Képes Sport, 1965. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-06 / 27. szám
fiatalokra várja két ifjú klasszisjelölt, Turóczy, aki nagyon jó eredménnyel lett második gyorson és pillangón (ráadásul a vegyesváltóban 1:01,9-et úszott !) és Lillett, aki 1:02,3- mal nyerte a vízivágtát Egy világnagyság: Stella Mitchell (jobbra) 2:08,7-tel nyerte a 200 mellet és ezzel az egész viadal legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta Huszonegy pontos győzelmünkhöz húsz ponttal járult az öt váltó. A 4x100 női gyorsot a (fenn) Erdélyi, Takács, (fenn) Turóczy, Szentesi kvartett nyerte Nagy-Britannia úszócsapata fölött aratott 21 pontos fölényes győzelmünket a magyar sport tekintélyes sikereként értékel- hetjük, s nyilván így értékelik majd egész Európában. Az imponáló győzelem jelentőségéből és sportértékéből mit sem vonhat le, hogy a nagyszerű viadalon nem születtek félelmetes rekordok vagy világraszóló eredmények, sőt az sem, hogy nem sikerült egy lépéssel sem közelebb jutni a világszínvonalhoz, az általában tengerentúli versenyzők által tartott elképesztő csúcseredményekhez. Igen! Európa messze elmaradt Amerika és Ausztrália úszósportja mögött, sőt elmaradt az egykor utolérhetetlennek vélt Japánnal Ázsia is. Az elmaradás okait szakembereink valószínűleg ismerik, s alkalomadtán őszintén majd fel is tárják. Ma azonban — ha visszasírjuk is régi nagyságunkat — meg kell elégednünk azzal, hogy Európában még mindig álljuk a sarat, s méltó ellenfelei vagyunk nemcsak a modern sportok elterjesztésében oly nagy érdemeket szerzett Nagy-Britanniának, hanem földrészünk bármely más országa úszócsapatának is. Ez pedig akkor is nagy szó, ha Amerikában fejlettebb edzésmódszereikkel újabb és újabb tüneményes világcsúcsokat állítanak fel a többnyire serdülőkorú csodagyerekek. Európai viszonylatban tehát sikerült az élvonalban maradnunk, valószínű, hogy a jövő évi Európa-bajnokságon sem kell majd szégyenkeznünk szereplésünk miatt. Nagy-Britannia felett aratott győzelmünk értékét emeli, hogy a nagy sikert csupa fiatal és még további fejlődést ígérő versenyző vívta ki. A különleges tehetségű Dobay Gyulán, Katona Józsefen és Csikány Józsefen kívül alig szerepelt a csapatban az ifikortól már régebben elbúcsúzott versenyző. A győzelmet kiharcoló gárda tehát valóban fiatal és tehetséges, s még mögöttük is állnak olyanok, akik bármikor helyükre állhatnak a mostaniaknak. Persze, ez a néhány elismerő és a pozitívumokat hangsúlyozó szó nem jelenti azt, hogy nem látunk negatívumokat is, vagy hogy belenyugvással veszszük tudomásul a világszínvonalhoz való felzárkózás pillanatnyi reménytelenségét. A britek, elleni