Képes Sport, 1964. július-december (11. évfolyam, 28-53. szám)

1964-07-07 / 28. szám

É­M AZ ESÉLYEKRŐL (p. 1.) Az olimpia egyedülálló sportbeli jelentősége mellett mint társadalmi esemény is kimagasló sze­repet tölt be korunkban. Hiszen az egész világ szel­lemi és kulturális életének egyetlen más területén sem sikerült ilyen széles körű világtalálkozót rend­szeresíteni, — olyat, amely jellegénél és eszmeiségé­nél fogva kétségtelenül a népek békéjét és baráti közeledését szolgálná. Ez azt is jelenti, hogy az olim­pián kiharcolt érmek sportértékükön felül nagy er­kölcsi és társadalmi sikert is biztosítanak az olimpiai hősöknek.­rthető tehát, hogy az ötkarikás versenyek negyedévi közelségében már szerte a világban nagy izgalmak között folyik az esélyek latolgatása. Nemzetközi szak­értők nyilatkozatai jelennek meg a világsajtóban, de az egyszerű sportbarátok között is az olimpiai „tippelés” lett a legnépszerűbb sportjátéka nap­jainknak. Éppen ezért nem árt, ha ilyen irányú el­képzeléseink és reményeink realitása érdekében fel­figyelünk a sportvilág néhány általános jelenségére. Ilyen elsősorban az, hogy az olimpiai játékok 20 sportágának mintegy 160 versenyszáma közül alig akad egy-kettő, amelyiknek vitathatatlan esélyese volna. A közel egyenrangú legjobbak között még az abszolút mértékkel (térrel és idővel) mérhető sport­ágakban sem lehet a valós esélyekbe következtetni. Hiszen csak az elmúlt napokban értesültünk jó néhány feltétlen favorit vereségéről (Long, Clarke, Ter Ovaneszjan, Ozolina stb.). A két magasugrón kívül (Balázs Jolán és Brumel) nemcsak az atléták, hanem az úszók és súlyemelők között sem látunk már olyan egyéniséget, aki behozhatatlan klasszis­különbséggel állana versenytársai felett. ég sokkal nagyobb a bizonytalanság a relatívabb mértékkel mérhető, például a különböző sodrású vi­zeken vagy változó terepeken folyó kajak-kenu, evező, vitorlázó, kerékpár, marathoni futó versenye­ken, nem is beszélve a mérhetetlen küzdősportok­ról, mint például a birkózás, vívás, ökölvívás, csel­gáncs, valamint a csapatjátékok. Az esélyeket a sportolók objektív tudásán és fel­­készültségén kívül befolyásolhatják, sőt felboríthat­ják szubjektív, de még­sem várhatatlan tényezők is. Egy balszerencsés, sorsolás, vagy irreális, egyik ver­senyzőnek kedvező, a másiknak hátrányt jelentő idő­járás, pontozóbírák elkerülhetetlen szubjektivitása stb., hány győzelmet változtatott már vereséggé vagy tette irreálissá az olimpián egy-egy versenyszám végeredményét. A vívás, a birkózás és az ökölvívás különösen a meglepetések sportága, volt minden olimpián. Nyil­ván azok lesznek Tokióban is. Saját tapasztalataink is ezt igazolják. Nem egy esélyesünk elvérzett, de váratlan sikereink is akadtak ezekben a sportágak­ban, csapatjátékokban is hasonló volt mindig a helyzet. Labdarúgóink emlékezetes veresége Egyiptom addig „nem jegyzett” csapatától és ugyanazon az olimpián a még ismeretlenebb Uruguay győzelme örök figyel­meztető a „biztos győzelmekkel” szemben. Vízilabda­­csapatunkat is nem egyszer érte már váratlan ve­reség. Persze a sok bizonytalanság, amit sportnyelven szokás diadalmas bizonytalanságnak nevezni, nem­­­­csak kellemetlen meglepetéseket okozhat, hanem hozhat örömöket, váratlan vereségek mellett várat­lan győzelmeket is. Ez is a sport izgalmas szépségé­hez tartozik és az olimpiai játékok nagyszerűségé­nek egyik jellemzője. Ezt a néhány gondolatot nem árt figyelembe venni számításainknál. Nem pesszimizmusra int — arra nincs okunk —, csak arra, hogy egészséges optimiz­musunk mellett ne érjenek csalódások. A ■f. Kellemetlen meglepetést okozott a Vasas — híveinek. Bratislavában döntetlent játszott a Slovannal, itthon pe­dig a visszavágón kikapott. Hiába támadtak fergetegesen­­a piros-kék csatárok, ezen az esti KK találkozón nem akadt góllövő. Puskás ugyan egyszer a hálóba talált, de legalább nyolc alkalommal biztos gólhelyzetben hibázott. No és Machos? Oyan ideges és bizonytalan volt, akár egy kezdő. S ahogy ilyenkor lenni szokott... A Vasas támad, a Vasas bánja. Egy ártatlan helyzet a kapu előtt, egy ille­téktelen láb belenyúl a labdába, s gól. Gól, gól, viszavon­­hatatlanul gól. Lehajtott fejjel ballagnak a Vasas játéko­sok az öltöző felé. Mindnyájan úgy érzik, ezt nem érde­melték meg. A szurkoló is ballag hazafelé és úgy érzi, ezt nem érdemelte meg a szerdai Hevesiramú, izgalmas mérkőzésen az MTK csak keservesen tudta legyőzni a pécsi együttest. A vidékiek kétszer is vezettek, mégis vesztesként vonultak le. Török és Móricz egyik nagyjelenete. Fent: Puskás és Popiuhár harcol a labdáért. Jobbra lent: Ihász és Nell dermedten figyelik a labda útját

Next