Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

MÁZSÁK ÉS Alekszejevnek senki sem akarta elhinni, hogy világcsúcs­tartó létére még nem indult vi­lágversenyen. Amerre megje­lent, mindenütt csődület támadt körülötte. Tizenketten tudták csak közrefogni. Szívesen adott interjút, elbeszélgetett minden­kivel, aki oroszul szólt hozzá. Kint, a szombathelyi stran­don röplabdázott a gyerekek­kel. Amikor a labda a vízbe esett, a piros pettyes gumilab­dával együtt két kis srácot is kihalászott a vízből Érkezésénél nem voltam je­len. Azt mondják, elég sokat eszik. Vacsorájából egy család is jól lakna. Szombathelyen „volt” 141 kiló. Azok közé az irigylésreméltó versenyzők közé tartozik, akiknek nem kell a súlyukkal törődniök. A szau­nát is mindig nagy ívben elke­rülte. — Mit akar tudni rólam? — kérdezi és érzem, mindent el­mondott már, hiszen nagyon sokan faggatták lépten-nyomon. — Rjazany mellett egy kis fa­luban születtem, soha nem gon­doltam volna, hogy valaha sze­repelek majd súlyemelőverse­­nyen. A szabad levegő, az atlé­tika vonzott mindig, de nem voltam haragban a labdajáté­kokkal sem. Fociztam, röplab­­dáztam, szóval szerettem a sportot már kiskoromban. Az­tán — ahogy mondani szokták — felfedeztek. Súlyemelő lett belőlem. Kevesen tudják, hogy már a mexikói olimpia előtt tagja voltam a válogatott ke­retnek. De Zsabotyinszkij és Batiscsev mellett nem nagyon figyeltek rám. Pedig már ak­kor állandósult az 530—540 kiló körüli formám. Nem olyan fából faragtak, hogy feladtam volna a har­cot. Hobbim lett a súlyemelés. Már két fiamba, a 6 éves Szer­­gejbe és az 5 éves Dimitrijbe is beleneveltem a sport szere­­tetét. Nálunk nincs felső ha­tár. Nem is olyan régen még az amerikai Andersont emleget­ték utolérhetetlenként. Aztán jött Vlaszov, majd Zsabotyin­szkij. Egyeduralkodók voltak, most viszont többen vagyunk. Tudja, ez mit jelent? Azt, hogy most hamarább születnek új csúcsok, mint bármikor. Mert Zsabotyinszkij ismét ed­zésbe állt. Batiscsevben is ma­radt még jó néhány kiló. Ve­­télytársakért tehát nem kell messzire menni. No és persze Reding. Sajnálom, hogy Szom­bathelyen nem sikerült talál­koznunk. Úgy hallottam, a vi­lágbajnokságra készül, azért hagyta ki a szombathelyi EB-t. Biztos vagyok benne, rövidesen megtaláljuk egymást. Soha nem ijedtem meg sem­mitől és senkitől. A súlyemelés keménnyé, elszánttá teszi a versenyzőt. Én is megtanultam küzdeni. Ezért könnyebb a dol­gom, mint nagynevű elődeimé. Nemsokára megkapom a diplo­mámat, bányamérnök leszek. Dolgozom, sportolok és közben levelezőtagozaton végzem a fő­iskolát. Ha valaki irigyel, csi­nálja utánam. Tessék kérem, lehet jelentkezni. Hogy mondta Oscar State? A súly 222 és fél kiló. Leírom és már ettől megroppan a dere­kam ... Szőnyi János XXIX SULIJEMELO EUROPA BAJNOKSÁG SZOMBATHELY IMSZJH T­ájékoztatás: „Kérem, itt van Varsó!" — szó­lította meg a telefonkezelő a lengyel újságírót. A lengyel kol­léga azt hitte, hogy ugratják. Hiszen alig öt perccel azelőtt kérte, hogy hívják Varsót. Nos, ez a bravúr nap mint nap meg­ismétlődött Szombathelyen, a ha­zai és külföldi tudósítók nem kis ámulatára, őszinte csodálatára. — Csak a legnagyobb elisme­réssel és köszönettel szólhatok a posta munkájáról — mondta Bos­­kovics Jenő, a verseny sajtófő­nöke. — A telefonközpontokban külön EB-brigád dolgozik, szinte percek alatt „behozzák" a kért külföldi és hazai állomásokat. „A sajtószoba világszínvonalon áll!” — halljuk innen is, onnan is a dicsérő véleményt. És ez nem túlzás. A Művelődési és Sportcsarnok belső teraszán ren­dezték be a tizenöt országból összesereglett 71 újságíró, rádió- és tv-riporter főhadiszállását. Itt

Next