Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-27 / 39. szám
Zászló az új fellegváron általános iskola van a közelben, így gyorsan megoldódtak problémáink, el tudtuk helyezni gyerekeinket. Akkor is, azóta is élvezzük a támogató pedagógusok segítségét, áldozatkészségét. Ez azóta sem változott. Mint ahogy az sem, hogy Kiss László minden nyilatkozatában, amikor egy-egy tanítványának sikeréről faggatják, újra és újra felsorolja edzőtársainak nevét. Szerinte az úszás ugyan egyéni sportág, de a csapatmunka hozza meg a sikert. Így lett a Kőér utca nagyon rövid idő alatt a magyar úszósport egyik fellegvára. Pazár Sándor, a klub elnöke, aki rengeteget fáradozott azon, hogy összejöjjön a pénz a saját uszodára, s az fel is épüljön, most boldog lehet. Güttler Károly második, Egerszegi Krisztina második, majd első lett egy olimpián , a világon sok-sok uszoda lehet, de ilyen eredményt kevés mondhat magáénak. Kiss László, akinél felnőnek a gyerekek 1988. szeptember 25., 13 óra 15 perc: Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok tiszteletére kitűzik a Kőér utcai uszodára a nemzetiszínű zászlót valamilyen csínytevésről volt szó, akkor sem hiányozhatott. A Darnyi gyerekeknek csodálatos szülői hátterük volt. A papa eljárt az edzésekre és neki már akikor nemcsak közelebbi céljai, hanem kimondottan távlati tervei voltak . . . — Talán túl merészek is. Nem? — Nem egészen. Az elérendő célokat tulajdonképpen közösen alakítottuk ki. Tamás hét évig versenyzett nálam és mindig csak nyert. Ahol elindult, ott győzött. Az ilyen gyerekben pedig lát az ember fantáziát, nem? Egyszerűen nem tudott veszíteni. Tehát olyan élményben volt része rendszeresen a gyereknek és szülőnek egyaránt, hogy egyre újabb és újabb eredmények elérését tűzték ki célul. Egykicsit mindig magasabbra állítottuk a mércét, mint az átlag. — Tamás „vevő" volt ezekre? — Igen, igen. Ide figyeljen, amikor Tamás delfin-korban volt, számára a Dózsa tette lehetővé a részvételt egy prágai versenyen, de a gyerek is mindent megmozgatott azért, hogy külföldre utazhasson. És amilyen számban Darnyi elindult, noha ott voltak az NDK-sok is, azt megnyerte. — Milyen tanuló volt? — Kitűnő. A Vörösvári úti Czabán Samu iskolába járt. Még valamit hadd mondjak el: a nyári felkészülések idején, amikor vége volt az edzéseknek, édesapjával tanulták a következő évitananyagot. . . Emlék1:1. Olga néninek! Köszönetet mondok Olga néninek az 1977. augusztus 5-7-ig megtartott Országos Delfin Bajnokságon elért eredményemért. Olga néni keze alatt eddig 217 aranyérem 83 ezüstérem 44 bronzérmet nyertem. 1977-ben Olga néni segítségével 4 országos csúcsot sikerült elérnem. 1977. szeptember 24. -UxrTLCj^ — Egyik délután, 6 óra után megjelent az újpesti uszodában egy édesanya és egy édesapa. Mondták: hozták a gyereket a hirdetésre, no nem feltétlenül azért, hogy jól megtanuljon úszni, hanem mert a logopédus ezt ajánlotta nekik — mesélte Köszner Henrik, a Vasas Izzó egykori vezető edzője, aki ma már 75 esztendős. — Ha jól emlékszem, valamikor 1975 őszén lehetett. Mondtam nekik, jöjjenek be, a gyereknek adtam egy úszójegyet, mondtam neki, vetkőzzön le, és megnézzük hogyan barátkozik a vízzel. „Hát ez már tud úszni”, mondtam a körülöttem állóknak, ugyanisa srácnak olyan kitűnő volt a vízfekvése, hogy magam is elképedtem. Németh Rudolf két hét alatt megtanította úszni Jóskát, két hét után ment a kisvízből a nagyvízbe, azaz a mélyvízbe, akkor került Schumi Jóskához ... Ma is emlékszem az akkori Szabó Jóskára: jónövésű, piros arcú, kicsit tejfölös szájú fiú volt, de nagyon-nagyon szolid, szerényen, csöndesen viselkedett, egy szó mint száz, rendkívül rokonszenves volt mindenki számára. Rögtön látszott, hogy tehetséges. Tudom, hogy ez közhely, mert ha valaki olimpiai bajnok lesz, akkor mindig elmondják róla ezt is, és semmi rosszat. De hát mit mondjak, milyen hibáját rójam fel, ha egyszer rendes gyerek volt. Dajkáltuk, dédelgettük, vigyáztunk rá. Egyszer kint voltunk a szlovákiai Martinban edzőtáborban, 16—17—18 évesekkel, de őt is, mármint Jóskát is magunkkal vittük, lehetett talán 11 éves. Velünk aludt egy szobában, velem és a feleségemmel, mert féltettük a nagyoktól, akik között nem volt barátja. Meg aztán tudja milyenek a gyerekek: ugye Jóska beszédhibás volt, a többiek meg csúfolódtak vele eleinte, persze hamar leintettem őket. Ezt követően elég gyorsan be is fogadták. Azért el ne felejtsem, egyet nem tudott nálunk a Jóska, mellen úszni. Ugye nem hiszi el? — Hát nem! — Nálunk volt legalább hat évig, de pillangón, háton és gyorson sokkal, de sokkal jobban úszott, mint mellen. Ez utóbbit csak kiegészítő úszásnemként tanulta meg. Istenem, mindent meg lehet tanulni. Ha muszáj. „Adtam neki egy úszójegyet" A családi albumból, a mai kétszeres olimpiai bajnok barátjával, Szilágyi Zolival, hátul a mama, a papa és Zoli édesanyja Szabó József már két évvel ezelőtt letette névjegyét: az 1986-os madridi világbajnokságon aranyérmet szerzett a 200 méteres mellúszásban