Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
MÁZSÁK ÉS Alekszejevnek senki sem akarta elhinni, hogy világcsúcstartó létére még nem indult világversenyen. Amerre megjelent, mindenütt csődület támadt körülötte. Tizenketten tudták csak közrefogni. Szívesen adott interjút, elbeszélgetett mindenkivel, aki oroszul szólt hozzá. Kint, a szombathelyi strandon röplabdázott a gyerekekkel. Amikor a labda a vízbe esett, a piros pettyes gumilabdával együtt két kis srácot is kihalászott a vízből Érkezésénél nem voltam jelen. Azt mondják, elég sokat eszik. Vacsorájából egy család is jól lakna. Szombathelyen „volt” 141 kiló. Azok közé az irigylésreméltó versenyzők közé tartozik, akiknek nem kell a súlyukkal törődniök. A szaunát is mindig nagy ívben elkerülte. — Mit akar tudni rólam? — kérdezi és érzem, mindent elmondott már, hiszen nagyon sokan faggatták lépten-nyomon. — Rjazany mellett egy kis faluban születtem, soha nem gondoltam volna, hogy valaha szerepelek majd súlyemelőversenyen. A szabad levegő, az atlétika vonzott mindig, de nem voltam haragban a labdajátékokkal sem. Fociztam, röplabdáztam, szóval szerettem a sportot már kiskoromban. Aztán — ahogy mondani szokták — felfedeztek. Súlyemelő lett belőlem. Kevesen tudják, hogy már a mexikói olimpia előtt tagja voltam a válogatott keretnek. De Zsabotyinszkij és Batiscsev mellett nem nagyon figyeltek rám. Pedig már akkor állandósult az 530—540 kiló körüli formám. Nem olyan fából faragtak, hogy feladtam volna a harcot. Hobbim lett a súlyemelés. Már két fiamba, a 6 éves Szergejbe és az 5 éves Dimitrijbe is beleneveltem a sport szeretetét. Nálunk nincs felső határ. Nem is olyan régen még az amerikai Andersont emlegették utolérhetetlenként. Aztán jött Vlaszov, majd Zsabotyinszkij. Egyeduralkodók voltak, most viszont többen vagyunk. Tudja, ez mit jelent? Azt, hogy most hamarább születnek új csúcsok, mint bármikor. Mert Zsabotyinszkij ismét edzésbe állt. Batiscsevben is maradt még jó néhány kiló. Vetélytársakért tehát nem kell messzire menni. No és persze Reding. Sajnálom, hogy Szombathelyen nem sikerült találkoznunk. Úgy hallottam, a világbajnokságra készül, azért hagyta ki a szombathelyi EB-t. Biztos vagyok benne, rövidesen megtaláljuk egymást. Soha nem ijedtem meg semmitől és senkitől. A súlyemelés keménnyé, elszánttá teszi a versenyzőt. Én is megtanultam küzdeni. Ezért könnyebb a dolgom, mint nagynevű elődeimé. Nemsokára megkapom a diplomámat, bányamérnök leszek. Dolgozom, sportolok és közben levelezőtagozaton végzem a főiskolát. Ha valaki irigyel, csinálja utánam. Tessék kérem, lehet jelentkezni. Hogy mondta Oscar State? A súly 222 és fél kiló. Leírom és már ettől megroppan a derekam ... Szőnyi János XXIX SULIJEMELO EUROPA BAJNOKSÁG SZOMBATHELY IMSZJH Tájékoztatás: „Kérem, itt van Varsó!" — szólította meg a telefonkezelő a lengyel újságírót. A lengyel kolléga azt hitte, hogy ugratják. Hiszen alig öt perccel azelőtt kérte, hogy hívják Varsót. Nos, ez a bravúr nap mint nap megismétlődött Szombathelyen, a hazai és külföldi tudósítók nem kis ámulatára, őszinte csodálatára. — Csak a legnagyobb elismeréssel és köszönettel szólhatok a posta munkájáról — mondta Boskovics Jenő, a verseny sajtófőnöke. — A telefonközpontokban külön EB-brigád dolgozik, szinte percek alatt „behozzák" a kért külföldi és hazai állomásokat. „A sajtószoba világszínvonalon áll!” — halljuk innen is, onnan is a dicsérő véleményt. És ez nem túlzás. A Művelődési és Sportcsarnok belső teraszán rendezték be a tizenöt országból összesereglett 71 újságíró, rádió- és tv-riporter főhadiszállását. Itt