Képes Sport, 1967. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-04 / 27. szám

Az ifjúság jövője Három napon át Budapest felé te­kintett a magyar ifjúság. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a főváros és a vidék gyárainak, hi­vatalainak képviseletében több mint ezer fiatal gyűlt össze, hogy meg­beszéljék azokat a feladatokat, ame­lyek ma - és talán méginkább holnap­­ az ifjúságra várnak. A kongresszus méltóságát és sú­lyát emelte, hogy az elnöki emelvé­nyen ott ültek az MSZMP és a kor­mány vezetői - ott volt többek kö­zött Kádár János, a KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Biszku Béla, a KB titkára. És nemcsak ott voltak, hanem részt is kértek a problémák megtárgyalá­sából, s választ adtak az ifjúságot ma legjobban érdeklő kérdésekre. Kádár János elvtárs Beszédében hangsúlyozta: ez a kongresszus is azt fogja bizonyítani, hogy a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség, annak tag­sága és az általa vezetett ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját és kész dolgozni megvalósításáért. S ez így is volt. Minden beszá­molóból és hozzászólásból kicsendült, ha vannak is ma még problémák, ha kell is még tenni azért, hogy az élet még szebb legyen, hogy a nagy el­képzelések megvalósuljanak­­, érde­mes dolgozni és tanulni. Minden hoz­zászóló elmondta az otthon maradt százezrek véleményét: ki akarják ven­ni részüket a jelen és a jövő építésé­ből egyaránt. A fiatalok ott akar­nak lenni mindenütt, ahol helytállás­ról, öntudatról, politikai meggyőző­désről kell hitet tenni. A fiatalok kongresszusán termé­szetesen helyet kapott a sport is. A KISZ vezetői ismerik a sport testi és szellemi nevelő erejét, s az eddigiek­nél is többet akarnak tenni azért, hogy a testkultúra színvonala emel­kedjék hazánkban. A kongresszus három napon át tárgyalt, vitatkozott és­­ határozato­kat hozott. S a kongresszushoz érke­zett táviratok százai bizonyították: együtt élt, együtt gondolkozott a gyű­lésen résztvevő ezerrel az országban élő sokszázezer fiatal. NAP BOLDOG­SÁG Úttörő olimpia. Kilenc napon át tíz sportágban folyt a küzdelem — az ország háromszázezer kis sportolójából az „állva maradt” kétezer végső harcát vívta a bajnoki címekért. 12—14 évesen ízlelgetik a sikerek forró örömét, tanulják elviselni a csalódások fájó pillanatait. Győznek és kikapnak — önfeledten boldogok és könnyesen elkese­redettek. De mindenekelőtt, és mindenek­­felett — egészséges, barnára sült, ener­giától duzzadó gyerekek. * Csillebérc, Budapest—Nyíregyháza leány röplabda mérkőzés. Kinyúló, kedves gyer­mektestek, feszülő arcok, ügyes ejtések, le­ütések. Először a vidék fonódik össze egyetlen közös akarássá — pillanatok alatt száz fiú és lány fújja a riadót: Hajrá, Szabolcs! Hajrá, Szabolcs! Egy perc sem telik, s már verbuválódik az ellentábor — „gyerekek, egy-kettő három, hajrá Budapest!” Ettől kezdve két játszmán át fékezhetet­­lenül és enngedhetetlenül folyik a harc pályán kívül és pályán belül. Születik egy döntetlen a pályán kívül. És egy nehéz, nagy csatában kivívott Budapest-győzelem a pályán. A hálónál összeölelkezik győztes és vesztes, a „né­zőtéren” pedig felrikkant valaki: — Megkezdődött a foci! Gyerünk oda szurkolni! • Barcs — Kerta labdarúgó döntő: enni­való „minifocisták”, mosolyogtató és cső­ A barcsi csatár — Gulyás Pista­­ ás a kicsik közt is legkisebb kertai védő — Sarkadi barcsi — párharca Almási László felvételei 9

Next