Képes Sport, 1958. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1958-01-07 / 1. szám
■ lyozni tudta a Dózsa nagy technikai fölényét. Másodszor egy kapuscserének tulajdonítható az a bizonyos négy gól. Hircsák helyett a Dózsa tartalékkapusa jött be,akinek tudása nem hogy klubtársa, de a többi csapati kapuvédőjének tudását sem közelíti meg. S végül még egy tény. A Dózsa nagyon sokat „tologat“ a kapu előtt. A csatárok alig-alig lőnek. Ez egyébként minden csapat nagy betegsége. Valamikor (nem is olyan régen) Tichy- és Háraiféle hatalmas hálószaggató bombáknak tapsolhattunk. Mostegy-egy távoli lövés ritkaságszámba megy. Válogatottak a kiapadón A védőmunkában is sok fogyatékosságot lehet felfedezni. Legtöbbször minden elgondolás nélkül vágják előre a korongot, s így nehezen tudnak veszélyes helyzeteket teremteni a csatárok. Mindez nem érdektelen a néhány hét múlva sorra kerülő VB előtt. Az sem lehet érdektelen, hogy ebben az idényben két válogatott játékos csak a kiapadtál szemlélhette a küzdelmeket. Patócs Z.-ről és Kondorosiról van szó. Mindkettő egyesületet akar változtatni, de a szabályok értelmében el kell tölteniük (méghozzá tétlenül) a kivárási időt. A világbajnokság előtt két válogatott játékos esetében lehetett volna áthidaló megoldást találni. Hiszen ez a magyar sport érdeke. Bodicsek Néha-néha szikrázott a korcsolya egy-egy belemenés nyomán. A gyengébbek behunyták szemüket, de az igazi „jeges“ megszólal: — Ah, semmi, szabályos bodicsek volt! Hát azért álljunk csak meg egy szóra a keménységnél és a durvaságnál... Igaz, hogy ez nemkisasszonysport. A kemény játék itt elengedhetetlen. De azért nem durva játék a jégkorong! És sokan összetévesztik e kettőt. Nemcsak a játékosok, de a játékvezetők is. Persze, hogy a szurkolók is. A szurkolók, akik a jéghidegben kitartottak szeretett sportjuk mellett és rekedtre kiabálták magukat ezen a rangadós fordulón is. —lak—to— , hiszen városszerte beszélnek a női kosárlabda válogatott nem éppen dicsőséges szerepléséről. No, nem a VB során elért eredményekről, hanem a hazatérésükről van szó. A tények már ismeretesek, a napilapok megírták. A vihar meg sem csendesedett, s ezt egy nagyon helyesen megindított fegyelmi váltotta ki. Amikor a Magyar Kosárlabda Szövetség tudomást szerzett Szabó János edző és Szabó Ágnes játékos meg nem engedett üzleteiről, vizsgálatot indított. És határozott. A játékost örökre eltiltották a válogatott mérkőzéseken való szerepléstől, az edzőt pedig leváltották tisztségéről. Nem tudjuk, milyen mérlegelés alapján hozták a fenti ítéletet. Az bizonyos, nagyon sok vitára adott alkalmat. Mi is érthetetlennek tartjuk, hogy a játékos örökre szóló eltiltást kap, edzője pedig hasonló cselekményért csak leváltást. Hát elsősorban ki a felelős a történtekért? Az edző. Hiszen rá van bízva a játékosok tudásának csiszolása mellett az erkölcsi nevelés is. Az edző nem csak erről, de a személyes példamutatásról is megfeledkezett. A kosárlabdázóknál arról is beszélnek, hogy miért éppen ebből kellett „ügyet“ csinálni. S nyilván arra gondolnak, hogy előttük és velük egyidőben más sportág képviselői hasonló dolgokat követtek el. Igazuk van mindazoknak, akik egyforma elbírálást követelnek. S ha egyes szövetségek erejéből erre nem telik, úgy intézkedjem az MTSZ. Ezt követeli a becsületes sportoló, a sportszerető közönség, és ezt diktálja a józan ész. Egyesek a külföldi versenyeken, mérkőzéseken előtérbe helyezik az üzletelést. Bonyolult kapcsolatokat építenek ki s ez minden gondolatukat elfoglalja. Jól tudja mindenki, hogy nem azokról a sportolókról van szó, akik apróbb ajándékokat vásárolnak, s hoznak haza. A „fekete“ üzletelésről van szó, ami idegen a szocialista sporttól. Újpesti Dózsa—Bp. Építők 1:1. Molnár (A. Dóssá) gólt üt Boróczi előtt a nagy helyzet, de nem gól Sokat pepecselnek a kapu előtt a lila-fehér csatárok (Képes Sport, Komlós Tibor felvételét)