Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 1. szám

Az egykori tornászbajnok­nőt az Egyesült Izzóban kér­tük telefonhoz. Most már asz­­szonynevén, hiszen Joli férj­­hez ment, kisfia is született. Otthon találják, kapjuk a fel­világosítást, mint ifjú anya, szabadságát tölti. — Sajnos, a torna számomra ma már csak emlék — idézi fel a közel tíz év előtti ese­ményeket. — 1963-ban befe­jeztem a versenyzést, hátam mögött a prágai világbajnok­ságon elért negyedik helyezés­sel a csapatversenyben, majd egy Universiade arany- és bronzéremmel, így bármilyen fájó is volt a búcsú, — egyre kellemetlenebbé váló sérülé­sem miatt, orvosi tanácsra kel­lett abbahagynom —, mindig szívesen gondolok vissza a tornateremben eltöltött nagy­szerű órákra. Hogy mi történt még azóta? Elvégeztem a Köz­gazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakát, dol­gozom És még egy kellemes emlék 1969-ből: megkapta az „érde­mes sportoló” kitüntető címet. Gratulálunk! Lenkei Ferenc örömmel mondta el, úgy látja, többet foglalkoznak most a régebbi sportolókkal, az „öregeket” jobban­­ megbecsülik, mint évekkel ezelőtt. Magát is ide­sorolja, pedig még nincs is olyan nagyon túl a második ikszen. Az elmúlt esztendőkről egy kicsit kesernyésen beszél. Egy klubcsere két kihagyott évébe került, ennyit kapott a BVSC fegyelmi bizottságától. Ez alatt az idő alatt uszoda­kerülő lett és csak tavaly januárban kezdte el ismét az edzéseket, most már új egyesületében, a Bp. Spartacusban. Április óta ismét válogatott kerettag, szí­vós munkával felküzdötte ma­gát a mellúszó ranglista má­sodik helyére. Most sokat dolgozik. Nem­csak az uszodában kapcsolt rá. A jogi egyetem, ahol már a negyedik évet végzi, szintén sok munkát ad. A lányoknál nem osztották ki, a fiúk közül Nemessányi Árpád kapta a serleget. A szőke súlyemelő ma is tagja a válogatott keretnek. 26 éves, de már megjárt két olimpiát. Tokióban csak nehe­zebb testsúlyával lett hatodik és ezt a helyezést Mexikóban is megőrizte. Most már évek óta egy ma­kacs sérüléssel bajlódik. A térde fáj. Azért persze tovább­ra is versenyez. Egyesületében, a Tatabányai Bányászban Ve­res Győző az edzője, van kitől tanulnia. Most már egy súly­csoporttal „idősebb lett”, fél­nehézsúlyúból nehézsúlyúvá lépett elő. Ehhez azonban még sokat kell erősödnie, hiszen je­lenleg mindössze 92 kiló és e csoport felső határa 110. — Célom, hogy túlszárnyal­jam az 500 kilót és sikeresen szerepeljek 1970 legnagyobb világversenyein, a szombat­­helyi Európa-bajnokságon és az amerikai világbajnokságon. — Alexán látom, hogy mi­lyen gyorsan múlik az idő — kezdi Kati és ezzel mi is egyetértünk. Sőt hozzátesszük: csak Alexán! A mama ugyanis egy percet sem öregedett az­óta, ahogy az év ifjúsági spor­tolója lett. — Nagyon büszke voltam erre az elismerésre! Ha rágon­dolok, legsikeresebb éveim kezdetét juttatja eszembe. Egyéni és csapat aranyérem az Universiádén, mesterfokú baj­nokság itthoni kedvenc szere­men, a felemáskorláton, és persze a tokiói ezüstérem. A két olimpia között is volt bőven esemény. Igaz, inkább családi, mint sport vonatko­zású. — 1966-ban férjhez mentem, egy év múlva megszületett a kislányom. Mexikóban búcsúz­tam, mint az ötödik helyezést elért magyar csapat tagja. El­végeztem a TF oktatói tanfo­lyamát és az a tervem, hogy ez idén a szakoktatóbra is be­iratkozom. Egyesületemben, a Postásban, sok a tehetséges fiatal tornászjelölt. A sport­iskolásokkal szeretnék foglal­kozni. Nem mondta ki, de tudjuk, gondolatban már ott látja a kis Alexát is a felemáskorlá­­ton Sok beceneve van. Még a keresztnevére sem hallgat. Megmaradt Pircsinek, ezt sze­reti a legjobban, öt év alatt legalább 25 felnőtt és szám­talan ifjúsági csúcsot úszott. Hatszoros Európa-csúcstartó. 1965-ben ismét ő a legjobb ifi sportolónk, sőt három évig a felnőttek rangsorolásában is második. Közben bővül a repertoár. A gyorsúszás mellett a vegyes­úszásban is gyakran versenyez. Leérettségizik, beiratkozik a TF-re, 71-ben be is fejezi a szakoktatói tanfolyamot. Tagja az Európa-csúcsot elért gyors­váltónak és kerek egy percre szorítja le száz gyorson a leg­jobb eredményét. Továbbra is ez marad a fő száma, a nyári versenyidényben itthon évek óta veretlen. Nagyszerű telje­sítmény ez! Az elmúlt év legemlékezete­sebb eseménye: férjhez ment, boldog feleség. És készül a barcelonai EB-re. Játsszuk vissza! Ez év januárjában lesz kilenc éve, hogy a tv stúdiójában első­­ízben adtuk át a Telesport „Az év ifjúsági sportolója" vándordíját. Az év első Telesport közvetítése előtt pillantsunk most vissza a névsorra. Nézzük meg, mi lett az egykori győztesekkel, folytatódott-e nagyszerűnek ígérkező sportpályafutásuk, hogyan állták meg helyü­ket a pályán és a magánéletben? 1961. HIDEGKUTI JOLÁN ES LENKEI FERENC 1962. NEMESSANYI ÁRPÁD 1963. MAKRAY KATALIN ÉS ISMÉT LENKEI—NEMES­­SANYI-DUÓ 1964. TURÓCZY JUDIT ÉS NAGY ZSOLT

Next