Képes Sport, 1982. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 3. szám

Hívja a 33-43-22-es telefon­számot Ismét volt sportember ven­dége a rádió népszerű, László György szerkesztet­te, Wisinger István vezette „Hívja a 33-43-22-es tele­fonszámot” című műsorá­nak. Az elmúlt hét csütör­tökjén ugyanis Szász Péter mellett Székely Éva vála­szolt a hallgatók kérdései­re. Mivel az adásidőből csak a kérdések egy részé­nek megválaszolására fu­totta, a legérdekesebbekre a következőkben válaszol az olimpiai bajnoknő. • • A sport ma összeha­sonlítható a negyve­nes-ötvenes évek sport­jával vagy teljesen más lett? (Zách Ká­roly, Cegléd.) — Egészen más lett. Éppen úgy megválto­zott, min­t a körülötte levő egész világ, hiszen abban az időben nem volt repülőgép-eltérí­tés, holdon járás, dip­­lomatarablás, szívátül­tetés, túszszedés, színes tv, más volt az életrit­mus, más volt a zene és ugyanígy a sport is, hiszen öntörvényű fej­lődése mellett is alap­vetően a társadalom egyik vetülete. • Amikor ön rajtkö­­vön állt, érdekelte a közönség? Egy úszó­versenyen tudja há­nyadik helyen úszik? Szoros küzdelem köze­pette is? (Kismartoni Ágnes, Miskolc.) — Üres lelátók előtt nemigen szerettem úszni, nekem nagy szükségem volt a kö­zönségre, jelenléte na­gyobb eredményekre serkentett. Úgy va­gyok, mint a színész, jobb táblás ház előtt játszani. Az úszóver­senyen a versenyző nagyjából sejti, illetve érzi, hányadik helyen úszik, bár az egyes úszásnemek között je­lentős a különbség. A gyorsúszó levegővétel közben felmérheti a mezőnyt, a hátúszó csak a mögötte vagy szorosan mellette levő­ket látja, a mellúszó még csak észrevesz valamit, a pillangózó viszont csak a megér­zésre támaszkodhat. Egyetlen vigasz, hogy erre kényszerül ha­gyatkozni az ellenfél is ... • Ki a sportolóideál­ja? (Bujkó László, Bu­dapest.)­­ Ezen még sosem gondolkodtam, de ha valakit meg kell jelöl­nöm, akkor az csak Csík Ferenc lehet. Az ő berlini aranyérme indította tulajdonkép­pen el pályafutásomat, az ébresztette fel a vágyat bennem, hogy én is olimpiai bajnok legyek. Emellett ő a szó legnemesebb értel­mében vett amatőr volt mindvégig, s közben kitűnő orvos is. Sze­mélyesen csak egyszer találkoztam vele. 12 éves lehettem, amikor kisebb szívpanaszaim voltak, edzőm, Sárosi Imre hozzá vitt el. Csík, emlékszem, na­gyon aranyos volt. Azt mondta, hogy ilyen szívvel még olimpiai aranyérmet is nyerhe­tek ... • Úgy gondolja, hogy az olimpiai döntő va­lóban a legjobbak ve­télkedője? Mi a véle­ménye a pontozásos sportágakról és a dop­pingszerek használatá­ról? (Zalai Ottóné, Budapest.)­­ Sorrendben: 1. Szerintem az olimpiai döntő a legjobbak kö­zül a legszerencséseb­bek vetélkedője. 2. Nagyon rossz a véle­ményem a pontozásos sportágaiéról, illetve nem is a sportágakról, még kevésbé e sport­ágak kiválóságairól, hanem az ezekben a sportágakban kiküszö­­bölhetetlen szubjekti­vitásról, és akikor még egy szót sem szóltam az elfogultságról. 3. Ús­zóberkekben az utóbbi időkben a dop­ping­kérdés szóbeszéd tárgya, de még soha nem bizonyította be senki, hogy bárki bár­mit szedett volna, ami­től jobb lett az ered­ménye. H­a valóban lé­tezik ilyesmi, azt nemcsak ellenzem, ha­nem mélységesen el­ítélem. • Egy időben úszásra oktatta a mozgássérült gyerekeket. Lemon­dott-e tervéről, és ha igen, akkor miért? (Név nélkül.)­­ Nem foglalkoztam soha mozgássérült gye­rekek oktatásával, csak szerettem volna meg­szervezni, az alapokat megteremteni. Erről a tervemről egy pillana­tig sem mondtam le, a mai napig minden le­hető helyen szorgal­mazom, de sajnos ez nem megy egykettőre, speciális létesítmé­nyekre lenn­e szükség és mindezeken túl bi­zonyos szemléletek le­küzdésére. Szerencsére jó néhány szerv és személy őszintén tá­mogatja a kezdemé­nyezést, így remélhe­tően hamarosan meg­kezdődhet majd a mozgássérült gyerekek úszásoktatása. Ismét hajóban Rajnai Klára egyik nagy egyénisége volt a sportágnak, ezüst- és bronzérmet nyert a montreali olimpián , és ezzel az egész ka­jak-kenu válogatott legeredményesebb tag­ja volt —, bronzot a duisburgi világbajnok­ságon, éveken keresz­tül jóformán egyedül tartotta női kajako­saink közül nehéz idő­szakban a világ élvo­nalával a kapcsolatot. Most, másfél évi szü­net után, visszatért is­mét a sportághoz, im­már kismamaként, és hogy a változások sora teljes legyen, új egye­sület színeiben. — Őszintén szólva, nem kevés szorongás­sal kezdtem újból az edzést — mondja. — Az 1980-as tavaszi idény gyalázatosan rosszul sikerült, aztán a szülés miatti másfél éves kihagyás, súly­gyarapodás. Közben befutott, betört a világ legjobbjai közé Rakusz Éva, s emellett egyéni problémáim: olykor még ma is gondot je­lent, hogy a törődést Péter fiaimmal és az edzéseket hogyan egyeztessem ... Még­sem vetődött fel ben­nem egy pillanatra sem, hogy búcsút mondjak a sportágnak. Hogy miért? Egyrészt, mert nagyon szeretem, másrészt, mert úgy ér­zem, még képes lehe­tek jelentős eredmény­re, de ezt nagyon hal­kan mondom. Szeret­ném kipróbálni ma­gam, ha tetszik hiú­ságból, hogy meg tu­dok-e birkózni egy ilyen keménynek tűnő feladattal. — Az első akadályt, el ne kiabáljam, sike­rült simán vennem. Fokozatosan edzésbe álltam, leadtam több mint tízkilónyi feles­legemet, fizikailag is kezdem, megközelíteni a korábbi szintet. Eh­hez nagy segítség volt, hogy a Bp. Honvéd­ban jó közösségbe kerül­tem, nagyon jól meg­értjük egymást új ed­zőmmel, Czibula Ist­vánnal, és ezzel végre pont került a korábbi egyesületemmel öt év óta tartó áldatlan hu­zavona végére. Persze, tudom, a neheze még hátravan, most jön majd a munka igazi, kemény része. Ér­zek azonban magam­ban erőt, elszántságot. Szóval megpróbálom, és ha ezzel csak a töb­bieket késztetem na­gyobb erőfeszítésre, a sportág szempontjából akkor is megérte ... TÉLI ÚTTÖRŐ­­OLIMPIA Január 21. és 25. kö­zött Zirc, illetve a szomszédságában fekvő Eplény ad otthont a XVII. Téli Úttörő­­olimpia döntőinek. Az előkészületekről, a le­bonyolításról a legille­tékesebbtől, a házigaz­dától, Geiptl Miklós­­nétól, a Veszprém me­gyei úttörőelnökség el­nökétől kértünk tájé­koztatást. — Az egész megye szívügyének tekintette az úttörő-olimpia sike­res megszervezését. A társadalmi, állami szer­vek, a vállaltatok és a lakosság mind sokat tettek azért, hogy ne­­csak zavartalanul bo­nyolódjanak a verse­nyek, hanem az itt töl­tött napok emlékezete­sek maradjanak a gye­rekek számára. Sike­rült a sípályákat re­mekül előkészíteni, a vadonatúj szánkópályát felépíteni. A versenyek közötti szabad időben szeretnénk tartalma­san, jól szórakoztatni a fiatalokat. Sor kerül például a Képes Sport klubestjére, ahol világ­hírű sportolókkal talál­kozhatnak az úttörő­­olimpiások. Minden kész tehát ahhoz, hogy 21-én 19 órakor Zirz fellobogózott főterén, a Rákóczi téren Gyuricza László, a megyei tanács elnöke megnyissa az idei döntőket.

Next