Képes Sportlap, 1948. július-december (3. évfolyam, 29-41. szám)

1948-07-06 / 29. szám

Akármennyire is tele volt ez a hét «» különféle sportágak jobb­­nál-jobb eredményeivel, beszámo­lónkban mégis Asbóthna­k kell adnune ki­­az első helyet­. Nem lett ■első Rsbóth, sőt még a döntőbe sem került, de a wimbledoni fü­ves pályáin olyan eredményeket ért el, amilyet magyar sportem­ber ezideig még megközelítőleg sem ért el. Asbóth szereplésére még azok is felfigyeltek, akik so­hasem foglalkoztak sporttal. Nyu­godtan állítha­t­ju­k, hogy Asbóth­­nalki nemcsak a magyar sporttár­sadalom, hanem az egész ország egy emberként szurkolt. A legna­gyobb dicséred© Asbóthnak, hogy méltó volt erre a szurkolásra. Megindult az élet a­­l­atini edző­­táborban. A népi demokrácia­­olyan feltételeket biztosított az olimpiai versenyzőknek az előké­születekre,­­am­elye­k­et nem egy, nálunk sokkal nagyobb és gaz­dagabb nemzet sem szánt spor­tolóikra! Reméljük, sőt biztosak vagyunk, hogy a magyar ver­senyzők Londonban eredményeik­kel fogják meghálálni a róluk való gondoskodást­. Vitorlázóink a háborgó Balato­non, nagy küzdelem után meg­nyerték a Balkán és Középeurópai Játékokat. Itt született meg a ja­vított mondás: a Magyar-tengerre magyar! Kosárlabdázóink Szófiáiban ve­retlenül megnyerték­ a BKJ-t. Nemcsak a BKJ-ért küzdöttek! Hiszen ettől tették függővé, hogy kimehetnek-e az olimpiára. Nos­­hát kosarasaink bebizonyították, hogy Londonban a helyük. Labdarúgó válogatottunk ket­tős sikert lőrt el. Zágrábban és Split­ben győzött. Mindkét helyen m­illimólos gól­aránnyal­ ugyan, de aki ismerni a külföldi mérkőzése­ket, az kellően értékelni tudja a két győzelem értékét. Külföldön minden idegen csa­pat legalább kétgólos hátránnyal indul. A magyar váogatott­ csapat egy sohasem látott nehéz és fárasztó bajnoki­ hajrá iltán indult útra. A csapat­ gerincét az a Csepel és Ferencváros csapata alkotta, amely minden idők legizgalma­sabb bajnoki döntőjét játszotta az elmúlt vasárnap. Fáradt, törődött és többé-k­evésbbé sérült volt en­nek a két csapatnak minden já­­­­tékosa, de a nagy feladatra újra­­összeszedték­ magukat és volt ben­nük­­annyi­­lelkesedés és tudás, hogy mindkét helyen ki tudják harcolni a győzelmet. Ha a két mérkőzés súlyát néz­zük, feltétlenül a zágrábi volt a nehezebb. Nemcsak azért, mert a fárasztó bajnoki döntő­ után 12 órás utazás után­­kellett kiállnia­­a magyar csapatnak, hanem azért­ is, mert a zágrábi ellenfél csapa­tában olyan nevek szerepeltek, mint Piese, Jazbinsek, Czimmer­­m­anesics és Wölfl. A zágrábi csa­patban egész sereg jugoszláv vá­­loga­t­ottt játszák és ezt a csapatot otthonában legyőzni a legnagyobb fegyver tén­yek­kel egyenrangú. Splitben az ellenfél tudásban talán halványabb volt­ a zágrábi­nál, de játékosainak­ lábában ek­kor már benne volt a nehéz zág­rábi I mérkőzés. A magyar vloga­­sutit­ I biztosan győzött. Olyan biz­tosan, hogy a gólarányból nem is derül ki. A két válogatot mérkőzés leg­­­örvendetesebb jelensége nem ma­ga a győzelem­ ténye, hanem az, hogy a magyar válogatott csapat nemcsak­­tudásban múlta felül el­lenfelét, hanem lelkesedésben is. Valamikor híresek volta­k a jugo­szlávok, hogy nem­­ismernek el­veszem labdát és az első perctől az utolsóig határtalan lelkesedés­sel küzdenek. Noszák­, ezen a két mérkőzésen a magyar válogatott bebizonyította, hogy nemcsak ját­szani t tud, hanem küzdeni is. Lel­kesedésben is felülmúltuk a jugo­szlávokat. Általában a küzdeni tudás, a lelkesedés ismét kezd komoly eré­nyévé válni labdarúgóinknak. A Nyári Kupa-mérkőzéseiken a DVSC és az EMTK akkor fordí­totta meg határtalan lelkesedéssel és küzdeni tudással a mérkőzés sorsát,­­amikor lefogyott a létszá­muik. Külön érdekessége a magyar labdarúgás kiegyensúlyozottságá­nak, hogy a két kieső, az EMTK és a DVSC olyan csapatot győ­zött le, amelyik bent maradt az NB I.-ben. A Vasas pontyamérkőzés során Pozsonyban legyőzte a Bratislavát. A Vasas győzelmének értékét nö­veli, hogy Szilágyi I. nélkül­ kel­lett kiállnia. Ez a mérkőzés is a magyar labdarúgás emelkedésé­nek kétségtelen bizonyítéka. Kardos Ede T?­adalmenet mr —mondja guttmann Beát Vasárnap este szerkesztőségünk telefonon felhívta Splitet és Gutt­mann Bélával beszéltünk a magyar válogatott zágrábi és spliti mérkő­zéséről. — Diadalmenet volt az utunk —mondja Guttmann Béla.— Pedig egy kicsit szorongva indultunk útra. Hiába, a fiúk nagy része fáradt volt. Különösen a zágrábi mérkőzéstől féltünk. Az elmúlt vasárnapi Csepel— Ferencváros-mérkőzés után utazni, rossz talajú pályán nagy ellenféllel szembekerülni, nem volt valami megnyugtató érzés. — Mondhatom azonban — folytatja Guttmann Béla, —­ hogy a fiúk mindegyike kitett magáért. Olyan szívvel, lelkesedéssel játszottak, mintha az életük függött volna a mérkőzéstől. Öröm és boldogság volt nézni a magyar válogatott lelkesedését. Az majdnem természetes, hogy éppen a góllövés ment leggyengébben. Elvégre az idény végén vagyunk, fáradtak a játékosok, márpedig a lövés az, ahol a legjobban kell koncentrálnia a játé­kosnak. — Milyen volt az ellenfél ? — kérdezzük. —­ Jó — hangzik a válasz. — Zágrábban mindig tudtak futballozni és nagyon meglátszik, hogy Brtkovi évekig tanította a labdarúgást Zágráb­ban. Éppen ezért nyugodtan mondhatom, hogy a magyar labdarúgás leg­ragyogóbb fegyvertényeivel egyenrangú a zágrábi eredmény. Megkérjük Guttmann Bélát, hogy mondjon valamit a spliti mérkő­zésről is. — Splitben az első félidőben a magyar csapat a labdarúgás minden szépségét bemutatta. A második félidőben védelmi hibából kaptunk egy gólt és ez érthetően megzavarta egy kicsit a csapatot. Még így is biztosan győz­tünk és a gólarány egyáltalán nem fejezi ki a mérkőzés képét. A közönség el volt ragadtatva a magyar csapat játékától. Végül megkérdezzük, hogy ki hogy játszott. — Nem tudok senkit sem kiemelni — válaszolja Guttmann Béla. — A csapat minden tagja teljes erőbedobással, lekesedéssel küzdött. Ennél­ nagyobb dicséretet nem mondhatok a fiúkra. A cseh, majd a csehszlovák fiatalság nagy megmozdulásának, az immár 86 esztendős múltra visszatekintő Szokol­nak hat esztendőnként meg­tartott óriási ünnepségei most kerülnek sorra Prágában. A jelenleg már 3150 szokol-egyesületben tömörült ifjúság 750.000 tagot számlál. A XI. szokos ünnepen 120.000 résztvevő vonult fel a hatalmas lelátóktól öve­zett Strahov-síkon. A több, mint 250.000 főnyi közönség sorában a ma­gyar kiküldöttek is megjelentek, élükön Hegyi Gyula államtitkárral. Három képünk a június 27-től július 7-ig tartó tömegmegmozdulás néhány érdekes és szemkáprázatóan szép jelenetét mutatja be (Czechopress felv.) Futballcipő garanciával Beringer Ist­vánnttól ! 168° Vili, József-körút 44 ♦ Telefon : 136—054

Next