Képes Sport, 1969. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-01 / 26. szám
tavaszi sportszerűen élő játékosok számára ez nem jelentene számottevő megterhelést. Persze, ehhez megközelítően annyit kellene edzeni, mint, mondjuk, tizenkéttizenhárom éves úszó kislányoknak. Kérdés: Hogyan lehet védekezni a mérkőzések torlódása ellen? Hogyan lehet elkerülni olyan torlódást, mint a Dózsa két VVK-döntője a Newcastle ellen és a három világbajnoki selejtező válogatott mérkőzés? Válasz: Sportdiplomáciával. Meg kell teremteni az öszszefogást, az együttműködést a hozzánk hasonló beosztású bajnoki rendszerrel rendelkező országokkal és egységesen fellépni a kupa-határnapok megváltoztatásáért. Nem újság ez a nemzetközi labdarúgó-életben, hiszen például a Newcastle sem a FIFA által eredetileg kijelölt napokon játszott a Glasgow Rangers-szel. Kérdés: Ha nálunk ősszel dől el a bajnokság sorsa, akkor a nemzetközi kupamérkőzéseken szereplő csapataink csak egy év múlva kapcsolódhatnak bele — fél év helyett— a kupaküzdelmekbe. Nem hátrány ez? Válasz: Ellenkezőleg : előny! A csapatoknak több idejük van felkészülni a számukra megtisztelő küzdelmekre. Erősíthetnek, gyakorlatilag és elméletileg egyaránt bőségesen áll idő rendelkezésükre a felkészüléshez. Még egyszer annyi idő, mint azoknak, akik fél év elteltével kapcsolódnak a küzdelmekbe. Szemléltető példa erre a Juventus, a Manchester United és az Ajax, amely a kupamérkőzésekkel párhuzamosan gyengébben szerepelt a bajnokságban. Kérdés: A legtöbb nyugati csapat az idény derekán indulhat ezekben a kupaküzdelmekben, a mieink pedig a bajnoki idény elején. Nem hátrány ez? Válasz: Már leszögeztük, hogy akármikor kezdjük a bajnokságot, éghajlati viszonyaink miatt tavasszal mindent újra kell kezdenünk a téli szünet, azaz felkészülés után. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jól felkészült csapatoka rajtnál vannak a legjobb formában, amikor erőnlétük, technikájuk kifogástalan, viszont még nem lép fel idegfáradtság. Továbbá: sok fontos mérkőzés — válogatott és klubmérkőzés — nyáron, vagy kora ősszel kerül sorra. A folytatólagos bajnokság egyik előnye, hogy a sport főidényében nem szakad meg a folytonosság. Ha az őszi—tavaszi bajnokság hagyományaihoz híven júniusban befejeződik a bajnokság, a játékosok — ahogy mondani szokták — kiengedik a gyeplőt, kikapcsolódnak, majd az őszi rajt előtt újra kell kezdeniük mindent. Nem kell különösebb sportorvosi műveltséggel rendelkezni ahhoz, hogy megértsük, milyen formaingadozásokkal jár ez, hiszen alig van idő a felkészülésre, nem beszélve az átigazolásokról, új játékosok beállításáról, stb. Kérdés: Mit szólnak maguk a játékosok a nagyobb követelményekhez? Válasz: Az a játékos, aki szereti a sportágat, mindennek örül, ami alkalmas arra, hogy emelje tudását. És akik kevesebb mérkőzést ajánlanak, megfeledkeznek arról, hogy a vérbeli futballista szeret játszani, szeret focizni, s számára inkább büntetés, mint jutalom, ha nem játszhat. Emlékezzünk arra, hogy Matt Busby, a Manchester United ismert szakvezetője mivel küldte pályára fiait a Benfica elleni BEK-döntőre? Úgy játsszatok, mint az iskolásgyerekek! Nekünk is erre a lelkesedésre van szükségünk, az iskolásgyerekek sportszeretetére. Jutalmazzuk labdarúgóinkat azzal, hogy több alkalmat nyújtunk nekik focizásra. Ha egy játékos unja már a mérkőzéseket, s még a válogatottság sem lelkesíti, ott valami baj van. A márciustól októberig tartó bajnokság, a téli pihenő és felkészülés éppen azt célozza, hogy a nagyszerű magyar játékosanyagból a legjobbat tudjuk kihozni. A játékosoknak is az az érdeke, hogy a magyar labdarúgás újra elfoglalja helyét a nemzetközi élvonalban. Tehetségben nincs hiány. Kérdés: Végül is hogy áll a beosztás kérdése? Visszatérünk az őszi—tavaszi rendszerre? Válasz: Ez csak javaslat. Az MTI Országos Tanácsa dönt szeptemberben. Remélhetőleg helyesen. KUTAS ISTVÁN