Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

Újabb lépés előre­ abban fejlődjék a legtöbbet, amiben ko­rábban a leggyengébb volt. A brazilok nagyot léptek előre erőnlét, küzdőkészség és csapatmunka terén. Min­den mérkőzésüket végig bírták, még a legmegerőltetőbbeken sem voltak erőnléti hiányosságaik. Játékosaik lényegesen na­gyobb küzdőkészségről tettek tanúságot, mint a korábbi Világbajn­okságokon. És az együttes csapatmunkája is nagy fejlődé­sen ment keresztül. Amíg nem dőlt el a mérkőzés sorsa, nyoma sem volt játékuk­ban a korábban tapasztalt egyénieskedés­­nek, a csapatrészek közötti távolságnak. Nagyszerű együttműködés volt a védők és a támadók között és ez nem egyszer ho­zott meglepő fordulatot a mérkőzések so­rán. Hogy játékrendszerük másokénál ru­galmasabb és fordulatosabb volt, az abból adódott, hogy minden más csapatnál több kiemelkedő tudású játékossal rendelkez­tek. A világbajnokság vége felé szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a brazil csapat ellen nincsen semmiféle ellenszer, mert hiába semlegesítik a legjobbnak ítélt játékosokat, mindig marad hasonlóképp tehetséges és felkészült játékos szabadon, aki eldönti a mérkőzést. Ezt bizonyította a döntő is. Az olasz csapatban játszott a legtöbb olyan nagy tudású játékos, aki mestere a követő emberfogásnak. Mégis szinte pillanatok alatt teremtődtek rések védelmükben és ez gólokat jelentett. Mindehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy a brazil játékosok nagy taktikai érettségről is tanúbizonyságot tettek. Anglia, az NSZK, Uruguay és Olasz­ország csapata nagy játékrendszerbeli fe­gyelmével tűnt ki. Pontosan kidolgozott védekezési rendjük volt, amelyből tuda­tosan vezettek támadásokat. Ebben a rendben az egyes játékosoknak megvolt a meghatározott feladatuk és minden kö­rülmények között ennek végrehajtására törekedtek. A védekezésben pontos helye volt minden játékosnak, nemcsak azok­nak, akikre az emberfogás feladata há­rult. A támadásban pedig a játékszerve­zők — Charlton, Beckenbauer, Overath, Mazzola, De Sisti, Domenghini — rögtön a labdát megszerzett játékos közelében termettek és a labdát átvéve, igyekeztek a támadásépítést eredményessé tenni. Úgy tűnik, hogy ezek a csapatok talán eredményesebbek lettek volna, ha ki­emelkedő tudású játékosaik több egyéni kezdeményezésre szánták volna rá magu­kat. De ők túlságosan alárendelték játé­kukat az előre kidolgozott elképzelések­nek. Ez leginkább az NSZK csapatának a játékán látszott meg. Amikor megsze­rezték a labdát, szinte pontosan be le­hetett volna karikázni a pályának azt a helyét, ahol az egyes játékosok elhelyez­kedtek. Az általános felkészültség a labdarúgás szinte minden területére jellemző volt. Erőnlétileg kifogástalan, technikailag ma­gas szinten képzett és taktikailag érett játékosok sokaságát láttuk. Az általános jellegzetességek mellett minden csapat arra törekedett, hogy já­tékosanyagának megfelelően alakítsa já­tékát. Ezért, ha levonhatóak is általános következtetések a fejlődésről, és volt is hasonlóság az egyes csapatok játékában, sok különböző elem is felismerhető volt, ami az illető ország labdarúgására jel­lemző. A világbajnokság egyik nagy ta­nulsága volt, hogy nem egymás utánzá­sára, hanem újításokra, labdarúgásuk jel­legének megtartására és erényeik kidom­­borítására törekedtek az eredményeseb­ben szerepelt csapatok. Azoknál a csapatoknál pedig, amelyek­nek nem sikerült eredményt elérniök, a balsiker talán éppen annak tudható be, hogy keveset léptek előre, megmaradtak mások követésénél anélkül, hogy saját erőforrásaikat fejlesztették volna. Merre tart a labdarúgás? Ezen a világbajnokságon a labdarúgás éppen olyan forradalmát élte, mint a WM, vagy a 4—2—4 játékrendszerek megjelenése idején. Talán annyit lehet­ne ehhez hozzátenni még, hogy a labda­rúgásban is hatottak a más sportágak­ban ismert és alkalmazott előkészületi módszerek és elvek. Éppen ezért a fejlő­dés, amely ma a labdarúgásban végbe­megy, nem csupán játékrendszerbeli, tak­tikai és az ehhez alkalmazkodó techni­kai jellegű, hanem éppen ezért a koráb­binál összetettebb. A fejlődés a játék, méghozzá a táma­dó játék irányában hatott. Szinte meg­szűnt az öncélú védekezés, a „gólt nem kapni!"’ elv párosult a „gólt elérni!” el­vével. Természetesen ezt mindenki más­képpen, a saját lehetőségeinek legjobb kihasználásával érte el. Itt dőlt el végleg... Jairzinho Faechetti és Albertosi mellett a harmadik brazil gólt lövi

Next