Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

nem tagadja,­­ arra számít, hogy a két csapat védelme közötti különbség az ő ja­­vukra dönti el a mérkőzést. Csanádi Fe­renc az öregek rutinjában és a fiatalok robbanékonyságában bízik. Farkas Gábor egygólos FTC-győzelemben reménykedik. Az újpestiek a terasz másik végén ülnek. Farsang Endre szakosztályvezető — inkább csak magának — azt mondja, hogy egy góllal nyernek, de a legrosszabb esetben sem adják döntetlennél alább. Odalenn a zöld gyepen pedig már javá­ban folyik a nagy küzdelem. Amit — nem először — észrevesz a néző az újpestiek játékában: lényegében nincsenek szélsők, hiszen Fazekas a jobb-, Zámbó (jóval ritkábban) a balösszekötő vonalában játszik. Az embernek olykor az az érzése, hogy a két partvonal mentén 10—10 mé­teres sávot nyugodtan le lehetne vágni a pályából, annyira nincs rá szükség. A Dózsa fölényben játszik (két kihagyott nagy helyzettel), de a gyér FTC-rohamok is veszélyesek. Aztán két érdekes helycse­re következik. Szőke és Füsi, majd Juhász és Káposzta cserél helyet s így játszanak egészen a második félidő elejéig. Két-há­­rom pompás támadás után tapsra verőd­nek a tenyerek. Szőke például a balösz­­szekötő helyéről jó 40 méteres kereszt­­passzal szökteti az a jobbszélen megiramo­dó Branikovitsot, s mire az FTC közép­csatárát szerelik az újpesti védők, már Szőke is ott van és ő bombáz hajszállal a bal sarok mellé. A zöld-fehérek jóval többször viszik ki szélre a labdát, onnan igyekeznek azt beívelni. Kigyulladnak a fényszórók a II. félidő kezdetére. A lábát fájlaló Juhász helyett Kű játszik az FTC-ben. A nézők köré­ben általános a megállapítás: amelyik csapat egy gólt rúg, megnyeri a mérkő­zést. S az 58. perc azt ígéri, igazuk lesz a jósoknak. Korszerű akció: Szőke megint vagy 40 méteres kereszt­­labdát küld jobbszélről a balösszekötő helyén futó Branikovits elé. Az ifjú bel­ső csatár alig ér be a 16-os területére, ha­talmas lövést küld a bal alsó sarokba. 1:0. „Folyik” a labda mind a zöld-fehér, mind a lila-fehér játékosok lábán. Itt fő­leg Noskó, amott Branikovits és Szőke jeleskedik, a védelemben pedig Meggye­si Aztán Noskó tör előre, lő (többet lőtt kapura, mint bármelyik újpesti csatár), Géczi védené, ám Vépi lába közbenyúl, s róla a labda a túlsó, jobb sarokba pat­tan. 1:1. Géczi már elmozdult balra, nem tudott visszamenni.­­ Az utolsó tíz percre kerülne sor, ha a Kisstadion felőli oldalon nem aludnának ki a reflektorok. Jó öt percig áll a játék (valóban nem küszöbölhetők ki az ilyes­féle hibák?), majd újult erővel folytat­ják. A lilák okosan taktikáznak, Noskó nem harcol szokott lendületével ezekben a percekben, mert előzőleg görcsöt ka­pott a lába, s most az újpestiek szinte eldugják a labdát Mucháék elől. Még egy-két nekirugaszkodás, aztán vége. Az Újpesti Dózsa az 1969. évi baj­nokság után az 1970. évi tavaszi bajnok­ság végén is az élen! A K-szektor elé vonulnak a csapatok, s itt Terpitkó And­rás dr., az MLSZ elnöke adja át a Fel­­szabadulási Emlékserleget Bene Ferenc­nek, a lilák csapatkapitányának. Az Új­pesti Dózsa nem csak e játékával, hanem egész tavaszi szereplésével rászolgált az elsőségre, megérdemli a „bajnoki" címet. Zsolt különben pontosan 45 percet ját­szatott a csapatokkal a II. félidőben is. A szurkolók egy részét a villanyórák té­veszthették meg, amelyek rosszul mutat­ták a tényleges időt. (Amíg állt a játék, az órák jártak, s akkor állították le őket — nyilván azért, hogy „párhuzamba” hozzák a tényleges játékidővel —, ami­kor már pár perce játszottak a csapa­tok.) Hát így zavarhat meg egy vagy két ember nemtörődömsége, felelőtlensége tízezreket is. No persze, ne hibák keresésével (és ta­lálásával) fejezzük be mi sem a bajnoki idényt. Üdvözöljük a nagyszerű Dózsa­­együttest, s legalább ugyanolyan szere­tettel a Ferencvárost, a bajnokság máso­dik helyezettjét. Szűcs László Majdnem gólt hozott Borbély kapus hibája. Szabadrúgás után felpattant a labda a magasba, s amikor lefelé hullott, Borbély csak késve nyúlt érte. Az „előre­lopakodott” Meggyesi majdnem befejelte... Farkas József felvételei FERENCVÁROS—ÚJPESTI DÓZSA 1:1 (1:1) Népstadion, 60 000 néző. Vezette: Zsolt. Gólszerző: Branikovits, 111. Vépi (öngól). FTC: Géczi — Novik, Páncsics, Meggyesi, Bálint, Vépi, Szőke, Juhász, Branikovits, Mucha, Füsi. Csere: Juhász helyett Kű (szü­netben) . II. Dózsa: Borbély — Káposzta, Solymosi, Juhász, Dunai ID, Noskó, Fazekas, Görőcs, Bene, Dunai I, Zámbó. A mezőny legjobbja: Noskó. Az NB I végeredménye 1970 1. Újpesti Dózsa 8 pont (Újpesti Dózsa—Ferencváros 3:2 és 1:1) 2. Ferencváros 8 pont 3. Bp. Honvéd 7 pont (Bp. Honvéd—MTK 3:1 és 3:1) 1. MTK 3. V­SBS (Vasas—Csepel 4:0 és 1:2) 6. Csepel 7. Pécsi Dózsa (Pécs—DVTK 1:1 és 5:3) 8. Diósgyőr 9. Tatabánya (Tatabánya—Dunaújváros 0:0 és 10. Dunaújváros 11. Videoton (Videoton—Szombathely 7:1 és 1: 12. Szombathely 13. Komló (Komló—SBTC 3:1 és 1:2) 11. Salgótarján 15. Szegedi EOL (SZEOL—Rába ETO 0:2 és 3:1) 16. Rába ETO 7 pont 6­ pont 6 pont 5 pont 5 pont 1 pont *:l) 1 pont 3 pont :3) 3 pont 2 pont 2 pont 1 pont 1 pont (A bajnokság végső sorrendjét az A- és B- csoportok azonos helyén végzett csapatok egymás elleni helyosztói döntötték el. A ta­bellán feltüntetett bajnoki pontokat viszik át a csapatok az 1970/71-es bajnokságba.

Next