Képes Sport, 1973. január-december (20. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Tizedik éve játszanak a csapatok az NB I/B-ért, és a vita tulajdonképpen azóta egyvégtében folyik: teljesíti-e hivatását, valóban az utánpótlás iskolája-e, „hátországa” és egyben helyettesítője-e a legfelső osztálynak azokban a városokban, ahol nincs NB I? Az 1972-73. évi bajnokság őszi idényét vizsgálva — sajnos — a kérdésekre nem felelhetünk egyértelmű igennel. Hivatását — az NB I közvetlen utánpótlásának biztosítását csak kismértékben teljesíti. A játékosokat tekintve, el kell mondanunk: kevés az olyan NB I/B-s labdarúgó, akiért az átigazolások idején két kézzel kapkodnak az NB I-es egyesületek. Bizonyíték erre a legutóbbi két átigazolási időszak és még inkább az NB I/B-ből az NB I-be került játékosok csekély száma, valamint ezeknek a felsőbb osztályban nyújtott mérsékelt teljesítménye. Ha a csapatokat tekintjük, körülbelül hasonló következtetésekre jutunk, mint az egyének esetében. A második vonalból a legjobbak közé legutóbb felkerült SZEOL „ősidők” óta törzstag az NB I-ben, nem az NB I/B „neveltje”. Csak a Zalaegerszegi TE jelenti a dicséretes kivételt. A ZTE valóban az NB I B-ben kovácsolódott olyan együttessé, amelyik méltó az első osztályra. Kétségkívül kedvező választ adhatunk az összetett kérdés harmadik részére. Azokban a városokban, ahol nincs NB I-es csapat, napjainkban az NB I/B — kevés kivételtől eltekintve — pótolja az NB I-et. Gondolunk elsősorban Szolnokra, aztán Békéscsabára, Kecskemétre és Dorogra. Ide sorolhatjuk Szombathelyet (amely nyilvánvalóan csak egy idényre maradt NB I nélkül), továbbá Szekszárdot, Dunaújvárost és Debrecent az erősen lecsökkent nézőszám miatt nem említjük itt, a MÁV DAC-ot és az MVSC-t pedig azért nem, mert ezek városaiban működik NB I- es csapat is. Az NB I/B mérkőzéseinek színvonala az 1972/73. évi bajnokság őszi idényében — az Ha pedig a mérkőzések érdekességét, küzdelmességét, iramát, a váratlan eredmények sorozatát vesszük figyelembe, feltétlenül jelentős javulásról számolhatunk be. A nézőszám általános csökkenése csak látszólag mond ellent a megállapításnak. Ez ugyanis lényegében világjelenség s nyilvánvalóan nem lehet alóla kivétel az NB I/B sem. Az NB I/B-ben nincs akkora különbség az élmezőny tagjai és a sereghajtók között, mint az élvonalban. A nagymúltú, gazdag tapasztalatokkal rendelkező, jelenleg az élen álló Haladás például idegenben nem tudott győzni, nem is beszélve a másik, nemrég még NB I-esről, az Egri Dózsáról, amelynek pillanatnyilag a bennmaradásért kell küzdenie. S egy példa a táblázat alsó feléből: a sereghajtók között tanyázó Volán legyőzte a Dunaújvárost, a Békéscsabát, a DVSC-t és a Szolnokot, döntetlenre játszott a Haladással és a Ganz-MÁVAG-gal! Jelenleg az a helyzet, hogy az 1—11. helyen álló együttesek közül bármelyik kettő felkerülhet az NB I-be, ugyanakkor a 10—18. helyezettek közül bármelyik kieshet. A 18 csapat játékosállományának zömét 23 és 26 év közötti játékosok alkotják. Jónéhányan akadnak 30 fölöttiek, s érdekes, hogy ezek közül sokan — például a győri Tóth László és Máté, Nagy István a Bp. Spartacusból, a debreceni Nagykaposi, a kecskeméti Gór, a Ganz-MÁVAG-beli Fister — nemcsak csapatuk, hanem az egész osztály legjobbjai közé tartoznak. Fiatal tehetségek nem tűntek fel olyan nagy számban, mint sokan talán várták, egyikük-másikuk azonban ugyancsak felhívta már magára a figyelmet! Elsősorban a szombathelyi Szabó, a győri Buti, az egri Patvaros, a kecskeméti Gyorsa és Oskolás, a szolnoki Szatmári és a dorogi Laczkó nevét kell kiemelnünk. Laczkó — az egykori, nagyszerű dorogi játékos fia — az osztály listavezetője és az első hely várományosa a góllövők táblázatán. Az NB I/B-ben nagy szerepe volt az ősszel — az erőnléti és technikai felkészültségen felül — a taktikának. Az edzők — általában jól ismervén az ellenfeleket — gyakran taktikai okokból változtattak az összeállításon. Állandó jobbhátvédet átvittek a bal oldalra, ha úgy érezték, hogy az ellenfél gyors jobbszélsőjét az illető tudja a legjobban semlegesíteni. Kitűnő középpályást egy-egy mérkőzésre beállós feladattal bíztak meg. A két „félidő” között felmerül a kérdés: és vajon milyen lesz a tavaszi idény? Ha a csapatok őszi lelkesedésére, küzdőszellemére, jónéhány együttesünk — SZMTE, Haladás, Dorog, Bp. Spartacus, Ganz- MÁVAG — bátor támadójátékéra gondolunk, feltétlenül derűlátók lehetünk. Biztatnak ezzel azok az együttesek, amelyek vagy védő-, vagy támadójátékukon készülnek változtatni, javítani (Volán, Szekszárd, illetve MÁV DAC, Pénzügyőr, Oroszlány, Békéscsaba, Miskolc, Eger, DVSC). ilyen előző küzdelemsorozathoz viszonyítva emelkedett. Nem sokkal, de emelkedett volt 1979-73 NBI/B Kovács Endre, a győri MÁV DAC középhátvédje, az őszi idény egyik legjobb játékosa Dunaújvárosi sorfal a Pénzügyőr elleni mérkőzésen, a büntetőterületen ©