Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
Újabb lépés előre abban fejlődjék a legtöbbet, amiben korábban a leggyengébb volt. A brazilok nagyot léptek előre erőnlét, küzdőkészség és csapatmunka terén. Minden mérkőzésüket végig bírták, még a legmegerőltetőbbeken sem voltak erőnléti hiányosságaik. Játékosaik lényegesen nagyobb küzdőkészségről tettek tanúságot, mint a korábbi Világbajnokságokon. És az együttes csapatmunkája is nagy fejlődésen ment keresztül. Amíg nem dőlt el a mérkőzés sorsa, nyoma sem volt játékukban a korábban tapasztalt egyénieskedésnek, a csapatrészek közötti távolságnak. Nagyszerű együttműködés volt a védők és a támadók között és ez nem egyszer hozott meglepő fordulatot a mérkőzések során. Hogy játékrendszerük másokénál rugalmasabb és fordulatosabb volt, az abból adódott, hogy minden más csapatnál több kiemelkedő tudású játékossal rendelkeztek. A világbajnokság vége felé szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a brazil csapat ellen nincsen semmiféle ellenszer, mert hiába semlegesítik a legjobbnak ítélt játékosokat, mindig marad hasonlóképp tehetséges és felkészült játékos szabadon, aki eldönti a mérkőzést. Ezt bizonyította a döntő is. Az olasz csapatban játszott a legtöbb olyan nagy tudású játékos, aki mestere a követő emberfogásnak. Mégis szinte pillanatok alatt teremtődtek rések védelmükben és ez gólokat jelentett. Mindehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy a brazil játékosok nagy taktikai érettségről is tanúbizonyságot tettek. Anglia, az NSZK, Uruguay és Olaszország csapata nagy játékrendszerbeli fegyelmével tűnt ki. Pontosan kidolgozott védekezési rendjük volt, amelyből tudatosan vezettek támadásokat. Ebben a rendben az egyes játékosoknak megvolt a meghatározott feladatuk és minden körülmények között ennek végrehajtására törekedtek. A védekezésben pontos helye volt minden játékosnak, nemcsak azoknak, akikre az emberfogás feladata hárult. A támadásban pedig a játékszervezők — Charlton, Beckenbauer, Overath, Mazzola, De Sisti, Domenghini — rögtön a labdát megszerzett játékos közelében termettek és a labdát átvéve, igyekeztek a támadásépítést eredményessé tenni. Úgy tűnik, hogy ezek a csapatok talán eredményesebbek lettek volna, ha kiemelkedő tudású játékosaik több egyéni kezdeményezésre szánták volna rá magukat. De ők túlságosan alárendelték játékukat az előre kidolgozott elképzeléseknek. Ez leginkább az NSZK csapatának a játékán látszott meg. Amikor megszerezték a labdát, szinte pontosan be lehetett volna karikázni a pályának azt a helyét, ahol az egyes játékosok elhelyezkedtek. Az általános felkészültség a labdarúgás szinte minden területére jellemző volt. Erőnlétileg kifogástalan, technikailag magas szinten képzett és taktikailag érett játékosok sokaságát láttuk. Az általános jellegzetességek mellett minden csapat arra törekedett, hogy játékosanyagának megfelelően alakítsa játékát. Ezért, ha levonhatóak is általános következtetések a fejlődésről, és volt is hasonlóság az egyes csapatok játékában, sok különböző elem is felismerhető volt, ami az illető ország labdarúgására jellemző. A világbajnokság egyik nagy tanulsága volt, hogy nem egymás utánzására, hanem újításokra, labdarúgásuk jellegének megtartására és erényeik kidomborítására törekedtek az eredményesebben szerepelt csapatok. Azoknál a csapatoknál pedig, amelyeknek nem sikerült eredményt elérniök, a balsiker talán éppen annak tudható be, hogy keveset léptek előre, megmaradtak mások követésénél anélkül, hogy saját erőforrásaikat fejlesztették volna. Merre tart a labdarúgás? Ezen a világbajnokságon a labdarúgás éppen olyan forradalmát élte, mint a WM, vagy a 4—2—4 játékrendszerek megjelenése idején. Talán annyit lehetne ehhez hozzátenni még, hogy a labdarúgásban is hatottak a más sportágakban ismert és alkalmazott előkészületi módszerek és elvek. Éppen ezért a fejlődés, amely ma a labdarúgásban végbemegy, nem csupán játékrendszerbeli, taktikai és az ehhez alkalmazkodó technikai jellegű, hanem éppen ezért a korábbinál összetettebb. A fejlődés a játék, méghozzá a támadó játék irányában hatott. Szinte megszűnt az öncélú védekezés, a „gólt nem kapni!"’ elv párosult a „gólt elérni!” elvével. Természetesen ezt mindenki másképpen, a saját lehetőségeinek legjobb kihasználásával érte el. Itt dőlt el végleg... Jairzinho Faechetti és Albertosi mellett a harmadik brazil gólt lövi