Képes Sport, 1982. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 1. szám
Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07. A megméretés esztendeje.. Izgalmas, eseményekben gazdag esztendőnek ígérkezik a világ sportéletében 1982. Az elmúlt évtizedek nemzetközi sporteseményeire visszatekintve biztonsággal lehet állítani, hogy a két olimpia közötti páros évek világversenyei szolgáltak a legtöbb tanulsággal. A legjobbak versengésén felismerhetőek voltak mindazok a mozzanatok, amelyek később uralkodó meghatározói lettek az általános és az egyes sportágak fejlődésének, az eredményes szereplésnek. Ezek az esztendők a versenysport megméretésének esztendői voltak ... A múlt nagy versenyeinek krónikáiban lapozgatva csodálatos és látványos viszszatérésekkel, világcsúcsok sorozatos túlszárnyalásával, világranglisták viharos gyorsaságú átírásával találkozhatunk. Útjelzők voltak e versenyek, amelyeknek elemzése már tükrözte mindazokat az erőfeszítéseket és újításokat, amelyek később elterjedve ösztönzői lettek a fejlődésnek. A világ sportmozgalmában sok összetevője van a fejlődésnek vagy a megtorpanásnak valamennyi sportágban. A későbbi sikereket vagy bukásokat eldöntő tényező mindig az volt, hogy az egyes országok és sportágak sportvezetői mikor és milyen hatásfokkal tudták tapasztalataikat hazai sportmozgalmukban érvényre juttatni. A nemzetközi sportmozgalomban a fejlődés megállíthatatlan volta közhelynek számít. Lépést tartani a fejlődéssel, netán annak meghatározója lenni, ahhoz korábban sem — és ma sem — volt elegendő elismerni a fejlődés tényszerű voltát, felismerni annak meghatározóit. Ehhez minden szellemi, anyagi és szervezeti erő összpontosítása volt szükséges. Ez utóbbit bizonyítja azoknak az útja, akik tartós sikereket értek el az elmúlt évtizedek világversenyein. A sportmozgalom fejlődésére nemcsak a belső újító kedv és alkotó tevékenység hatott. A nemzetközi sportmozgalom következő évtizedének fejlődésére döntő hatással lesz mindaz, ami a világ politikai, gazdasági együttműködésére törekvő irányzatait alakítja. A század hetvenes éves világpolitikai légkörének talán minden korábbi időszaknál jelentősebb hatása volt a nemzetközi sportkapcsolatokra, az általános fejlődésre. Az enyhülés politikájának évtizedében egyfajta kölcsönhatás érvényesült. Egyfelől a nyitottabb világpolitikai kapcsolatok légköre hatott, a nemzetközi sportmozgalom eseményeire, másfelől a nemzetközi olimpiai mozgalom hatalmas fejlődése, a sport területén kialakult és növekvő számú kapcsolat és párbeszéd hatott az általános világhelyzetre, legalábbis részese volt a legjelentősebb folyamatnak — az enyhülés folyamatának. Azok a „külső”, a sportmozgalomtól függetlennek látszó hatások, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat alakították, hatványozottan hatottak az egyes országok belső fejlődésére. Csak azok tudtak tartósan kiemelkedő nemzetközi sikereket elérni, akik terveiket és elérendő céljaikat saját országuk politikai, gazdasági lehetőségeit figyelembe véve határozták meg. Vezetési módszereikben pedig alkalmazkodni tudtak a változó társadalmi légkörhöz. Hatottak azok a hagyományok, amelyek az egyes országok sportmozgalmában korábban meghatározó tényezőkként jelentkeztek. Mind a külső, mind a belső változások azonban nem változtathatnak azokon az elveken, amelyek az egyes országok társadalmi viszonyaiból következnek, és ahhoz ezer szállal kapcsolódnak.indebből következik, hogy a sportmozgalmat körülvevő világ eseményei, saját belső erőforrásai és hagyományai akkor is hatnak, ha akadnak, akik a mindennapi gyakorlatban csakúgy, mint terveik elkészítésekor, ezeket figyelembe veszik vagy nem. Izgalmas, de nem könnyű esztendőnek ígérkezik 1982. A nemzetközi sportmozgalmat körülvevő világ eseményei állásfoglalásra késztetik a sportvezetőket is. A jövő világképét alakító erők küzdelmében melyik oldalra áll a sportmozgalom a maga humánus, az emberi kapcsolatokat becsülő és hirdető eszméivel a mindennapok gyakorlatában? Azok az elhatározások, amelyek a sportvezetők elmúlt esztendei tanácskozásain születtek, a gyakorlat meghatározói lesznek vagy sem? Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek eldönthetik a világ sportmozgalmának jövőbeni útját. Eldönthetik a sportvezetők szavahihetőségét a sportolók milliói előtt. Ez a kérdés nehezíti a sportmozgalom nemmzetközi munkásainak helyzetét, közöttük azokét, akik hazánkat képviselik a különböző nemzetközi sportszövetségekben és szervezetekben. Nem lesz kevésbé könnyű a sportolók és az edzők helyzete sem. Az a légkör, amely körülveszi a nemzetközi sportversenyeket, minden korábbi időszaknál szilárdabb etikai, spoiális és nem utolsósorban politikai magatartást igényel. A nemzetközi versenyek sokasága kínálja a részvételt. Választani kell, hogy melyiken, mikor és hol vegyenek részt a sportolók. Melyek lesznek azok a versenyek, amelyek a legjobb lehetőséget biztosítják a legfontosabbra való felkészülésre, arra a versenyre, amelyen a leginkább lehet majd felismerni a jövő eredményeit és a fejlődést meghatározó tényezőket. Úgy gondoljuk, hogy néhány ,sportágban mértéretartóbban lehetne tervezni, jobban kihasználni a hazai lehetőségeket, rangosabbá tenni a hazai bajnokságokat és versenyeket. Az ilyenfajta mértéktartást nemcsak az ország gazdasági helyzete kívánja meg, hanem annak a háttérnek az erősítése, amely nélkül aligha lehet egyetlen sportágban is elképzelni a sikerekben gazdag jövőt. Az elmúlt évtized nemzetközi sportvetélkedésein sokfajta, korábban uralkodónak vélt nézet és gyakorlat dőlt meg. Olyan sportágakban és versenyszámokban értek el kimagasló eredményeket néhány ország sportolói, amelyekben korábban elképzelhetetlen volt sikeres szereplésük. Hagyományok nélkül robbantak be csapatok és versenyzők egyes sportágak élvonalába törtek meg évtizedes egyeduralmaik. Nem állított ledönthetetlen korlátot a sportolók elé az éghajlati, az életszínvonalbeli eltérés, a társadalmi rendszerek különbözősége, és nem jelenhettek akadályt a korábbi hagyományra támaszkodó előjogok. Csupán egy tényező döntötte el a sikert — ki tudta a legjobban felhasználni a számára biztosított hazai lehetőségeket. Amikor — ha csak jelzésszerűen is — felvázolni igyekszünk azokat a kérdéseket, amelyekkel az 1982-es esztendőben számolniuk kell sportolóknak, edzőknek és sportvezetőknek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a sportolás iránt egyre növekvő társadalmi igényt sem. A kor, amelyben élünk, szinte felsorolhatatlan tényező hatására igényli az önkéntes testedzés és sportolás lehetőségeinek további kielégítését. Szülők sokasága kívánja, hogy gyermeke az írás, az olvasás, a matematika, az általános műveltség megszerzésével egyidejűleg ismerkedjék meg a sportolás szépségeivel, és legyen életre szóló útitársa. Egyre több nem versenyszerűen sportoló igyekszik elfogadni azt az önkéntes „kihívást”, amit a rendszeres sportolás jelent számára. Egyre többen akarnak meggyőződni arról, hogy a rendszeres sportolás milyen élettani hatást vált ki nálunk. Mind több lesz a hívó szó orvosok, szociológusok részéről — sportoljanak rendszeresen az emberek. E növekvő — talán akkor sem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy társadalmi méretű — igény mind színvonalasabb kielégítése nem kevésbé izgalmas, élményeket adó feladat a sportvezetők számára, mint a legjobbak felkészítése és elvezetése a világversenyeken elérhető, kiemelkedő eredményekhez izgalmas, nehéz, mégis nagyon sok örömet hozható esztendeje lehet 1982 a magyar sportmozgalomnak. A majdan elkövetkező év végi számadás „a megméretés esztendejében” egyértelműen sikerekről tanúskodhat, ha a hozzáértés párosul a sport lelkes szeretetével. Ezt kérik a sportmozgalomban tevékenykedőktől azok, akik munkájukka teremtik meg a várható sportsikerek előfeltételeit. "