Képes Sport, 1967. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-04 / 27. szám
Az ifjúság jövője Három napon át Budapest felé tekintett a magyar ifjúság. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a főváros és a vidék gyárainak, hivatalainak képviseletében több mint ezer fiatal gyűlt össze, hogy megbeszéljék azokat a feladatokat, amelyek ma - és talán méginkább holnap az ifjúságra várnak. A kongresszus méltóságát és súlyát emelte, hogy az elnöki emelvényen ott ültek az MSZMP és a kormány vezetői - ott volt többek között Kádár János, a KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Biszku Béla, a KB titkára. És nemcsak ott voltak, hanem részt is kértek a problémák megtárgyalásából, s választ adtak az ifjúságot ma legjobban érdeklő kérdésekre. Kádár János elvtárs Beszédében hangsúlyozta: ez a kongresszus is azt fogja bizonyítani, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, annak tagsága és az általa vezetett ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját és kész dolgozni megvalósításáért. S ez így is volt. Minden beszámolóból és hozzászólásból kicsendült, ha vannak is ma még problémák, ha kell is még tenni azért, hogy az élet még szebb legyen, hogy a nagy elképzelések megvalósuljanak, érdemes dolgozni és tanulni. Minden hozzászóló elmondta az otthon maradt százezrek véleményét: ki akarják venni részüket a jelen és a jövő építéséből egyaránt. A fiatalok ott akarnak lenni mindenütt, ahol helytállásról, öntudatról, politikai meggyőződésről kell hitet tenni. A fiatalok kongresszusán természetesen helyet kapott a sport is. A KISZ vezetői ismerik a sport testi és szellemi nevelő erejét, s az eddigieknél is többet akarnak tenni azért, hogy a testkultúra színvonala emelkedjék hazánkban. A kongresszus három napon át tárgyalt, vitatkozott és határozatokat hozott. S a kongresszushoz érkezett táviratok százai bizonyították: együtt élt, együtt gondolkozott a gyűlésen résztvevő ezerrel az országban élő sokszázezer fiatal. NAP BOLDOGSÁG Úttörő olimpia. Kilenc napon át tíz sportágban folyt a küzdelem — az ország háromszázezer kis sportolójából az „állva maradt” kétezer végső harcát vívta a bajnoki címekért. 12—14 évesen ízlelgetik a sikerek forró örömét, tanulják elviselni a csalódások fájó pillanatait. Győznek és kikapnak — önfeledten boldogok és könnyesen elkeseredettek. De mindenekelőtt, és mindenekfelett — egészséges, barnára sült, energiától duzzadó gyerekek. * Csillebérc, Budapest—Nyíregyháza leány röplabda mérkőzés. Kinyúló, kedves gyermektestek, feszülő arcok, ügyes ejtések, leütések. Először a vidék fonódik össze egyetlen közös akarássá — pillanatok alatt száz fiú és lány fújja a riadót: Hajrá, Szabolcs! Hajrá, Szabolcs! Egy perc sem telik, s már verbuválódik az ellentábor — „gyerekek, egy-kettő három, hajrá Budapest!” Ettől kezdve két játszmán át fékezhetetlenül és enngedhetetlenül folyik a harc pályán kívül és pályán belül. Születik egy döntetlen a pályán kívül. És egy nehéz, nagy csatában kivívott Budapest-győzelem a pályán. A hálónál összeölelkezik győztes és vesztes, a „nézőtéren” pedig felrikkant valaki: — Megkezdődött a foci! Gyerünk oda szurkolni! • Barcs — Kerta labdarúgó döntő: ennivaló „minifocisták”, mosolyogtató és cső A barcsi csatár — Gulyás Pista ás a kicsik közt is legkisebb kertai védő — Sarkadi barcsi — párharca Almási László felvételei 9