pista öcsém ! Az igaz, örülnénk a bajnokság végén is a tizedik helynek, de ha nem hidalják át ügyesen a jelenlegi belső válságot, akkor bizony nemhogy a tizedik, de a 16. helyen sem lesz a csapat !... Hát mi a baj a Troihosban? — kérdem. Pali bácsi húz egyet a pohárból, majd ezt mondja : Ha megszavaztatnánk a nagyközönséget, hogy melyik az NB I. legjobb hátvédhármasa, bizonyára igen sokan szavaznának a csepeli védelemre. Rédei,Nagy 11., Kónya tényleg a legjobbak közé tartozik és nagy részük van abban, hogy a Csepel az őszi bajnokságban az első helyen végzett. Felkerestük a csepeli betonvédelem egyik oszlopát, Rédei Józsefet, aki éppen az őszi idény folyamán jutott fel a legjobbak közé. Rédei, akit máskülönben „Csinosnak” hívnak, már nem olyan határozott velünk szemben, mint a pályán. — 22 éves vagyok, vagy 8 éve futballozom. A CSTK-ban kezdtem megtanulni a labdarúgás alapelemeit. Szerencsém volt, mert az iskolában szívesen látták a futballistákat és így ott is gyakorolhattam. Mert hát én Mester-utcai diák voltam ! Persze sokszor hívtak a Fradiba, hiszen köztudomású dolog, hogy a Mester-diákok mind a Fradiban játszanak. Én azonban hű maradtam a csepeli színekhez — Válogatott volt? — Négyszer voltam ifi válogatott, egyszer pedig a B-csapat tartaléka. Nem tagadom, legszebb álmaim közé tartozik az, hogy egyszer Gallawich Tibi bácsi rámgondoljon és címeres mezben léphessek a pályára. — Mi a véleménye a csepeli védelemről? •— Itt elsősorban ki kell térnem arra, hogy téves az emberek hír— Hát először is kezdjük a vezetőséggel. .. Elsősorban ezen a ponton akadozunk... Négy vezetőt felfüggesztettek valami állítólagos anyagi „disznóság*” miatt. Éppen azokat a vezetőket, akik a legtöbbet tettek a csapat érdekében. Nekem bizony az a gyanúm, hogy csak fúrás az egész. Ehhez tudni kell, hogy a vállalatnál sokan pályáznak a futballszakosztály vezetőségi posztjaira ... — S most ki intézi a csapat ügyeit? — Egy öttagú bizottság. Azaz senki. Merthát a bizottság egyik tagja sem akarja vállalni a felelősséget a csapat dolgaiért. És éppen most, a holtidényben, amikor pedig rendezgetni kellene a dolgokat a tavaszi idényre, éppen most nincs, aki erős kézzel csinálna valamit ! Arról nem is szólva, hogy a játékosok a felelősség áthárítása miatt még a legminimálisabb kalóriapénzt sem kapják meg idejében... — Hát az egyszer szent, hogy mostohán bánnak a fiúkkal ! — teszi hozzá másik szurkoló asztaltársunk. — Még karácsonyra sem kaptak semmit ! Pedig van dögivel pénze a vállalatnak, csakhát nem adnak semmi komoly támogatást a csapatnak... — Nem hát ! Igaly doktor, szakosztályvezető fel is ajánlotta, hogy „bérbe veszi** a csapatot, ellátja a játékosokat, fizeti az egész rezsit, cserébe persze övé a bevétel. Hát ebbe persze nem ment bele a vállalat, pedig jobb lett volna, mint így... Koccintunk a Tromos „egészségére*”, majd megkockáztatom : — Úgy hírlett, edzőválság is van a Tromosban... Igaz ez? — Az edzőnket is futogatják egyesek, pedig a játékosok szeretik, és amellett nagyon érti a dolgát. Ilyen edzője sem lenne egyhamar a csapatnak. Igaz azonban az, hogy ilyen áldatlan körülmények között nincs kedve teljes szívvel foglalkozni a játékosokkal. Az egyik játékos például a fülem hallatára jegyezte meg, hogy két év óta nem vett részt két olyan edzésen sem, amelyet komolynak lehetne nevezni... Dehát ez, mondom, nem is a Sopi hibája, hanem azoké, akik gáncsoskodnak körülötte... — Sőt én azt hallottam, hogy Soponyait annyira bántja a sok fúrás-faragás, hogy Franciaországba távozik a közeljövőben... és helyet csinál ott három-négy Tromos-játékosnak is... Nagy Iliről, Mezőről és még egy-két focistánkról van szó... — Ez még semmi — legyint jelentősen a társa. — Hanem Majtényi távozása még nagyobb vesztesége lesz a csapatnak . Az Újpest már nagyon előrehaladott tárgyalásokat folytat Majtényivel, aki már unja, hogy mindig őt szidják a vesztett meccsek után akkor is, amikor pedig éppen ő játszott a legjobban. De hát Majtényi mellett a többi játékosnak sincs kedve a játékhoz a vezetők vaskalapossága miatt... Mert hát képzelje, van aki azt is kifogásolja, hogy edzések és meccsek után vacsorát adnak a játékosoknak ! Hát nem röhej ez ? Bizony az ! Node a vezetőkről már eleget beszéltünk. Vajjon más vonalon nincs hiba? — Mi az, hogy nincs ! 7 Van baj még elég ! — bólint kérdésünkre Pali bácsi. — „Szörnyű sokan” vagyunk szurkolók ! Vagyunk vagy — kétszázan. Azt hiszem nincs még egy olyan elsőosztályú csapat a világon, melynek ilyen „marhasok” szurkolója lenne... Emiatt aztán akkor is idegen pályán kell játszanunk, amikor pályaválasztók vagyunk.. . Lassan kiürül a terem, s Marosi barátunk bejelenti a zárórát. Még egy utolsó kérdést teszünk fel : — Mondja, kedves Pali bácsi, mit gondol, mi lesz a Tromps sorsa az új esztendőben? A kérdés persze nem olyan, hogy Pali bácsi ne mondjon rá egy* „hm**-ot. Majd így folytatja : — Ha csak a szívemre hallgatnék, akkor azt kellene mondanom, hogy az Elektromos az idén megnyeri a bajnokságot... Ifjabb szurkoló barátunk szégyenkezve közbeszól. — De Pali bácsi, a szerkesztő úr nem a vicclap munkatársa... — Jó, jó, éppen azért tárgyilagos leszek... Szerintem a Tromos a tavasszal sem lesz a kiesők között. Érzésem szerint a 11—12. helyen fogunk végezni — ha ugyan egyáltalán indul a csapat a tavaszi fordulóban... — Micsoda? ! — Úgy bizony... — válaszol csendes szomorúsággal a hangjában Pali bácsi. — Elárulom, hogy a közeli hetek tervezett választmányi ülésétől teszik függővé a csapat sorsát. Biztos helyről hallottam, hogy ezen az ülésen felvetik majd a kérdést : milyen támogatást ad a vállalat a jövőben a csapatnak. Ettől függ ugyanis, lesz-e csapat, vagy sem... Mert hát vagy csinálnak rendes csapatot és azt NB színvonalon támogatják, vagy sem ilyet semi..* Vagy NB I., vagy a vállalati bajnokság negyvenéves játékosokkal. . . Más út nincs l Lenni vagy nem lenni... ez a nagy kérdés a tabella közepén álló Elektromosban... Mi lenne itt, ha utolsó helyen végzett volna a villanyos csapat? I... Szathmáry Sándor /Paa# nem lenni? MI VAN HÁT A TROMOS KÖRÜL? SI. KORCSOLYA-felszerelések STRAUB SPORT V,József Attila-u. 1B. Tel. 185-278 4 del me ! A csepeli védelem nem durva, legfeljebb csak kemény. Nem tagadom, mi szeretünk testtel játszani, de sem Híres, sem Kónya, de jómagam sem rúgunk meg senkit. Ha véletlenül mégis eltalálja az ember az ellenfelét, arra kár ráfogni, hogy az készakarva történt. — Igaz, hogy a csepeli védelem szerezte meg az őszi első helyet? — Ezt így nem lehet mondani, mert nálunk mind a 11 ember egyformán harcolt és küzdött. Nekünk talán több volt a munkánk és egy hajszállal jobban is játszottunk, mint a csatárok, de egyet ne tessék elfelejteni, hiába játszunk mi akármilyen jól, ha a csatársor nem képes egy gólt sem összehozni. Erre viszont nem volt panasz, mert Keszthelyi Misáék mindig jól beleszólnak és alaposan megkeserítették az ellenfél védelmének az életét is. — Hogy állunk a gyorsasággal? — Ott nincs hiba. 11.2 mp-re futom a 100-at. Ez, azt hiszem sok „hivatásos" atlétának is becsületére válnék. Ezért merem megengedni néha azt, hogy csak nyugodtan fusson a csatár előttem, aztán én utána megyek és elveszem tőle a labdát. — Kedves Rédei barátunk, ezekből a szerelésekből az ősszel három komoly sérülés született. Erről mi a véleménye? — Higyje el, nem tehetek róla. Szabályosan, felsőtesttel löktem őket ! Mit csináljak, ha annak a kis Óvárinak olyan gyönge volt a vállperece, hogy egy sima esés következtében már eltörött ! De ártatlan vagyok Kovács II. és Horváth sérülésében is. Tudom mit jelent a futballistának az egészsége, éppen ezért igyekszem arra vigyázni. Ekkor kiáltották ki rám, hogy durva vagyok. Ez fáj nekem a legjobban, mert tessék nekem mutatni egy hátvédet, aki puha és hagyja magát nyomni ! Ha volna, az, azt hiszem nyugodtan szögre akaszthatná a futballcsukát! — Ki a labdarúgó ideálja? * — Kispéter ! Nagyon tetszik nekem a Hosszú Miska. Hatalmas felszabadító rúgásai, tért ölelő fejesei, kemény szerelése révén szerintem most ő a legjobb védőjátékos. Ha tudja tartani ezt a nagyszerű formáját, akkor Szűcs Sanyi nemigen lesz válogatott. — Ki ellen szeret legjobban játszani? — Nekem teljesen mindegy, de ha már választanom kell, a gyors szélsőket szeretem. Tudja, akkor jól lehet futni és futás közben harcolni a lasztiért. Tóth Matyi ellen még nem játszottam, pedig őt tartom a legjobb magyar balszélsőnek, amellett ő is hihetetlen gyors, szóval jó lenne már egyszer megmérkőzni vele. — Kinek és minek köszönheti, hogy ilyen nagy formába lendült? — Kár az én nagy formámról beszélni ! Ha talán az ősszel ment is egy kicsit a játék, ki tudja, a tavasszal nem esem-e vissza ? I Rengeteget köszönhetek edzőmnek, Kalmár Jenőnek is, ő belőlem is, akárcsak a csapat többi tagjából, kihozta mindazt, amit csak kihozni lehetett. Nagyon hálásak vagyunk mindannyian a Jenő bácsinak, mert sokat tett értünk. Véleményem szerint abban, hogy most jól megy a csapatnak, nagy szerepe volt annak is, hogy az őszi idény folyamán jónéhányszor voltunk külföldön. Módunkban állt más ellenfelekkel is játszani, mint azokkal, akikkel itthon szoktunk. — Mit vár a tavaszi idénytől? — Nekem is, mint minden csepeli labdarúgónak, az a vágyam, hogy megnyerjük a bajnokságot. Mondanom sem kell, ez nagyon nehéz lesz. Csuda jók a többi csapatok is, de azért nem félünk, beleszóltunk és lehet, hogy sikerül megszereznünk vezetőink és szurkolóink részére azt az örömöt, hogy bajnokok leszünk. Sokat beszélnek arról, hogy az őszi idényben szerencsénk volt. Erre csak azt mondhatom , tessék nekem mutatni olyan csapatot, amelyik bajnokságot nyert és nem volt néhány mérkőzésen hatalmas szerencséje. — Mit szeret a legjobban? Van valami szenvedélye? — Futballozni szeretek! Ez az egyetlen szenvedélyem ! Nem mondom, néha elmegyek egy moziba. Egy picit szívesen táncolok, de csak akkor, ha az edzés megengedi. Itt állnak mellettünk a többi csepeli labdarúgók is. Nagy szeretettel beszélnek Rédei Jóskáról. Azt mondják, olyan szerény játékos, hogy a pályán kívül alig lehet hangját hallani. Búcsúzunk a csepeli gárdától és ahogy végignézünk a lelkes baráti gárdán, megállapíthatjuk: nem véletlen az, hogy most Csepel dolgozóinak labdarúgói állnak az első helyen !