Képes Sport, 1964. július-december (11. évfolyam, 28-53. szám)
1964-07-07 / 28. szám
ÉM AZ ESÉLYEKRŐL (p. 1.) Az olimpia egyedülálló sportbeli jelentősége mellett mint társadalmi esemény is kimagasló szerepet tölt be korunkban. Hiszen az egész világ szellemi és kulturális életének egyetlen más területén sem sikerült ilyen széles körű világtalálkozót rendszeresíteni, — olyat, amely jellegénél és eszmeiségénél fogva kétségtelenül a népek békéjét és baráti közeledését szolgálná. Ez azt is jelenti, hogy az olimpián kiharcolt érmek sportértékükön felül nagy erkölcsi és társadalmi sikert is biztosítanak az olimpiai hősöknek.rthető tehát, hogy az ötkarikás versenyek negyedévi közelségében már szerte a világban nagy izgalmak között folyik az esélyek latolgatása. Nemzetközi szakértők nyilatkozatai jelennek meg a világsajtóban, de az egyszerű sportbarátok között is az olimpiai „tippelés” lett a legnépszerűbb sportjátéka napjainknak. Éppen ezért nem árt, ha ilyen irányú elképzeléseink és reményeink realitása érdekében felfigyelünk a sportvilág néhány általános jelenségére. Ilyen elsősorban az, hogy az olimpiai játékok 20 sportágának mintegy 160 versenyszáma közül alig akad egy-kettő, amelyiknek vitathatatlan esélyese volna. A közel egyenrangú legjobbak között még az abszolút mértékkel (térrel és idővel) mérhető sportágakban sem lehet a valós esélyekbe következtetni. Hiszen csak az elmúlt napokban értesültünk jó néhány feltétlen favorit vereségéről (Long, Clarke, Ter Ovaneszjan, Ozolina stb.). A két magasugrón kívül (Balázs Jolán és Brumel) nemcsak az atléták, hanem az úszók és súlyemelők között sem látunk már olyan egyéniséget, aki behozhatatlan klassziskülönbséggel állana versenytársai felett. ég sokkal nagyobb a bizonytalanság a relatívabb mértékkel mérhető, például a különböző sodrású vizeken vagy változó terepeken folyó kajak-kenu, evező, vitorlázó, kerékpár, marathoni futó versenyeken, nem is beszélve a mérhetetlen küzdősportokról, mint például a birkózás, vívás, ökölvívás, cselgáncs, valamint a csapatjátékok. Az esélyeket a sportolók objektív tudásán és felkészültségén kívül befolyásolhatják, sőt felboríthatják szubjektív, de mégsem várhatatlan tényezők is. Egy balszerencsés, sorsolás, vagy irreális, egyik versenyzőnek kedvező, a másiknak hátrányt jelentő időjárás, pontozóbírák elkerülhetetlen szubjektivitása stb., hány győzelmet változtatott már vereséggé vagy tette irreálissá az olimpián egy-egy versenyszám végeredményét. A vívás, a birkózás és az ökölvívás különösen a meglepetések sportága, volt minden olimpián. Nyilván azok lesznek Tokióban is. Saját tapasztalataink is ezt igazolják. Nem egy esélyesünk elvérzett, de váratlan sikereink is akadtak ezekben a sportágakban, csapatjátékokban is hasonló volt mindig a helyzet. Labdarúgóink emlékezetes veresége Egyiptom addig „nem jegyzett” csapatától és ugyanazon az olimpián a még ismeretlenebb Uruguay győzelme örök figyelmeztető a „biztos győzelmekkel” szemben. Vízilabdacsapatunkat is nem egyszer érte már váratlan vereség. Persze a sok bizonytalanság, amit sportnyelven szokás diadalmas bizonytalanságnak nevezni, nemcsak kellemetlen meglepetéseket okozhat, hanem hozhat örömöket, váratlan vereségek mellett váratlan győzelmeket is. Ez is a sport izgalmas szépségéhez tartozik és az olimpiai játékok nagyszerűségének egyik jellemzője. Ezt a néhány gondolatot nem árt figyelembe venni számításainknál. Nem pesszimizmusra int — arra nincs okunk —, csak arra, hogy egészséges optimizmusunk mellett ne érjenek csalódások. A ■f. Kellemetlen meglepetést okozott a Vasas — híveinek. Bratislavában döntetlent játszott a Slovannal, itthon pedig a visszavágón kikapott. Hiába támadtak fergetegesena piros-kék csatárok, ezen az esti KK találkozón nem akadt góllövő. Puskás ugyan egyszer a hálóba talált, de legalább nyolc alkalommal biztos gólhelyzetben hibázott. No és Machos? Oyan ideges és bizonytalan volt, akár egy kezdő. S ahogy ilyenkor lenni szokott... A Vasas támad, a Vasas bánja. Egy ártatlan helyzet a kapu előtt, egy illetéktelen láb belenyúl a labdába, s gól. Gól, gól, viszavonhatatlanul gól. Lehajtott fejjel ballagnak a Vasas játékosok az öltöző felé. Mindnyájan úgy érzik, ezt nem érdemelték meg. A szurkoló is ballag hazafelé és úgy érzi, ezt nem érdemelte meg a szerdai Hevesiramú, izgalmas mérkőzésen az MTK csak keservesen tudta legyőzni a pécsi együttest. A vidékiek kétszer is vezettek, mégis vesztesként vonultak le. Török és Móricz egyik nagyjelenete. Fent: Puskás és Popiuhár harcol a labdáért. Jobbra lent: Ihász és Nell dermedten figyelik a labda útját